365 napos írástechnika kihívás (7-11.)

7. kihívás

Írd le egy férfi bevásárlását! Alkalmazhatsz humort vagy sztereotípiákat, netán romantikus vagy horror elemeket is. Rád van bízva!

·         Tej

·         Kenyér

·         Tojás

·         Sajt

·         Hagyma

·         Paradicsom

·         Rizs

- És még mi vagyunk a hülyék – zsörtölődött magában Ádám a feleségétől kapott bevásárlólistát tanulmányozva a bevásárlóközpont közepén. – Se konkrét mértékegység, de még annyi se, hogy egy marék, vagy egy hordónyi.

Törte a fejét, és eszébe jutott egy jó hecc. Ment végig a sorokon, hogy megtalálja a lista elemeit. Amikor a tejtermékekhez ért, kivett minden fajtából egy-egy dobozzal. Ugyanezt tette a sajttal és a tojással is.

Kenyérből levett a polcról fél kilós és kilós kiszerelést. Fehér, barna, rozs és sokmagvas változatot is. Rizsből is tett a kosárba félkészet, barnát, jázmint. A zöldségekkel ellentétes módon járt el. Hagymából és paradicsomból is a legkisebbeket magukban helyezte a többi termék közé.

Miután kifizetett és összepakolt, hazament. Kíváncsi volt, felesége mit fog szólni, és ahogy sejtette a kezdeti döbbenetet némi düh váltotta fel. De Ádám magában jót nevetett ezen.

- Majd legközelebb pontosabban fogalmaz – gondolta.

Összegzés

Bevallom, ezt a jelenetet saját magam szokási ihlették. Én ugyan lista nélkül vásárolok, ha kell, háromszor körbejárom a boltot, hogy minden megvan-e. De előfordul, hogy nem én megyek a boltba, és akkor elküldöm üzenetben, mit is kellene venni. És az elején ezt letudtam egy a fentihez hasonló listával, mire a párom minden egyes pontnál visszakérdezett, hogy mégis mennyit vagy milyen fajtát. Na, azóta viszont igyekszem – már csak azért is – a legrészletekbe menőbben összeállítani egy bevásárlólistát, hogy még véletlenül se kapjak hasonló bosszút, mint jelenetünk főhőse.

Hogy magáról a megírásról is szó essen, nem volt nehéz, hiszen mindenki ismeri a „férfi vásárol” sztereotípiát. És igen, lusta módon erre támaszkodtam én is…

8. kihívás

Egy idős pár olvasgat a hálószobában. Írd le mindezt úgy, hogy ijesztő hangulatot árasszon a jelenet!

Morgan és Johanna Fisher egy hosszú és fárasztó nap végeztével, hitvesi ágyukban pihengetve, halványan pislákoló lámpafénynél egy-egy könyvet lapozgattak. Aznap volt az ötvenedik házassági évfordulójuk, ezért vendégül látták a teljes rokonságot. A délutáni gyerekzsivajhoz képest ekkor már síri csend uralkodott. Egymáshoz sem szóltak, mert mind a ketten elmerültek az éppen olvasott regények világában.

Hirtelen az egyik padlódeszka megnyikordult, mire Johanna megrezzenve nézett körül. Amikor rájött, hogy valószínűleg csak képzelődött, visszatért az utolsó mondathoz a könyvben.

Odakint a szél egyre erősebben süvített, pedig az előrejelzés szerint nem volt vihar várható. A plafonon pókok sorakoztak és egyre közeledtek az idős párhoz, de ők regényük rabjaként ezt észre sem vették.

Hirtelen egy vércsepp hullott Johanna kézfejére, mire ijedten rázta meg férje vállát, hogy odanézzen. Amikor azonban Morgan odafordult, a nő látta, hogy nincs magánál. A férj visszafordult, mintha mi sem történt volna és lapozott tovább. Az utolsó dolog, ami megtörte aznap éjjel az olvasás csendjét, az Johanna halála előtti sikolya volt…

Összegzés

Fogalmam sincs mennyire sikerült kiviteleznem a feladatot, mert ugyebár nem konkrétan az olvasás volt előtérben itt-ott, a végén pedig azt éreztem, hogy kényszeresen próbáltam belehelyezni, hogy legalább egyikük folytatja a regényét. Mint azt már az előző bejegyzésben is említettem, a leírások a gyengéim, bár ez hasonlóan izgalmas lett, mint a lépcsős. A tárgyleírásokat jobban utálom, mint a cselekményleírást.

9. kihívás

Csak írj! Állítsd be a stoppert 15 percre, és ennyi idő alatt neked folyamatosan írnod kell. Ne állj meg, ennyi a lényeg! 15 percen keresztül írj bármiről, ami csak eszedbe jut. Lehet bármekkora baromság, a lényeg, hogy ne hagyd abba az írást!

Mielőtt még a könnyeim utat törtek volna maguknak, kiviharzottam az osztályteremből. Egyenesen a mosdót vettem célba, és bezárkóztam az egyik fülkébe. Az ajtónak támasztva a hátamat lecsúsztam annak mentén guggolásba, majd le is ültem a hideg csempére. Ekkorra már a sminkem szétkenődött, mert nem tartottam vissza tovább, ami annyira kikívánkozott.

- Remek. Szebben nem is tudtam volna megoldani a dolgot. Komolyan hogyan is juthatott eszembe, hogy az kevésbé lesz ciki, ha az előadásom kellős közepén kirohanok engedély nélkül az osztályteremből, mint az, hogy ott helyben bőgöm el magamat mindenki előtt… Szép volt Tania!

Megrezzent a telefonom a zsebemben, úgyhogy elő is kaptam gyorsan.

- Lúzer! – írta Amanda rengeteg röhögős emoji kíséretében. Próbáltam figyelmen kívül hagyni a gúnyolódását, de nehezen ment.

- Tania, hol vagy? Aggódom érted! – ezúttal a legjobb és egyetlen barátnőm üzent. Pár perc volt szünetig, úgyhogy megírtam neki, hogy a szokásos helyünkön találkozzunk tíz perccel később. Addig pedig a lehető legkisebb feltűnést keltve kisétáltam az udvarra. Volt egy békés kis rész az iskola mögött, ahová nem nagyon jártak diákok – kivéve, ha suttyomban szerettek volna cigarettázni vagy inni… De ezúttal üres volt, úgyhogy az egyik sövénnyel borított részhez mentem, és még ha látott is volna bárki, úgy elrejtőztem, hogy keresve sem találhattak volna meg. Anne hamarosan odaért, és halkan szólongatott.

- Pszt! Tania! Itt vagy? - Kidugtam a fejemet annyira, hogy meglásson, és ő is bebújt a sövény rejtekébe. - Bocsi, hogy késtem, de még elmentem a büfébe neked csokiért – nyúlt a táskája első zsebébe, és amikor megláttam a táblás mogyorós édességet, azonnal a nyakába ugrottam.

– Te mindig tudod, mi kell nekem! – aztán fel is téptem a csomagolást, és stresszoldásként máris bekaptam vagy három kockát belőle. – Na, mesélj, mit mondott a sok paraszt?

- Tania, igazán nem kellene velük foglalkoznod! Most, ha elmondom mennyivel lesz jobb?

- Semmivel. Utálom, hogy igazad van… - Pár perc kínos csönd következett. – Annyira idióta vagyok! – ismertem el. – Csak… Ott álltam kint. Tudod, hogy mennyire utálok beszélni közönség előtt. És szinte éreztem, hogy mindenki rajtam nevet.

- Senki nem nevetett. Na, jó, Amanda és Nancy talán összesúgtak, de tudod, hogy ők milyenek. És ez egy fantasztikus prezentáció lett volna, ha nem rohansz ki.

- Ms. Sanchez mit mondott?

- Semmit. Ő tanár. Nyilván tudja milyen ez, és nem fog olajat önteni a tűzre. Majd négyszemközt megbeszélitek.

- Akkor nem adott rossz jegyet?

- Nem láttam, hogy írt volna a naplóba bármit is.

Összegzés

Fogalmam sincs, hogy miért éppen egy klisékkel teli gimis történetet kezdtem el időre begépelni. Talán azért, mert az ilyen jellegű sztorik annyira bugyuták – általában – hogy nem kell hozzá különösebben gondolkozni, szóval időre íráshoz – ha mennyiségben akarsz sokat - tökéletes műfaj.

10. kihívás

Írd le egy pár reggelizését erotikusan. Legyen szexi!

Mary letette vőlegénye elé az ínycsiklandozó rántottát, majd ő is leült vele szemben. Jack beleszagolt a gőzölgő reggelibe, majd így szólt:

- Csorog a nyálam.

- A kajától vagy tőlem? – kérdezte a lány kacér mosolyra húzva a száját, miközben a haja végét csavargatta.

- Hm, nem is tudom – húzta egy kicsit menyasszonya agyát, majd a szájába lapátolt némi tojást miközben végig a lány két szemébe nézett. Mary csak forgatta a szemét, aztán ő is elkezdett enni. Direkt rá sem nézett szerelmére, de levette a papucsát és csupasz lábfejével az asztal alatt elkezdte Jack vádliját simogatni.

- Ez finom – szólalt meg kissé rekedt hangon a férfi. Mary elégedetten mosolygott, majd egy pillanatra felnézett párjára.

- A tojás? – kuncogott.

- A tojás…

Összegzés

Iszonyatosan nehéz ízlésesen erotikát csempészni egy történetbe. Teljesen ízléstelenül és gusztustalanul nekem már hét éve is ment. De ezzel most elégedett vagyok. Egyetlen trágár kifejezés sincs benne, nem nyíltan erotikus, de közben mégis csak erotikus. Szóval, azt hiszem összehoztam.

11. kihívás

Írd le egy férfi és egy nő vitáját külső szemszögből. A nézőpontkarakter szimpatizáljon mindkettőjükkel.

Hullafáradtan hazaértem a munkából, és már csak arra vágytam, hogy befeküdjek egy kád forró vízbe. Ám amikor mentem felfelé a lépcsőn meghallottam valamit, és megtorpantam.

- Megbeszéltük Frank! Mielőtt ekkora összeget költenél, megkérdezed, mit gondolok. Közös a kassza!

- Melissa! Hidd el, én csak neked akartam jót. – Frank hangja megtört volt és bűnbánó. Nem tudom, mi történhetett, de reméltem, hogy egyáltalán nem komoly vita ez közöttük. Már három éve laktak a mellettem lévő lakásban, és hihetetlenül kedves pár. Melissa éppen áldott állapotban volt.

- 350 dollár! Abból majdnem egy hónapra megvan a lakhatásunk – vette lejjebb a hangerőt Melissa. Közben kulcszörgést hallottam. Nyilván nem akarták az egész lakónegyed tudtára adni, hogy összekaptak.

Nem tudom, mi kerülhetett 350 dollárba, de annyiból elég sok mindent tudnék én is venni, szóval kezdtem kicsit sajnálni „szomszédasszonyomat”. Főleg, ha csak valami felesleges ékszerről volt szó, mert mondjuk a férje meg akarta lepni.

- Mel! A hetedik hónapban vagy… - kezdett volna bele Frank, de felesége nem hagyta, hogy végig mondja.

- Pontosan! És alig van pár gyerekruha, meg egy kiságy. Inkább neki vettél volna holmikat! – már majdnem sírt, de próbált nem túl hangosan kiakadni, amíg be nem jutnak a viszonylag hangszigetelt lakásba.

- Főzöl minden nap, mert én alig vagyok itthon a munka miatt, pedig nagyon szívesen átvállalnám tőled. Mosol, teregetsz. Csak azt szerettem volna, hogy se a szennyes edényekre, se a ruhákra ne legyen több gondod Felix születéséig, és utána se.

Egy mosogatógépről illetve egy szárítógépről lehetett szó, de nem voltam benne biztos. Még ha kicsit sokba is került, el kell ismernem, Frank csak jót akart.

- Majd én eldöntöm mi a jó nekem! – ekkor becsukódott az ajtó, és már nem hallottam őket. Szerencsére ez azért nem egy válásig vezető heves vita volt.

Összegzés

Nem tehetek róla, ez is kicsit saját élet ihlette történet. Mert eléggé rosszul érintene, ha valódi veszekedést kellene leírnom, még akkor is, ha csak kitalált. Viszont az ilyen tipikus „azon akad ki a nő, mert túl jó hozzá a férje” jellegű viták előfordulnak. Szóval ez nem okozott nagy nehézséget, és a mai kihívások közül azt hiszem ez volt a kedvencem.