2019. december 29., vasárnap

A 10 legkedvesebb könyvekkel, könyves eseményekkel kapcsolatos emlék


Egy évtized hosszú idő, nagyon sok dolog történik az emberrel. Mivel a könyvek és az olvasás fontos szerepet is játszik az életemben, így nem meglepő, hogy jó néhány kedves emlékem fűződik hozzájuk. Hozzá jött még pluszban, amikor 2016-ban regisztráltam a moly.hu közösségi oldalra, és ez lett az első számú Facebookom. Ha listát kell írni, csak a moly miatt van annyi kedves emlékem, hogy két tízes listát is kitöltene. De kénytelen voltam összesűríteni, szelektálni, hogy más is helyet kaphasson:

10. A tizenötödik legnépszerűbb kihívás molyon

Már lassan négy éve van moly-profilom. Az elején nem voltam túl aktív felhasználója. Amikor elkezdtem az olvasmánylista és beszerzések vezetésén kívül a többi funkcióját is használni, az kb. 2017 második fele volt. Életem első kihívását is ekkor indítottam el – ami nemsokára, 2020. január 31-én fog lejárni. Amikor elindítottam, csak annyi volt bennem, hogy szeretnék egy ilyen kihíváson részt venni, de nem találtam pont ugyanilyet. De azt nem gondoltam soha, hogy idővel milyen nagy népszerűségnek fog örvendeni.
A kihívás az „Egy falatnyi rubin pöttyös” névre hallgat, és a lényege egyszerűen annyi, hogy a kihívás ideje alatt öt darab rubin pöttyös könyvet olvassunk ki. Cserébe jár egy szép rózsaszín szegélyű kitüntetés, közepén egy szív alakú piros rubin drágakővel.
Jelenleg 549 résztvevőt számlál a kihívás, és a résztvevők száma szerinti rangsorban a tizenötödik helyen áll. Tudom, hogy ez nem jelent semmi különöset, de attól még jó érzés.

9. Egy aranyos eladó a Libriben

Esetek többségében online vásárolok könyveket, mert praktikusabb és általában jobb akciók is szoktak lenni. Ha mégis boltban vásárolok, azt szinte mindig a Libriben teszem. Egyszer egy már korábban leadott rendelést mentem átvenni a boltba. Vártam a soromra, és amikor én következtem, mondtam volna, hogy milyen néven volt rendelés, de az eladó, pólómra adott reakciója egy pillanatra belém fojtotta a szót.
Az előttem álló vevő távozott, és a pulthoz léptem, mire annyit láttam csak, hogy a nő arca izgatottságtól való elalélást tükröz.
„Jaj, de aranyos cicás póló!” – szólalt meg, én pedig zavart mosollyal megköszöntem a dicséretet. A könyvmolyság gyakran párosul macskaimádattal – ennyi az egész!
Próbált rögtön visszaállni eladó-üzemmódba, de nem teljesen sikerült, mert utána vissza kellett kérdeznie, milyen néven is volt a rendelés, mert elsőre nem jól értette. De annyira aranyos volt, hogy ez a jelenet megragadt bennem teljesen, és mai napig mosolyt csal az arcomra, amikor eszembe jut.

8. Amikor megvettük az első könyvem
… és visszavonhatatlanul beleszerettem az olvasásba. Van egy kicsi sarki könyvesbolt közel a városközponthoz, amiről azt kell tudni, hogy húsz százalékkal olcsóbban ad minden könyvet a teljes összegnél. Úgyhogy, amikor eldöntöttem, hogy nekem kell A Szent Johanna gimi első része, ide irányítottam anyát. Akkor még nem tudtam, hogy máshol milyen kedvezmények lehetnek esetleg, vagy hogyan kell online rendelni, ez tűnt a legkifizetődőbb megoldásnak.
Tényleg annyira pici volt a bolt, hogy éppen csak befért az ember. Az eladó hölgy nagyon kedvesen megkérdezte, hogy miben segíthet, én viszont – az idegenektől való félelmem miatt – egy picit megszeppenve húztam össze magam, mire anya rám nézett, várva, hogy mondjam, mit szeretnék.
- A Szent Johanna gimi megvan? – kérdeztem félénken. Az eladó azonnal elindult egy lefelé vezető lépcsőn, miközben lelkesen közölte, hogy „Persze”. Aztán rákérdezett melyik kötet kell, és válaszoltam rá, hogy az első. Izgatottan szorongattam a kötetet, amíg anya fizetett, és alig vártam, hogy hazaérjünk, és végre elkezdhessem.

7. Az első Könyvfesztiválom

Idén áprilisban én is elmentem barátnőimmel a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra. Egy napot töltöttünk ott, mert így jött ki a lépés, és az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy körülbelül 5-6 óra sorban állás töltötte ki az időnk nagy részét, így rendesen kiélvezni nem tudtuk sajnos. Viszont mivel még korábban nem voltam, én már magának a hangulatnak, illetve a két dedikált könyvnek nagyon tudtam örülni. Remélem jövőre okosabban gazdálkodunk majd az időnkkel.

6. Ajándékozós események molyon

Tavaly tavasszal fedeztem fel, hogy vannak tagok, akik egy-egy létrehozott esemény keretein belül könyves ajándékozásokat szerveznek. A lényege a legtöbbnek, hogy miután jelentkeztél, és kitöltötted a kérdőívet – amik nagyjából arra vannak kihegyezve, hogy hová tudnak neked csomagot küldeni, mik az elérhetőségeid, és a kívánságlistád -, a szervező kisorsolja, ki kinek küld ajándékcsomagot, aminek tartalma egy könyv és néhány apróság.
Amióta felfedeztem ennek csodáját, már eddig összesen tizenkilenc csomagot küldtem/adtam más molyoknak – és persze kaptam is ugyanennyit. Ebből egy esemény saját szervezésű volt. És jelen pillanatban is háromra fel vagyok iratkozva – az egyik ismét saját szervezés. Rájöttem, hogy bár izgatottan szoktam várni, hogy vajon mit fogok kapni, sokkal nagyobb örömmel tölt el, a másoknak küldött csomag összeállítása, és a reakciójukra való izgatott várakozás.

5. Véletlen találkozás

Egyik nap könyvtárba mentem. Nem ez volt az első eset, hogy nem volt konkrét célom, hanem csak bementem, nézelődtem, és ami éppen szembejött és szimpatikus volt, azt kölcsönöztem ki. Szóval jártam a sorokat, megálltam az egyik kedvenc polcom előtt, és nézelődtem. Egyszer csak megszólalt mellettem valaki:
- Tudok segíteni? Keresel valamit?
Valamiért reflexből visszakoztam, mint a boltokban is, ha az eladó hasonlót kérdez:
- Nem, csak nézelődőm – válaszoltam kedvesen, aztán tovább vizslattam a könyveket, és ő sem mozdult mellőlem. Próbálta megtalálni a közös hangot, megkérdezte milyen témában olvasnék, hátha tud ajánlani valamit, amit még nem olvastam. Én pedig kissé tanácstalanul lóbáltam meg a telefonom előtte, hogy nem igazán van fejből ötletem, a molyos várólistámat szoktam nézegetni ilyenkor. És itt meg is volt a közös pont, mert mesélte, hogy ő maga is használja. Megkérdezte, milyen néven vagyok fent, és miután néhány könyvet is ajánlott és elbúcsúztunk, hazamentem, beléptem a moly profilomba, és már be is követett.
Miután ezt elmeséltem az egyik barátnőmnek, kiderült, hogy ismeri, mert ugyanabba az iskolába jártak. Gondoltam, ebből is látszik, hogy milyen kicsi a világ.
Azóta, még ha nem is gyakran, de molyon ilyen-olyan formában néha váltunk pár szót. Illetve vett már ő is tőlem, és én is tőle könyvet. Nagyon kedves lány, örülök, hogy akkor összefutottunk a könyvtárban.

4. Molyon megismert emberek

Maga a moly rengeteget adott nekem az elmúlt években, szinte hihetetlen, milyen jó közösség van ott. Az elején ezt sem hittem volna, hogy ilyen sok emberrel, akár minimálisan akár kicsit komolyabban, de kapcsolatba kerülök majd. Lehetetlen lenne felsorolni minden nevet, aki akár csak egyszer is szebbé tette a napomat, de a fontosabbakat megpróbálom leírni.
Hóvirág72, aki már mondhatni a kezdetektől követ, ír nekem, és olyan számomra, mint egy másik anyuka – főleg, hogy említette is párszor, hogy van egy hasonló korú lánya, mint én. Hihetetlen pozitív energiát adott mindig, amikor bizonyos helyzetekben aggódott értem, és éreztette, hogy rá bármikor számíthatok, ha támasz kell.
Molnár_Nikolett, akivel kölcsönösen kiönthettük egymásnak a lelkünket egy-egy nehéz pillanatunkban, és hiába nem beszélünk gyakran, a tudat, hogy akkor mondhatni jobban számíthattunk egymásra, mint bárki másra, egy örök láthatatlan kapocs marad köztünk, amit nem felejtek.
Farkas_Éva, akire először akkor figyeltem fel, amikor kommentelt életem legfájdalmasabb blogbejegyzése alá. Ő volt az élő példa rá, hogy van értelme írnom ezekről, mert neki is erőt adott a tudat, hogy nincs egyedül, és más is küzd hasonló gondokkal. Vele plusz pozitív élmény, hogy teljesen véletlenül összefutottunk a Könyvfesztiválon, pár perc volt az egész, néhány szót váltottunk, de nagyon örülök, hogy vele személyesen is találkozhattam.
deaxx, akivel egy ajándékozós eseményen hozott össze a sors, melynek pont az volt a lényege, hogy a párok valamilyen hasonlóság alapján kerültek össze, remélve, hogy az esemény lejárta után levelezni kezdenek és barátok lesznek. Igaz a kezdeti szikra kicsit kialudt, de még ha ritkábban is beszélünk, abszolút hálás lehetek.
És még sorolhatnám. Leírhatnék mindenkit, akinek csomagot küldtem, vagy akiktől csomagot kaptam. Akik részt vettek az emlékkönyves eseményemen. Akikkel már találkoztam, akikkel beszélgettem, akiknek rendszeresen figyelem a bejegyzéseit, olvasásait, értékeléseit, vagy akik épp, hogy engem figyelnek rendszeresen. Akiknek valaha kommentet írtam, vagy akiknek kommentre válaszoltam. Végtelen hosszú lista lenne. Egy valakit emelnék még ki, mert ez is jó érzéssel töltött el. Létrehoztam egy írós kihívást is, sorsolás alapján kapta mindenki a témakört az íráshoz. És volt egy lány, aki hálásan megköszönte, hogy létrehoztam ezt, mert olyan témát kapott, amivel ki tudott magából írni egy olyan dolgot, ami régóta nyomta a lelkét, és ezzel a novellával végre el tudta engedni. Az ilyen pillanatokért azt hiszem érdemes élni.

3. Az első könyvespolcom

Nagyon hamar száz felé szökkent a könyveim száma, így az egyik Karácsonyi ajándékom egy új könyvespolc volt. A régihez viszont sokkal több érzelem köt.
Matyi készítette mind a kettőt, mégis óriási különbség van – nem csak méretben. Az új polcomhoz új polcelemeket vásárolt, itthon vágta méretre, szerelte össze. A régit apával közösen tervezte két és fél éve, apa adott hozzá használt bútorlapokat, és az ő műhelyében készült. Matyi úgy csinálta, hogy az egyik bútorlap használtságát jelző kilyuggatott része ne látszódjon, amikor felteszi a falra. Én mégis tudtam hol keressem azt, és valahányszor az átfúrt részekre néztem, eszembe jutott apa, és egy kicsit így is velem volt…

2. Szandi a barátnőm lett

Furcsa dolog az élet, de Szandival – annak ellenére, hogy az egyik barátnőm legjobb barátnője – lehet, ma sem beszélgetnénk, ha nincs a moly. Barátnőm néha mesélt róla, és bizonyára neki is volt tudomása rólam. Egyszer véletlenül összefutottunk a városban úgy, hogy ők együtt voltak fent, és így be is lettünk mutatva egymásnak, de annyiban maradt a dolog. Aztán jött egy kihívás 2018 novemberében molyon, ahol csapatban kellett jelentkezni, és barátnőm hívott engem is, hogy alkossunk egy triót. Abban a szent percben megszületett az a Messenger csoportbeszélgetés, ami a mai napig él és virul. Azóta találkoztunk párszor így hárman közösen, együtt mentünk a Könyvfesztiválra, nyaralásunk alatt ott alhattunk náluk, idén novemberben, mikor voltam fent Budapesten, együtt kóboroltunk Budapest utcáin. Karácsonykor pedig ajándékot is vettünk egymásnak, és íme, most egy közösen kitalált blogbejegyzés sorozatot készítünk.
Hamar rájöttünk egyébként, hogy nagyon sok közös van bennünk, és furcsa mód a szokottnál könnyebben meg tudtam neki nyílni, mint bárki másnak. Kicsit amiatt, hogy Kitti már ott volt közöttünk kapocsként, olyan volt, mint ha ezer éve ismernénk egymást. Mind a ketten rá is csodálkoztunk arra idén novemberben, hogy még csupán egy éve, hogy elkezdtünk beszélgetni, mert sokkal többnek tűnik, a szokatlanul sok közös élmény miatt.
A molyos kihívást elbuktuk, nem sikerült annyit olvasnunk még csapatban sem, hogy elég legyen, de cserébe kaptam egy fantasztikus barátot.

1. Amikor életemben először beiratkoztam a könyvtárba

Anya a megvásárolt SzJG kötet után kijelentette, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy könyvet vett nekem, mert neki erre nincs pénze…
Utánaolvastam, hogy pontosan mi a menete a könyvtárba való beiratkozásnak. Még nem voltam annyi idős, hogy szülő nélkül be tudjak iratkozni, kellett valaki, aki kezességet vállal az esetleges rongálásért vagy eltűnt példányért. Így hát elcipeltem apát a könyvtárba. Én szépen kitöltöttem a beiratkozási lapot, ő pedig türelmesen végig várta, és aláírta, ahol kellett. Megkaptam az olvasókártyát, és mondta a könyvtáros, hogy nyugodtan használható már azonnal is. Boci szemekkel meredtem apára, hogy hadd menjek be szétnézni, ő pedig mondta, hogy menjek nyugodtan, ő addig kint megvár a kocsiban. Egy halom könyvvel tértem vissza, és nagyon boldogan.
Aztán később is gyakran elvitt, és meg is várt engem, főleg télen, nem akarta, hogy a hidegben sétáljak odáig…


A sorozat további részei:


Szandi bejegyzései:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése