2021. nyári fogadalmak

 Sziasztok!

Kicsit félrevonultam az írástól és a szerepléstől, még a saját magam által kreált motivációs molyos kihívást is ideiglenesen más kezébe adtam, amíg összekaparom magam ismét. Úgyhogy, bár volt némi kihagyás a fogadalmaimmal, most a nyárra ismét írtam egy húszas listát. A szabályok töretlenül ugyanazok: nyár végéig legalább a lista felét ki kell pipálni, hogy kitüntetést szerezz. Persze, amikor én a listát írom, mindig azzal a céllal, hogy lehetőség szerint minden egyes pontot teljesíteni tudjam. Nyár végén kiderült, mennyire voltam kitartó. Nézzük a listát:

Saját kép :3

1. Elindítani a közös blogot Szandival és Kittivel

Ez már egy ideje várólistás, de most már tényleg nagyon szeretnénk mind a hárman, hogy együtt dolgozhassunk egy könyves felületen.

2. Legalább 6 alkalommal találkozni a barátaimmal

Igaz, hogy ez havi két alkalmat jelent csupán, mégis, mint az elmúlt 1-2 évben folyamatosan, ezt is kihívásnak tekintem. Hiszen mindannyian dolgozunk, némelyiküktől több száz kilométer választ el, szóval nem egyszerű eset. De szerencsére, így, hogy már nincsenek olyan szigorú korlátozások, amibe belebetegedtünk eddig, szerintem könnyebben tudunk összefutni valahol.

3. Társasjátékozni a kolléganőimmel

Az utóbbi időben teljesen beszippantott a társasjátékok világa, és amikor Kecskeméten vagyok az „új családommal”, akkor nincs olyan alkalom, hogy elmaradna a társasjátékozás. Ezt olyan lelkesen meséltem a hozzám közel álló kolléganőimnek, hogy megbeszéltük, hogy egy piknik keretében majd összeülünk mi is játszani. Már alig várom.

4. Gluténmentes lángost készíteni

Őszintén, már korántsem étkezem annyira egészségesen, mint tavaly ilyenkor, de néhány szigorú szabályhoz még mindig tartom magam, illetve igyekszem törekedni az önmegtartóztatásra az egészségtelen ételek terén is. Viszont az egy visszatérő elem nálam, hogy lángost szeretnék enni. Igazából szerintem már vagy egy éve nem ettem – és szerencsére akkor is gluténmenteset -, nem csábultam el, pedig nagyon erős volt a kísértés. De szeretném kielégíteni eme vágyamat, de akkor már valamivel egészségesebb formában.

5. Süteményt sütni a kolléganőimnek

Igazi dömping indult a napokban, minden nap volt valaki, aki egy inzulinsokkot okozó süteményadaggal állított be, és bár háromból egy alkalommal sikerült ellenállnom a kísértésnek, kétszer elbuktam, és vettem 1-1 szeletet a finomságokból. Ugyanakkor kedvet kaptam, hogy én is meglepjem őket egy ilyen apró gesztussal, úgyhogy mindenképp szeretnék készíteni valami finomságot részükre.

6. Megnézni legalább hatvan anime részt

Nosztalgikus hangulatba kerültem, és körülbelül két hét alatt ledaráltam egy régi kedvencemet, a Kaleido Start. Szeretnék új animéket is megismerni, azonban van még néhány, amit újra akarok nézni. Bár ennél magasabb számot nem mertem felírni, mert élvezni is szeretném, nem csak a sorozatot, de az életet is, és nem egyfajta kötelességként tekinteni erre.

7. Befejezni a Westworldöt

Az első évad közepén járunk. Én kb. két-három évvel ezelőtt már az első évadot végignéztem, illetve a második évad elejét, de aztán valamiért nem folytattuk. Most szeretném bepótolni a hiányosságaimat.

8. Vezetni a napi mosolyokat – és megszerezni a plecsniket

100 dolog, ami boldoggá tett, valamint az évszakos mosolyparádé. Írtam már ezekről korábban itt a blogon is. Jó ideje nem sikerült már teljesítenem őket. Azonban az a megtiszteltetés ért, hogy mostantól a Mosolyparádé kihívásnak is én lettem a szervezője. Ha ez nem ad motivációt, hogy nap végén leírjak egy-két apróságot, ami aznap éppen örömet okozott, szerintem tényleg reménytelen a helyzet.

9. Kirándulni legalább hat alkalommal

Nincs nyár, ha nincs táj. Hahaha. Minél jobb idő van, annál kevésbé tudok a fenekemen ülni. Ráadásul a nyárban még az a szépség is van, hogy általában hosszabb szabadságra mehet az ember lánya. Úgyhogy hátizsákot fel, és irány az erdő, hegy, tópart, stb.

10. Strandolni

Ehhez nincs mit hozzáfűznöm. Ha ez a pont nem sikerül, akkor konkrétan teljes kudarcként fogom megélni a nyarat.

11. Megcsinálni Atis önismereti kérdéssorát

A Tanulom Magam YouTube-csatorna vezetője a közelmúltban rakott ki egy videót „39 kérdés, hogy megtaláld önmagad” címmel. Ha van más is, aki hasonló mélységekben foglalkozik az önismerettel, mint én, bátran ajánlom, mert úgy érzem nekem is egy teljesen más világlátásom lesz, miután végeztem vele.

12. Meginni legalább napi 2.5-3 liter folyadékot

Leginkább vizet, de azt nem mertem felírni, mert néha igenis megengedem a 100%-os gyümölcslevet, vagy esetleg valami ízesített – de igyekszem cukormenteset – üdítőt venni. A 2.5-3 literbe beletartozik a tea, a gyümölcslé, sőt még a tej is. Bár magamat ismerve lehet hogy előbb innék meg 2 liter tejet egy nap, hogy mindenképp teljesüljön a pont, mintsem vizet öntsek magamba. De kitartó leszek, becs’szó!

13. Eljárni az önismereti csoportba

Jelentkeztem egy önismereti pszichodráma csoportba még tavaly ősszel. Volt egy személyes konzultáció, illetve egy online ismerkedős alkalom a csoport többi tagjával, de a Covid miatt sajnos folyamatosan halasztottuk a találkozásokat. Elvileg júniusban már tényleg elindul, és őszintén kevés dolog miatt voltam valaha ennyire izgatott. Remélem a várt sikert hozza majd.

14. Maximum havi két alkalommal enni gyorskaját

Mint fentebb írtam, kicsit elengedtem magam az egészséges étkezés útján. És le akarok csípni egy keveset a gyorséttermi fogyasztásaimból, amik sajnos jelenleg körülbelül heti 3 alkalmat tesznek ki általánosságban. Nyilván nem fosztom meg magam teljesen az élvezettől, mert általában ha találkozom valamelyik barátnőmmel, akkor jól esik bekajálni valami ilyesmit. De hét közben főzni szeretnék, és tápértékben gazdagabb ételeket fogyasztani.

15. Az időm legalább 1/3 részében zabkását és gyümölcsöt reggelizni

Már felkészültem, és az irodában a fiókomban legalább 25 csomag zabkása sorakozik várva, hogy reggelire elfogyasszam őket. Ez is egy olyan jó szokás, amit vissza szeretnék iktatni kicsit rendszeresebb ütemre. Persze a fennmaradó 2/3 részben sem péksütit akarok enni – nem is jellemző mostanában -, de azt sem várhatom magamtól, hogy mindig ugyanaz a lemez menjen. Kell a változatosság.

16. Óriáskerekezni vagy libegőzni

Személy szerint inkább libegőzni szeretnék, azt is Lillafüreden, mert az ottani a kedvencem, de bármelyik opciónak örülni fogok, ha sikerül beiktatni.

17. Elkezdeni egy könyvet írni

Bevallom ennek a pontnak a helyén valami más szerepelt eredetileg, de a mai nap ihletem támadt, és nagyon szeretném, ha meg is valósulna a tervem. Úgyhogy inkább bele is vettem a fogadalmak közé, hogy tényleg elkezdjek foglalkozni a témával, ami felmerült bennem.

18. Elindítani a YouTube csatornámat

Ez is már jó ideje tervben van. De most már sokkal jobban kezd kirajzolódni bennem, mit is szeretnék, milyen irányban akarok elindulni. Úgyhogy szeretnék végre belevágni.

19. Többet írni

A jelenlegi 2021-es átlagom írás terén: kb. 15.000 karakter negyedévenként. Csupán ezt kellene a nyár folyamán megdöntenem. (Megjegyzés: a jelenlegi bejegyzést az átlagba nem számítottam bele, illetve nem számít a teljesítések közé sem!)

20. Elolvasni legalább 3 db pszichológiai könyvet és 3 db regényt

Jó szokásomhoz híven folytatnám a havi egy pszichológiai könyv olvasását is, ám ezúttal szeretnék visszaszokni a regények olvasására is.

2020/2021. téli fogadalmak

 Nyugodt szívvel kijelenthetném, hogy ezek a fogadalmak tartanak életben engem. Itt a járvány második hulláma, és mi nagyrészt ismét be vagyunk a négy fal közé zárva. Még amikor dolgozni kell, akkor is – hála a home office-nak. De a legszívmelengetőbb számomra akkor is az, hogy több tucat ember van, akiknek a szíve hasonlóképpen dobban a kihívás láttán. Amikor kiírtam a téli kört, néhány óra múlva ez a komment fogadott:

Szóval, látva a ti motivációtokat, én is csak egyre motiváltabb leszek. Úgyhogy jöjjenek az én téli fogadalmaim:

1. Elindítani a YouTube csatornámat

Már körülbelül két hónapja halogatom, pedig most már minden technikai felszereltség meg is van hozzá. Azért gondoltam elindítani egy csatornát is, mert rájöttem, hogy már nem okoz akkora problémát beszélni, mint régen, sőt sokkal jobban szeretek így kommunikálni. Nyilván, ha tartalomgyártó az ember, akkor nincs annyi lehetősége szépen megfogalmazni a szövegét, de állok elébe. Végül is, az ilyesmi elég sokat képes fejleszteni a kommunikációs készségeken – ami pedig mindenképp hasznos. Valahogy majd igyekszem összehangolni a bloggal, illetve tematikáját tekintve is hasonló lesz, mint az itt megosztott bejegyzések.

2. Megcsináltatni a második és harmadik tetoválásomat

A közelmúltban elértem egy újabb mérföldkövet, és a bőröm alá tinta került. Egyszerűen gyönyörű lett, ráadásul úgy értem nagyon jól kifejez engem. 

Régóta szerettem volna már, sokáig halogattam. Részben féltem tőle egy kicsit, másrészt köztudott, hogy egy tetoválást jól meg kell fontolni… De így, hogy meglett az első, már szeretném a másik két, sokkal régebb óta parkolópályán álló tetoválásötletemet megcsináltatni. Az egyikhez van már időpontom december 14-re, a másikat úgy gondoltam stílusosan a születésnapomra hagyom (február 2.), úgyhogy remélhetőleg a tél folyamán mind a három korábban tervezett tetoválásom meglesz.

3. Megszervezni egy ajándékozást, amit már egy ideje tervezek (Hello Hollywood)

Azon gondolkoztam, lehetne egy filmes/sorozatos tematikájú ajándékozás. Úgyis rengeteg olyan könyv van, amit adaptáltak, ezek közül készítene mindenki saját maga egyénére szabva egy listát, hogy melyeket látná szívesen a polcán. Aztán az egyik könyv mellé a kedvenc filmjeivel/sorozataival kapcsolatos ajándékokat kapna még az angyalkájától.

4. Elkezdeni pszichológiai podcasteket hallgatni

Lehet, hogy sok embernek már az idegeire megyek azzal, hogy az elmúlt fél évben kicsit megszaporodtak a pszichológiai vonatkozású posztok a blogon. De tény, hogy nagyon fontos szerepet játszik az önfejlesztés most az életemben, és jó érzés olyat adni másoknak, ami számukra is hasznos lehet. Szóval tovább bővíteném az ismereteimet ilyen tekintetben, és a könyvek mellett nagyon szeretnék végre podcasteket is hallgatni. Talán Almási Kittivel fogok kezdeni, mert nagyon megtetszett a stílusa.

5. Örökbe fogadni egy cicát 

Tudom, ez a nyári listámon is rajta volt, aztán nem sikerült teljesíteni. Végül nem olyan albérletbe költöztem, ahol ez megvalósítható lett volna. Viszont egy újabb költözés küszöbén állok, és célirányosan olyan albérleteket keresek, amelyek állatbarátok, hogy a beköltözést követő legfeljebb egy héten belül, egy csodálatos, mancsig fekete, csodálatos pici hölgyemény gazdája lehessek.

6. Hetente zöldíteni a kihívásaimat

A fogadalmas kihíváson kívül van egy olvasós kihívásom is, amit hajlamos vagyok elhanyagolni. Bár igyekszem tartani magam a szabályzatban foglalt egy hónaphoz, rendre kicsúszok belőle. Ezt szeretném egy kicsit rendszeresebbé tenni, és legalább heti egyszer rászánni azt az öt percet, hogy a teljesítőknek odaítéljem a kitüntetését.

7. Elindítani a Szandival és Kittivel közös blogot

Te jó ég! Szerintem már több, mint egy éve tervezzük, hogy legyen egy közös blogunk a lányokkal, de még mindig nem jutottunk el odáig. Könyves blogot szeretnénk, így is egy kicsit motiválva magunkat, na meg egymást, hogy a munkában való nagy hajtás mellett jusson idő olvasásra is. Kell egy kis kikapcsolódás mindenkinek.

8. Készíteni és rendesen vezetni egy 2021-es Bullet Journalt

A 2019-es évet egy Bullet Journallel kezdtem, amiből akkor született is egy blogbejegyzés. Sokaknak tetszett, és szerettek volna folytatást is, de sajnos maga a határidőnapló vezetése is kudarcba fulladt az év folyamán, nemhogy még bejegyzéseket kreáljak róla – azóta az az egy poszt is törölve lett innen. De már tényleg jó ideje szeretném rendszerezni az életemet, és ha már itt az év vége lassan, mi más lehetne erre jobb motiváció? Egy teljesen tiszta lap. Semmi kifogás! Most tényleg megcsinálom!!

9. Újra elkezdeni könyvértékeléseket írni molyon

Volt egy év, talán a 2018-as, amikor nagyon motivált voltam a velős értékelés írásokra. Ez annak volt köszönhető, hogy részt vettem egy kihíváson, aminek az volt a célja, hogy az adott évben az összes olvasmányt értékeljük legalább öt mondatban. A kezdet volt nagyon nehéz, de utána, amikor befejeztem egy-egy kötetet, elképzelni sem tudtam, hogy ne írjak róla néhány gondolatot. Ez a szokás azóta viszont szépen lassan kikopott belőlem. Úgyhogy szeretnék visszatérni hozzá.

10. Megcsinálni legalább tíz darab számvitel vizsgasort

Eldöntöttem, hogy a 2021 májusi mérlegképes könyvelő vizsgára ismét bejelentkezem. Rossz érzés, hogy van egy képzés, amit végig csináltam, csupán a vizsga hiányzik, hogy egy csodaszép kék bizonyítványt a kezemben tarthassak, mégis folyamatosan halogatok, immár két éve. Úgyhogy szeretnék a jelenlegi képzésem mellett egy kicsit erre is koncentrálni, itthoni tanulással felkészülni, és végre sikeresen levizsgázni…

11. Legalább hatszor kirándulni

Már most érzem, hogy bele fogok őrülni a járvány okozta bezártságba, szóval szeretnék beiktatni néhány szabadban töltött percet – vagy órát – az életembe, mielőtt mélydepresszióba zuhannék…

12. Elkezdeni végig utazni a villamosokon szám szerint növekvő sorrendben

Ezt a mókás ötletet mástól vettem, mert nagyon megtetszett. Amikor azon töprengtem, hogy a korlátozott lehetőségek miatt vajon milyen programokat lehetne szervezni, akkor mondta valaki, hogy neki egyszer tervben volt, hogy végig utazzon az összes villamoson sorrendben, végállomástól végállomásig. Valaki más meg tematikusan bejárta Budapest összes utcáját. Az utóbbihoz nem érzek magamban elég kitartást, talán egyszer, ha igazán szervezett életem lesz, visszatérek rá, de a villamosos mindenképp tetszik.

13. Minden nap megcsinálni három-négy matekpéldát

Minél több idő telik el úgy, hogy már nem az iskola padját koptatom, úgy érzem egyre nehezebb gondolkodnom. Ezért szerettem volna beiktatni egy olyan feladatot is magamnak, ami egy kicsit segít visszarázódni a számolgatásba, gondolkozásba, mert ez például a munkámhoz is szükséges dolog lenne.

14. Írni legalább három novellát

Volt az utóbbi időben néhány novella ötletem, de valahogy egyiket sem vetettem papírra, úgyhogy úgy gondoltam kicsit az emlékek bugyraiban áskálok, és előszedem újra ezeket a történetfoszlányokat, hogy megírásra és publikálásra kerülhessenek.

15. Elolvasni legalább hat könyvet

Nos, azt veszem észre, hogy amíg a Budapestre való költözést követő első néhány hónapban szorgosan olvasgattam a könyveket a BKK-n, mostanában már szinte mindig a telefont nyomkodom. Írhatnék egy olyan pontot, hogy lecsökkenteni a telefonon töltött órák számát, de jobb, ha ennek az időnek a helyére más elfoglaltságot kalkulálok.

16. Újra elkezdeni egészségesen étkezni (és fogyni öt kilót)

Tudjátok, hogy az évben harminc kilóval lett könnyebb a lábaim terhe, azt is tudjátok, hogy nem volt egy szigorú diétám vagy edzéstervem hozzá. És talán pont ezért a bumeránghatás engem is utolért. Az elmúlt két hónapban nem igazán ettem egészséges dolgokat, visszaszoktam gyorsételekre, cukrozott üdítőkre, a reggeleket sokszor péksütivel indítom. A közérzetemen is érzem, hogy ez így nem jó, megint sokkal fáradékonyabb vagyok, újra gyötör a migrén, stb. De az a probléma, hogy nincs igazán motivációm az egészséges étkezésre, pedig én is jól tudom, hogy sok dolgon segített. Úgyhogy szeretnék valamennyire visszatérni rá, elengedni a gyorsételeket, minél inkább szénhidrátcsökkentetten étkezni, esetleg számolni a kalóriákat – hátha az segít az önmegtartóztatásban. A fogyás csak egy pozitív mellékterméke lenne ennek, hiszen az elmúlt két hónapban sikerült öt kilót visszahíznom – a lényeg az lenne, hogy minél kevesebb káros anyagot juttassak a szervezetembe.

17. Elolvasni egy könyvet az MBTI-ről, és jegyzeteket készíteni a típusokról

Az MBTI személyiségtipológia már lassan két éve foglalkoztat, de még mindig elég szűk a látóterem ezzel kapcsolatban. Úgy érzem a saját típusomat már majdnem maximálisan ismerem, illetve néhány környezetemben lévő személyét nagyjából, de továbbra is szeretném bővíteni az ismereteimet. Van is egy bejegyzés sorozat ötletem ezzel kapcsolatban, amihez nagy segítség lesz a tizenhat típusról szóló velős jegyzet.

18. Bétázni Kitti történetét

Barátnőm nemrég ismét belevetette magát az írásba, és serényen írja legújabb történetét. Szeretnék időt szánni az olvasásra, illetve arra is, hogy az esetleges hibákat a figyelmébe ajánljam.

19. Készíteni több „kipipálós” listát, vagy „színezőt”

A villamosokkal való utazáson kívül gondolkoztam, hogy mennyi mindenre lehetne egyfajta bakancslistát csinálni. Vannak olyan kaparós táblák, amin, ha teljesítettél valamit, lekaparod. Valami hasonlóra gondoltam, csak mondjuk egy nagy A/3-as lapra felrajzolni buborékokkal (vagy egyebekkel) dolgokat, amik ha kész vannak, ki lehet színezni őket.

20. Rendszeresen gyűjteni az apró örömöket

Sajnos ősszel nem sikerült a mosolygyűjtős molyos kihívás, de nagyon szeretném azt elérni, hogy legalább magamnak, akár csak egy post itre felírjam, hogy éppen mi az, ami megmosolyogtatott egy adott napon. Még jobb lenne ennek nyitni egy külön mosolyfüzetet, de nyilván az lenne a legjobb, ha magát a kihívást vezetném rendszeresen a molyon.

Nektek milyen terveitek vannak télre?

2020 őszi fogadalmak

A kihívásom elérte a célját, nem csupán engem motivált a nyáron bizonyos dolgok véghezviteléhez, de mások is nagyon inspirálónak találták, így egyértelmű volt számomra, hogy lesz folytatása is. Igaz, a nyári fogadalmak kiértékelésével még lógok – mert még egy utolsó nagy hajrában vagyok kettő dolog teljesítésében -, de máris összeírtam az őszi bakancslistámat.

1. Megcsinálni a 2020-as #Flufftober Challenge-et

A Flufftober egy olyan írói kihívás, ahol október minden napjára megvan adva egy kifejezés. Ez behatárolhat egy témát, vagy egyszerűen csak magával a szóval kell alkotni egy rövid írást. A lényeg, hogy minden nap alkossunk.

2. Megcsinálni a 2020-as NaNoWriMo-t

Ha az októbert teljes egészében az írásnak szenteltük, miért is ne legyünk olyan merészek, hogy novemberben még megírjunk egy ötvenezer szavas regényt? A NaNoWriMo rövidítés a National Novel Writing Month-t takarja, magyarul Nemzetközi Regényíró Hónap. Évek óta megrendezésre kerül, és már egy ideje én is szemezgettem vele, de sosem voltam annyira bátor, hogy tényleg bele is vágjak. Ötvenezer szó valóban rengeteg, plusz alapból lehetetlennek tűnik egy hónap alatt regényt írni. De éppen ez a kihívás benne, nemde?

3. Írni hat, a fentikkel nem kapcsolatos bejegyzést a blogra

Az ősz számomra a legjobb évszak, már elkezdem a bekuckózást, forró teával és/vagy kakaóval, és legtöbbször a laptopom társaságában. Talán ezért is ennyire íráscentrikus ez a lista. Mivel a Flufftoberről, ha minden jól megy így is úgy is harmincegy blogbejegyzés fog születni, ez nem számít bele abba a tervbe, hogy egyéb más cikkeket is megosszak veletek. Igaz hat darab nem tűnik soknak, de a túlterhelt október és november miatt mégis kihívás lesz számomra.

4. Pitét sütni

Valamiért a pitesütés számomra olyan tipikus őszi elfoglaltságnak tűnik – lehet azért, mert automatikusan a sütőtökös pitékre asszociálok. Bár én nem szeretem a sütőtököt – ezért sincs semmilyen Halloweennel kapcsolatos terv a listámon. Viszont meggyeset, vagy almásat, vagy bármilyen más ízűt süthetek.

5. Elkezdeni sportolni

Egy ideje nagyon sok feszültség és düh van bennem, amit azzal szerettem volna kompenzálni, hogy elkezdek valamilyen sportot. Nem is akármilyet, én küzdősportra gondoltam, mert azért tény, hogy van bennem egyfajta agresszió, amit ebben ki lehetne élni. Szóval én a boksszal szemezgettem, és ki is néztem egy bokszklubbot, ahol érdeklődtem. De még mindig nem kértem időpontot. Azért nem konkrétan a bokszot írtam fel, mert a másik dolog, ami mostanában vonz, az az úszás. És még nem tudom, végül melyikbe vágok majd bele. Remélhetőleg mindkettőbe.

6. Valós rendszert iktatni az életembe

Mondhatni évek óta szánalmas próbálkozásaim vannak arra vonatkozóan, hogy végre egy rendszert alakítsak ki az életemben. Tudjak határidőket tartani, ne felejtsem el már egy órával később, hogy mit is kellene csinálnom, képes legyek megszervezni normálisan egy programot, vagy egyszerűen csak legyen rend a lakásban – és a laptopomon. Hiába vagyok tele kis jegyzetfüzetekkel, hiába kezdtem többször bullet journal vezetésbe, nagyon rövid időn belül elbuktam. De talán mondanom sem kell, hogy ha erre bármilyen reális esély lenne, akkor az MBTI-típusom negyedik betűje nem P, hanem J lenne. De mindenképpen szeretnék végre rendszert vinni az életembe, és talán az sokat fog segíteni első körben, ha állandó programokat iktatok be – mint például a hétvégi önkénteskedés, illetve ha elkezdek edzeni, akkor az edzések fix időpontja. A többi pedig hátha kialakul.

7. Dönteni a továbbtanulásról

Hónapok óta dilemmában vagyok, hogy mihez is kezdjek az életemmel. Fejembe vettem, hogy én nagyon szeretnék irodalmi szerkesztő lenni, és beleástam magam egy kicsit a témába, hogy mi lenne a legjobb megoldás, hogy azzá válhassak. Az hamar kiderült, hogy konkrétan a magyar szak nem feltétlenül vinne előre, de az ELTE-n (lehet máshol is, de én kifejezetten ezt néztem) van „szerkesztői ismeretek minor”, amit bármelyik BTK-s szakon a harmadik félévtől fel lehet venni. Így ki is alakult bennem egy terv, hogy akkor melyik bölcsész szakot is válasszam, ha továbbtanulnék, vagy melyik tárgyból csináljak egy szintemelő érettségit, hogy egyáltalán jelentkezni tudjak. Másik alternatívaként viszont ott volt az is, hogy a Könyvmolyképző Kiadónál szoktak indítani irodalmi szerkesztő kurzust, ami szintén csábító ajánlat. És még mindig a kettő között vacilálok, miközben egyéb más ötletek is felütik néha-néha a fejüket. Úgyhogy szeretnék végre egy konkrét célt megfogalmazni a továbbtanulásommal kapcsolatban – mert valamit úgyis fogok, ha mást nem, akkor maradok a szakmában, és ezzel kapcsolatban fejlesztem magam.

8. Elolvasni 3 könyvet a pszichológiai könyves várólistámról (ez már úgyis bejött egyszer)

Az utóbbi időben nagyon elkezdett érdekelni a pszichológia – önfejlesztési célból. Nagyon sok érdekes könyvvel megismerkedtem ez idő alatt, és nehezen térek vissza a regényekhez, de egyelőre nem is szeretnék. Úgyhogy az alábbi könyvek közül szeretnék szemezgetni ősszel:

Almási Kitti – Bátran élni

Daniel Goleman – Érzelmi intelligencia

M. Scott Peck – A járatlan út

L. Stipkovits Erika – Közelebb egymáshoz – 11 tévhit párkapcsolatainkról

L. Stipkovits Erika – Harmóniában egymással – Újabb 11 tévhit párkapcsolatainkról

Popper Péter – Lélekrágcsálók

Gary Chapman – Ha nem elég a sajnálom - A bocsánatkérés 5 nyelve

Boldizsár Ildikó – Mesék a felnőtté válásról

Almási Kitti – Ki vagy te?

Berentés Éva – Az érett személyiség

Susan Forward – Donna Frazier – Érzelmi zsarolás

9. Megcsinálni az „Írjunk naplót ősszel” kihívást

Képzeljétek, a molyon ezen a kíhíváson kívül is vannak olyan kis játékok, amik nem kifejezetten olvasással kapcsolatosak, cserébe nagyon inspirálóak. A naplóírással már többször megpróbálkoztam, de egyszerűen nem sikerült eddig egyetlen egy évszakban sem teljesíteni, pedig körülbelül másfél éve tervezem. De most szeretném végre az idei őszi kitüntetést a profilomon látni.

10. Megcsinálni a „100 dolog, ami boldoggá tett ősszel” kihívást

Emlékszem, hogy amikor elkezdtem, le sem lehetett lőni, hat egymást követő fordulót végigcsináltam, és utána nagyon érdekes volt belegondolni, hogy már összesen hatszáz olyan dolgot írtam fel, kicsit több, mint egy év alatt, ami mosolyt csalt az arcomra. Nagyon jó érzés megtalálni a mindennapos örömöket a legapróbb dolgokban is – és azt hiszem említettem is, hogy az 50 dolog, ami boldoggá tesz bejegyzés sorozatomat is ez inspirálta (amit lassan ideje lenne befejezni). Viszont valamikor volt egy törés, és már nem gyűjtögettem, vagy ha bele is kezdtem, néhány mosoly után abbahagytam és sose fejeztem be az aktuális évszak listáját. De szeretném, ha ez újra rendszerszerűen visszatérne az életembe, mert ha képes vagyunk örülni az apró dolgoknak, akkor arra is hivatott, hogy tudatosan boldog legyen.

11. Megcsinálni az Őszi mosolyparádé 2020. kihívást

A mosolyparádét később találtam, mint a „100 dolog, ami boldoggá tett…” kihívást, viszont onnantól kezdve ebből is teljesítettem zsinórban négyet. A kettő között az alapvető különbség az, hogy a mosolyparádén dátumozni kell, és részletesebben kifejteni, mi okozott aznap örömöt, és egy nap csak egy mosolyt ér írni – míg a másiknál csak egy, akár egy szavas dolgokból álló listát írunk.

12. Megcsinálni az „5 dolog, amit meg kell tenned ősszel” kihívást

És az utolsó kedvencem, amit abbahagytam egy ideje. Szintén évszakról évszakra megrendezésre kerül. Kapsz előre egy százas listát, amiből ki kell választani öt neked tetsző dolgot, és képpel bizonyítva teljesíteni. Ebben az szokott jó lenni, hogy általában mindig sokkal több, mint öt dolog megtetszik, és összeírom az összeset, amit sikerült a listáról kipipálni – hogy később is emlékezzek.

13. Elkezdeni egy új sorozatot, és megnézni belőle legalább három évadot

A sorozatfüggő énem egy kicsit éhezik az újdonságra. Tulajdonképpen január óta nem igazán filmeztem vagy sorozatoztam – legalábbis koránt sem olyan mértékben, ahogyan régen -, pedig imádom. Direkt nem kötöm ki, hogy melyiket akarom elkezdeni, úgyis megtalál majd az a sorozat, amelyik elnyeri a tetszésem.

14. Megszervezni a Klasszikus ajándékozás második fordulóját

Tavasszal molyon lebonyolítottam egy ajándékozós eseményt, ami kimondottan klasszikus regények köré épült. Nem ment ugyan minden zökkenőmentesen, de az én kedvemet ettől függetlenül nem vette el a szervezéstől, és a résztvevőknek is nagyon tetszett.

15. Találkozni öt barátommal

Kicsit úgy érzem, felpörgött a társasági életem – legalábbis virtuálisan mindenképp. Valahogy mégis nehéz beiktatni a baráti találkozókat – ebben talán majd segít, ha tényleg rendszert tudok vinni az életembe. Ötnél azért több barátom van, és tényleg jó lenne minél gyakrabban találkozni velük, sajnos nem olyan egyszerű. Szóval, ha az ősz folyamán öt különböző barátommal sikerül összehozni a személyes érintkezést legalább egyszer, én már nagyon boldog leszek.

16. Elmenni csoportterápiára

Pszichológushoz járok, ezt eddig sem titkoltam. Nem olyan régen váltottam, és pont ma voltam túl a negyedik alkalmon nála. Ő már az elején javasolta nekem, hogy a gyermekkorban elszenvedett traumák feldolgozásához az egyéni terápia mellett csoportos foglalkozásra is érdemes lehet eljárni majd a későbbiekben. És én ezt szeretném is megfogadni. Egyrészt ott is új ismeretségekre tehetek szert, másrészt mások élményei, tapasztalatai is nagyon sokat segíthetnek a megértésben és feldolgozásban. Már kinéztem egy terápiát, ami nagyon megtetszett. Nem vagyok biztos benne, hogy ez csoportterápiának számit – majd kiderül -, ha nem, akkor is mindenképp elmegyek, mellette pedig legfeljebb keresek olyat, ami biztosan csoportterápia.

17. Elmenni legalább egy pszichológiai előadásra

Ezekről is úgy gondolom, hogy hasznosak lehetnek, ha kimondottan olyan témájúra megy el az ember, ami őt érinti. Ebből is van már, amit kinéztem őszre, de lehet, fogok találni még ennél is hasznosabbat. Na meg, az sose baj, ha nem csak egy előadásra látogatok el, hanem minél többre.

18. Legalább 24 alkalommal főzni

Az augusztusom katasztrófa volt főzés szempontjából, tulajdonképpen augusztus végén végre főztem egy nagyobb adag ételt, addig semmi. És mivel azért a főzés is valamilyen szinten lételemem, szeretném, ha ismét szerves részét képezné az életemnek. A huszonnégy úgy jött ki, hogy heti két alkalommal mindenképp szeretnék főzni valamit.

19. Frissíteni a ruhatáramat

A harminc kiló fogyás után kissé elkezdtek lógni rajtam a ruhák – még azok is, amiket mondjuk két hónapja vettem. Ráadásul az őszi-téli kollekcióm, az abszolút bálnaméret, és nincs is sok ruhám. Szóval egy shopping már éppen időszerű lenne. Ha ez sikerül, lehet tartok egy hault is – annak ellenére, hogy a régi outfit bejegyzéseimet töröltem, mondván nem akarok hasonlóval foglalkozni már ezen az oldalon. Majd meglátjuk.

20. Ismét változtatni valamit a hajstílusomon

Talán az egyik legegyszerűbb feladat ezen a listán. Most éppen ugye lila színben pompázik a hajam, de nagyon gondolkozom egy lila-kék, vagy lila-rózsaszín kombináción. Nálam egy-egy stílus nem szokott túl sokáig tartani, ha a hajamról van szó. Imádok valamit mindig változtatni rajta. Meglátjuk még mi sül ki belőle. Azt hiszem ezt a kihívást háromszorosan is teljesíteni tudom majd.

Nektek mi a tervetek őszre? Tetszik a kihívás? Csatlakozzatok ti is, és írjatok listát! Motiváljuk magunkat, és egymást!

Kellemes őszt mindenkinek!

2020 nyári fogadalmak - összegzés

Eltelt a nyár, holnap megkezdődik a diákoknak az új tanév – a dolgozó felnőtteknek meg csak a szokásos unalmas szürke hétköznapok folytatódnak, annyi különbséggel, hogy ismét rövidebbek a nappalok.

Mielőtt elkezdődött volna az idei nyár, egy kihívásra invitáltalak titeket, hogy feldobjuk ezt az egyébként is komor évet. Lássuk, hogy nekem mi sikerült a bakancslistáról:

1. Fogyni legalább 5 kg-ot

Mielőtt ezt az öt kilogrammot elhatároztam volna, már előtte túl voltam körülbelül háromszor ennyi fogyáson néhány hónap leforgása alatt. Mégis féltem ennél a mennyiségnél többet a listára írni. Pedig az igazság az, hogy nyár elején egy 99,8 kg-os kezdősúlyom volt, amely a legutolsó mérés szerint 85 kg – és azóta lehet még több lement.

2. Elolvasni a pszichológiai könyves várólistámról legalább hármat

Nem az olvasásra fektettem a hangsúlyt a nyár folyamán, de a három várólistás könyv elolvasása sikerült. A választottjaim a következők voltak:

Gary Chapman – Egymásra hangolva

Bagdy Emőke, Kádár Annamária, Buda László, Pál Ferenc – Fejben dől el?

Orvos-Tóth Noémi – Örökölt sors

Három olyan könyvet sikerült kiolvasnom, amelyek mind hozzátettek valamit a gondolkodásmódomhoz. A szeretetnyelvek már egyébként is foglalkoztatnak egy ideje, és nagyon sokat segített abban, hogy megértsem, én hogyan vágyom rá, illetve a környezetemben lévőkkel szemben hogyan is tudnám jobban kifejezni. A „Fejben dől el?” remek példákat hozott a placebo hatásra, illetve találtam benne olyan gondolkodási gyakorlatokat, amiket egyrészt szeretnék beiktatni a mindennapjaimba, másrészt az egyik gyakorlatról írni is szeretnék ide a blogra a későbbiekben. Az Örökölt sors pedig egyszerre kavar fel, és nyugtat meg. Amikor belekezdtem többször bepárásodott a tekintetem, de azóta a lépésenként való megértés ösvényén haladok tovább…

3. Befejezni a The Walking Deadet

Néztem belőle néhány részt, de a közelébe sem jutottam sajnos – vagy talán inkább szerencsére -, a teljes befejezéshez.

4. Munkát találni Budapesten

Ez az a pont, amit, bár nem így terveztem eredetileg, mégis már június másodikán kipipálhattam – az első budapesti munkanapomon. Számomra is meglepő volt, de tulajdonképpen csettintésre kaptam állásajánlatot, és minden a legnagyobb rendben sikerült.

5. Albérletet találni Budapesten

Az albérlet találás hasonló könnyedséggel ment, mint az állás, vagy talán még egyszerűbben. Igaz, voltam olyan vakmerő, hogy előzetes megtekintés nélkül, egy előzetes átutalással biztosítottam magamnak, hogy ne legyen másé a lakás, de az azonnali kezdéshez azonnali felmondás kellett, és egy sürgős beköltözési lehetőség – mindez egy hét leforgása alatt. A lényeg, hogy pórul nem jártam ezzel sem.

6. Írni egy novellát a Könyvmolyképző pályázatára

Be kell vallanom, ezt alaposan benéztem. Nem voltam teljesen tisztában azzal, hogy milyen időközönként írják ki a novella pályázatot, ezért arra az időpontra hagyatkoztam, amikor előző évben is meg lett hirdetve. De idén nem ugyanúgy volt, mint tavaly. És mivel nem volt kiírt pályázat, így nem írtam novellát.

7. Társasjátékot készíteni

A társasjáték készítését is egy eseményhez kötöttem: ajándékba szántam volna valakinek, akivel időközben teljesen megszakadt a kapcsolatom, ezért végül bele sem kezdtem a tervezésébe sem.

8. Fürödni a Balatonban

Sikerült a június 12-14. közötti hétvégét Balatonmáriafürdőn tölteni, ahol természetesen nem csak a panzió előnyeit használtam ki, hanem végre életemben először megmártóztam a Balaton vizében is.

9. Elkezdeni önkénteskedni

Jelentkeztem nyár közepén a Rex Kutyaotthon Alapítványhoz, és augusztus 8-án részt is vettem egy önkéntes képzésen – amivel létrejött az önkéntes jogviszony. Most már bejelentkezés után, a megadott időintervallumok bármelyikében mehetek kutyát sétáltatni – de egyéb önkéntes feladatok ellátására is van lehetőség. Már az elején le is csaptam egy „rendezvényre”, úgyhogy augusztus 16-án egy jótékonysági workshopon részt vettem az alapítványt képviselve. Természetesen a továbbiakban sem szeretném abbahagyni, nagyon örülök, hogy a csapat tagja lehetek.

10. Cukormentes fagylaltot készíteni

Főzni se sokat főztem sajnos a nyáron, desszert készítéssel pedig abszolút nem foglalkoztam. De majd egyszer mindenképp pótolni fogom.

11. Margaret Island koncertre menni

Reménykedtem benne, hogy valamelyik nyárvégi fesztivál mégis meg lesz tartva, ahol elcsíphetem a kedvenc együttesemet, de a járványhelyzet sajnos továbbra is korlátozza a nagy létszámú rendezvényeket.

12. Örökbe fogadni egy cicát

Amikor írtam a listát, még nem tudtam, hogy az albérlet találás milyen lesz. Sajnos olyan helyre költöztem, ahol nem megengedett a kisállat, így bármennyire szerettem volna egy kiscicát, egyelőre ez még várat magára. Az egész életemet úgysem itt szeretném leélni, úgyhogy előbb-utóbb talán sikerül egy olyan lakásban laknom, ahol lehet egy kis szőrpamacsom.

13. Megnézni a 13 okom volt második évadát

Ahogy a The Walking Deaddel sem haladtam, úgy más sorozatot sem igazán sikerült néznem a nyár folyamán. Legalább a letöltésig eljutottam…

14. Rendet rakni a laptopomon

Csak nagyon nehezen vettem rá magam, de most sokkal jobban érzem magam, hogy szép mapparendszerben vannak az irományaim, fényképeim, és egyéb dolgaim. Azt hiszem, a több, mint harmincezer törölt elem is magáért beszél.

15. Zöldre festetni a hajamat

Az elmúlt öt évben a hajam nagyon sok változáson esett át, mind fazon, mind szín tekintetében. Idén is már az ötödik variációnál járok. Most éppen a rövid hajam visszanövesztésén vagyok, és lila színűre van festve. De azért beiktattam körülbelül másfél hónapja a zöld szín kipróbálását is (zöld és rózsaszín csíkok a szőke hajamban).

16. Beiratkozni az egyik budapesti könyvtárba

Erre – magam sem értem, miért – még mindig nem sikerült rávennem magam, és még mindig a nyíregyházi könyvtárból valók a kölcsönzéseim – hozzáteszem, most éppen lejárt kölcsönzések, mert egy ideje nem utaztam vissza…

17. Bobozni

Sajnos a bobozás sem jött össze, nem jártam olyan helyen, ahol lett volna bobpálya – na meg nem is vagyok biztos benne, hogy nyitva volt bármi a vírus miatt…

18. Virágokat ültetni

Még nyár elején ültettem át egy nagy cserépből, külön-külön kicsi cserepekbe liliomokat, mert már elég rossz egészségi állapotban voltak, mert túl sűrűn voltak a cserépben. A különültetés után új életre keltek.

19. Beiktatni egy külföldi utat

Megvolt életem első repülése – amit örültem, hogy túléltem, nagyon rosszul voltam tőle. De kárpótolt Olaszország maximálisan. Még akkor is, ha harmadik nap már szinte csak kúszva tudtam közlekedni, annyira lejártam a lábamat.

Milánó és Como mellett, körülbelül két héttel később még egy bécsi út is beiktatásra került, szóval ezt a pontot duplán sikerült teljesítenem

20. Legalább tízszer kirándulni menni

Tíz sajnos nem jött össze. Nem is tudom, mit számoljak kirándulásnak, és mit nem. Amit mindenképp ide veszek, az Hűvösvölgy, Bécs és Milánó, de akár számolhatnánk Balatonmáriafürdőt, Velencét (kétszer), vagy Solymáron is voltam két hete (és az tényleg kirándulás volt). De a lényeg, hogy tíz sehogy sem jön össze, ráadásul ha „hivatalosak” akarunk lenni, ami a felsoroltak közül tényleges, túra jellegű kirándulás, az csak kettő.

Hamarosan hozom az őszi fogadalmaimat is.

5 dolog, amiért szerencsésnek mondhatom magam

Az önsajnálat egy olyan kényelmes reakció a minket ért negatív ingerekre, amelyből nagyon nehéz partra úszni, ha már régóta sodródunk benne.

Mindenkinek vannak rossz napjai, bárki érezheti kellemetlenül magát egy adott helyzetben. A kérdés csak az, hogy a negatív stresszorok hatását ki hogyan képes kezelni. Én például, nem kertelek: borzasztóan rosszul kezelem a stresszt és a konfliktushelyzeteket. Az sem válik előnyömre, hogy az önértékelésem mélyen a tengerszint alatt van. Ilyenkor képtelen vagyok meglátni a jó dolgokat – bár egyre kevesebb ideig tartanak ezek az állapotok, és szerencsére hamar visszatér a motivációval teli énem – és mindenhol az önigazolást keresem.

Egyik alkalommal, amikor ez volt a téma a megbeszéléseink során a pszichológusommal, ő azt tanácsolta, próbáljak meg saját magamnak pozitív visszajelzéseket adni – mert nem mindig lehetnek ott mellettem azok az emberek, akiktől általában ezt megkapom. Sokat gondolkoztam, hogy ezt hogyan tudnám megvalósítani. Komolyan, kezdjem el mondogatni magamnak, hogy nagyon szép és okos vagyok? Vagy, hogy képes vagyok rá, meg tudom csinálni? Ennyi erővel Szabó Péter motivációs előadásait is hallgathatnám a boldogság és siker kulcsáról, miközben ugyanúgy romokban hever az önbecsülésem, mint előtte, csak ezúttal nyilvánosan mindenki arcába tolhatom, hogy én mennyire erős nő vagyok, és hogy nem érdekel mások véleménye.

Helyette úgy gondoltam, valós tényekre alapozok. Olyan alapvető dolgokat gyűjtöttem össze, amik nekem természetesek, hogy az életem részét képezik, mégis, ha mélyebben belegondolok, sajnos nem mindenki ilyen szerencsés. Olyan dolgokat, amikért eszembe sem jutna egyébként, hogy hálásnak kellene lennem, pedig néha akár kiváltságosnak is nevezhetném az életkörülményeimet.

 

Vannak barátaim

Ez természetes, és furcsa is lehet, hogy a listán szerepel. Nem nagyon létezik olyan ember, aki a külvilágtól teljesen elzárva éli az életét, és nem lép kapcsolatba senkivel. Bár biztosan van, aki azt vallja, egyáltalán nincs barátja, szóval már önmagában a tény, hogy nekem van, nem is egy, elég ahhoz, hogy szerencsésnek mondhassam magam. Viszont nem kifejezetten ez az oka annak, hogy megemlítem. Egy kommentrészletet idéznék a blogról:

„Nincsenek az életemet végigkísérő, mindig-itt-leszünk-ha-baj-van barátaim, csak ezek az ideiglenes, csak-éljük-túl-az-elkövetkezendő-pár-évet félék.”

Nagyon sokáig én is azzal küzdöttem, hogy nem volt senkim, akiről elmondhattam volna, hogy bármikor számíthatok rá, vagy teljes mértékben megbízhatok benne. De mára fordult a kocka, és három olyan barátnőm is van, akikre az életemet is rábíznám. Néha azt érzem, hogy nem becsülöm meg őket eléggé, pedig az egyik legjobb dolog az életemben, hogy rájuk bármikor bármiben számíthatok.

Olyan szakmám van, amiben könnyű elhelyezkedni

Persze, szebben mutatna ez a kijelentés, ha azt mondanám, hogy élvezem a munkámat, de ez némileg porhintés lenne. Félreértés ne essék, szeretem, tudom csinálni, és nyitott vagyok a szakmai újításokra is. Sőt, sok esetben érdekel is az adózás, a munkaügy és a könyvelés, mint téma. De mivel volt már olyan időszakom, hogy belefásultam a munkába, így démonként folyton ott köröz a fejem fölött, hogy bármikor ismét úgy érezhetem, hogy valami másra vágyom. Kicsit több mint három hete, hogy munkahelyet váltottam, és az ellenérzéseim szinte azonnal meg is szűntek, de soha nem szabad semmit elkiabálni. Szóval a szakma szeretetét kevésbé sorolnám ide, mintsem magát a tényt, hogy olyan tudás birtokában vagyok, amivel keveset kell aggódnom amiatt, hogy bármikor hosszabb időre munkanélkülivé válnék.

Noha a bizonyítványom megszerzése után közel egy év telt el, mire végre sikerült munkába is állnom, tekintve, hogy nem volt tapasztalatom, ma már sokkal egyszerűbb dolgom van. És minél több időt töltök el a szakmában, annál könnyebben kapnak utánam. Volt időszak, amikor értéktelennek éreztem magam, amiért nincs diplomám, de ma már tudom, hogy a szakmai tapasztalatot, és a tényleges tudást nagyon sok esetben valóban többre tartják, mint egy papír általi minősítést.

A legfelső tizedbe tartozom

Bár nem áll Mészáros Lőrinc szintjén a vagyonom, sőt, nincs se házam, se kocsim, se nyaralóm, nem indítottam még vállalkozást sem, és sajnos egyetlen forint spórolt pénzem sincs egyelőre, egy 2018-as statisztika szerint a havi jövedelmemet tekintve a legfelső tizedbe sorolhatnám magam. Persze 2020-ra az összegek nyilvánvalóan emelkedtek, de olyan jelentős változás nem történt, hogy lejjebb soroljam magamat. Érdemes megemlíteni azonban, hogy nagyban hozzájárul a jó helyezésemhez, hogy az egy főre eső havi jövedelmekről van szó, ami eltartott hiányában nálam egyelőre a teljes fizetésemet jelenti. Ez azért érdekes, mert az emberek nagy része általában nem is gondol bele, hol is helyezkednek el ezen a létrán, aztán amikor szembesülnek vele, jön az arculcsapás. Vagy szimplán hitetlenkedés az adatok realitásával kapcsolatban.

Én vállalom, hogy nagyon rosszul osztom be a pénzem, és sokszor olyan dolgokra is hajlamos vagyok költeni, amire egyáltalán nincs szükségem. De attól, hogy nem tudok félretenni, a tény még tény marad, hogy az országban tízből kilenc ember rosszabb anyagi körülmények között él. Szóval éppen itt az ideje megbecsülnöm ezt, és nem természetesnek venni…

Van hol laknom

Amióta Budapesten élek, azóta az egyik legrosszabb dolog, amivel nap, mint nap szembesülök, a hajléktalanok száma.

Saját lakásom nincs, és örökölt ingatlannal sem fogok soha rendelkezni. Viszont az előző pontból fakadóan, vagyok olyan helyzetben, hogy képes vagyok kifizetni egy albérletet. Persze ezen a téren is fejlődtem, és tanultam korábbi hibámból. Ugyanis volt, amikor a fizetésem kétharmadát költöttem a lakhatásra. Ezt az arányt sikerült leredukálni a bérem egynegyedére. Persze volt, amiről ennek érdekében le kellett mondanom, de mindenképpen megérte.

Ki tudtam lépni a családom árnyékából

Nem könnyű az az életút, amit bejártam eddig, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyedül sikerült volna. Az elmúlt körülbelül hat év volt az, ami érdemben hozzájárult ahhoz, ahol ma tartok. És jelen pillanatban még ugyan nem, de körülbelül két hét múlva végre elmondhatom, hogy stabilan állok a saját lábaimon.

Egy olyan családi körülményből, amilyenben én voltam, nem könnyű kikecmeregni. Nagyon sokáig egyetlen cél lebegett a szemem előtt: különköltözni. Tanultam, munkát szereztem, és kiléptem a komfortzónámból – rengeteg dologban pozitív jellemfejlődésen estem át. Bátrabb lettem, nyitottabb – nem csak az emberek, hanem úgy általánosságban a világra. Lettek igaz barátaim, párkapcsolataim, állásom és ez által munkatapasztalatom. Bővült a lexikális tudásom a többvégzettségem által, és végre egyedül is képes vagyok eltartani magam. Nagyon sok helyet bejártam – igaz még csak belföldön, de ha a szüleim mellet maradok, még ezekre sem lett volna soha lehetőségem.

Egyetlen egy gond van csak. Mivel az egyetlen életcélom úgy néz ki, végleg teljesülni látszik, egyelőre nem tudom, hogy mihez kezdjek utána. Úgyhogy ideje lesz célokat kitűznöm magam elé, hogy ne váljon egyhangúvá és unalmassá az életem. Hiszen tudjátok, a máltai lányok is megmondták: „Ha nincs életcélotok, akkor miért éltek egyáltalán?”

#Bestmotivatingtrainersever

Viccet félretéve, ti milyen dolgokért érzitek magatokat szerencsésnek? Milyen eddig elért dolgokra vagytok a legbüszkébbek, és mik a további életcéljaitok? Írjátok meg!