Egy évtized hosszú idő, nagyon sok dolog történik az
emberrel. Mivel a könyvek és az olvasás fontos szerepet is játszik az
életemben, így nem meglepő, hogy jó néhány kedves emlékem fűződik hozzájuk.
Hozzá jött még pluszban, amikor 2016-ban regisztráltam a moly.hu közösségi
oldalra, és ez lett az első számú Facebookom. Ha listát kell írni, csak a moly
miatt van annyi kedves emlékem, hogy két tízes listát is kitöltene. De
kénytelen voltam összesűríteni, szelektálni, hogy más is helyet kaphasson:
10. A
tizenötödik legnépszerűbb kihívás molyon
Már
lassan négy éve van moly-profilom. Az elején nem voltam túl aktív
felhasználója. Amikor elkezdtem az olvasmánylista és beszerzések vezetésén
kívül a többi funkcióját is használni, az kb. 2017 második fele volt. Életem
első kihívását is ekkor indítottam el – ami nemsokára, 2020. január 31-én fog
lejárni. Amikor elindítottam, csak annyi volt bennem, hogy szeretnék egy ilyen
kihíváson részt venni, de nem találtam pont ugyanilyet. De azt nem gondoltam
soha, hogy idővel milyen nagy népszerűségnek fog örvendeni.
A
kihívás az „Egy falatnyi rubin pöttyös”
névre hallgat, és a lényege egyszerűen annyi, hogy a kihívás ideje alatt öt
darab rubin pöttyös könyvet olvassunk ki. Cserébe jár egy szép rózsaszín
szegélyű kitüntetés, közepén egy szív alakú piros rubin drágakővel.
Jelenleg
549 résztvevőt számlál a kihívás, és a résztvevők száma szerinti rangsorban a
tizenötödik helyen áll. Tudom, hogy ez nem jelent semmi különöset, de attól még
jó érzés.
9. Egy aranyos
eladó a Libriben
Esetek
többségében online vásárolok könyveket, mert praktikusabb és általában jobb
akciók is szoktak lenni. Ha mégis boltban vásárolok, azt szinte mindig a
Libriben teszem. Egyszer egy már korábban leadott rendelést mentem átvenni a
boltba. Vártam a soromra, és amikor én következtem, mondtam volna, hogy milyen
néven volt rendelés, de az eladó, pólómra adott reakciója egy pillanatra belém
fojtotta a szót.
Az
előttem álló vevő távozott, és a pulthoz léptem, mire annyit láttam csak, hogy
a nő arca izgatottságtól való elalélást tükröz.
„Jaj,
de aranyos cicás póló!” – szólalt meg, én pedig zavart mosollyal megköszöntem a
dicséretet. A könyvmolyság gyakran párosul macskaimádattal – ennyi az egész!
Próbált
rögtön visszaállni eladó-üzemmódba, de nem teljesen sikerült, mert utána vissza
kellett kérdeznie, milyen néven is volt a rendelés, mert elsőre nem jól
értette. De annyira aranyos volt, hogy ez a jelenet megragadt bennem teljesen,
és mai napig mosolyt csal az arcomra, amikor eszembe jut.
8. Amikor
megvettük az első könyvem
…
és visszavonhatatlanul beleszerettem az olvasásba. Van egy kicsi sarki
könyvesbolt közel a városközponthoz, amiről azt kell tudni, hogy húsz
százalékkal olcsóbban ad minden könyvet a teljes összegnél. Úgyhogy, amikor eldöntöttem,
hogy nekem kell A Szent Johanna gimi első része, ide irányítottam anyát. Akkor
még nem tudtam, hogy máshol milyen kedvezmények lehetnek esetleg, vagy hogyan
kell online rendelni, ez tűnt a legkifizetődőbb megoldásnak.
Tényleg
annyira pici volt a bolt, hogy éppen csak befért az ember. Az eladó hölgy
nagyon kedvesen megkérdezte, hogy miben segíthet, én viszont – az idegenektől
való félelmem miatt – egy picit megszeppenve húztam össze magam, mire anya rám
nézett, várva, hogy mondjam, mit szeretnék.
- A
Szent Johanna gimi megvan? – kérdeztem félénken. Az eladó azonnal elindult egy
lefelé vezető lépcsőn, miközben lelkesen közölte, hogy „Persze”. Aztán
rákérdezett melyik kötet kell, és válaszoltam rá, hogy az első. Izgatottan
szorongattam a kötetet, amíg anya fizetett, és alig vártam, hogy hazaérjünk, és
végre elkezdhessem.
7. Az első
Könyvfesztiválom
Idén
áprilisban én is elmentem barátnőimmel a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra.
Egy napot töltöttünk ott, mert így jött ki a lépés, és az igazsághoz hozzá
tartozik az is, hogy körülbelül 5-6 óra sorban állás töltötte ki az időnk nagy
részét, így rendesen kiélvezni nem tudtuk sajnos. Viszont mivel még korábban
nem voltam, én már magának a hangulatnak, illetve a két dedikált könyvnek
nagyon tudtam örülni. Remélem jövőre okosabban gazdálkodunk majd az időnkkel.
6. Ajándékozós
események molyon
Tavaly
tavasszal fedeztem fel, hogy vannak tagok, akik egy-egy létrehozott esemény
keretein belül könyves ajándékozásokat szerveznek. A lényege a legtöbbnek, hogy
miután jelentkeztél, és kitöltötted a kérdőívet – amik nagyjából arra vannak
kihegyezve, hogy hová tudnak neked csomagot küldeni, mik az elérhetőségeid, és
a kívánságlistád -, a szervező kisorsolja, ki kinek küld ajándékcsomagot,
aminek tartalma egy könyv és néhány apróság.
Amióta
felfedeztem ennek csodáját, már eddig összesen tizenkilenc csomagot
küldtem/adtam más molyoknak – és persze kaptam is ugyanennyit. Ebből egy
esemény saját szervezésű volt. És jelen pillanatban is háromra fel vagyok
iratkozva – az egyik ismét saját szervezés. Rájöttem, hogy bár izgatottan
szoktam várni, hogy vajon mit fogok kapni, sokkal nagyobb örömmel tölt el, a
másoknak küldött csomag összeállítása, és a reakciójukra való izgatott
várakozás.
5. Véletlen
találkozás
Egyik
nap könyvtárba mentem. Nem ez volt az első eset, hogy nem volt konkrét célom,
hanem csak bementem, nézelődtem, és ami éppen szembejött és szimpatikus volt,
azt kölcsönöztem ki. Szóval jártam a sorokat, megálltam az egyik kedvenc polcom
előtt, és nézelődtem. Egyszer csak megszólalt mellettem valaki:
- Tudok
segíteni? Keresel valamit?
Valamiért
reflexből visszakoztam, mint a boltokban is, ha az eladó hasonlót kérdez:
-
Nem, csak nézelődőm – válaszoltam kedvesen, aztán tovább vizslattam a
könyveket, és ő sem mozdult mellőlem. Próbálta megtalálni a közös hangot,
megkérdezte milyen témában olvasnék, hátha tud ajánlani valamit, amit még nem
olvastam. Én pedig kissé tanácstalanul lóbáltam meg a telefonom előtte, hogy
nem igazán van fejből ötletem, a molyos várólistámat szoktam nézegetni
ilyenkor. És itt meg is volt a közös pont, mert mesélte, hogy ő maga is
használja. Megkérdezte, milyen néven vagyok fent, és miután néhány könyvet is
ajánlott és elbúcsúztunk, hazamentem, beléptem a moly profilomba, és már be is
követett.
Miután
ezt elmeséltem az egyik barátnőmnek, kiderült, hogy ismeri, mert ugyanabba az
iskolába jártak. Gondoltam, ebből is látszik, hogy milyen kicsi a világ.
Azóta,
még ha nem is gyakran, de molyon ilyen-olyan formában néha váltunk pár szót.
Illetve vett már ő is tőlem, és én is tőle könyvet. Nagyon kedves lány, örülök,
hogy akkor összefutottunk a könyvtárban.
4. Molyon
megismert emberek
Maga
a moly rengeteget adott nekem az elmúlt években, szinte hihetetlen, milyen jó
közösség van ott. Az elején ezt sem hittem volna, hogy ilyen sok emberrel, akár
minimálisan akár kicsit komolyabban, de kapcsolatba kerülök majd. Lehetetlen
lenne felsorolni minden nevet, aki akár csak egyszer is szebbé tette a napomat,
de a fontosabbakat megpróbálom leírni.
Hóvirág72, aki már mondhatni a
kezdetektől követ, ír nekem, és olyan számomra, mint egy másik anyuka – főleg,
hogy említette is párszor, hogy van egy hasonló korú lánya, mint én. Hihetetlen
pozitív energiát adott mindig, amikor bizonyos helyzetekben aggódott értem, és
éreztette, hogy rá bármikor számíthatok, ha támasz kell.
Molnár_Nikolett, akivel kölcsönösen
kiönthettük egymásnak a lelkünket egy-egy nehéz pillanatunkban, és hiába nem
beszélünk gyakran, a tudat, hogy akkor mondhatni jobban számíthattunk egymásra,
mint bárki másra, egy örök láthatatlan kapocs marad köztünk, amit nem felejtek.
Farkas_Éva, akire először akkor
figyeltem fel, amikor kommentelt életem legfájdalmasabb blogbejegyzése alá. Ő
volt az élő példa rá, hogy van értelme írnom ezekről, mert neki is erőt adott a
tudat, hogy nincs egyedül, és más is küzd hasonló gondokkal. Vele plusz pozitív
élmény, hogy teljesen véletlenül összefutottunk a Könyvfesztiválon, pár perc
volt az egész, néhány szót váltottunk, de nagyon örülök, hogy vele személyesen
is találkozhattam.
deaxx, akivel egy ajándékozós
eseményen hozott össze a sors, melynek pont az volt a lényege, hogy a párok
valamilyen hasonlóság alapján kerültek össze, remélve, hogy az esemény lejárta
után levelezni kezdenek és barátok lesznek. Igaz a kezdeti szikra kicsit
kialudt, de még ha ritkábban is beszélünk, abszolút hálás lehetek.
És
még sorolhatnám. Leírhatnék mindenkit, akinek csomagot küldtem, vagy akiktől
csomagot kaptam. Akik részt vettek az emlékkönyves eseményemen. Akikkel már
találkoztam, akikkel beszélgettem, akiknek rendszeresen figyelem a
bejegyzéseit, olvasásait, értékeléseit, vagy akik épp, hogy engem figyelnek
rendszeresen. Akiknek valaha kommentet írtam, vagy akiknek kommentre
válaszoltam. Végtelen hosszú lista lenne. Egy valakit emelnék még ki, mert ez
is jó érzéssel töltött el. Létrehoztam egy írós kihívást is, sorsolás alapján
kapta mindenki a témakört az íráshoz. És volt egy lány, aki hálásan
megköszönte, hogy létrehoztam ezt, mert olyan témát kapott, amivel ki tudott
magából írni egy olyan dolgot, ami régóta nyomta a lelkét, és ezzel a
novellával végre el tudta engedni. Az ilyen pillanatokért azt hiszem érdemes
élni.
3. Az első
könyvespolcom
Nagyon
hamar száz felé szökkent a könyveim száma, így az egyik Karácsonyi ajándékom
egy új könyvespolc volt. A régihez viszont sokkal több érzelem köt.
A barátom készítette mind a kettőt, mégis óriási különbség van – nem csak méretben. Az új
polcomhoz új polcelemeket vásárolt, itthon vágta méretre, szerelte össze. A
régit apával közösen tervezte két és fél éve, apa adott hozzá használt
bútorlapokat, és az ő műhelyében készült. A barátom úgy csinálta, hogy az egyik
bútorlap használtságát jelző kilyuggatott része ne látszódjon, amikor felteszi
a falra. Én mégis tudtam hol keressem azt, és valahányszor az átfúrt részekre néztem,
eszembe jutott apa, és egy kicsit így is velem volt…
2. Szandi a
barátnőm lett
Furcsa
dolog az élet, de Szandival – annak ellenére, hogy az egyik barátnőm legjobb
barátnője – lehet, ma sem beszélgetnénk, ha nincs a moly. Barátnőm néha mesélt
róla, és bizonyára neki is volt tudomása rólam. Egyszer véletlenül
összefutottunk a városban úgy, hogy ők együtt voltak fent, és így be is lettünk
mutatva egymásnak, de annyiban maradt a dolog. Aztán jött egy kihívás 2018
novemberében molyon, ahol csapatban kellett jelentkezni, és barátnőm hívott
engem is, hogy alkossunk egy triót. Abban a szent percben megszületett az a
Messenger csoportbeszélgetés, ami a mai napig él és virul. Azóta találkoztunk
párszor így hárman közösen, együtt mentünk a Könyvfesztiválra, nyaralásunk
alatt ott alhattunk náluk, idén novemberben, mikor voltam fent Budapesten,
együtt kóboroltunk Budapest utcáin. Karácsonykor pedig ajándékot is vettünk
egymásnak, és íme, most egy közösen kitalált blogbejegyzés sorozatot készítünk.
Hamar
rájöttünk egyébként, hogy nagyon sok közös van bennünk, és furcsa mód a
szokottnál könnyebben meg tudtam neki nyílni, mint bárki másnak. Kicsit amiatt,
hogy Kitti már ott volt közöttünk kapocsként, olyan volt, mint ha ezer éve
ismernénk egymást. Mind a ketten rá is csodálkoztunk arra idén novemberben,
hogy még csupán egy éve, hogy elkezdtünk beszélgetni, mert sokkal többnek
tűnik, a szokatlanul sok közös élmény miatt.
A
molyos kihívást elbuktuk, nem sikerült annyit olvasnunk még csapatban sem, hogy
elég legyen, de cserébe kaptam egy fantasztikus barátot.
1. Amikor
életemben először beiratkoztam a könyvtárba
Anya
a megvásárolt SzJG kötet után kijelentette, hogy ez volt az első és utolsó
alkalom, hogy könyvet vett nekem, mert neki erre nincs pénze…
Utánaolvastam,
hogy pontosan mi a menete a könyvtárba való beiratkozásnak. Még nem voltam
annyi idős, hogy szülő nélkül be tudjak iratkozni, kellett valaki, aki
kezességet vállal az esetleges rongálásért vagy eltűnt példányért. Így hát
elcipeltem apát a könyvtárba. Én szépen kitöltöttem a beiratkozási lapot, ő
pedig türelmesen végig várta, és aláírta, ahol kellett. Megkaptam az
olvasókártyát, és mondta a könyvtáros, hogy nyugodtan használható már azonnal
is. Boci szemekkel meredtem apára, hogy hadd menjek be szétnézni, ő pedig
mondta, hogy menjek nyugodtan, ő addig kint megvár a kocsiban. Egy halom
könyvvel tértem vissza, és nagyon boldogan.
Aztán
később is gyakran elvitt, és meg is várt engem, főleg télen, nem akarta, hogy a
hidegben sétáljak odáig…
A sorozat további részei:
Szandi bejegyzései:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése