2019. december 19., csütörtök

A 10 legutáltabb könyv, amit 2010-2019 között olvastam

Meg is érkeztem a második bejegyzéssel. Ha még nem olvastad az előző részt, és érdekel, akkor kattints ide!

10. Colleen Hoover: Slammed – Szívcsapás

Mikor olvastam: 2018

Részlet a molyos értékelésemből:

„Drága Colleen!
Amikor először találkoztam egy könyveddel, szerelem volt első látásra. Később, ahogy egyre többet olvastam, ez a kapcsolat elmélyült. Én szerettelek, de te most mégis elárultál.”

Nekem fáj a legjobban, hogy a listát az egyik kedvenc írónőmmel kell kezdenem, habár a többi írásával való mély kapcsolatom miatt képtelen voltam ezt a könyvet a tizedik helynél előrébb tenni.


Ugyan, az is lehet, hogy csak rosszkor olvastam, mert az egyik legfőbb kivetnivalóm az volt, hogy a könyvben Layken anyjának a betegsége tulajdonképpen el lett viccelve – én pedig még akkor nem dolgoztam fel apa elvesztését. Bár azt sem igazán tudtam hová tenni, hogy mi volt ez, a másodperc tört része alatt kialakult szerelem Will és Lake között.
Igazából ez a könyv is példa arra, hogy ha van egy szerző, akinek a legjobb írásait ismertük meg korábban és később belefutunk élete első kiadott művébe, csalódni fogunk. Nem kicsit…


9. Lylia Bloom – Védtelenül

Mikor olvastam: 2017

Részlet a molyos értékelésemből:

!SPOILER!

„Megmondom, miről akart szólni a könyv: Egy bántalmazott lányról, aki tipikusan úgy viselkedik, mint a bántalmazott nők nagy része. Nem hagyja ott a férfit, mert fél, hogy akkor csak rosszabb lesz, próbálja mentegetni, hogy ő nem is olyan rossz, biztosan csak... (kifogások), és megpróbálja ő maga helyrehozni a kapcsolatát. Illetve egy férfiról, akinek egy múltbéli lelki sérelme miatt kialakul egyfajta agresszió, amit nem tud irányítani. Viszont erről nagyon részleteket nem tudunk meg, azon kívül, hogy megcsalta a volt barátnője. Nem tudunk arról sem nagyon sokat, hogy a pszichológus miként segít neki, és úgy igazából az egész történet alatt nem nagyon ismerjük meg Roland érzelmeit, pedig inkább arra kellett volna a hangsúlyt fektetni (szerintem).
És megmondom ehelyett miről szólt: Egy rettenetesen irritáló „kislányról”, akinek másodéves egyetemista létére, és annak ellenére, hogy már korábban volt nem is egy, hanem 2 párkapcsolata egyetlen találkozás után – melynek a végén a pasi arcára sem emlékezett rendesen –, beleszeretett egy idegenbe. Egy hét múlva össze is jöttek, mert ő a tökéletes, aki megérti őt, aki mellett boldogan élhet, amíg meg nem hal és egyéb nyálas baromság, nem sokkal később már azon sír, hogy nem akar lefeküdni vele, utána miután megtörtént, aminek meg kellett történnie, máris összeköltöznek és minden happy. Ja, nem, mert nem hallgat a barátaira, sőt el is taszít magától mindenkit az imádottja kedvéért, aztán jön az első mellbevágás: a tökéletes pasi mégsem olyan tökéletes, mert kék foltokat hagy a lányon erőszakosságból…”

Ezzel azt hiszem mindent el is mondtam. Ez is egy tipikus példa egy író első regényére. Amivel alapból nem is lenne semmi probléma. De tudjátok mi a helyzet? Az, hogy egy Aranymosás Irodalmi Pályázat Public Star kötettől szerintem az ember jogosan sokkal többet vár, mint ez a regény…

8. Erin Watt: Papír hercegnő

Mikor olvastam: 2018

Részlet a molyos értékelésemből:

„Már az elején láttam, hogy valószínűleg Erin Wattott is lenyűgözték a Maddox fiúk, és kicsit túl sokat merített a történetből. Fejben folyamatosan strigulákat húztam minden ugyanolyan elemnél és csak a fejem fogtam, szemem forgattam, hogy miért nem lehet teljesen egyedi és eredeti művet alkotni. Mert nekem nem azzal volt a bajom, hogy némileg hasonlított a sztori, hanem hogy bizonyos dolgokat 100%-ban átvett.”

Ha létezik túl hype-olt könyv, akkor ez az. A megjelenése előtt a csapból is ez folyt, de utólag örülök, hogy én végül nem vettem meg, hanem csak kölcsön könyvként olvastam. Ennek a könyvnek úgy az utolsó harminc oldala még azt mondom tetszett is, de ez nem menti fel a háromszáz oldalnyi kínvallatás alól. Plusz lehet nem is lenne ezen a listán, ha soha nem kerül a kezembe a sorozat folytatása. De így kell valami, ami felkonferálja:

7. Erin Watt: Megtört herceg

Mikor olvastam: 2018

Részlet a molyos értékelésemből:

„Én ezt a kötetet nem ajánlanám senkinek, ha valaki olvasta az elsőt, kímélje meg magát, kérjen spoilert a második kötet lényegi részéről és ugorjon is a harmadikra, hátha az már jó is lesz. Persze már az első után tudtam, hogy ez egy túlhype-olt sorozat, de én azt hittem az első olvasása közben, hogy attól már csak jobb lehet. Ehhez képest az jobban tetszett…”

A Könyvmolyképző az első rész sikerén felbuzdulva már ontotta is magából a folytatást. Ha már voltak példák szerzők első regényére, akkor itt egy jó példa a pénzéhségre is. Talán pont az ilyen „mai” regények miatt fordultam egy kicsit mégis a történelem felé…

6. K. A. Tucker: Ten tiny breaths – Tíz apró lélegzet

Mikor olvastam: 2018

Részlet a molyos értékelésemből:

„Ez a könyv borzalmas volt.
Borzalmasan unalmas. Borzalmasan hiteltelen. Borzalmas nagy hülyeség. Borzalmasan kiszámítható…”

A lista felénél járunk, és eddig minden könyv, ami szerepel rajta, nem csupán Könyvmolyképzős, de rubin pöttyös is volt. Ez véletlen lenne?
Az a helyzet, hogy életem első rubin pöttyös olvasása Colleen Hoovertől a Hopeless volt. És az annyira magával ragadott, hogy rögtön úgy asszociáltam, hogy a rubin egyenlő egy színvonalas és magával ragadó regénnyel. Pedig minél többet ismerek meg, annál inkább azt érzem, ez mégsem a nekem való kiadói sorozat, és nem is a nekem való műfaj. Találni köztük gyöngyszemeket, de a legtöbbről sajnos már a fülszövegből leszűrhető, hogy egy a fent említetthez hasonló borzalmas darab. A Tíz apró lélegzet egy dologra jó volt: az olvasása óta fokozottan odafigyelek ezekre a bestiákra, és nem veszek a kezembe akármit…

5. Lisa de Jong: When it rains – Amikor esik

Mikor olvastam: 2018

Részlet a molyos értékelésemből:

„Annyira nem reális, hogy az embert, aki elvileg Kate mindene volt, 3 hónap alatt „el tudta felejteni” Ráadásul, ami a legjobban bosszant, hogy később már úgy beszélt róluk, hogy Asher a lelkitársa volt, de Beau meg az igaz szerelme… Mint valami Twilightos hülyeség!”

Ebbe a regénybe – és főleg Asherbe – az elején beleszerettem. De azóta sem olvastam ennyire pocsék befejezést, mint amit ez kapott.

4. E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Mikor olvastam: 2012

Szögezzük le, nem olvastam végig. De mivel én azokat a regényeket, amiket tényleg szívből gyűlölök, nem vagyok elég kitartó végig szenvedni, így lesz még egy-két ilyen versenyző. Amikor ez a csoda piacra került, hirtelen menő lett az olvasás. Szinte minden lány osztálytársam ezt bújta, teljesen érthető, hogy kíváncsi voltam. Ez a lányoknak készült pornó, csak azzal tudta a figyelmet fent tartani, hogy körülbelül tíz oldalanként újabb és újabb, csöppet sem ízléses erotikus jelenetet tartalmazott. Nem vagyok án prűd, bárkit megkérdeztek a környezetemben, bárki alátámasztja, hogy a könyveim legalább kétharmada tartalmaz erotikus jelenetet. De azért azt tudni kell megírni is. És nem árt, ha van hozzá egy jó történet is…

3. Meghan March: Vágy és hatalom

Mikor olvastam: 2018

Ha valamelyik kiadó igazán ráállt a szexkönyvekre, az az Álomgyár. És időközönként, még hozzád is vágják ingyen, mondjuk a Cosmopolitan mellé. Süt róluk a minőség, nemde? Ez is egy olyan darab, amit nem sikerült befejeznem (A csudába!). Pedig ezer éve lementettem egy sablont a Bloggeren „Könyvégetés… khm… értékelés: Meghan March: Vágy és hatalom” címen. De hát ez van akkor, ha valami nem súrolja az ingerküszöböm. Feleslegesen nem kínzom magam…

2. Deirdre Riordan Hall: Sugar

Mikor olvastam: 2018

Részlet a molyos értékelésemből:

„… egyszerűen nem bírtam tovább, ha többet olvasok, hánynom kell. És nem vagyok sem bunkó sem diszkriminatív, aki elítéli a kövér embereket, mert mondok valamit: Amikor olvastam a fülszöveget 100%ban magamra ismertem. A túlsúly, a „görény” báty, az anya, a gúnyolódás, minden klappolt. Lehet részben emiatt is voltak elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, mert úgy éreztem, hogy ezt rólam írták. De nem! Már az első fejezetben rá kellett jönnöm, hogy én és Sugar ég és föld vagyunk. És nem hogy nem tudok azonosulni a karakterével, a viselkedésétől fizikai késztetést érzek a hányásra.”

Nem túloztam. Tényleg gyomorforgató volt, és halál komolyan émelyegtem ettől a könyvtől. Még ötven oldalt sem sikerült elolvasnom belőle, mert az elején olyan szinten ment az önsajnáltatás két zacskó chips és egy doboz fánk elfogyasztása között, hogy mind a magatartás, mind pedig az ételek elfogyasztásának túlzott részletessége hányingert keltett. Most lehet, hogy goromba leszek, de Sugarrel valószínűleg azok tudtak, tudnak azonosulni, akik maguk is hasonlóak: Nyakig merültek az önsajnálatba, és két fazéknyi étel elfogyasztása közben töprengenek azon, miért is cseszett ki velük így az élet…

1. Jamie McGuire: Véletlen szerelem

Mikor olvastam: 2017

Részlet a molyos értékelésemből:

„Azt gondolnád, ha egy írótól nem egy, hanem nyolc fantasztikus regényt olvastál, akkor nem csalódhatsz. De tévedsz. Ez a könyv nekem óriási csalódás volt, Jamie írásait nem ilyennek ismertem meg. Nem ilyen logikátlan, kidolgozatlan…. keresem a szép szavakat, de nem találom, mivel írhatnám le, mi is ez a könyv.”

Na, igen. Leiner Laura és A Szent Johanna gimi után Jamie McGuire Gyönyörű sorscsapás és Maddox-testvérek sorozata volt a legnagyobb kedvencem jó ideig. Pont ezért hittem azt, hogy neki minden könyvét imádni fogom. Ez volt az első igazán mély könyves csalódásom, és a többi még csak meg sem közelíti az érzést, amit ennek a kiolvasása után éreztem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése