oldalak

Főoldal Személyes Cikkek Könyvek Filmek és sorozatok Írás Kihívások Listák

2021. január 2., szombat

Pszicho-húszhúsz - avagy ki mennyire lett tavaly klinikai eset (Évértékelés egy pszichológus sémája szerint)

2020 egy lelkileg nagyon megterhelő év volt, szinte mindenkinek – hasonló okokból. A járvány előhozta azt, hogy tulajdonképpen szinte mindenkivel képesek voltunk és vagyunk is együttérezni, mert vagy ugyanabba a helyzetbe sodródtunk, vagy ugyanazon okból történt velünk valami másik rossz. Szeretnék „hagyományos” évértékelést is hozni a tavalyi évről, de a körülmények miatt úgy éreztem, nem hagyhatom ki azt, amit barátnőm ajánlott figyelmembe, így most a Szalay Nikolett pszichológus oldalán található 2020-as évösszegzés sémáján fogok végigmenni. Ha kedvet kaptatok, bátran osszátok meg ti is!


Milyen veszteségek értek idén?

2020 ugyan nem tartogatott túl sok jót, de kétségkívül a legtöbb változást is hozta. Egy öt és fél éves párkapcsolatomnak lett vége januárban, és egy fél éves toxikus kapcsolatnak augusztusban. Teljesen elvesztettem önmagam és a kevéske önbecsülésem. Rövid időre ugyan, de még a legjobb barátaimat is. A lelkiállapotomnak köszönhetően még az egyik munkahelyemet is. Ezek ugyan mind veszteségek, de a legtöbbnek utólag végül pozitív végkimenetele lett. Szeretek azon töprengeni, hogy „mi lett volna, ha…”, viszont míg ezt régen negatív szemlélettel vizsgáltam, ma már pozitívan. Szóval úgy tekintek ezekre, hogy szükséges rosszak voltak ahhoz, hogy jelenleg ott tartsak, ahol vagyok.

Helyzetek, amelyeket elengedtem

Régen képes voltam sokáig rágódni mindenen. A mai napig elő is fordul, hogy túlagyalok sok dolgot, de már ritkábban és rövidebb ideig tartóan. Konkrét példát nem szeretnék felhozni, és talán pont ezért klisésen is hangozhat, de rájöttem arra, hogy azokon a dolgokon, amiket már nem lehet megváltoztatni, nem érdemes rágódni. És azt hiszem, hogy egyre könnyebben fog menni az elengedés, mert ezt az életérzést egy olyan személy „hozta el” nekem, aki még csak nem rég lépett az életembe.

Személyek, akiket elengedtem

A toxikus párkapcsolatom férfi tagját, illetve a korábbi munkahelyemen lévő kollégákat. Utóbbinál nagyon szerettem volna rendszeres kapcsolatot ápolni néhányukkal, azonban rájöttem, hogy rettenetesen megterhelő lelkileg is, ha mindenképpen mindenkivel „egészséges” kapcsolatot szeretnék ápolni. El kellett fogadnom, hogy az már a múlt, és természetesen, az udvariasság megvan (ünnepi köszöntések, ha nem felejtem el), de rengeteg energiát és figyelmet igényelne még kéthetente is beszélgetni velük…

Szokások, értékek, tulajdonságok, amelyeket elengedtem

Képes vagyok megállni, hogy ötpercenként zaklassam a partneremet üzenetben – sőt, képes vagyok megállni egész nap, hogy írjak neki. Mindig megvárom, hogy ő keressen, amikor már tényleg úgy érzi rám tud figyelni. Illetve már képes vagyok veszíteni társasjátékban. A sorozatos vereségek ellenére is a legnagyobb élvezettel kezdtem az újabb kört. Más rossz tulajdonságom nincs, ami megszűnt volna teljesen, viszont nagyon soknak az „elpusztításán” dolgozom.

Amiről le kellett mondanom 2020-ban

A boldogságról körülbelül tíz-tizenegy hónapig. Néhány hónapra a meggondolatlan költekezésről is – mert egyszerűen nem tehettem meg. Az egyedül élésről – mert lakótárs nélkül nehezebb lenne finanszírozni egy albérletet. Illetve a kiscicámról. (Nem menhelyre került vagy ilyesmi, hanem csak döntenünk kellett, melyikünk neveli tovább. Biztos vagyok benne, hogy a legjobb élete van.)

Miben fejlődtem, vagy tettem előrelépést?

Önismereti téren mindenképp, hiszen, ha lehet még jobban beleástam magamat az MBTI bugyraiba, illetve más személyiségtipológiákat is megismertem. De emellett önismereti és önfejlesztési célból elkezdtem pszichológiai könyveket olvasni – és járni is terápiára egy klinikai szakpszichológushoz. Ezen kívül életemben most lettem a leginkább nyitott az emberek felé, ezáltal új ismeretségekre tettem szert, valamint korábbi eddig csak online kapcsolatok mélyültek el a személyes találkozók által. Megtanultam nem függeni más emberektől, most már tényleg igazán értékelem az egyedüllétet, továbbá egyre kevésbé vezérelnek önző szándékok mások felkeresésével, és igyekszem odafigyelni rájuk, tenni valami jót értük, és motiválni őket (ez utóbbiak régen megvoltak bennem, csak év közben veszítettem el önmagamat).

Milyen új készségekre, tudásra tettem szert?

Ezt tulajdonképpen egyben megválaszoltam az előző kérdéssel. Újabb személyiségtipológiákat ismertem meg ezáltal jobban megismerve magamat és másokat is.

Célok, amiket sikerült elérnem

Ehhez meg kellett lesnem a tavaly év eleji célkitűzéseimet, és azt kell mondjam csúfosan elbuktam szinte mindenben. A készen vett bullet journalt alig használtam ki tavaly, nem voltak sajnos heti rendszerességgel bejegyzések, nem sikerült elolvasnom ötven könyvet sem. A Könyvfesztivál elmaradt, így nem volt mire eljutnom, és a színházba járás lehetőségét is a Covid-19 törte derékba. Kettő dolog sikerült, az egyik, hogy visszaszorítottam a könyvbeszerzéseimet. Az előző évi nagy bűnözés után megfogadtam, hogy szeretném, ha legfeljebb harminc könyv kerülne csak a birtokomba az év folyamán, és ennek is a nagy része ajándék lenne. Boldogan jelentem, hogy a saját beszerzések száma tizennégy darab volt, aminek a pénztárcám rendkívül örült. Annak talán még inkább, hogy a magánkönyvtáram kétharmada is eladásra került, hogy az átmeneti likviditási gondjaimat megoldja. Valamit valamiért sajnos.

A másik dolog, ami teljesült, az pedig a barátokkal való több idő eltöltése. Emlékeim szerint nem igazán telt el úgy hónap, hogy legalább egyszer ne futottam volna össze valakivel, szóval mindenképpen elégedett vagyok.

Viszont, a 2019 év végén kitűzött célok mellett év közben létrehoztam egy motiváló kihívást a kedvenc közösségi oldalamon, és ezeknek az apró kis fogadalmaknak a teljesítése egész jól megy.

Amit 2020-ban tanultam magamról

Azt, hogy nagyon könnyű manipulálni engem. Nehezen fogadom be a bocsánatkérést, szörnyen rosszul kezelem a konfliktusokat. Hajlamos vagyok inkább elmenekülni a problémák elől. A legtöbb élethelyzetet túlreagálom, szóval, ha hirtelen felindulásból beszélek, a mondottakat érdemes mindig elosztani kettővel. Olykor hajlamos vagyok a saját érdekeimet szem előtt tartani. Képtelen vagyok nemet mondani. Túlgondolok szinte minden rossz helyzetet. Nehezen megy az elengedés. Megtanultam mi a szeretetnyelvem, és azt is, hogy fontos odafigyelni másokéra.

Új dolgok, amiket kipróbáltam

Idén felköltöztem Budapestre, életemben először jártam külföldön, utaztam repülőgéppel, fürödtem végre a Balatonban – és a Velencei-tóban is. Kipróbáltam a Tindert. Etttem rengeteg új féle ételt – gluténmentes vagy paleo ételeket -, részben emiatt sikerült is fogynom elég sokat. Meglett az első – sőt már a második is – tetoválásom. Felnyírt, rövid hajam lett – olyan, amilyen utoljára kisbaba koromban volt. És ezt még megbolondítottam azzal is, hogy idén először lett kék hajam. (Volt lila is, de az már régebben is, nem újdonság.) Rövid időre kipróbáltam magam egy Wattpad történetes kritikaíró csapatban. Életemben először – és azóta rendszeresen – elmentem kozmetikushoz. Kipróbáltam nála a gyantázást, a szemöldökfestést és az ampullás arckezelést. Többféle új társasjátékot ismertem meg. Egy teljesen más – elegánsabb – stílusban kezdtem el öltözködni. Életemben először rúgtam be – bár erre nem vagyok büszke, és 2020 egyik illuminált állapottal végződő estéjére sem. Elmentem pszichológushoz és pszichológiai könyveket is elkezdtem olvasni. Illetve új, más típusú munkakörbe és munkahelyre kerültem – ezért is vagyok itt pályakezdő.

Legnehezebb pillanatok, időszakok 2020-ban

Egyrészt az a rövid időszak, amikor már a viselkedésemmel eltaszítottam magamtól a barátaimat, és azt hittem, teljesen magamra maradok. Másrészt pedig, amikor szépen lassan ráeszméltem mit is tett velem az a mérgező kapcsolat, amiben benne voltam…

Legörömtelibb pillanatok, időszakok 2020-ban

A legeslegörömtelibb pillanat az volt, amikor megtudtam, hogy felvételt nyertem a jelenlegi munkahelyemre, mert az érzés azóta is bennem van, hogy soha nem voltam még ennyire büszke egyik munkahelyemre sem, és a munkakeresés fázisában a körülbelül tizenöt hely közül, ahol voltam interjún erre a helyre vágytam a legjobban mind közül, és még ateistaként is majdhogynem imákat mormoltam, hogy ez összejöjjön. A másik, amikor összejöttem a jelenlegi párommal, és másfél hónap alatt többet húzott a lelkiállapotomon, mint az elmúlt években bárki. Év végén az a jó néhány rajzolással töltött óra, amit a 2021-es bullet journalöm első tíz oldalára szenteltem. És a Szilveszter – részben mert véget ért az év, részben pedig a társasjátékozás és átbeszélgetett kb. tizenhat óra után.

Legtámogatóbb személyek körülöttem

Továbbra is a három legjobb barátnőm – illetve most már a párom.

Leginspirálóbb személyek az életemben

Egy valakit emelnék ki. Nem azért, mert mások ne lennének, hanem mert az utóbbi időben tényleg őt érzem ennek a személynek, ezért szeretném, ha kiemelt figyelmet kapna – amit megérdemel, és megérdemelt volna tőlem az év sokkal nagyobb hányadában. Talán meg is fog lepődni ezen, de Kitti, te vagy az.

Az az igazság, hogy talán ő mondja ki a legnyersebben a véleményét azokról a dolgokról, amiket rosszul csinálok, és ő az, aki drasztikus döntéseket is képes meghozni – még ha a barátságunk is a tét. Sokszor akartam haragudni rá, de rá kellett jönnöm, hogy nem tudok, és nem is lenne jogos részemről. Öt és fél év rengeteg idő, főleg ha olyan intenzitással van jelen valaki az életemben, ahogyan ő – még ha tavaly csak online is. És bár a megfelelési kényszerem miatt nagyon sok ember véleménye számít, de a szeretteimé különösen. Így az övé elég fajsúlyos. És talán nem is sejti, hogy mennyit dobott az utóbbi néhány hónapban, amikor megjegyezte a pozitív változásaimat, ezzel még több erőt adva a folytatáshoz. Vagy hogy ha láttam, hogy általam motivált lett, azzal engem is csak még jobban motivált. Alapból ő is képes olyan nagy elánnal beszélni valamiről, amibe belemerül – például mostanában egy új történetről, amit ír -, hogy kedvem támad nekem is csinálni. De a legfontosabb talán az, hogy az elmúlt néhány hónapban tőle kapott lelki támogatás nélkül fogalmam sincs, hol lennék most, és milyen állapotban. Úgyhogy csak annyit tudok mondani, hálás vagyok!

Aki(k)ért a legtöbbet tettem 2020-ban

Sajnos nem sok jó cselekedet írható a számlámra, és a legtöbbet saját magamért tettem – bár szokták mondani, hogy arra is szüksége van az embernek -, de arra kifejezetten büszke vagyok, hogy az egyik barátnőmet a második bukása után segítettem felkészíteni egy utolsó utáni egyetemi vizsgára informatikából, és másnap sikeresen le is vizsgázott.

Szóval, pszichológiai szemmel így fest a 2020-as évem. De hamarosan hozok hagyományos évértékelést is. Addig is, ha kedvet kaptatok, töltsétek ki ti magatok is a séma alapján!