Megérkezett az évtizedzáró bejegyzés harmadik felvonása.
A tíz kedvenc könyvsorozatom, amit az elmúlt évtizedben olvastam:
10. Meg Cabot – A neveletlen hercegnő
naplója
Mikor olvastam: 2012; 2018.
Gondolom, nem
mondok semmi újat azzal, hogy legalább ezer meg egyszer láttam a filmeket, mire
a kezembe kerültek a könyvek. De ki is ne ismerné Anne Hathaway alakításában
Mia Thermopolist, a csetlő-botló gimnazistát, akinek fenekestől felfordul az
élete, amikor nagymamája közli vele: ő a genoviai trón várományosa.
Miután
lecsengett nálam a Leiner Laura-láz, próbáltam valami műfajban hasonló
könyvsorozatot találni. Meg Cabot könyvei pedig olyanok voltak nekem akkoriban,
mint a drog. Egyszerűen még több kellett, és emlékszem, mindig úgy mentem be a
könyvtárba, hogy egyenesen a „C” betűt céloztam meg újabb és újabb tőle
származó még olvasatlan könyvre vadászva. És amikor nem találtam semmit, mindig
tanácstalanul barangoltam a több ezer másik könyv között, hogy mit is kellene
olvasni, és belül mindig teljesen feleslegesnek éreztem a keresgélést, mert „semmi
nem érhet fel hozzá” – gondoltam akkor.
De mivel az
írónő az egyetlen, akinek sikerült ezen a listán dupláznia, majd lejjebb még
folytatom az ömlengést.
9. Leiner Laura –
A Szent Johanna gimi
Mikor olvastam:
2012-2013; 2018.
A sokat
emlegetett olvasási-láz beindító sorozat. Már arra nem is emlékszem, hogy
honnan jött az ötlet, hogy „Na, akkor én olvasni fogok!”, de arra emlékszem,
hogy az Interneten nézelődtem, hogy milyen tizennégy éveseknek való könyvek
vannak. És még akkor nem is jött ki az összes kötet, valamelyik részt pedig
nagyon reklámozták.
Felnőttként újra
olvasva, bármennyire is Rentai Renáta a legidegesítőbb karakter a Földön, magát
a történetet képtelenség utálni. És szerintem ezzel sok másik SzJG rajongó így
van.
8. Kelley
Armstrong – Sötét erő trilógia
Mikor olvastam: 2016-2017.
Gyorsan
végignéztem, hogy melyik a húsz legnépszerűbb könyvsorozat a moly.hu adatbázisa
szerint, és 20/15 fantasy vagy disztópia. Hozzám ezek a műfajok soha nem álltak
igazán közel, nagyjából ki is maradt az életemből. Amikor lecsengett nálam a „tiniregény
korszak”, már rögtön felnőtteknek szóló írások felé kezdtem kacsingatni.
Filmből se nagyon néztem hasonlókat, az örök kivétel mindig csak a Harry Potter
volt, amit mai napig képes vagyok ugyanolyan izgatottsággal végignézni, mint
nyolc évesen. De, mindig van kivétel, ami erősíti a szabályt.
Kelley Armstrong
trilógiájában volt valami, ami arra késztetett, hogy hazavigyem magammal a
könyvtárból. Aztán, miután elkezdtem olvasni, nem is nagyon tudtam letenni. Nem
épített fel egy külön világot az írónő benne, még csak olyan kimondottan egyedi
karakter sincs benne (mert vérfarkas, boszorkány, meg egy lány, aki halottakat
lát…). De mégis mai napig az egyik kedvenc könyvem.
7. Jamie McGuire
– Gyönyörű sorscsapás
Mikor olvastam:
2013.
Az első
találkozásom egy New Adult regénnyel. Ez furán hangozhat, de ezzel a sorozattal
lettem kislányból nagylány. Mert ezt már akkor vettem kézbe, amikor nem akartam
már hisztis gimis lányokról olvasni, és miután ezt a sorozatot (majd a
folytatását is, a Maddox-testvéreket is) végigolvastam, ez megerősödött bennem,
és már soha többé nem akartam nyálas tiniregényeket bújni.
6. Lisa Kleypas –
Wallflowers
Mikor olvastam:
2018.
Erről a
sorozatról nem tudok úgy beszélni, hogy ne lőném le előre, melyik áll az első
helyen. Ugyanis, az, ami jelenleg a kedvenc könyvsorozatom (annak is leginkább
az első kötete), tényleg annyira fanatikusan imádom, hogy muszáj volt ahhoz
hasonló könyvet – de inkább sorozatot – keresnem. És szerencsére sikerült is
találnom hasonlót, enyhítve ezzel a csillapíthatatlan vágyat, hogy nekem ebből
a műfajból még kell.
Egyszer úgy
fogalmaztam, hogy ezek nem nevezhetők valójában történelmi romantikus
regénynek, hiszen azon kívül, hogy – általában – a 20. századi Angliába
helyezik a történetet, és egyetemisták helyett felnőtt emberekről (lordokról és
myladykről) szólnak, az ég adta világon semmi közük nincs a történelemhez. Ezek
New Adult regények, egy kicsit más köntösben, de ebben a köntösben, ha lehet,
még jobban imádom őket.
5. Meg Cabot –
Locsifecsi királynő
Mikor olvastam:
2012.
Igen, kedvenc
írónőm nem csak a tinédzserekre gondolt, hanem tudta, hogy egyszer felnövünk és
akkor is szükségünk lesz néhány jó olvasmányra. Jó, 2013-ban még koránt sem
voltam felnőtt, csak kíváncsi. Ha a többiek akkoriban bújhatták A szürke ötven
árnyalatát, én miért ne olvashattam volna valami normálisan megírt felnőtteknek
szóló regényt?
Tudjátok miért
imádtam annyira Meg Cabot stílusát? Például emiatt a könyv miatt. Szerintem nem
csak, mint írótól tőle volt az első felnőtt tartalmas könyv, amit olvastam,
hanem úgy összességében is. És akkor most képzeljétek el a teljesen
önbizalomhiányos tizenöt éves énemet. Akinek ugyan akkor még nem volt
szándékában pasit szerezni, de még ha szándékában is lett volna, akkor is úgy
lett volna, hogy ő ugyan nem kell senkinek…
Na és ilyenkor
mekkora löketet ad az önbizalomnak egy olyan főszereplő, mint Lizzie Nichols?
Óriásit. Meg Cabot szerencsére gyakran alkotott meg teljesen normális női
karaktereket. Olyanokat, akik túlsúlyosak, vagy épp állandóan kínos helyzetbe
hozzák magukat, mert nem tudják, mikor kellene hallgatni… És a „tökéletes pasi”
sem olyan benne, hogy egy izompacsirta, nőcsábász, és még ezer más rossz tulajdonsága
van. Én ezt a trilógiát bármikor újra olvasnám. Azt hiszem, felveszem
kívánságlistára, nem is értem, miért nem vettem még meg!
4. Colleen
Hoover – Hopeless
Mikor olvastam:
2016-2018.
Első rubin
pöttyös, első CoHo, első szerelem. Az első kötetet is egy sok lyukasórás napon
olvastam, amikor pedig órám volt alig vártam, hogy szünetben újra kézbe vegyem.
Colleen tényleg fantasztikusan ír. A témák, amiket feszeget, mindig mellbe vágják
az embert. Sok könyvét szeretem, de ez az, amin sírni is tudtam.
3. J. K. Rowling
– Harry Potter
Mikor olvastam:
2016.
Már a számát sem
tudom hányszor néztem végig a filmeket. Könyvből eddig még sajnos csak az első
három kötethez volt szerencsém, de ami késik, nem múlik. Tudom, ez egy olyan
történet, amit vagy nagyon imád az ember, vagy nagyon utál, nagyon köztes
verzióval még nem találkoztam. Én természetesen az előbbiek táborát erősítem,
és nekem is szent meggyőződésem, hogy valahol rég eltévedt a bagoly a
levelemmel, hogy felvételt nyertem a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző
Szakiskolába.
2. Böszörményi
Gyula – Ambrózy báró esetei
Mikor olvastam:
2016-2018.
Sajnos még ezt a
sorozatot sem sikerült végigolvasnom. De mindenképpen helye van a listán, mert
ez annyira egyedi és utánozhatatlan, hogy már az első kötettől imádod. Nem
véletlen egyáltalán, hogy molyon a top 10 krimiben a sorozatnak négy kötete is
benne van. Ahogy az sem, hogy szeretett írónknak akkora a rajongótábora, hogy
az idei Könyvfesztiválon három órát álltunk sorban aláírásért, és mögöttünk is
még jócskán kígyózott a sor… Gyula bátyó annyira hiteles történelmileg a
tizenkilencedik század végi- huszadik század eleji Budapesthez, hogy tényleg
konkrétan mindent megtalálsz a lábjegyzetekben, és annak ellenére, hogy mi nem
tudjuk hogyan nézett ki, ő úgy leírja, hogy oda tudod képzelni magad a
helyszínekre is. És akkor arról még szót sem ejtettem, hogy mennyire képes
borzolni az emberek idegeit a cselekménnyel is. Ha nem lenne ez a fanatikus
rajongásom az első helyezett trilógia iránt, egyértelműen ez a sorozat lenne a
befutó.
1. Sarah MacLean
– A csábítás kilenc szabálya
Mikor olvastam:
3. kötet:
2018-2019.
2. kötet: 2015.
1. kötet: 2014;
2017; 2018-ban háromszor
A csábítás
kilenc szabályáról is van már egy blogbejegyzésem, úgyhogy nagyon hosszúra nem
szeretném nyújtani. Csak annyit fűznék hozzá újfent, hogy Gabriel St. John még
mindig a legnagyobb könyves crush-om, és feleségül akarok menni hozzá!
+1. Julianne
Donaldson – Edenbrooke és Edenbrooke örököse
Mikor olvastam:
2018.
Ez a könyv
kakukktojás, mert nem is igazán sorozat, mert van egy könyv meg egy kiegészítő
novella. De mivel a Top 10 könyves listára nem került fel, becsempészem ide. Ez
a történet tulajdonképpen egy modern Büszkeség és balítélet, szóval rajongóknak
kötelezően ajánlott!
Az előző bejegyzéseket itt olvashatod:
Szandi bejegyzései:
Harry Potter kapcsán, ha ez megnyugtat, én pont a köztes vagyok :D Nem imádom kifejezetten, nem is utálom. Inkább szeretem, de látom a hm, hibáit, Harry szerintem az utolsó kötetekben kifejezetten idegesítő :D De pont most olvasom újra (Főnix rendje), kíváncsi vagyok, most mi lesz a véleményem.
VálaszTörlésLehet nekem azért nem tűnt akkor fel eddig, mert még csak 3 és egy fél részen vagyok túl olvasás tekintetében. Bár a filmeket már rengetegszer láttam, és bármennyiszer meg tudnám nézni még :)
TörlésKíváncsi leszek, ha elolvasod a könyveket, utána hogy állsz majd a filmekkel. Én is azokat láttam előbb és imádtam őket, de amennyi (utólag jöttem rá: buta) változtatást tettek... a negyedik-ötödik résztől nem is nagyon akarom újranézni :D
TörlésNa, én is kíváncsi leszek :)
Törlés