oldalak

Főoldal Személyes Könyvértékelések Filmek és sorozatok Versek és novellák Receptek Fotók Ajándékok Style Élmények, kalandok Kihívások Listák

2019. április 14., vasárnap

Karrier vagy család?


Ti elgondolkodtatok már azon, hogy hogyan hozzatok össze egy diplomát, nyelvvizsgát, legalább öt év munkatapasztalatot, egy fix és jól fizető állást még 25 éves korotok előtt úgy hogy közben legyen meg a házasság és a gyermekvállalás is – mert a biológiai óra ugyebár ketyeg? Természetesen ez lehetetlen.
Az utóbbi években egyre inkább az mutatkozik, hogy a nők harminc éves koruk előtt nem, sőt sok esetben a negyvenhez közeledve vállalnak csak gyermeket. Hogy ennek mi az oka? Nagyon szoros kapcsolatban áll az oktatással és a karrierrel.


Vegyünk egy kitalált, de a valóságtól nem túlzottan elrugaszkodó példát a szemléltetés kedvéért.

Pistike az általános iskolát letudva gimnáziumba kerül. Még nem tudja, mi szeretne lenni, ha felnő, de végzősként megtalálja az irányt, ezért jelentkezik több egyetemre, olyan szakra, amit kinézett. Sikeres érettségi után bekerül a vágyott szakra, állami finanszírozással. Az elkövetkező négy évét is a tanulásra fordítja. Meglesz a nyelvvizsgája, a szakdolgozata és végül a diplomája is. Pistike 23 éves, lelkes, friss diplomás álláskereső, aki az iskolaévek után belecsöppen a csúf valóságba: vidéken, ahol felnőtt és lakott idáig sokkal kevesebb olyan állásajánlat van, ami számára megfelelne, mint a fővárosban, továbbá ott a diplomával sem lesz több a pályakezdő fizetése havi nettó százötven-százhatvanezer forintnál. Ezen kívül a legtöbb helyen egyébként is elvárás legalább öt év szakmai tapasztalat, de ha szerencsés, akkor bértámogatás miatt 25 év alatti pályakezdőt fognak keresni arra a rövid időre, amíg a támogatás jár utána. Ha pedig a fővárosban próbál szerencsét, akkor a fizetésének a fele elmegy egy normálisabb albérletre. Közösen talpra állni persze valamivel egyszerűbb, de Pistikének a tanulás miatt nem volt ideje egy egészséges párkapcsolatot fenntartani.

Szóval, Pistike messze áll még a családalapítástól. Először mindenképpen a karrierjére kell koncentrálnia, hogy megfelelő életkörülményeket teremtsen magának és későbbi családjának.

Nem mindenki születik aranykalitkába, sőt a legtöbbünk így van ezzel. De életünk bő egynegyedét az oktatásra szánjuk, másik két negyedét a munkára, utána már az öreg napjaink jönnének, amikor pihennünk kellene, de hol maradt időközben az, hogy éljünk, szórakozzunk, na meg családot alapítsunk? Az átlagbérek arra elegek, hogy magunknak eléldegéljünk, de egy gyermeket nem csak megszülni kell, hanem fel is nevelni. Ő két évtizeden keresztül ránk lesz szorulva. Ráadásul sajnos a mai magyar felfogás az, hogy a támogatásokért vállaljunk minél több gyermeket. Nem! Ne a támogatás legyen az indok a szülésre, hanem a pénz összege, amit megkeresel, legyen az a körülmény, ahol gond nélkül fel tudod őt nevelni.

Már régóta gondolkoztam ennek a bejegyzésnek a megszületésén, de az utolsó, ami nálam betette a kiskaput, az egy Facebook-bejegyzés volt az egyik álláskeresős csoportban.
A srác körülbelül velem egy idős lehetett, és elég lenézően posztolt arról, hogy miért nincs normális munka, miért csak kamu online munkák meg három műszakos „rabszolgamunkák éhbérért”. A hozzászólásokból pedig az is kiderült, hogy két szakmája van, de egyikben sem akar elhelyezkedni. Bárki bármit ajánlott neki, mindenkinek hasonlóan lekezelő stílusban válaszolt, hogy nem megy, meg annyi pénzért inkább nem dolgozik. Körülbelül olyan hatása volt az egésznek, hogy Magyarország azon megyéjében, ahol országszinten a legalacsonyabbak az átlagbérek – igen, ott, ahol én is vagyok -, szimplán középfokú végzettséggel, diploma nélkül, pályakezdőként, ráadásul úgy, hogy még válogat is, nettó két és háromszáz ezer között fog keresni. Ha nem rontaná a blogbejegyzés összhatását, ide beraknék most egy gondolkodó hangulatjelet.

Amit ez a srác rabszolgamunkának titulált „éhbérért”, én néhány éve pontosan erre irigykedtem.
2016 nyarán, túl voltam a pénzügyi-számviteli ügyintéző OKJ-s képzés első évén. Matyi akkor már több, mint egy éve a jelenlegi munkahelyén volt – még egészen más munkakörben-, és körülbelül ugyanannyi ideje nálunk tengődött – és viselte el mindazt, amit én tizenkilenc éve tűrtem. Akkor volt egy a szokottnál is nagyobb krízishelyzet otthon, amikor sírva könyörögtem, hogy költözzünk el. Komolyan, kész voltam otthagyni az iskolát, és saját lábra állni 19 évesen egy szál érettségivel, amivel amúgy sem lett volna más esélyem, csak a gyár három műszakkal. De a fizetést álomszerűnek gondoltam akkor ahhoz képest, amit tudtam, hogy kapni fogok, amint levizsgáztam és találtam munkahelyet. Ma már azért másképp látom. Persze Matyi fizetését most is álomszerűnek gondolom – mármint magamhoz képest. Mert ha én kapnék most ennyit, milliomosnak érezném magam. De neki e mögött négy év munkája van, három előléptetéssel. De ő sok tekintetben előrébb jár, mint én, mert ő annak idején nem a gimnáziumot és az érettségit, hanem a szakmunkásképzőt választotta. Tizennyolc éves korától dolgozik, és csak egyetlen rövidebb, pár hónapos megszakítása volt a régebbi és a jelenlegi munkahelye között. És bár jelenleg nem a tanult szakmájában dolgozik, a mostani pozícióját nem kaphatta volna meg, ha nincs valamilyen műszaki végzettsége, szóval jól jött itt is a mestersége.
És én hol tartok? 22 éves vagyok, két befejezett és egy továbbra is függőben lévő szakmával, egy év munkatapasztalattal, DE még csak két hetes teljes munkaidős állással. Nos, igen, egyáltalán nem volt zökkenőmentes az út az iskolapadtól a munkahelyig. Az egy év tapasztalatot egyszerűsített foglalkoztatásban kapartam össze. És jelenleg úgy állok, hogy van egy teljes munkaidős állásom, mellette alkalmanként megmaradt a régi munkám is. Hetente így körülbelül 52 órát dolgozom, hat napot egy héten. Persze lesznek hetek, amikor passzolhatom a szombatokat, de amikor meg nagyon kell a pénz, akkor nyilván akár port törölni is bemegyek az irodába, csak kapjak valamit. Gondolom az így egyértelmű, hogy a munkán kívül, ha még főzök és takarítok is, nagyon másra már nem is marad időm – mert pihenésre vágyom ilyenkor már csak. Szeretnék edzeni, jobban odafigyelni az étkezésre, tanulni a vizsgára, kirándulni, olvasni, írni, és elég időt szánni a szeretteimre. De egy nap csak huszonnégy órából áll, és sajnos beleestem a csapdába: nekem is a pénz és a karrier lett az első…

Visszatérve a fent említett Facebookos srácra: sokan írták neki, hogy aki akar dolgozni, az talál munkát. És ez így van. Csak közben nem szabad álomvilágban élni, ahogy ő teszi. Nekem is nyilván túl pozitív elképzeléseim voltak munkát illetően még két éve. Nem fizetés tekintetében, mert ahányszor megkérdezték, hogy mennyit szeretnék keresni, az elején mindig azt mondtam, nettó százezret. Aztán mindig az aktuális garantált bérminimumot. Szóval nem voltam elszállva, tudtam, mennyi az annyi. Aki többet akar adni, az nyilván megteszi, de a legtöbben nem akarják. Inkább olyan tekintetben voltam túl optimista, hogy ha elvégeztem a képzést, én pár hét alatt találok magamnak munkát. A pár hét elképzelésből végül két év lett. És két munkahely. De így együtt legalább megkeresek körülbelül százötven-százhatvan ezret is havonta, aminek diploma nélkül, pályakezdőként, a legrosszabbul fizető megyében csak örülni lehet. Szabadidőm persze így alig marad, de talán sikerül egyenesbe jönni, és minél hamarabb a saját lakást célba venni.

Négy éve még annál is nagyobb álomvilágban éltem, mint amikor azt gondoltam, hogy hamar találni fogok magamnak munkát. Akkor ugyanis határozott elképzelésem volt, hogy 22 évesen már szülni fogok. Nos, ez biztosan nem így lesz. Viszont ahogy folyamatosan telik az idő, én annál jobban elkeseredem ilyen tekintetben. Mert én továbbra is úgy vagyok, hogy nem csak nem szeretném harminc év felett az első gyerekemet megszülni, de harminc éves korom előtt szeretném mind a hármat… És ahogy ketyeg az óra ez egyre inkább elképzelhetetlen.

Közben ugye anyagilag is készen kell állni, de egyelőre még az esküvőmet sem tudom elkezdeni tervezni. Szóval egyáltalán nem könnyű megtalálni az aranyközéputat a tanulás, karrier, pénz, illetve a család, szórakozás és társas kapcsolatok között. Ha valamelyikre jobban koncentrálunk, az mindig a másik rovására megy. És én úgy látom, a mérlegnek ez a két oldala van. Hiszen megfelelő végzettség nélkül nem lehet normális karriert kezdeni, munka nélkül pedig nyilván nem lehet pénzt keresni. De amíg ezeket hajszoljuk, minden más elenyésző fontosságú lesz számunkra. Ezek a dolgok helyezkednek el a mérleg túlsó felén. Sokszor még van, aki akkor is a munkába temetkezik, amikor már van családja, és akkor rájuk jut kevesebb idő. Tudom, hogy nehéz. De próbáljuk meg kiegyensúlyozni az élet mérlegének két oldalát. Én is megpróbálom.
Nektek mi a véleményetek erről a témáról? Írjátok meg kommentben!
Timi

2019. április 7., vasárnap

Összegezzük az elmúlt évet! - Blogszületésnap + nyereményjáték sorsolás

Sziasztok!
Kedden volt pont egy éve, hogy ezen a blogon - legalábbis a jelenlegi verziójában - közzé lett téve az első bejegyzés. Bevallom nem tűnt ennyinek, gyorsan telik az idő. De annak örülök, hogy - még ha nem is mindig vagyok aktív, - még mindig él a felület és nem hagytam abba. És egy darabig még nem is fogom, mert rengeteg ötlet és motiváció van, amit nem szeretnék a kukába dobni.
Korábban hirdettem egy nyereményjátékot is. Tegnap kellett volna sorsolnom, úgyhogy utólag is elnézést kérek, amiért csak most ültem géphez. Mielőtt azonban felfedném, hogy kik a nyertesek, nézzünk egy kis statisztikai összegzést az oldal elmúlt időszakából.

Közzétett bejegyzések száma: 50
Ebből hármat azóta visszaállítottam piszkozatra, de ettől függetlenül ez a szám szerintem nálam rekord. (Gyorsan utánanéztem, és tényleg az. Egy régebbi blogom - történetes volt -, amely a legtovább bírta a kezeim között is csak 46 bejegyzést élt meg.) Szóval egy lécet már mindenképp megugrottam. Hurrá!

Követők és kattintások:

Rendszeres olvasók: 16
Facebook követők: 73 (ebből csak 14 db ismerős)
Oldalmegjelenítések száma: 10.347

Mondhatjuk, hogy ezek csak számok, nem ez számít. Ezt aláírom. De azért tegye fel a kezét, akinek nem dobogtatja meg a szívét, ha egy adott bejegyzést sokan megnéznek, vagy folyamatosan nő a feliratkozói száma. Az, hogy átléptük a tízezer kattintást, hihetetlenül boldoggá tesz. Már rég néztem, akkor még több, mint ezer hiányzott, most meg feljövök és megvan. Köszönöm! És igen, tudom, vannak bloggerek, akik egy hónap alatt elérnek ennyit, de mögötte több év van. Szóval egy év elteltével ennyitől szerintem nyugodtan kicsattanhatok az örömtől.
Ez ugyan még egyik sem "rekordszám" nálam, mert a fentebb említett oldal közel 17.000 oldalmegtekintést és közel 40 rendszeres olvasót ért el. De három év alatt, szóval időarányosan szerintem mindenképp jól állok.
Visszajelzés ugyan még nem érkezik túl sok, de remélem ez majd idővel úgyis változni fog. Molyon azért egy pár ember rendszeresen kommentel, és ez jól esik.

Népszerű bejegyzések:

1. Milyen a rossz szülő? Avagy hibák, amiket ne kövess el! | Én milyen szülő szeretnék lenni - 974 kattintás
2. Nyári outfit #1. - Túlsúly vs. divat - 581 kattintás
3. Hogyan készíts menő képeket a közösségi oldalakra - 574 kattintás
4. "Család", traumák és a legnagyobb fájdalom - 375 kattintás
5. Hogyan készíts menő képeket a közösségi oldalakra 2. (Haladóknak) - 242 kattintás

Némelyiket egy kis ellenérzéssel írtam meg, mert féltem a visszajelzésektől, attól, hogy megosztó témákba nyúlok. De végül ezek lettek a legnézettebbek, illetve azok, amikre a legtöbb írásos visszajelzés is érkezett. És örülök, meg valamilyen szinten büszke vagyok, hogy olyan témákat olvastok, amik igazi értéket is képviselnek. Ez maradjon is így!

Néhány gondolat az elmúlt évről... mik a tervek a jövőre nézve?

Amikor újra elkezdtem írni és belevágtam ebbe a blogba, akkor fogalmam sem volt róla, hogy milyen fő irányba induljak el a témát illetően. Az nyilván egyértelmű volt, hogy személyes blog lesz, mert arra sok dolgot rá lehet húzni. Igazából egy személyes blognál nincsenek korlátok, oda tényleg azt tesz az író, amit csak szeretne, ami épp a gondolataiban jár, amitől éppen boldog vagy bánatos.
Próbáltam több irányba menni, mindenben egy kicsit kipróbálni magamat, hogy saját tapasztalat alapján jöjjek rá, mi az ami a leginkább hozzám illik. És hiába eltelt egy év, száz százalékosan még mindig nem tudnám behatárolni ezt. Azt már tudom, hogy milyen bejegyzésekből lesz inkább kevesebb - vagy már semmi -, és mi az, amiből többet szeretnék. Az egyik ilyen az alkotások. Versek, novellák, és egyéb művészi irományok. Erre már el is kezdtem egy nagyon jó kihívást erre. Remélem ez az oldalam is tetszeni fog. Ettől függetlenül ugyanúgy maradnak a személyes bejegyzések, az elgondolkodtatóbb témákról szóló cikkek és kicsit könnyedebb posztok is.
Köszönöm mindenkinek, aki velem volt az elmúlt évben, és bízom benne, hogy az eljövendő nem csak egy, de több (tíz) évben is velem tartotok majd!

És akkor jöjjenek a nyereményjáték nyertesei:

A választható kötet nyertese:
Kovács Emese
Aki Colleen Hoover - Confess - Vallomás című könyvét választotta

A pótnyertes (aki az eredeti nyertes helyébe lép, amennyiben ő nem jelentkezik három napon belül):
Oláh Anikó

Az extra sorsolás nyertese:
Gyeskó Dóra

Gratulálok mindenkinek, kérem a nyerteseket, vegyék fel velem a kapcsolatot a timea.kertesz22@gmail.com e-mail címen!

Videó a sorsolásról:

További szép napot!
Timi

2019. február 18., hétfő

Kérdezz-felelek!


Sziasztok!
Még régebben agyaltam rajta, hogy összeírom én is az „50 érdektelen tény rólam” listát, de rájöttem, minek beszéljek ilyenekről. Inkább kérdezzetek ti olyat, ami érdekel is titeket, ez által még jobban megismerhettek. Szóval kértem, hogy írjatok kérdéseket, és most ezekre igyekszem minél kimerítőbb válaszokat adni.


Miért kezdtél el blogolni, mi motivál?

Én 2011-ben csaptam össze életem első történetét, amit még mindig szinte fizikai fájdalommal telve olvasok vissza. De valahol el kellett kezdeni. És később rájöttem, hogy ez engem nagyon kikapcsol, meg élvezem azt, hogy történeteket találhatok ki. Úgyhogy – mivel akkor volt az utolsó pár hónap az általános iskolából – a nyári szünetben néha ráfeküdtem a jegyzetfüzetemre, hogy alkossak valamit. Tizennégy évesen, úgy, hogy ráadásul körülbelül egy éve volt még csak Internet előfizetésünk, nem tudtam, hogy mi az a blog. Hogy egyáltalán létezik ilyen, és hogy az ilyen weboldalakon az emberek akár történeteket is publikálhatnak.
Amikor az egyik „online barátommal” beszéltem arról, hogy írogatok, ő mesélt erről a megoldásról, és gondoltam kipróbálom. Egyszerűbb is volt, mint odaadni a füzetem másoknak, hogy a ronda kézírásomat olvassák. Blogzónán kezdtem, de később áttértem a sokkal népszerűbb Bloggerre – bár ma már azt hiszem inkább a Wattpad hódít, történetek terén legalább is.
Rengeteg be nem fejezett történetet foglaltam egy-egy blog keretei közé. Valami egész sokáig bírta, valami kevésbé. Négy éven keresztül egészen eltökélt voltam az írással kapcsolatban, de aztán jött az életembe Matyi, meg az, hogy tényleg, valós szakmát válasszak magamnak, így először háttérbe szorult, majd egy időre teljesen kikerült az életemből. Pedig valaha nem csupán hobbiként tekintettem rá.
Még a blog legelső bejegyzésében úgy emlékszem említettem, hogy számomra az írás azért volt fontos a középiskolai éveim alatt, mert eddig talán az volt életem legrosszabb időszaka. Kellett valami, ami kiránt a cudar valóságból egy szebb világba. És azok a saját megalkotott karaktereim világai voltak. De miután Matyi jött és boldogabb lett az életem, nem volt rá akkora szükségem. És akkor rá is jöttem, mik is voltak a céljaim, mielőtt ez a „felesleges” szokás letérített az utamról. És elkezdtem újra kitaposni azt a rég begazosodott ösvényt, és tulajdonképpen már majdnem mindent elértem, amit szerettem volna.
Az írás az még így is néha visszaköszönt. Mondjuk egyre több verset írtam, csak úgy papíron, és a leginkább Matyinak címezve.
De az, amiért azt éreztem ismét szükségem van az elfoglaltságra, az apa halála volt. Hiszen nem sokkal az után nyitottam. Borzalmas lelkiállapotban voltam. Nem akartam kimondottan arra építeni a blogot természetesen. De ki kellett írnom magamból. Mire az a bejegyzés megszületett, legalább tízszer ültem neki egy-egy újabb sírógörcs után. De úgy éreztem utána, hogy a mázsás súly valamennyire enyhült.
Az esettel sajnos az is járt, hogy kiderült, kik is az igaz barátaim, és hogy sokkal kevesebb van belőlük, mint azt hittem. Így, mivel csökkent azoknak a száma, akik lelki támaszt nyújthatnának, így kellett egy közönség. Ha csak néhány fős is, de olyan emberek, akik szívesen olvassák a boldogabb bejegyzéseimet, és erőt adnak a nehezebb napokon is a kedves szavaikkal.
Így hát, egy olyan blogot alkottam, ahol bárminek helye van, ami csak velem kapcsolatos, az érdeklődési körömmel és a véleményemmel. Egy személyes blogot. És motivál az, hogy van pár ember, aki itt van, és majdnem úgy számíthatok rájuk, mint egy jó barátra.

Kedvenc könyved?


Melyik az a tíz könyv, ami nélkül nem tudnál élni?

Sarah MacLean – A csábítás kilenc szabálya
Homonnay Gergely – Puszi, Erzsi!
Homonnay Gergely – Az elnökasszony
Jamie McGuire – Veszedelmes Sorscsapás
Jamie McGuire – Gyönyörű pillanat
W. Bruce Cameron – Egy kutya hazatér
Leiner Laura – A Szent Johanna Gimi 5. – Remény
Colleen Hoover – Hopeless – Reménytelen
Colleen Hoover – Finding Cinderelle – Hello, Hamupipőke!
Julianne Donaldson – Edenbrooke

Mindezt úgy, hogy eddig még csak alig több, mint száz könyvet olvastam. Lehet, ha már ötszáznál járnék, akkor megváltozna a lista, szóval ez csak pillanatnyi top 10.

Kedvenc sorozatok, filmek?

Úristen, ez komoly! Filmből biztosan véget nem érő felsorolás keletkezne. De igyekszem más-más műfajokból mondani egy példát:

Titanic
Vissza a jövőbe 1-2-3.
Elfújta a szél
Büszkeség és balítélet
Harry Potter 1-7.
Démonok között 1-2.
Deadpool
Agymanók
Eredet
Mielőtt megismertelek
Megérzés

Sorozatok:

Trónok Harca
A szolgálólány meséje
Westworld
Pretty Little Liars

Van tetoválásod? (Ha igen, milyen, ha nem, szeretnél?)

Nincs. De szeretnék. Már az egyik barátnőm rajzolja nekem. Apa emlékére szeretnék elsősorban, de tervben van egy másik is, arról még nem szeretnék egyelőre mesélni milyen.
Mindig is szerettem volna egyébként, de nyilván én is azt vallom ezzel kapcsolatban, mint a többi normális ember. Olyan motívum legyen, ami mély jelentést hordoz magában, ne pedig olyan, ami valószínűleg ezer másik ember valamelyik testrészén ott díszeleg.

Szoktál még meséket nézni?

Igen. Alig vártam a Ralph lezúzza a netet című animációs filmet, amit januárban meg is néztünk a moziban. Másnap töltöttük le az Aprólábat. De a kedvenc animációs filmem például az Agymanók, bármikor is lesz a folytatása, már tűkön ülök, hogy láthassam. Egyébként például nagyon örülök, hogy 2019. van, és idén jön A kis kedvencek titkos élete 2. valamint a Jégvarázs 2. Az gáz, hogy sokszor csak mi vagyunk gyerek nélkül ilyen műsorokon a moziban? Nyugtasson meg valaki, hogy nem vagyunk őrültek!

Tea vagy kávé?

Tea. Leginkább a zöld tea. Sokan próbálják megszerettetni velem a kávét, de szerintem borzalmas íze van. Tudom, hogy rosszabb, de ha mégis koffein kell, akkor nálam az energiaital vagy a kóla a nyerő. Azoknak nincs rossz íze.

Van valamilyen furcsa szokásod, amikor ideges vagy?

Húzogatok bármilyen cipzárt, ami van valamelyik ruhadarabomon, oda-vissza, ezzel az őrületbe kergetek mást is. Matyi ilyenkor néha a kezemre is csap.

Melyik az a film, amit utoljára láttál?

Tegnap néztem meg a Nap nap utánt. Egyedül. Mert Matyit nem érdeklik az ilyen nyálas filmek.

Voltál már külföldön?

Még nem, de már nagyon szívesen mennék.

Ha bárhol élhetnél a földön, legszívesebben hol élnél?

Ez függ attól is, hogy milyen szempontból nézzük. Ha úgy, hogy most jelenlegi helyzetemmel hol élnék, akkor ott, ahol most is vagyok. Viszont, ha vissza mehetnék az időben, és megválaszthatnám, hogy hová szülessek, akkor Svájc. Utólag már szinte lehetetlen bármit változtatni. Nincs még stabil nyelvtudásom, nincsen egyetemi diplomám, bármelyik másik országban csak mosogathatnék, ahhoz nem kell kommunikálnom senkivel. Itt viszont olyan munkám van, amire szerintem az emberek felnéznek. De ha Svájcba születhettem volna, annak mindenképpen örülnék. Volt, amikor a gazdasági helyzetéről készítettem egy beadandót, és akkor eléggé utána olvastam, hogyan mennek ott a dolgok, és elég modern az oktatási rendszerük.

Neked a pohár félig üres, vagy félig teli?

Változó. Vannak rosszabb napjaim, amikor mindenben csak a hibát látom, de törekszem arra, hogy félig telinek lássam, amikor csak lehet. Pont az előző bejegyzésem is erről szólt.

Mi akartál lenni kiskorodban?

Mi számít „kiskornak”? Életemben először én szakácsnő akartam lenni. Akkor még nagyon gyerek voltam, és hát, a kaja volt a mindenem. De azt, hogy könyvelő szeretnék lenni, se két éve találtam ki, hanem tizenhárom évesen. Még akkor is gyerek voltam.

Milyen az olvasási komfortzónád? Ki szoktál lépni belőle?

Jelenleg leginkább a New Adult regények érdekelnek illetve a történelmi romantikusak. De igen, ki szoktam lépni belőle, néha olvasok más témában is. Legjobb példa erre, hogy nem vagyok túl fantasy beállítottságú, de a Harry Potter sorozatot imádom, sőt A szellemidéző trilógiát is, pedig azokban nem gyenge a fantasy szál. És mostanában egyre inkább érdekelnek a női pszicho-thrillerek is.

Hogyan döntöd el a következő olvasmányodat?

Végignézek azokon a regényeken, amiket még nem olvastam, vagy éppen kint van nálam a könyvtárból. És ezek közül, amelyik a legjobban megmozgatja abban a pillanatban a fantáziámat, abba kezdek bele. Ha a lelkesedés lankad, belekezdek másba is. Ezért is van sokszor, hogy egyszerre több könyvet is olvasok, és előfordulhat az is, hogy egy később kezdett, de izgalmasabbnak mutatkozó regényt mondjuk, hamarabb befejezek, mint egy jó pár nappal korábban kezdettet.

Ha az életed egy novella/regény lenne, mi lenne a címe?

Maradnék „Az életem labirintusa” címnél, hiszen nem volt véletlen, hogy ezt adtam az életemről szóló blognak. Egyébként ugyanezzel a címmel korábban a saját történetem fontosabb eseményeit szerettem volna elmesélni régebben, és már fogalmam sincs, hogyan pattant ki a fejemből a cím, de éreztem, hogy ez olyan jól hangzik, hiszen vannak utak, amik nem vezetnek sehová, de van egy kijárat, csak meg kell keresni. És a vicces, hogy kb. két napra rá, irodalom órán pont a labirintus motívumot elemezte tanárnő, hogy „az életben való eltévelyedést jelenti”, és mivel részben igaz is rám, meg kicsit jelnek vettem, hogy pont most beszél erről, már rajta maradt a blogon a cím, és nem bírom lecserélni másra azóta sem.

Ha eláshatnál egy időkapszulát, mit tennél bele, és miért?

Na, ez volt az a kérdés, amely miatt lementettem a Word-dokumentumot, és két napig ezen agyaltam. Közben pedig összegyűltek a teendők, és sokára tudtam megint leülni írni. Bár ebből is látszik, hogy ez egy jó kérdés.
Arra jutottam, hogy mindenképpen olyasmit tennék bele, amire esetleg már most is rá lehet látni, hogy kezd kikopni a társadalmunkból. Egy analóg órát, mert más országban már elkezdték azt, hogy leveszik a falról, mert a gyerek nem tudja leolvasni, és már nem is akarják megtanítani, hogyan kell. A digitális óra vagy a telefon úgyis kiírja számmal. Golyóstollat mellé egy kézzel írott szöveget. Annyira kíváncsi lennék, hogy ötven vagy akár száz év múlva a „szakértőkön” kívül - már ha lesznek még ilyenek – hányan tudnák kiolvasni ami le van írva. Mondjuk, a mi kis hazánk nem fejlődik villámgyorsan, de más országban egyáltalán nem kizárt, hogy még ennyit sem kell várni, mire teljesen felváltja a számítógép és a begépelt szöveg a kézzel írottat. Na meg egy helyesírási szótárat, mert arra már ma is nagy szüksége lenne nagyon sok embernek. És hiába ott van az Office, tudjátok mi a helyzet? Gépelem befelé a szöveget a 2016-os verzióba, és olyan alapszavakat hibásnak jelez, amikben a jó Isten sem tudna megcáfolni, hogy én rosszul írtam. Na, de nyilván a gép az okosabb. Hinnem kéne a javaslatának? (Hogy példát is említsek, aláhúzta azt, hogy „végignézek”, „válasszak” vagy „láttál”.) Szóval néha lehet jóbb „régimódinak” maradni.

Van bakancslistád?

Még nincs igazi, csak a 101-1001 kihívás listám. Utólag visszagondolva elég sok pont kicsit béna, szóval gondolkoztam, hogy írok majd egy rendes listát. Végül is, egy normális bakancslista nem csak 1001 napig tart, szóval nincs kőbe vésve, hogy a kihívás mellett ne lehetne egy állandó, végleges gyűjteményem arról, miket szeretnék megcsinálni életem során.

Mi volt a legőrültebb dolog, amit valaha tettél?

Valószínűleg a mai napig is a túlságosan sokat mutató (ésnagyon enyhén fogalmaztam) fényképek viszik a pálmát, vadidegen pasiknak.

Mit jelent számodra az „otthon”?

Nos, semmiképp sem azt a helyet, ahol felnőttem. Jelenlegi albérletünket sem tekintem annak, hiszen egyszer, ha végre igazán jó fordulatot vesz majd az életünk, és lesz is elég pénzünk, úgyis veszünk magunknak saját házat.
Az fogja majd számomra az otthont jelenteni. Saját – akkor is, amikor még a hitelt törlesztjük, sajátomnak, illetve sajátunknak fogjuk tekinteni – ház vagy lakás – de inkább ház -, kutyákkal, macskákkal, na meg a gyerekekkel. Semmi mást nem jelenthet, csak ahol biztonságban érzem magam, és ahol a szeretteim vesznek körül.

Mikor próbáltál ki valami újat utoljára?

Ez megint egy olyan kérdés, hogy muszáj feltennem válaszként egy másikat. Mi számit „új”-nak? Mert ha mondjuk az étel is, ital is számít, akkor körülbelül egy hete. Ha valami különleges tevékenység. Nos, nehéz kérdés. Talán az utolsó, amire emlékszem is, hogy új volt nekem, az a szabadulószoba, tavaly nyáron, amikor Budapesten voltunk.

Mi az a három dolog, amit egy lakatlan szigetre vinnél magaddal?

Nos, feltételezem, hogy semmi mást nem vihetek. Szóval kivételesen tekintsük Matyit „dolog”-nak, mert nélküle nem bírnám. Meg valószínűleg egyedül meg is halnék ott 3 nap után, de csak azért mert a kiszáradáshoz is kell annyi idő. Bográcsot, mert mibe főzünk, ha egyáltalán találunk ott élő állatot? És fejszét, mert azzal lehet fát vágni meg vadászni is. Szóval „építkezés” és élelem is megoldva. Nyilván a tűzrakással meggyűlne a bajunk, de ügyes az én drágám, szóval bízom benne, hogy tud ősember-módra tüzet csiholni.

Ha holnap véget érne a világ, mivel töltenéd az utolsó napod?

16+



Szexszel. Mert miért ne haljak meg boldogan?

Viccet félretéve, valószínűleg kipróbálnék olyan dolgokat, amiket eddig nem mertem volna. Persze csakis olyan emberek társaságában, akik a legfontosabbak nekem.

Ha egy dolgot megváltoztathatnál a történelemben, mi lenne az?

Trianon. Vagyis pontosabban azt, hogy a Monarchia ne vesztesként jöjjön ki a világháborúból. Szóval ne a németek, hanem az antant hatalmak oldalán harcoljanak. Nem állíthatjuk teljes meggyőződéssel, hogy itt leledzik a mai nem túl előnyös helyzetünk gyökere, de egészen biztos vagyok abban, hogy ha ott másképp döntenek a vezetőink, most azért sokkal előnyösebb helyzetben lennénk sok tekintetben.

Ha tudnál utazni a jövőben, hova mennél? Múlt, vagy jövő? Miért?

Erre csak azt mondom: előző kérdés. Megváltoztatnám azt az egy dolgot a történelemben, aztán visszajönnék a saját koromba, hogy megnézzem, mit alkottam. Ugyan, semmi nem biztosítja, hogy ha nincs Trianon, akkor a második világháborút meg ép bőrrel megússzuk, vagy nem jön bármi hasonló katasztrófa, de akkor meg: Hé! Tudok utazni az időben. Mindent megváltoztatok, ami rosszul sülne el az ország gazdasági, társadalmi, politikai vagy bármilyen helyzetére nézve, aztán így is úgy is visszajönnék a jelenbe.
Bár azt is leírom, eredetileg mit szerettem volna. Szóval, ha kötelező ott is élni, ahová utazom, nem élnék a múltban. Mert eléggé bizarr belegondolni abba, hogy még csak idén lesz kereken száz éve, hogy a nőknek is van választójoga Magyarországon. És van egy sejtésem, hogy az, hogy egyáltalán emberként is kezdjenek velünk bánni, nem csupán mint egy „tenyészkanca”, vagy a háztartás vezetőjeként tekintsenek ránk, arra még várni kellet jó pár év(tized)et. Nyilván nő vagyok és rossz belegondolni abba az elnyomásba, amit hajdani ükanyáinknak át kellett élniük. Szóval nőként egy ilyen korban semmiképpen nem élnék. A jövőtől egy kicsit félek, de valószínű, hogy az jobban tetszene, mint a múlt.

Mit szeretsz a könyvelésben?

Pont ma gondolkoztam el ezen, hogy igazából nem jelenteném ki biztosan, hogy szeretem. Értem, és átlátom, amiért azt hiszem, hogy szerencsésnek mondhatom magam, hiszen sok embernek nem könnyű – vagy lehetetlen – elsajátítani, nekem pedig már az első számvitel órám óta a fontos, alap könyvelési dolgok berögzültek, mert mondhatni elsőre megértettem. És nincs bajom azzal, ha le kell könyvelni egy számlát, egy bankszámlát, be kell küldeni néhány adóbevallást, és még a bérszámfejtéssel sincs bajom. Egyetlen egy bajom van. Nem akarok saját ügyfeleket. És ez már most késő.
Egyszerűen, ha bárki bármit kérdez, hogy ha vállalkozást akar, milyen lehetőségei vannak, én leblokkolok. Nem tudok mit mondani, mert egyszerűen nincs mögöttem olyan szakmai háttér, amivel profi szinten tudnék tanácsot osztani kevésbé tájékozott embereknek. Szóval én is a „kevésbé tájékozott” vagyok. Persze tudom, hogy ahhoz még adótanácsadói képzést is végeznem kellene, hogy ilyen tudás birtokában legyek. De azt érzem, hogy belefáradtam. És egyre inkább eltávolodok attól, hogy én le akarjam zárni a függőben lévő mérlegképes könyvelő végzettségemet. Nem, hogy még rá építsek egy szakot.
Tudod, min gondolkoztam körülbelül egy hete? Hogy mi lenne számomra a tökéletes munka? Most jelenleg annyira azt érzem, hogy könyvtáros szeretnék lenni. Távol a számoktól, az adóktól a határidőktől és a stressztől. Még néztem is, hogy hogyan lehet valakiből könyvtáros, és a helyi könyvtár szokott képzést indítani segédkönyvtáros szakon. Más szakokhoz képest egyáltalán nem drága, de nyilván nem engedhetem meg magamnak. Viszont, egyszer, ha úgy alakul. Lehet, hogy ezt még megfontolom.
Ja, és hogy miért gondoltam ezt álommunkának? Egész nap könyvek közt lehetnék, biztos azt is megengednék, hogy olvassak, ha éppen nem jön senki kölcsönözni. És ami biztos, hogy ott aztán nincs munkahelyi stressz. De egyelőre még csak álmodozom róla.

Gondolkoztál már az e-book olvasó beszerzésén?

Igen. De utólag rájövök mindig, hogy megbánnám. Szinte fáj elektronikus formában olvasni könyveket számomra. Ha ezer könyvem lesz, és külön szoba kell nekik, akkor is maradok a papír alapúnál.

Mi a kedvenc macskafajtád? (Milyet szeretnél majd?)

A kedvenc fajtám az az egyiptomi mau. De, hogy milyet szeretnék? Amelyik a szívemhez láncolja magát (vagyis az összes) majd a menhelyen, ahonnan kihozom. Én semmiképpen nem veszek vagy hozok el háztól. A menhelyen élőknek sokkal nagyobb szükségük van szeretetre. A legtöbbjük a rossz tartás miatt át is élt valamilyen traumát. Nekik is vannak érzéseik, és szükségük van szerető családra és kényelmes otthonra. Kutya, macska, vagy bármilyen háziállatom nekem csakis ilyen helyről lesz.

Szeretnél továbbtanulni egyszer (egyetem)? Ha igen, mit tanulnál?

Egyetemen annak idején is komolyabban csak egy helyen gondolkoztam, és az az SZFE, filmrendező, vagy még inkább forgatókönyvíró szak. És ha én valaha egyszer megbolondulnék, és szeretnék a felsőoktatásban részt venni, akkor továbbra is csak ez érdekelne. Egyrészt valószínűleg az érettségim nem is engedné, hogy bárhová menjek, mert olyan szinten nem törődtem vele, „csak legyen meg” alapon, hogy biztos nem túl sok pontom lenne. Bár sose számoltam, mert nem érdekelt. Viszont az SZFE-n már régen is az tetszett, hogy nem tanulmányi eredmény vagy érettségi számít – elvégre művész suli, vagy nem? -, hanem van egy sajátos felvételi rendszere, ahol pusztán a tehetséged számít.
De egyébként teljesen kizárt, hogy ez megvalósuljon. Először is, iszonyatosan drága a tandíj. Másodszor, ha jól rémlik ezek a szakok körülbelül két-három évente indultak csak, és akkor is nagyon kis létszámmal, szóval a bekerülési esélyem szerintem a nullához közelít. Harmadszor pedig: bár mostanában van néhány szép villantás, mégsem mondhatnánk azt, hogy nagyon pörögne a magyar filmipar. Feleslegesen pedig – ha egyáltalán lenne a tandíjra pénzem – sem költenék rá úgy, hogy valószínűleg nem tudnék a szakmában érvényesülni.

Van kedvenc YouTube videósod? Ha igen, ki az?

Számomra a magyar YouTube császára az JustVidman. Annak ellenére is, hogy a betegsége miatt már évek óta inaktív, mi hűséges rajongók így is kitartunk mellette és a régi videókat újra meg újra megnézve várjuk, hogy egyszer visszatérjen. Nagyon remélem, hogy meg fog gyógyulni, mert amit ő csinált, az utánozhatatlan. És tényleg csak az olyan igazi fanok látják át a történet egészét, akik – mint én is – kívülről fújják a legjobb beszólásait, tudják, hogy hol milyen rejtett üzenet van – mert abból is van rengeteg – a videóiban, sőt nem egyszer van, hogy egy-egy beszélgetés közben az adott témáról konkrétan eszembe jut egy jelenet és próbálom előadni. Nagyon hiányzik, és ő tényleg az, akiért rendesen aggódom és szorítok, hogy felépüljön.
Vannak egyébként videósok, akiket nézek, valakit csak néha, valakit gyakrabban, de nincs senki, aki hozzá fogható, vagy egy lapon lehetne említeni vele. Amit ő csinál, az egyedi és zseniális!

Szereted a városod? Ha igen, miért?

Nyilván kötődöm hozzá valamilyen szinten, de lehetne ennél jobb hely. Ha valamit mégis meg kell említenem, az az, hogy nem kell messzire utazni, mert az országban elvileg nincs jobb állatkert a miénknél. De „Európa legjobb állatkertje” címet is évek óta viseli.

Hány könyvet szeretnél idén elolvasni?

Ötvenet. Szeretném végre meglépni ezt a mérföldkövet.

Mikor voltál utoljára moziban és mit néztél meg? Tetszett?

Február 14., Egy kutya hazatér, igen, tetszett. Erre azért rövid válasz, mert muszáj blogbejegyzést írnom róla, majd olvasd azt is, ha bővebbet szeretnél.

Van kedvenc magyar filmed?

Most, hogy múlt héten végre megnéztük a Kincsemet, az talán az egyik kedvencemmé lépett elő. De egyébként A martfűi rém. Az elképesztő hatással volt rám, eddigi legnagyobb pozitív csalódásom filmben, mert ugye a magyar filmek nálam alapból mínuszból indulnak. Tudom, előítélet, de tényleg nincsenek hollywoodi színvonalon.

Melyik a kedvenc együttesed?

Kowalsky meg a Vega

Hogyan jellemeznéd az igaz barátságot? Vannak igaz barátaid?

Olyan, mint egy párkapcsolat, csak romantikus érzelmek nélkül. Csak ilyen hasonlatot tudok mondani, mert normális testvéri kapcsolatban nem volt részem, de egyébként olyan az igaz barát, akire úgy tekintesz, mintha a testvéred lenne.
És igen van. Már most azt érzem több is, de mindig is te leszel az első helyen!

Miből tudtad, hogy Matyi az igazi? (Ez olyan cuki kérdés, mint amilyen cukik ti vagytok)

Már csak poénból is: LEÍRTAM MESSENGEREN!
Szóval. Nem tudom, hogy ez csak nálunk volt-e így (szerencsére nincs több tapasztalatom párkapcsolat terén), de a kapcsolatunk négy és fél éve kicsit felszínesen indult. Jól éreztük magunkat és megéltük a pillanatot. És nekem pár hétig ez bőven elég volt. Aztán kezdte egyre jobban nyomni a lelkemet, hogy mi lesz, ha megtudja milyen körülmények között élek igazából, milyen lesz, ha már muszáj találkoznia anyámmal, és nem tudom elküldeni öt perc után, annyi viszont bőven elég, hogy érezze, valami nem stimmel. Nem gondoltam, hogy megértené. Abból indultam ki, hogy hiába volt egy két ember, aki egy részét ismerte a történetnek, egyszerűen nem értettek meg. Azt gondolták, hogy ha annyira akarnék, akkor tudnék tenni ellene. És mivel pont az ilyen mély témákat nem boncolgattuk sem az én sem pedig az ő oldaláról, így nem csoda, hogy arra gondoltam, hogy amint meg tudja az igazat vége is az egésznek.
Fogalmam sincs, hogyan jött szóba, vagy hogy vettem erőt magamon, hogy kitálaljak. De azt tudom, hogy együtt voltunk, sétáltunk a városban, már hazafelé tartottunk, és kibukott belőlem. Elsőre csak egy mondat, de már akkor éreztem a gombócot a torkomban meg a könnyeket a szemem sarkában. És még az is megvan, hogy az az egy mondat az volt: „Apa nagyon beteg.” Mivel apa volt az, akit nem szégyelltem, akit igazán szerettem, ő volt az, akiről könnyebben meséltem. Elmondtam az összes betegséget, amit közel húsz év alatt összeszedett, és azt hogy jelenleg hónapok óta járni is alig bír, de mégsem pihen otthon, hanem dolgozik. Igazából ő azt hitte annyi az egész, hogy apa beteg, de úgy voltam, hogy elindultam, ez megadta a kezdő lökést, nem maradok ennyinél. Mondtam is, hogy várjon ez nem minden. És rátérhettem anyámra, aki erre egyáltalán nem volt tekintettel, és aki magát sokkal betegebbnek gondolta, a pénzt meg egyenesen követelte.
Apa részénél a fájdalomtól, anya részénél a dühtől sírtam. Nem tudtam nem sírni. Olyankor mindig magához húzott, a hátamat simogatta, próbált megnyugtatni. Nekem elég volt pusztán annyi, hogy az illatát éreztem.
Mire a végére értem és elmondtam mindent, amit szerettem volna, láttam, hogy könnyes a szeme. Először azt hittem, hogy csak az elmondottak voltak ilyen hatással rá. De nem, éppen emlékeket idézett fel ő is. Egyszerre csak kibukott belőle néhány eléggé komoly dolog, amiket átélt. Erőt vett magát attól, hogy én is eljutottam arra a pontra, hogy beszélni tudjak. Ott ültünk egy parkban, naplemente volt. És könnyáztatta arccal öleltük át egymást, és utat is engedtünk a könnyeinknek. Azokban a percekben könnyes csókot adtunk egymásnak.
Nem tűnik vidámnak, nem tűnik túlzottan romantikusnak. Mégis a mai napig a legszebb emlékem vele kapcsolatban.
Azért tudott igazán megérteni, mert az ő lelkén is volt pár heg, ahogy az enyémen. Ismerősek voltak mindkettőnknek a másik sebei. És az egy dolog, hogy megnyíltunk egymásnak, mert nyilván másképpen egyáltalán nem működött volna a párkapcsolat. De ő először – és azóta is még mindig egyedüliként – csak nekem mondta el azokat a dolgokat. Nekem részleteket tudott egy-két ember, de teljes egészében neki mondtam el a dolgokat. És úgy, hogy alig pár hete ismertük egymást. Egyszerűen éreztük, hogy itt az idő, és megbíztunk a másikban mind a ketten. Ez volt az a pillanat, amikor először azt gondolhattuk mind a ketten, hogy „talán ő az igazi”.

2019. február 2., szombat

22 dolog, amit 22 év alatt megtanultam


Sziasztok!
Ma van a huszonkettedik születésnapom, és ha már így „öregszem”, összeszedtem 22 db dolgot, amit eddigi életem során megtanultam.
„Menj már, még gyerek vagy! Mit tudsz te az életről? Ennyi idősen maximum azt tanulhattad meg, hogyan kell késsel és villával enni.”
Nos, lehet. De inkább nem. Úgy gondolom, hogy az érett gondolkodás nem kor függő. Azt tudom, hogy nagyon fiatal vagyok. De miután már történt az emberrel nem kevés komoly dolog, másképp tudja szemlélni a világot. És rólam tudjátok, hogy pontosan ez a helyzet. Az elején nem is tudtam, hogy lesz-e ebből bejegyzés, csak elkezdtem írni a listát. Mondom, ha megtelik, akkor kirakom, ha nem, akkor ezt most kihagyom. De összegyűlt, és talán még én is egy kicsit meglepődtem.
Akár egy tizenhat éves is írhatott volna hasonlót, ha már történtek vele olyan dolgok, amelyektől hiteles az, amit ír.
Azt tudom, hogy egyelőre még nem írtam arról, hogyan érzem magam mostanában – ezt nemsokára pótolni fogom -, de a pontokból is látni fogjátok, hogy próbálom már sokkal pozitívabban szemlélni a dolgokat. Az elmúlt hónapokban már tényleg őszintén boldog voltam. Kicsit azért is írtam össze ezt a listát, hogy a korombélieknek, fiatalabbaknak – de akár még az idősebbeknek is – segíthessek valamennyire. Mert az a rengeteg negatív, ami bennünk van, az szépen lassan felemészt. Muszáj megtanulnunk elengedni.
Ezt a listát tényleg saját tapasztalatok alapján írtam össze. Rossz családi körülmények, csalódás kamu barátokban, párkapcsolati krízishelyzetek. Mind egy kicsit padlóra küldtek. De igyekszem ezek alapján élni most már. Nem mondom azt, hogy mindig sikerül. Lehetetlen is mindig minden pontnak megfelelni. De valahol el kell kezdeni. És jó, ha van egy ilyen lista, amire rá tud az ember pillantani, amikor nem úgy alakul az élete, ahogyan szerette volna.
Íme a 22 dolog, amit 22 év alatt megtanultam:

1. Attól, hogy nem foglalkozunk egy adott problémával, még nem szűnik meg létezni, sőt, néha csak rosszabb lesz. Ez éppen olyan, mint amikor a feladatainkat folyamatosan halogatjuk, aztán egyszerre zúdul ránk minden.
2. Nem az számít, hány barátod van, hanem, hogy ők milyen emberek. Neked is elég lenne egy megcsonkított kéz ahhoz, hogy az ujjaidon megszámold, ki az, akire bármikor számíthatsz? Együtt érzek. De ez nem baj, hiszen ők, ha tényleg olyanok, mindig veled lesznek.
3. Az, hogy sokszor nem értenek meg az emberek, nem feltétlenül a te hibád. Nem kell görcsösen akarni, hogy mindenki elfogadjon, hisz mindenki másmilyen.
4. Amint elkezdesz foglalkozni azokkal, akik le akarnak húzni, rögtön az ő szintjükre zuhansz, és ők nyernek. Nem éri meg.
5. Akkor érted meg igazán, mit is jelent számodra valaki (vagy akár valami), amikor elveszíted, vagy nagyon közel állsz az elvesztéséhez.
6. Nem várhatsz el mástól olyat, amit te magad nem tennél meg érte. Nem várhatod, hogy tökéletes legyen, ha te sem vagy hibátlan. Főleg, ha nem is vagy megelégedve még önmagaddal sem.
7. Az igazi tudás nem tanulmányi átlag függő.
8. Ha van egy hobbid, amit épp nem űzöl, még nem szűnik meg a hobbidnak lenni. Csak akkor, ha már egyáltalán nem tesz boldoggá, és soha nem is térsz vissza hozzá. (Pl.: A blog indulása előtt több, mint három évig nem írtam).
9. Vannak olyan emberek, akikkel kár vitatkozni, vagy úgy általában az időt pazarolni rájuk. Az ilyeneket el kell engedni.
10. A látszat soha nem fogja szebbé tenni a valóságot. Facebookon bárki lehet gazdag és gyönyörű. Na meg felhőtlenül boldog.
11. Az iskolában sokkal több a követelmény, sokkal nagyobb a nyomás, mint a munkahelyen.
12. Saját lábon állni borzalmasan nehéz, főleg kezdetben. De – már csak az előző pontra is hivatkozva sem lennék újra tinédzser.
13. Mindenre van elég idő, amire szánni is akarunk. A felesleges telefon nyomkodásra szánt idő fordítottan arányos a hasznosan eltölthető szabadidő mennyiségével.
14. Az introvertáltság nem feltétlenül csak az emberekkel való kommunikációban mutatkozik meg, hanem abban is, milyen a lelkiállapotunk a társaságban eltöltött idő után, akár otthon, egyedül.
15. Nem várhatod, hogy elfogadjanak, ha te magad is előítéletes vagy másokkal.
16. A bizalmat nehéz elnyerni, de nagyon könnyű elveszíteni. Legyen szó családról, munkahelyről, párkapcsolatról vagy barátokról.
17. Mindig két lehetőséged van. Változtatsz azon, ami nem tetszik az életedben, vagy nem csinálsz semmit. De utóbbi esetben nem ér panaszkodni.
18. Ha már az elején negatívan állsz valamihez, akkor tényleg nem fog sikerülni.
19. Amikor évtizedekig szégyellnivaló körülmények között élsz, akkor jogosan alakul ki benned az az érzet, hogy meg vagy bélyegezve. Viszont az csakis rajtad áll, hogy ki tudsz-e lépni ennek az árnyékából.
20. Muszáj meghúzni a határt valahol, és néha nemet mondani. Mert lehetetlen mindenki kérését teljesíteni.
21. Ha nem akarsz csalódást okozni, akkor ne ígérj olyat, amit előre tudsz, hogy nem fogod tudni teljesíteni.
22. Egy párkapcsolatban mind a két félnek egyenlőnek kell lenni.

+1. (Már csak poénból is a sok mélyen szántó gondolat után) Bármit teszel, ha nő vagy, a nehéz napokon a hormonok irányítanak. Nem te. Fogadd el!

Timi

2019. január 24., csütörtök

NYEREMÉNYJÁTÉK!

Sziasztok!
Születésnapomon szerettem volna kiírni a játékot, de már pár napja kezdett teljesen körvonalazódni, pontosan hogyan is szeretném véghez vinni, és mivel már amúgy is csak egy hét van hátra, és túlbuzgó is vagyok, mindegy, ha pár nappal hamarabb kiteszem.
Szóval, részben a 22. születésnapom, részben a blog születésnapja miatt is szerettem volna egy játékot hirdetni, és ezt a két dátumot is lőttem be játékidőnek. Így egészen április 1-jéig, a blog első születésnapjáig lehet küldeni a megfejtéseket.
Szeretnéd megnyerni az alábbi könyvek valamelyikét?
Colleen Hoover - Confess - Vallomás
Jessica Sorensen - Callie, Kayden és a véletlen
Ismertetném a szabályokat:

A két írónő két-két könyvének a címe el van rejtve korábbi bejegyzésekben. Vagy teljes szó, de előfordulhat, hogy csak betűk vannak kiemelve más színnel. Lehet, hogy egy adott bejegyzésben csak egy, de az is lehet több nyomra bukkansz, szóval érdemes szemfülesnek lenned. Ezeknek a könyvcímeknek a darabkáit kell megtalálni, és összerakni (összesen négy cím), majd a lenti űrlapban elküldeni a megfejtést.
FONTOS!
Nem szeretném, ha egy-két foszlány miatt csak betippelnétek a megfejtéseket, így külön arra vonatkozó kérdésem is lesz, hogy összesen hány darab bejegyzésben találtatok nyomot!
Érdemes egy jegyzetfüzetbe nem csak a szavakat/betűket írni, hanem strigulákat húzni bejegyzésekhez. Ami szintén lényeges, hogy egy-egy cím MINDEN szava el van rejtve valahol, szóval, ha tudod is a megoldást, de hiányos a rejtvény, mindenképp nézelődj, mert csak így érvényes a részvétel!
Segítségül annyit elárulok, hogy összesen húsz darab szót kell megtalálni (névelőkkel együtt ennyi), ebből négy van megbontva betűkre vagy szótöredékekre, mert teljes egészében nem volt fellelhető. Illetve még annyi, hogy amelyik szavak betűkre vannak bontva, ott mindig egy bejegyzésen belül kell kirakni az adott szót.

Ezen kívül további részvételi feltételek:

- Iratkozz fel a blogra! (Jobb oldali sávban a rendszeres olvasásra kattintva megteheted)


Nem kötelező, de

1. Ha beköveted a blog Instagram oldalát (amit a képem alatti elérhetőségek között megtalálsz) még egyszer pluszban a kalapba kerülsz, így növeled az esélyed a nyerésre.
2. Ha kedveled a blog Facebook oldalát (jobb oldali sáv legalján már rá is nyomhatsz a "Tetszik" gombra) szintén még egyszer a kalapba kerülsz.

Szóval összesen akár háromszor szerepelhet a neved a sorsoláson, ha ügyes vagy.

Amennyiben rossz a megfejtésed, úgy a megadott e-mail címedre továbbítom, mi volt a hibád, és esélyt kapsz, hogy újra elküldd az űrlapot. Ha az új űrlapban már a helyes megoldások szerepelnek, úgy részt veszel a sorsoláson.

A játék időtartama, még egyszer:

Kezdete: 2019. január 24. (csütörtök)
Vége: 2019. április 01. (hétfő) ÉJFÉL!
Sorsolás: 2019. április 06. (szombat)

Sorsolni fogok egy nyertest és egy pót nyertest. Ha a nyertes három napon belül nem válaszol, úgy a pót nyertes kapja az ajándék kötetet. Ha ő sem jelentkezik, a játék érvényét veszíti!

Extra sorsolás:

Nem te lettél a szerencsés nyertes? Szereted a fantasy, ifjúsági regényeket? Akkor ne búsulj, van még esélyed a nyerésre!
Nyerhetsz egy meglepetés könyvet egy kis apró meglepetéssel együtt. Az űrlap megfelelő rovatában jelezd, hogy szeretnél részt venni az extra sorsoláson is, így ha nem te lettél a nyertes, van egy újabb esélyed könyvet nyerni. A meglepetéskönyvre nem fog fény derülni, csak amikor megkapod, de veszíteni valód nincs!

Az extra sorsoláson való részvétel feltételei:

- Az első körös sorsolás feltételei mind érvényesek!
- Ezen kívül lennie kell moly tagságodnak - az űrlapban jelöld a molyos neved is ez esetben.
- A "Molyblogolók" zónában megosztott bejegyzést (LINK) kedvenceld!
- Kommentben kukaccal jelölj meg legalább egy embert, akit érdekelhet az egész nyereményjáték!

És máris részt veszel az extra sorsoláson. Mert moly tagnak lenni csupa móka!


Kellemes játékot mindenkinek!

Timi


2019. január 6., vasárnap

Bullet Journal 2019. - Miért érdemes belekezdeni?

Sziasztok!
Mint azt már beharangoztam az előző két bejegyzésben, készítek egy bejegyzést a Bullet Jourjal-ömről. Már annyira vártam, hogy megírhassam ezt, mert iszonyatosan lelkes vagyok. Annyira, hogy tulajdonképpen január 6-a van, és én már az 56. oldalán járok a kis jegyzetfüzetnek, és tulajdonképpen kész is vagyok az első negyedévvel. Az biztos, hogy egy-két hónap maximum és kész leszek a teljes évvel, utána már csak vezetni kell tulajdonképpen a feladataimat, de az is lehet nem lesz annyi szabadidőm, szóval mostantól lassabban készül majd egy adott hét kinézete. Majd meglátjuk.
Mielőtt leírnám azt, hogy én hogyan is készítettem el ezt a kis naplót, lássuk mi is az a Bullet Journal és miért érdemes belekezdeni.



Mi a Bullet Journal?

Ha egy külföldi kifejezést szeretnénk megmagyarázni, akkor az lenne az első, és leglogikusabb, hogy leírjuk a magyar elnevezést, de az igazság az, hogy a Bullet Journalre nincs igazából magyar szó. Sőt, én pár éve, amikor először egy videóban találkoztam vele, nem is gondoltam, hogy itthon nálunk bárki használ ilyet. De most már tudom, hogy egyre elterjedtebb, az pedig, hogy nincs magyar elnevezése, nem is baj - szerintem. Szóval próbálom körbe írni, hogy mi is ez, azok kedvéért, akik esetleg még nem találkoztak ilyesmivel.
Nos, a határidőnaplókat szerintem senkinek sem kell bemutatni, biztosan mindenki látott már legalább egyet. A Bullet Journalt lehetne csúnya szóval határidőnaplóként említeni, de aki ismeri és használja, az jól tudja, hogy itt többről van szó. Mert mi egy határidőnapló? Egy kis notesz, amiben éves, havi, (esetleg heti) illetve napi bontásban megvan az éves naptár, és a napi bontáshoz beírhatjuk ha valami olyan találkozónk, teendőnk van, amit nem szeretnénk elfelejteni. De erre sok esetben tényleg csak annyi hely van, hogy egy-két szót beírjunk az adott dátumhoz. Ha egy kicsit nagyobb összeget áldozunk a határidőnaplóra, akkor esetenként már egy egész oldalt is kaphatunk egy-egy naphoz, sőt kapunk az elejére külőn ciklusnaptárat, névnapokat, esetleg még motivációs idézeteket is minden napra. Csupán két-három ezer forintért.
Na, nem leszólni akarom az előre gyártott határidőnaplókat, hiszen egyrészt nekem is volt már három, másrészt tudom, hogy sok embernek ennyi funkció elég is. De pontosan azért, mert már használtam, tudom, hogy miért nem volt elég nekem, hogy miért éreztem kevésnek. Mert a határidő naplóim ellenére is nagyon sok dolgot külön jegyzetfüzet(ek)be vezettem.
És ebben más a Bullet Journal, mint egy sima határidőnapló. Itt végre egy helyen vezethetsz mindent, amit csak szeretnél, ennek már tényleg csak a fantáziád szab határt. A naptár éves, havi és napi bontásán kívül számos olyan gyűjtő oldalt hozhatsz létre benne, ami neked segít a mindennapos tevékenységekben. Legyen az egy oldal, ahol a blogbejegyzésekhez az ötleteidet vezeted - mint én -, vagy filmek, sorozatok, amiket meg szeretnél nézni, könyvek, amiket el szeretnél olvasni, helyek, ahová szeretnél elutazni, bevásárlólisták, költségek, munkahelyen a határidős feladataid, edzéstervek, diéták, vagy tényleg bármi, ami a te személyiségedhez és napi tevékenységeidhez kapcsolódik. Ezen kívül a saját személyre szabott határidőnaplódnak a megalkotása egy külön élmény, vagy akár hobbi is lehet. Aki szeret rajzolni, dekorálni, azok imádni fogják, de egyáltalán nem elvárás, hogy tele legyen rajzolva - egyszerűen csak úgy jobban mutat.

És, hogy miért érdemes belekezdeni?

Azoknak is jól jöhet egy ilyen, akik csak a határidőnapló funkcióját szeretnék használni, mindenféle dekorálás nélkül. Hiszen akkor nem lesz másra szükség, mint
- egy bármilyen jegyzetfüzetre
- egy darab tollra
- és vagy egy-két órára, ha azonnal megrajzolja, vagy ha nem, akkor napi pár percre.
És még mindig fennáll a lehetősége annak, hogy az illető egy kicsit személyre szabja, akkor is, ha a legegyszerűbben szeretné megoldani. És szerintem ezt egy kicsit mindenki igényli.
Aki szeret rajzolni, színezni, dekorálni, annak kicsit több dologra lesz szüksége hozzá, de jó hír, hogy egy BuJo elkészítéséhez nem fog kifogyni az összes filced, tollad, szövegkiemelőd, szóval még ha elsőre költségesebbnek is tűnhet, mint készen megvenni egy - kevésbé funkciógazdag - határidőnaplót, hosszú távon kifizetődőbb. Egyébként tavaly volt egy próbálkozás egy már előre legyártott és magyar nyelvű Bullet Journalre, Életszövő volt a neve - és ha jól tudom idén is megjelent. Amikor először láttam tavalyelőtt év végén a bemutató videóját teljesen odavoltam érte, nagyon jól összerakták, de utólag visszagondolva két dolgot tudnék megemlíteni, ami miatt inkább a saját készítésű "Életszövő"-met választom. Az egyik a horribilisen magas ár. Persze nagyon jól megcsinálták, nagyon sok plusz van benne, ami egy sima határidőnaplóban nincs meg, amit el kell ismerni. És a legtöbb Bullet Journalre hasonlít is. De még mindig nem hiszem, hogy annyival több lenne ez, hogy négyszer többe kerüljön egy határidőnaplónál. A másik pedig, ami szintén a saját készítésűhöz húz, az az, hogy az előre legyártottban még mindig nincs benne a saját személyiségünk. Noha elég sok mindent beleraktak már, amit a legtöbben igényelnek és bele is raknának a saját BuJojukba, előre nem lehet legyártani semmit, ami mindenkinek az igényeit száz százalékosan kielégíti, viszont magadnak elkészítheted.
De nem csak az anyagiakat szerettem volna felhozni érvnek, így elmondom, én miért kezdtem el.

Azt már ősz közepén eldöntöttem, hogy nekem 2019-ben Bullet Journal-öm lesz, bár fogalmam sem volt, hogyan kezdhetnék hozzá. Hiszen még akkor sem volt tudomásom arról, hogy bárki csinálna Magyarországon ilyet. Persze hamarabb is eszembe juthatott volna, hogy utánanézzek az interneten, de kivártam vele addig, amíg el nem döntöttem, hogy én is belevágok.
Viszkok Fruzsi videóit néha szoktam nézni, habár a legtöbb tartalma olyan, ami engem nem érdekel (pl. smink), de ha valami konkrétat keresek, azt valahogy nála mindig megtalálom. És a Bullet Journallel is pontosan ez volt a helyzet. Ő, ha jól emlékszem 2017-ben kezdte, és meg is néztem az akkori, legelső ilyen témájú videóját, hogy nagyjából legyen nekem is fogalmam róla. És ez nagyon sokat is segített nekem abban, hogy fejben elkezdjem tervezni, milyenre is szeretném majd készíteni a sajátomat. Aztán egy időre jegeltem a témát, gondoltam év vége felé majd ráérek vele foglalkozni úgyis.

Velem az a baj, hogy iszonyatosan szétszórt vagyok. De komolyan. Ha reggel mondanak valamit délre már el is száll. Szörnyű memóriával áldott meg a sors, mármint szörnyű rövid távú memóriával. Mert ha kérdeznétek gyermekkori, általános vagy középiskolás emlékekről, tudnék mit mesélni. Nem is tudom, melyiknek van nagyobb haszna... Mondjuk, ha a rövid távú memórián belül még megkülönböztethetnénk "pillanatnyi" memóriát, az még viszonylag jó is volt, és ez mentett meg nem kevésszer a dolgozatoknál vagy néha a feleléseknél, amikor a szünetben sebtében elolvasott információkat a lehető leggyorsabban kellett papírra vetni, mielőtt elfelejtem, továbbá a megszerzett "tudás" a tintának a tollból való távozásával egyenesen arányosan szállt tova elmémből. Bár ez valószínűleg sok embernél így volt. Nem fogjátok elhinni, hogy kilencedikben hogy jártam. És persze erre emlékszem, no comment.
Kémia óra volt, kedves tanárnőnk szeretett minden órán feleltetni. Nos, egyszer rám került a sor, de előtte, amíg gondolkozott, hogy kit is feleltessen, mindenki, köztük én is nagy bőszen a könyvet bújtam. Reméltem, hogy ha legalább az első egy-két mondatot el tudom mondani, akkor utána legalább kérdez a kettesért, nem pedig leültet mert meg sem mukkantam. Nos, engem hívott ki, mondogattam magamban azt a két kemény mondatot. Az elsőt sikeresen elmondtam, a másodiknak a feléig jutottam, mert sehogy sem jutott eszembe a mondat vége, de valahogy be kellett fejezni, ha már elkezdtem, szóval bepróbálkoztam. Természetesen orbitális hülyeséget mondtam. Na, ehhez mit szóltok? Persze azt már nem tudom mit, vagy hogy utána végül összekapartam-e egy kettest, de az emlék megvan, hiszen része a számos beégésemnek.
De legalább tudom mire fogni, hogy miért is utáltam annyira azokat a tantárgyakat, amikhez tárgyi tudás kellett, azokkal szemben, amikhez józan ész vagy logika. A legjobb példám erre mindig az, hogy az angol nyelvtan kisujjból megy, értem, és sose tanultam pluszban, de a szókincsem elég gyér. Mert a nyelvtannak van egy logikája, de a szavakat meg kellene jegyezni. És amiket tudok azokat valószínűleg azért, mert már régi emlékek.
Na, mindegy, ez csak egy mellék szál ahhoz, hogy megértsétek, miért is van szükségem arra, hogy feljegyezzek mindent. Azért, mert másképpen a fejemet is elhagynám. És a Bullet Journal úgy kell nekem, mint a levegő. És eddig úgy tűnik bevált.
A legviccesebb az, hogy eldöntöttem, hogy lesz, de mivel nem írtam fel magamnak, már el is felejtettem, tulajdonképpen. Mert ott voltam december 26-án még mindig füzet nélkül. Felmerülhetett volna a kérdés, hogy mégis mikor akarom elkezdeni elkészíteni, de eszemben sem volt. Az utolsó löketet az adta, hogy aznap jöttek át hozzánk Dóriék, és az egyik karácsonyi ajándékom tőle egy Trónok harcás jegyzetfüzet volt, amiket előző bejegyzésekben már láthattatok, de most megmutatom ismét.
Illetve, nem pontos az állítás, mert előtte egy-két héttel már kerestem az egyik meglévő jegyzetfüzetemet, amibe a molyos dolgaimat vezettem, hogy majd kitépkedem azt a néhány lapot és jó lesz ez Bullet Journalnek, de nem találtam. Aztán pont aznap takarítottunk, amelyik nap jöttek Dóriék, és kiderült, hogy beesett az éjjeli szekrényem mögé. Úgyhogy úgy voltam vele, hogy ez jó lesz:

Aztán, amikor kibontottam a csomagot, és megláttam, először csak vigyorogtam, hogy úristen, Trónok harca, meg Targaryen ház, címer, jelmondat, és milyen szuper - mert mégis csak a kedvenc sorozatom, és örök Daenerys-fan leszek -, de utána egyből eszembe is jutott, hogy na ez pont jó lesz Bullet Journalnek. Hozzáteszem, hogy a "hivatalos" BuJo pontozott esetleg sima füzetbe készül, és az átlag méret az inkább akkora, mint amit először szerettem volna erre áldozni, de egyáltalán nem bántam meg, hogy egyrészt vonalas a füzetem, másrészt A/5-ös. A méretet már csak azért sem, mert a maga 162 oldalával is épphogy kifér majd a teljes év, ráadásul utólag gondolkozva raknék még bele ezt-azt, de ezt lejjebb még jobban kifejtem. Inkább lássuk, hogy:

Milyen lett az én Bullet Journalöm

Kezdeném a kis könyvjelző szalaggal, amit az egyik kedves molytól kaptam karácsonyi eseményre, plusz pont, hogy ő maga készítette nekem. Igazán nagy hasznát veszem, hiszen ez egy egyszerű spirálfüzet, nincs benne semmi jelölő, így ezt rögzítettem egy fémkarikával a legfelső spirálhoz, így be tudom jelölni, hol járok - legalább ezt az egyet nem kell keresni, mindig az aktuális heti teendőknél szoktam bejelölni.

Aztán a fedlap belsejére ragasztottam két cédulát, meg maradt is hely, ha később bővíteni szeretném még a felsorolást. Ezeket a kis alma alakú, tapadós jegyzet lapokat is kaptam még egy korábbi ajándékozásra, mert egyébként is szeretem az ilyeneket, meg mindig jól jön - mint most. Erre igazából nem is ilyen konkrét "2019-ben meg kell venni" dolgokat írtam, inkább csak összeírtam, hogy mire lenne szükségünk. Mert hát valljuk be, a hűtő meg a tűzhely idén nem reális elképzelés, de ki tudja. A lényeg, hogy így mindig szem előtt lesz, mindig rá tudok pillantani, hogy na van-e most olyan, amit már megenged a pénztárcánk, csökkentsük a kis listát akkor. Ráadásul hozzáteszem, hogy már négy dolog le is van húzva, mert megszereztük - vagy Matyi elkészítette (fűszer tartó rekesz, ingyen mekis kavarópálcikákból).
Aztán az első oldalra felírtam, hogy Bullet Journal 2019. valamint a nevem. Bár az előző képen biztos láttátok, hogy időközben a nevem alá még odakerült két elérhetőségem, arra az esetre, ha elveszíteném, de remélem ilyen nem lesz.
A következő oldal teljesen logikusan a tartalomjegyzék. Beszámoztam minden oldalt, így könnyű keresni, ha valamit nem tudok hol van, ide fel van írva. Itt megjegyezném, hogy mivel az első BuJomról van szó, így elég sok hibát vétettem, bár ezekből tanulok, és már most tudom hogy mennyi mindent szeretnék másképp csinálni a jövő éviben - mert persze, hogy készítek -, de még a hibák ellenére is azt mondom, pláne úgy, hogy nem vagyok nagy rajzos, meg vagyok elégedve.
A tartalomjegyzékből egyértelműen látszik az egyik hibám, hiszen más színnel meg is jelöltem, hogy ne olvadjon bele a többibe. Úgy voltam az elején, hogy három oldalt hagytam a tartalomjegyzéknek, a Future Log résznek pedig összesen hatot, mert oldalanként csak két-két hónapot szerettem volna felvinni. Utólag találtam ki, hogy szeretnék napi költséget is vezetni, meg mivel mi már majdnem a kezdetektől vezetjük a lakbért is, hogy lássuk spóroltunk-e vagy éppen mennyit nyomott télen a fűtés, megbontva víz, gáz, áram összegre, szóval gondoltam minek még egy külön füzet, mostantól feljegyzem ide. Ez úgy sült el, hogy számolgattam, hogy ha ezt és ezt akarom akkor hány oldal kellene, és ott tartottam, hogy nem fért volna ki, szóval kicsit sűrítenem kellett. Végül rájöttem, hogy tartalomnak elég lesz két oldal is, így a harmadik felesleges oldal lett az éves költség rész, amit a tartalomjegyzékben még be tudtam szúrni felülre, mert ott volt kihagyva egy sor, a Future Log pedig mivel még csak a január volt megrajzolva, és úgy hagytam ki helyet, és mentem tovább a többi oldallal, még változtatható volt, így végül négy-négy hónap került egy oldalra, így hármat spóroltam a lakbérnek. Ezt a tartalomjegyzékbe viszont már csak később tudtam feljegyezni, ezért is került be pirossal, hogy lássam az eltérést.

És ilyen lett az én kis éves tervezőm, nem is baj, hogy nem hagytam több helyet, mert amikor jobban előre tervezek ahhoz ott lesznek a havi nézetek, itt meg csak 1-1 kulcsmomentumot írtam be. Pirossal kiszíneztem az ünnepnapokat, sárgával jelöltem az olyan eseményeket, mint szülinap, névnap, évforduló, és egyelőre egy dolgot írtam be narancssárgával, ami egy határidő. Lehet majd a molyos eseményeknél is ezt alkalmazom, nem feltétlenül írom be, csak hogy tudjam, rá kell pillantanom a kihívásokra vagy eseményekre. Egyébként ha sorban haladunk, ez az első olyan rész amivel meg vagyok elégedve, egész szép lett végül is, pedig ezt még a szegényes felszerelésemmel rajzoltam (kifogyóban lévő szövegkiemelők, összesen 5 db filc, meg pár toll).
Na és a mumus, amivel elrontottam az egészet. Na, nem az ötlet az, ami rossz volt, hanem a megvalósítást rontottam el. A három lakbéres oldalból ez az egy sikerült szépre - ezért sem mutatom meg a másik kettőt -, másrészt még pluszban el is rontottam. Ezen az oldalon a május, június, július, augusztus négyesnek kellene szerepelni, de csak az utolsó oldalon, annak is az utolsó előtti sorában tűnt fel, hogy valami  nincs rendben. Kihagytam az áprilist, szóval az utolsó oldalam így néz ki: október-november-április-december... Nem is én lennék.
Ez gondolom egyértelmű. Két oldal van rá fenntartva.

Molyon annyi mindent csinálok, hogy nekem is nehéz követni. Igazából az a három oldal, amit erre szántam, az nagyon kevés, ezért is folytatom a részletek vezetését egy külön füzetbe. De arra legalább elég, hogy a határidőket egy helyen lássam. A státuszhoz vagy egy K - kihívás, vagy egy E - esemény kerül, a megnevezéshez értelemszerűen a kihívás vagy esemény neve, utána pedig a határidő. Jövőre szeretnék a molyos dolgoknak sokkal több oldalt, úgyhogy, már csak emiatt szeretnék egy kétszer vastagabb füzetet.
A következő kétszer két oldalas lista. Az egyik a "Milyen könyveket szeretnék olvasni 2019-ben?", a másik pedig a "Milyen filmeket/sorozatokat szeretnék megnézni 2019-ben?" gyűjtő oldal. Előbbire igazából ott van a moly, de mivel közel négyszáz könyves a várólistám elég nehéz szemezgetni, itt viszont gyűjthetem, amiket kifejezetten az évben szeretnék elolvasni. Fekete tollal írtam, amiből az adott könyvet szeretném, pirossal, ahol a sorozat összes részét, így ez is elkülöníthető.
Utóbbinál is kellett egy rendszer, így feketével jegyeztem fel azokat a filmeket, amik 2019-ben fognak megjelenni, amit moziban szeretnék látni, ahhoz külön oda is írtam. Pirossal vannak a régebbi, még nem látott filmek, és zölddel a sorozatok. Nyilván nem újdonság, hogy a Trónok harca utolsó évadát várom a legjobban. A többi olyan, amit csak folytatni/elkezdeni akarok, nem 2019-ben jön, csak erre nem használtam külön jelölést már.
A következő két oldal egy ciklus naptár - ehhez nincs mit hozzáfűznöm, maximum annyit, hogy telefonon évek óta vezetem, és nem is akarom abbahagyni, de valamiért jó ötletnek tartottam, hogy legyen. Aztán, ha mégsem válik be, jövőre hanyagolom. A másik pedig egy lap, amin az év közben kivett szabadságokat, esetleg a hosszú hétvégéket és a ledolgozandó szombatokat szeretném vezetni. Még meglátjuk melyik verzió lesz. Eddig ez a két oldal tűnik a legfeleslegesebbnek, de mondtam, jövőre másképp lesz minden, valahol el kell kezdeni.
Havi összesítők. Az elsőt mondanom sem kell, hogy elrontottam. Nem számoltam azzal, hogy én majd napi költségeket is vezetni akarok, így elsőre belefért volna a havi összesítő két oldalba, hiszen a habit trackerekkel összesen havi három oldalt foglaltak volna, de a napi költségek miatt szűkítettem már rögtön februárban. Egyébként az látszani is fog az egészben, hogy a január az még elég kezdetleges próbálkozás, februártól kezd megszépülni, a márciusra eddig kifejezetten büszke vagyok. Szóval ha így haladok ez csak egyre jobb lehet.
Talán itt látszik a Habit Trackereken, hogy az első elég csúnyácska, de a második már valamivel egységesebb színű, a harmadikat direkt nem vonalaztam még be. Meglátom, hogy hogyan fog alakulni a január. Egy-két dolog még eddig elég gyenge - vagy semmilyen - szóval egészen biztos, hogy a felesleges tevékenységeket ki fogom selejtezni - mondjuk pont nem az edzést és a tanulást, hiszen annak ellenére, hogy eddig nem történt semmi, azokra nagy szükségem lenne, hogy végre elkezdjem, és egyelőre a BuJom az egyetlen motiváció, szóval nem veszem el magamtól.

A napi költségeknek a stílusa az már elsőre olyan jól sikerült, hogy mind a három hónapban ugyanolyanra csináltam - csak kettőt raktam be, mert tényleg ugyanaz háromszor. Egyszerű de mégis szép, szóval ez marad szerintem a végéig. Az első képen a negyedik oldalra beszúrt éves költséges oldal látható. Majd minden hónap végén összesítek, és oda beírom. Azért hagytam 1-1 sort mindenhol, mert az összköltségből ki akarom emelni, mennyi volt a lakbér, rezsi, így egy oldalon átlátható lesz az egész és nem kell majd lapozgatni. Egyébként örülnék ha néhány sorral több lenne a füzetben, így pl. kifért volna a 12 hónap egymás alá, de majd az ilyenekre is figyelek jövőre. Meg azon gondolkoztam, hogy jó lenne valami olyan, amiben van kis tároló tasak, amiben a blokkokat gyűjteném, így azt is át tudnám nézni, mikor mennyit költöttünk felesleges dolgokra, amiket mellőzhetnénk, vagy még részletesebb költség és bevétel arányt. De ez lehet már csak szakmai ártalom...
Ez a januári napi teendő lista. Vagy minek is tudnám nevezni, ha ránéztek, úgyis látjátok. Itt is az első elég csúnya lett, de lehetne rosszabb is. Van a füzetben ennél csúnyább oldal - amit ugye direkt meg sem mutattam - szóval ez még jó is. Ebből egyébként a legbüszkébb a gőzölgő bögrés oldalakra vagyok, az olyan kis aranyos lett. Persze a pingvines sem rossz, sokadjára már egész szépen lerajzoltam, de az első szegény nagyon béna lett, ráadásul a végén megpróbálkoztam egy Fruzsi videójában látott szöveg írási stílussal, de nekem nem lett olyan szép, mint neki. Ez a jegyzetek felirat világos színű nyomtatott betűkben sötét írott. Szóval ezzel nem is próbálkoztam többször. Annak ellenére, hogy biztos működik, csak én vagyok béna.
Hóember, szerelem, kopasz lombú fák és felhők. A hóemberek aranyosak lettek, a szívecskés téma lehetett volna jobb is - egyébként a valentin nap miatt lett az a hét ilyen rózsaszín és cukormázas -, a kopasz lombú fákkal egyáltalán nem vagyok megelégedve, viszont február utolsó hete kifejezetten jó lett. Az első három nap még esik az eső, aztán oszlanak a felhők, a végén - március első napja - már a nap is előbújt. Szerintem ezzel jól kifejeztem azt, amit akartam, hogy vége a télnek.
A márciusinál az elején bevallom elengedtem magam, ezért van az első két héten teljesen egyszerű téma. Előkerültek a színes papírjaim, és vágtam belőle csíkokat, amiket beragasztottam, és ezekre csak felírtam a napokat. A másodiknál hasonlóképpen, csak tépett szélű szegélyt adtam a két oldalnak. Viszont a harmadik oldal az, ami miatt először azt éreztem:
"Igen, ez az, amiért megéri ezt csinálnom!"
Igaz, több órámba telt, igaz, egyszer-kétszer - de tényleg csak annyiszor - ránéztem a google képek között, hogyan is néz ki oldalnézetből egy pillangó. Igaz, hogy rengeteget radíroztam, és hogy a végén amikor a ceruzavonásokat filccel kontúroztam, remegegt a kezem, és itt-ott ez látszik. De összességében ez a két oldal olyan, amire szerintem senki nem mondhatja, hogy rossz. Sőt, erre senki nem mondhat mást, csak azt, hogy szép. Az összes többi oldalban együtt véve van annyi munkám, mint ebben a kettőben, de tényleg azt érzem, megérte. És pont emiatt gondolkoztam el, hogy lehet, egyelőre hanyagolnom kellene, hogy mindenáron minden hét más témájú legyen, és néha visszaköszönhetne egy-egy motívum, mondjuk a pillangók.
És végül egy szintén Fruzsitól vett ötlet: kaktuszok. Igazából újranéztem a 2019-es BuJo videóját és rájöttem, hogy ez egyszerűbb minta, mint azt az ember gondolná, de annál látványosabb. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy én, szerencsétlen rajzos is elsőre hibátlanul lerajzoltam - nem úgy, mint a lepkéket. Egyébként van pár ötlet, ami tőle van, ugye a szöveget fentebb említettem. Volt egy fenyőfa témájú hét is, amire most jöttem rá, hogy nem raktam be képet, és már lusta voltam újraszerkeszteni a montázst, úgyhogy itt van külön:
Illetve a tépett szélű szegély ragasztás is tőle van. De ezeket igyekeztem így is sajátos módon felhasználni, hiszen ő nem pont így használta őket. Visszatérve pedig a pillangókra pedig azért is vagyok különösen büszke, mert ezt én találtam ki egyedül, hogy ilyen legyen, és dolgoztam is vele, és tényleg meg is lett az eredménye. Annyira boldog voltam, amikor elkészültem vele.

Egy dolgot felejtettem még el, amit az elején írni akartam, hogy nem írtam fel az első oldalak egyikén a kulcsokat. A kulcsok azok, amikkel a napi teendőket jelöljük. Ebben én is - mint sokan mások - az eredeti kulcsokat használom. Szoval egy pötty a napi teendő, ha kész, akkor X-el áthúzom, ha fontos dolog van amit muszáj aznap megcsinálni megcsillagozom - de ezeket ráadásul én pirossal is írom be. Ha valamit halasztok a következő napra, akkolr rakok egy jobbra mutató nyilat, és beírom következő napra, ha több napra, hónapra elhalasztom, akkor balra nyíl és bekerül a havi összesítőbe - esetleg az évesbe. Ezt még nem használtam, de még egy hét sem telt el az évből. Amit szintén nem használtam még de így fogom, ha esemény van, az lyukas karika. De ezeket szintén úgy szabja személyre mindenki, ahogyan szeretné.

Összességében, van még hová fejlődnöm, rengeteg dolog akad, amit máshogyan csinálnék, de ahogy haladok az időben vele egyre előrébb, úgy csökken a hibalehetőségek száma, hiszen egyre több dologra figyelek. Elsősorban amin jövőre változtatni szeretnék az a füzet kapacitása, vagyis egy legalább kétszer több lapszámmal rendelkezőt szeretnék, én mindenképpen szeretném kipróbálni vagy sima, vagy pontozott verzióban, mert a vonalak nagyon sok dologban gátolnak engem, de egyelőre alkalmazkodtam hozzájuk. Mindenképpen mostantól mindent megtervezek ceruzával, hogy ne legyen olyan nagy a hibázás esélye, és mindenképp bővíteném még a mostanitól is jobban az "anyag" gyűjteményem. Sokszor szeretnék 1-1 színt, de nincs belőle filcem, se tollam, se semmi, így alternatív megoldásokat keresek.
A legmeglepőbb számomra az volt, hogy végül ennyire elkezdtem dekorálni, rajzolni, pedig maximum szöveg kiemeléseket akartam az elején alkalmazni. Szóval saját magamat is megleptem ezzel, de nem bánom, hogy lett egy új elfoglaltságom, mert tényleg élvezem.

Kíváncsi vagyok, hogy tetszett ez a bejegyzés, vagy hogy szeretnétek-e folytatást, mert akkor negyedévente megmutatnám, hogyan készítettem el a BuJo-mat, illetve elmondanám időközben, hogyan alakul a hozzáállásom, a gondolataim, vagy akár az elkészítési mód hogyan változik az idő haladtával, továbbá lenne akkor jövőre is folytatása. Szóval, ha szeretnétek, akkor jelezzétek, molyon kedvelés vagy facebookon lájk formájában, vagy bárhol máshol egy kommenttel.

Timi