Emlékszel?
Emlékszel?
Mikor kislány voltam,
Elég volt egy mosoly,
S bármit megkaptam,
Mi megtetszett a boltból.
Emlékszel?
Azt a piros rollert kisírtam,
Amikor még csak 6 éves voltam,
Anyu ezt dühösen nyugtázta,
De nem neki voltam a "pici
lánya".
Mindent megadtál, bármit kértem,
Elég volt csak a szemedbe néznem,
Akkor még nem fogtam fel,
Hogy ez neked mekkora teher.
Emlékszel?
Hazaértél. Én annyira örültem,
Hogy a hintából kiugrottam,
De a védőkorlátra érkeztem,
Nem pedig hozzád rohantam.
Megláttál, aggódtál,
Kórházba is vittél volna,
De mondtam neked, hogy nem fáj,
Bár nem is volt jó móka.
Emlékszel?
Ahogy kezdtem felnőni,
Úgy távolodtunk egymástól.
El akartam szabadulni,
Tőled, s mindenki mástól.
De ez nem azt jelentette,
Hogy nem vagy fontos számomra,
De senki sem sejtette,
Hogy ennyire ketyeg az óra.
Emlékszel?
Magadért sosem aggódtál,
De én érted nagyon is,
Senkire sem hallgattál,
Lehetett a baj bármilyen komoly is.
Erős voltál, kitartó,
Erősebb, mint én valaha,
Mégis elsodort a folyó,
Mely nem visz már partra.
Emlékszel?
Mindig csak békét akartál. Nyugalmat.
Mondd, boldog vagy?
Megszűntek a fájdalmak?
Emlékszel?
Mondd, emlékszel még?
Valaha boldogok voltunk.
De ez már csak emlék.
Már csak a könny maradt.
A fájdalom.
Az üresség érzése.
Tudod, hiányzol. Nagyon.
Nem veszel feledésbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése