A kihívások teljesítését mindegyik szösszenet után
összegzem, hogy mennyire volt nehéz számomra, vagy mit éltem át velük
kapcsolatban. Remélem tetszeni fog nektek! És nyugodtan írjátok meg a
véleményeteket! Kicsit be vagyok rozsdásodva, rám fér a csiszolódás.
1. kihívás:
Írd le, ahogy valaki felmegy a lépcsőn! Ne alkalmazz
párbeszédeket, csak szemléltesd ezt a cselekedetet! A feladat, hogy ezt is tudd
izgalmassá tenni!
Kitételek:
A terjedelem legyen maximum 300 szó!
Amikor a bejárati ajtóhoz értem, már tudtam, hogy baj van.
Hívnom kellett volna a rendőrséget, ezt diktálta a józanész. De a családom volt
odabent. A férjem és a kislányom. Így hát nem haboztam. Bent a lakásban mit sem
törődve a rendetlenséggel, azonnal a konyhába rohantam. Szükségem volt
valamire, amivel megvédhetem magam. Felkaptam az egyik konyhakést és a nyelét
szorongatva erősen lüktető szívveréssel lépkedtem a lépcső felé. Az aljánál egy
pillanatra megtorpantam és végignéztem a szétszórt tárgyakon. Az egyik családi
kép, kerettel együtt összetörten hevert félúton. Mellette Anna kedvenc
játékbabája. Erőt vettem magamon, és megtettem az első lépést. Igyekeztem
lábujjhegyen, minél kevesebb zajt keltve osonni felfelé, gondolva arra, hogy az
elkövetők még ott lehetnek. A negyedik lépcsőfoknál nagyot nyeltem, mert
megnyikordult a súlyom alatt az egyik deszka. Teljesen kővé dermedve vártam,
hogy mi fog történni. Amikor aztán láttam, hogy tiszta a levegő, tovább
lépkedtem. Már majdnem felértem, amikor ismét megtorpantam, és óvatosan
leguggoltam. Néhány friss vércsepp volt a szőnyegen elkenődve. Imádkoztam, hogy
a vér ne a férjemé vagy a lányomé legyen, de azért még inkább, hogy az egész
szituációt csupán álmodjam. Könnyeimmel küszködve mentem tovább, és végre felértem
az emeletre. Ám, mielőtt elértem volna bármelyik hálószobát, egy tompa ütést
éreztem a tarkómon, és minden elsötétült…
Összegzés
Ennek a megírása nem
okozott különösebb problémát. Habár nem konkrétan elejétől a végéig a lépcsőn
való felmenésen van a hangsúly, de azt merem állítani, hogy izgalmat sikerült
belevinnem.
2. kihívás:
Írj egy csattanós történetet!
Feltétel:
Maximum 2 sor legyen a történet egy álló tájolású A/4-es
oldalon (ahol a legkisebb betűméret a 11pt).
Elképedten,
szinte sokkos állapotban néztem az alkaromat lassan elárasztó sűrű és piros
folyadékot.
-
Jancsi, már megint nem zártad vissza rendesen a ketchup kupakját! –
zsörtölődtem.
Összegzés
Ettől már féltem, mert én inkább
az a típus vagyok, aki szereti bő lére ereszteni a mondatait, itt pedig eléggé
szűkös volt a terjedelem kerete. De ahhoz képest, amennyire megriadtam tőle,
még viszonylag ez is egész könnyen sikerült.
3. kihívás
Írd le az egyik átlagos napodat úgy, mintha a naplódba
készítenél bejegyzést! Sokan nem írnak naplót, pedig szerintem nagyon hasznos
elfoglaltság, és egyáltalán nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik.
Feltétel:
Legyen maximum 200 szó terjedelmű, ebbe bele kell férnie egy
egész napnak!
Reggel a megszokott módon, tíz perccel az indulás előtt
keltem ki az ágyból – negyven perccel az ébresztő megszólalása után, de ez
nálam megszokott. Gyorsan elkészültem, majd a buszmegállóba mentem és elindultam
munkába. Mielőtt beértem vettem reggelire két kiflit, egy kis párizsit, és a
munka első perceiben el is fogyasztottam. A nap meglehetősen pocsék volt, mert
sietnem kellett a munkával, hogy hét végére kész legyek – így sem jött össze -,
és egész héten erős migrén gyötört. A megállás nélküli munkát csak háromszor
szakítottam meg: ebéd, mosdó, és nap vége felé a főnök érkezése miatt – akinek
kellett pár percre a gép, addig elmosogattam. Mielőtt felszálltam az egyik
hazafelé tartó buszra, vettem a vacsorakészítéshez két hiányzó alapanyagot.
Amikor hazaértem, pihentem úgy húsz percet, de késő volt
már, úgyhogy összeszedtem magam, és hozzákezdtem a rakott krumplinak. Amíg
utolsó lépésként a sütőben pirult, addig mindketten megfürödtünk a párommal.
Majd a vacsora elfogyasztása közben folytattuk az előző nap elkezdett X-men
film második részét, amíg el nem álmosodtunk.
Összegzés
Ez egyáltalán nem
okozott nagy kihívást, én 2009 és 2012 között naplót vezettem, az elején még
egész rendszeresen, aztán egyre ritkábban, míg a végén egy firka füzet lett
belőle, de sokszor voltam úgy, hogy elég, ha csak a lényeget írom, mert
„leszakad a kezem”.
4. kihívás
Írd le, hogyan néz ki a szobád! Mit láthatunk benne, milyen
érzésekkel tölt el, ha belépsz, stb. Rád van bízva. Ami fontos, hogy ne
használj párbeszédeket, csak a leírásra fókuszálj!
Feltétel:
A terjedelem legyen maximum egy fél A/4-es oldal (álló
tájolásban).
Garzonban lakunk, szóval a szobám mondhatni maga a lakás. A
bejárati ajtón, ha belépünk, van egy kis előtér, ahonnan balra nyílik a
fürdőszoba, előre pedig a nagyszoba, ami magába foglalja a konyhát és az
étkezőt is. Szemben elsőként közvetlenül az étkező rész pillantható meg, ahol
van egy bézs asztal fehér székekkel. A lakásnak talán ezek a legszebb darabjai,
ajándékba kaptuk. Az asztal felett csillár lóg, a falon egy fehér óra,
körülötte pillangós falmatricák. A falak mindenhol narancssárgák, és a
matricákból is akad még máshol is. Az étkezőtől balra a konyha található,
jobbra pedig a hálószoba rész. A falnál egy fehér, háromszekrényes sor, melynek
a középső eleme egy tükrös sminkszekrény. Ezt csak az illatszerek, körömlakkok
és ékszerek tárolására használom, néhány dekoráló elemmel díszítve. A másik
falra felszerelve az én kicsi polcom van, alatta az éjjeliszekrényem, ami
szerencsére szintén polcos. Ezek is fehérek. Az éjjeli szekrényem és a
franciaágy közé még egy állólámpa van beszorítva. A másik oldalon a számítógép
asztal van csupán pár centire az ágytól. Az asztal előtt nem szék van, hanem
egy kihúzható ágy, ami így fotelként funkcionál. Még egy párna is oda van
rakva, hogy kényelmesebb legyen a videojátékozás. Az asztal felett egy ezer
darabos puzzleből kirakott kép – négy kölyökkutyáról -, amit farostlemezre
ragasztottunk. Szemben szintén, csak ez már háromezer darabos, csendélet egy
rózsacsokorról, hegedűről és kottáról, amit az asztalon hagytak. Ennek már
keret is lett csináltatva. Ez alatt a kép alatt a sarokban van egy fehér
állvány, rajta egy régi tévé, amit nem használunk szinte soha. Mellette van két
eltérő árnyalatú rózsaszín orchidea, és egy már lassan öt éves szerencsebambusz
– levelei is vannak – az ablakpárkányon pedig két kaktusz. Itt található egymás
mellett az a három ablak – redőnyökkel -, ami összesen a helyiségben található.
A tévé másik oldalán egy másik állvány is van, amin a papagájaim kalitkáját
tartjuk. Itt vissza is tértünk a szoba bejáratához, a világosbarna ajtóhoz,
mely felett még egy légkondicionáló készülék helyezkedik el.
Összegzés
Nekem egyértelműen a
leírás a gyengém, szóval ez a kihívás annyira nem tetszett. Nyilván ez kell
ahhoz, hogy fejlődjek, de egyelőre irtózom az élettelen dolgok leírásától. A
cselekményleírással egyáltalán nincs bajom, azt is képes vagyok párbeszéd
nélkül oldalakig húzni, de hogy minden apró részletet leírjak az már nekem sok.
Szerintem ez lett a leggyengébb most. De majd azért igyekszem.
5. kihívás
Írj egy könyvajánlót a kedvenc könyvedről!
Feltételek:
Legyen 0,5 és 2 A/4 oldal között a terjedelem (álló tájolás)
Az alábbiakat vedd figyelembe az ajánló megírása során:
1.
Ki volt a kedvenc szereplőd és miért? Mi az, ami
benne működött? Ami élővé tette?
2.
Az író fogalmazásmódja.
3.
A cselekmény felépítése és íve
4.
Logikus volt-e a történet?
5.
Milyen a kezdése?
6.
Milyen a lezárása?
7.
Személyes tapasztalatok.
Colleen Hoover – Tarryn Fisher – Never never – Soha, de soha
könyvajánló
Ez az a trilógia, ami nagyon megosztó volt az olvasók
körében, mert az első két kötet folyamatosan csak fokozta az izgalmakat, aztán
végül sok embernél a lezárás keserű szájízt hagyhatott maga után. Sokszor
mondtam, hogy kinőttem már a nyálas gimis történetekből, és ugyan ezt a közelmúltban
olvastam, mégis az egyik kedvencemmé lépett elő.
Mivel rövid kötetekről beszélünk, így talán nem is meglepő,
hogy igen erős kezdése van. Már az első oldal elolvasása után rájövünk, hogy ez
a történet nem mindennapi és kitűnik a tömegből. A cselekmény egymásra épülő,
fokozatosan kibontakozó és felfelé ívelő. A csúcspont, amikor az izgalom a
tetőfokára hág, mind az első, mind a második kötet esetében a végén van, amit
hatásvadásznak is neveznék egyúttal. De nem létezik tökéletes alkotás – vagy csak
én nem találkoztam még vele -, és ennyi negatívum számomra belefér.
A kedvenc szereplőm Silas volt, sőt, számomra ő annyira
elvitte a történetet, hogy néha feltettem a kérdést magamban, hogy tényleg
szükséges-e egyáltalán külön szemszög Charlie-nak is. Silasszel sokkal jobban
tudtam azonosulni, rajta jobban érződött, hogy a megoldást keresi a problémára,
és hogy mindent megtenne a szeretteiért (szerelméért, testvéréért).
Colleen Hoover írásait már ismertem korábbról, nyilván az ő
neve volt a meghatározó, amikor levettem ezt a kötetet a könyvtári polcról, és
ott helyben ki is olvastam. Tarryn Fishertől viszont ez volt az első
olvasmányom. De úgy érzem működött ez a duó, könnyű és gyorsan olvasható, sőt
egyre izgalmasabb lett a történet. Az, hogy mennyire volt logikus… nos, sokak
számára a befejező kötet alapján ez megkérdőjelezhető. Én azt mondanám, hogy a
saját maga világában az volt. Én az a típus vagyok, aki nem igazán kedveli a
nagyon mély fantasy világot, de ha egy-két, a valóság talajától elrugaszkodó
esemény történik, az egyáltalán nincs ellenemre. És valljuk be, a fő szál, ami
itt a cselekményt mozgatta, egyértelműen természetfeletti dolog. Az már más
tészta, hogy ki milyen magyarázatot vár egy alapból megmagyarázhatatlan
dologra. Én még mindig tartom magam ahhoz, hogy jól megoldották.
Ezt a trilógiát mindenképpen azoknak ajánlanám, akik csak
könnyed kikapcsolódásra vágynak, és szeretik a szimplán aranyos romantikus
történeteket enyhe misztikummal fűszerezve. Azok pedig mindenképp tartsák
magukat távol tőle, akik nagyon agyalósak, és szeretnek mindenre bő és logikus
választ kapni, illetve azokat is óvnám az érintkezéstől, akiktől távol áll a
mindent elsöprő szerelem.
Összegzés
Bár tervben volt, hogy
filmekről, könyvekről is írni fogok a blogon, végül annyira nagy gondot
egyiknek sem szenteltem. Molyon írtam már értékeléseket, de ott megszoktam,
hogy bepipálom, hogy „cselekményleírást tartalmazó szöveg”, és akkor tudja az
olvasó, hogy ha nem akar spoilerbe botlani, akkor nem kattint rá. Egy blogon
viszont kicsit körülményesebb spoilermentes bejegyzést alkotni. Két lehetőség
van, megírod úgy, hogy elmeséled az egész történetet – persze jelezve ezt -,
vagy sokkal többet ülni felette, és megpróbálni úgy leírni az élményt, amit
adott, hogy semmit nem árulsz el róla. Ez utóbbi, rá kellett jöjjek, hogy
pokoli nehéz. Egyetlen ilyet sikerült megírnom, az A kis herceg értékelésem
volt. Akkor el is döntöttem, hogy mostantól csak azokról írok majd értékelést,
amelyek legalább ennyire mély benyomást tesznek majd rám, akár pozitív akár
negatív tekintetben. Ehhez a feladathoz próbáltam olyan könyvet választani,
amiről tudok is mesélni, és persze kicsit csaltam is azzal, hogy ennek három
kötete van, de igen, el kell ismernem, ez sem az én területem. Egyenértékű a
leírásokkal.
6. kihívás
Válassz két képet! Az egyik képről írj le 6 szót, majd
ezeket a szavakat felhasználva írj a másik képről egy jelenetet!
Feltételek:
Fontos, hogy a szavak és a jelenet kapcsolódjon a képekhez,
és mind a 6 szót használd fel!
 |
| Szavak: ceruza füzet fényképező asztal írás képek |
 |
| A kép, amelyről a jelenet íródott |
Készítettem egy csésze zöld teát majd egy tányérba raktam
friss gyümölcsöt majd az asztalhoz ültem, és bekapcsoltam a laptopomat, hogy
nekikezdhessek az új blogbejegyzés megírásának. Elővettem a füzetemet is, mert
abba már korábban feljegyeztem minden ötletemet ezzel kapcsolatban, és ki is
nyitottam a megfelelő oldalon. A fényképezőmet csatlakoztattam a laptophoz,
hogy feltölthessem az előző nap a témához készített képeket, és amikor már
minden készen állt az írás elkezdéséhez még egy ceruzát helyeztem a
jegyzetemre, hogy időközben tudjam jelölni azokat a dolgokat, amikkel már
elkészültem.
Összegzés
Ez egy olyan feladat
volt, amiről azt hittem, hogy nehéz lesz, de ugyanúgy voltam vele, mint a
csattanós történettel. Végül pár perc alatt elkészültem vele. Ennek az volt a
nehezebb része, hogy két valamennyire egymáshoz kapcsolódó képet találjak,
amelyek mégis különböznek, de sikerült.
Mára ennyi, még azért így is lesz hátra 359 db. Remélem
egyszer mindet sikerül befejeznem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése