oldalak

Főoldal Személyes Cikkek Könyvek Filmek és sorozatok Írás Kihívások Listák

2020. december 1., kedd

2020/2021. téli fogadalmak

 Nyugodt szívvel kijelenthetném, hogy ezek a fogadalmak tartanak életben engem. Itt a járvány második hulláma, és mi nagyrészt ismét be vagyunk a négy fal közé zárva. Még amikor dolgozni kell, akkor is – hála a home office-nak. De a legszívmelengetőbb számomra akkor is az, hogy több tucat ember van, akiknek a szíve hasonlóképpen dobban a kihívás láttán. Amikor kiírtam a téli kört, néhány óra múlva ez a komment fogadott:



Szóval, látva a ti motivációtokat, én is csak egyre motiváltabb leszek. Úgyhogy jöjjenek az én téli fogadalmaim:

1. Elindítani a YouTube csatornámat

Már körülbelül két hónapja halogatom, pedig most már minden technikai felszereltség meg is van hozzá. Azért gondoltam elindítani egy csatornát is, mert rájöttem, hogy már nem okoz akkora problémát beszélni, mint régen, sőt sokkal jobban szeretek így kommunikálni. Nyilván, ha tartalomgyártó az ember, akkor nincs annyi lehetősége szépen megfogalmazni a szövegét, de állok elébe. Végül is, az ilyesmi elég sokat képes fejleszteni a kommunikációs készségeken – ami pedig mindenképp hasznos. Valahogy majd igyekszem összehangolni a bloggal, illetve tematikáját tekintve is hasonló lesz, mint az itt megosztott bejegyzések.

2. Megcsináltatni a második és harmadik tetoválásomat

A közelmúltban elértem egy újabb mérföldkövet, és a bőröm alá tinta került. Egyszerűen gyönyörű lett, ráadásul úgy értem nagyon jól kifejez engem. 

Régóta szerettem volna már, sokáig halogattam. Részben féltem tőle egy kicsit, másrészt köztudott, hogy egy tetoválást jól meg kell fontolni… De így, hogy meglett az első, már szeretném a másik két, sokkal régebb óta parkolópályán álló tetoválásötletemet megcsináltatni. Az egyikhez van már időpontom december 14-re, a másikat úgy gondoltam stílusosan a születésnapomra hagyom (február 2.), úgyhogy remélhetőleg a tél folyamán mind a három korábban tervezett tetoválásom meglesz.

3. Megszervezni egy ajándékozást, amit már egy ideje tervezek (Hello Hollywood)

Azon gondolkoztam, lehetne egy filmes/sorozatos tematikájú ajándékozás. Úgyis rengeteg olyan könyv van, amit adaptáltak, ezek közül készítene mindenki saját maga egyénére szabva egy listát, hogy melyeket látná szívesen a polcán. Aztán az egyik könyv mellé a kedvenc filmjeivel/sorozataival kapcsolatos ajándékokat kapna még az angyalkájától.

4. Elkezdeni pszichológiai podcasteket hallgatni

Lehet, hogy sok embernek már az idegeire megyek azzal, hogy az elmúlt fél évben kicsit megszaporodtak a pszichológiai vonatkozású posztok a blogon. De tény, hogy nagyon fontos szerepet játszik az önfejlesztés most az életemben, és jó érzés olyat adni másoknak, ami számukra is hasznos lehet. Szóval tovább bővíteném az ismereteimet ilyen tekintetben, és a könyvek mellett nagyon szeretnék végre podcasteket is hallgatni. Talán Almási Kittivel fogok kezdeni, mert nagyon megtetszett a stílusa.

5. Örökbe fogadni egy cicát 

Tudom, ez a nyári listámon is rajta volt, aztán nem sikerült teljesíteni. Végül nem olyan albérletbe költöztem, ahol ez megvalósítható lett volna. Viszont egy újabb költözés küszöbén állok, és célirányosan olyan albérleteket keresek, amelyek állatbarátok, hogy a beköltözést követő legfeljebb egy héten belül, egy csodálatos, mancsig fekete, csodálatos pici hölgyemény gazdája lehessek.

6. Hetente zöldíteni a kihívásaimat

A fogadalmas kihíváson kívül van egy olvasós kihívásom is, amit hajlamos vagyok elhanyagolni. Bár igyekszem tartani magam a szabályzatban foglalt egy hónaphoz, rendre kicsúszok belőle. Ezt szeretném egy kicsit rendszeresebbé tenni, és legalább heti egyszer rászánni azt az öt percet, hogy a teljesítőknek odaítéljem a kitüntetését.

7. Elindítani a Szandival és Kittivel közös blogot

Te jó ég! Szerintem már több, mint egy éve tervezzük, hogy legyen egy közös blogunk a lányokkal, de még mindig nem jutottunk el odáig. Könyves blogot szeretnénk, így is egy kicsit motiválva magunkat, na meg egymást, hogy a munkában való nagy hajtás mellett jusson idő olvasásra is. Kell egy kis kikapcsolódás mindenkinek.

8. Készíteni és rendesen vezetni egy 2021-es Bullet Journalt

A 2019-es évet egy Bullet Journallel kezdtem, amiből akkor született is egy blogbejegyzés. Sokaknak tetszett, és szerettek volna folytatást is, de sajnos maga a határidőnapló vezetése is kudarcba fulladt az év folyamán, nemhogy még bejegyzéseket kreáljak róla – azóta az az egy poszt is törölve lett innen. De már tényleg jó ideje szeretném rendszerezni az életemet, és ha már itt az év vége lassan, mi más lehetne erre jobb motiváció? Egy teljesen tiszta lap. Semmi kifogás! Most tényleg megcsinálom!!

9. Újra elkezdeni könyvértékeléseket írni molyon

Volt egy év, talán a 2018-as, amikor nagyon motivált voltam a velős értékelés írásokra. Ez annak volt köszönhető, hogy részt vettem egy kihíváson, aminek az volt a célja, hogy az adott évben az összes olvasmányt értékeljük legalább öt mondatban. A kezdet volt nagyon nehéz, de utána, amikor befejeztem egy-egy kötetet, elképzelni sem tudtam, hogy ne írjak róla néhány gondolatot. Ez a szokás azóta viszont szépen lassan kikopott belőlem. Úgyhogy szeretnék visszatérni hozzá.

10. Megcsinálni legalább tíz darab számvitel vizsgasort

Eldöntöttem, hogy a 2021 májusi mérlegképes könyvelő vizsgára ismét bejelentkezem. Rossz érzés, hogy van egy képzés, amit végig csináltam, csupán a vizsga hiányzik, hogy egy csodaszép kék bizonyítványt a kezemben tarthassak, mégis folyamatosan halogatok, immár két éve. Úgyhogy szeretnék a jelenlegi képzésem mellett egy kicsit erre is koncentrálni, itthoni tanulással felkészülni, és végre sikeresen levizsgázni…

11. Legalább hatszor kirándulni

Már most érzem, hogy bele fogok őrülni a járvány okozta bezártságba, szóval szeretnék beiktatni néhány szabadban töltött percet – vagy órát – az életembe, mielőtt mélydepresszióba zuhannék…

12. Elkezdeni végig utazni a villamosokon szám szerint növekvő sorrendben

Ezt a mókás ötletet mástól vettem, mert nagyon megtetszett. Amikor azon töprengtem, hogy a korlátozott lehetőségek miatt vajon milyen programokat lehetne szervezni, akkor mondta valaki, hogy neki egyszer tervben volt, hogy végig utazzon az összes villamoson sorrendben, végállomástól végállomásig. Valaki más meg tematikusan bejárta Budapest összes utcáját. Az utóbbihoz nem érzek magamban elég kitartást, talán egyszer, ha igazán szervezett életem lesz, visszatérek rá, de a villamosos mindenképp tetszik.

13. Minden nap megcsinálni három-négy matekpéldát

Minél több idő telik el úgy, hogy már nem az iskola padját koptatom, úgy érzem egyre nehezebb gondolkodnom. Ezért szerettem volna beiktatni egy olyan feladatot is magamnak, ami egy kicsit segít visszarázódni a számolgatásba, gondolkozásba, mert ez például a munkámhoz is szükséges dolog lenne.

14. Írni legalább három novellát

Volt az utóbbi időben néhány novella ötletem, de valahogy egyiket sem vetettem papírra, úgyhogy úgy gondoltam kicsit az emlékek bugyraiban áskálok, és előszedem újra ezeket a történetfoszlányokat, hogy megírásra és publikálásra kerülhessenek.

15. Elolvasni legalább hat könyvet

Nos, azt veszem észre, hogy amíg a Budapestre való költözést követő első néhány hónapban szorgosan olvasgattam a könyveket a BKK-n, mostanában már szinte mindig a telefont nyomkodom. Írhatnék egy olyan pontot, hogy lecsökkenteni a telefonon töltött órák számát, de jobb, ha ennek az időnek a helyére más elfoglaltságot kalkulálok.

16. Újra elkezdeni egészségesen étkezni (és fogyni öt kilót)

Tudjátok, hogy az évben harminc kilóval lett könnyebb a lábaim terhe, azt is tudjátok, hogy nem volt egy szigorú diétám vagy edzéstervem hozzá. És talán pont ezért a bumeránghatás engem is utolért. Az elmúlt két hónapban nem igazán ettem egészséges dolgokat, visszaszoktam gyorsételekre, cukrozott üdítőkre, a reggeleket sokszor péksütivel indítom. A közérzetemen is érzem, hogy ez így nem jó, megint sokkal fáradékonyabb vagyok, újra gyötör a migrén, stb. De az a probléma, hogy nincs igazán motivációm az egészséges étkezésre, pedig én is jól tudom, hogy sok dolgon segített. Úgyhogy szeretnék valamennyire visszatérni rá, elengedni a gyorsételeket, minél inkább szénhidrátcsökkentetten étkezni, esetleg számolni a kalóriákat – hátha az segít az önmegtartóztatásban. A fogyás csak egy pozitív mellékterméke lenne ennek, hiszen az elmúlt két hónapban sikerült öt kilót visszahíznom – a lényeg az lenne, hogy minél kevesebb káros anyagot juttassak a szervezetembe.

17. Elolvasni egy könyvet az MBTI-ről, és jegyzeteket készíteni a típusokról

Az MBTI személyiségtipológia már lassan két éve foglalkoztat, de még mindig elég szűk a látóterem ezzel kapcsolatban. Úgy érzem a saját típusomat már majdnem maximálisan ismerem, illetve néhány környezetemben lévő személyét nagyjából, de továbbra is szeretném bővíteni az ismereteimet. Van is egy bejegyzés sorozat ötletem ezzel kapcsolatban, amihez nagy segítség lesz a tizenhat típusról szóló velős jegyzet.

18. Bétázni Kitti történetét

Barátnőm nemrég ismét belevetette magát az írásba, és serényen írja legújabb történetét. Szeretnék időt szánni az olvasásra, illetve arra is, hogy az esetleges hibákat a figyelmébe ajánljam.

19. Készíteni több „kipipálós” listát, vagy „színezőt”

A villamosokkal való utazáson kívül gondolkoztam, hogy mennyi mindenre lehetne egyfajta bakancslistát csinálni. Vannak olyan kaparós táblák, amin, ha teljesítettél valamit, lekaparod. Valami hasonlóra gondoltam, csak mondjuk egy nagy A/3-as lapra felrajzolni buborékokkal (vagy egyebekkel) dolgokat, amik ha kész vannak, ki lehet színezni őket.

20. Rendszeresen gyűjteni az apró örömöket

Sajnos ősszel nem sikerült a mosolygyűjtős molyos kihívás, de nagyon szeretném azt elérni, hogy legalább magamnak, akár csak egy post itre felírjam, hogy éppen mi az, ami megmosolyogtatott egy adott napon. Még jobb lenne ennek nyitni egy külön mosolyfüzetet, de nyilván az lenne a legjobb, ha magát a kihívást vezetném rendszeresen a molyon.

Nektek milyen terveitek vannak télre?

2020. szeptember 19., szombat

Üzenet a múltba: Az összefirkált fal

Kedves Timi! 

Tudom, hogy most egy körömkefe, és egy lavór szappanos víz kíséretében próbálod eltüntetni a zsírkréta nyomait az ágyad melletti falról, ahová néhány perccel ezelőtt még nagyon lelkesen rajzoltál.

Még csak három éves vagy, és eddigi életed során nem tapasztaltál fizikai erőszakot – legfeljebb kiabáltak körülötted, vagy sajnos éppen veled. De ma ez megváltozott.

Tisztában vagyok azzal is, hogy te egy olyan kislány vagy, aki örökmozgó, cserfes és életvidám. Nehezen viseled, ha a négy fal közé zárva csendben kell ülnöd. Hiába vették neked sorra a babákat – bár a bátyád kisautóit jobban szeretted -, a legfőbb vágyad mindig az volt, hogy a játszótéren lehess a többiekkel. Szinte emlékszem minden egyes horzsolásodra és sérülésedre, amit a kinti játék miatt szereztél, én tényleg csak azon csodálkozom, hogy csonttörésed nem volt. De ezen a délutánon muszáj volt otthon ülnöd, hiszen a bátyád még iskolában volt, egyedül pedig nem mehettél ki játszani. Anyukád elkezdett főzni, apukád pedig a TV-ben nézett szokás szerint valami sorozatot.

Már akkor is kreatív voltál, az óvodában is az egyik kedvenc elfoglaltságod a rajzolás volt. Nem véletlenül sorakoztak otthon is nálatok színes ceruzák, filctollak, zsírkréták, vízfesték és tempera nagy mennyiségben. Viszont akkor egy dologra nem gondoltál: hogy papírt kellene elővenned, és azon szabadjára engedni a képzeletedet.

Elővetted a zsírkrétákat, és behúzódtál az ágyad és a fal közé – épp csak a fejed búbja látszódott ki onnét. Apukád is a szobában volt, de nem igazán érdekelte, mit is csinálsz, anyukád pedig ugyebár a konyhában ténykedett.

Egyszer csak meghallottad magad mögül az elrettentő hangot: „Te mit csinálsz?!”, majd a másodperc tört része alatt talpra rántott és elcsattant két-három pofon. Már te sem tudod, hogy milyen szitkokat szórt rád, de egy biztos, ordított. Rád parancsolt, hogy tüntesd el a falról, mire te ijedtedben rohantál is a szappanos vízért a fürdőbe. Még mindig égett az arcod az ütéstől, és zokogtál – bár anyukád erre is úgy reagált, hogy elhidd, rossz vagy: „Mit bömbölsz? Nem is ütöttem nagyot!”

Közben szem- és fültanúja voltál valami másnak is. Anyukád kiabált apukáddal, számon kérte, hogy miért nem figyelt rád jobban. Tisztában vagyok vele, hogy most, miközben a „bűnöd” nyomait próbálod eltüntetni – ami sajnos 10-15 év múlva is látszódni fog feltépve benned ezeket a régi sebeket -, próbálod visszafojtani a könnyeidet, mert azt hiszed, hogy nem lenne szabad fájdalmat érezned, hiszen anyád megmondta, hogy nem ütött nagyot. Beképzeled. Hisztizel. Mellette azon jár az agyad, hogy miattad veszekedtek a szüleid, és lehet, hogy miattad fognak elválni. Tudom jól, hogy legbelül attól rettegsz, hogy elveszíted apukádat, mert a veszekedést hallgatva körvonalazódott benned, hogy ha ő elhagyja a családot, azt egyedül teszi. Téged nem vinne magával. Egyedül maradnál anyáddal és a testvéreddel, és ez a legnagyobb rémálmod.

Édesem, ha most ott lennék veled, akkor megölelnélek, és nyomnék egy csókot a fejed búbjára. Megnyugtatnálak, és azt mondanám, amit most leírok: nem a te hibád! A szüleid már ez előtt a cselekedet előtt is veszekedtek, anyádnak csak egy jó ürügy volt a tetted arra, hogy kiabálhasson apukáddal, és éreztesse vele, hogy ő mennyire alkalmatlan szülő. Nem tettél semmi rosszat azzal, hogy a falra firkáltál, hiszen még túl kicsi vagy ahhoz, hogy lásd a következményeket. Anyukád rosszul reagált, amikor megrángatott és megütött téged. Nem azért tette, mert veled gond van, hanem azért, mert vele nincs minden rendben. És kérlek, sírj nyugodtan! Ne érezd azt, hogy nem fájhat, ne hidd el, hogy igazából anyád nem tett veled rosszat, add ki magadból, mert csak így lelhet békére a lelked! És hidd el, értékes vagy, és egyszer olyan eredményeket érsz majd el, amiket most nem is hinnél. Lesznek emberek, akik, tényleg szeretnek majd. Én is szeretlek! Maradj mindig olyan életvidám, mint amilyen általában lenni szoktál, és nem lesz gond. 

Szeretettel: a 23 éves Timi

2020. szeptember 13., vasárnap

Éjszakai monológ I. - Üresség

 Üresség. Mit jelent egyáltalán, és miért érzem ezt? Eltűnt minden érzelem? Vagy csak a szeretet és a kötődés? Telnek a napok, én pedig képtelen vagyok sírni. Képtelen vagyok arra a dologra, ami korábban akkor is jött, amikor nem kértem… Úgy tűnik, szép lassan összeomlik minden körülöttem, én mégis a legnagyobb higgadtsággal ülök az égő házban, lélegzem be a szén-monoxidot, és vállat vonok. „Ez van.” – gondolom magamban, és hagyom, hogy vigyen az áramlat tovább. Meglátjuk, mi lesz.

Nem érzek dühöt, nem érzek fájdalmat, nem érzek konkrétan semmit. Az eszmecseréim nagy része felszínessé, már-már jelentéktelenné vált. Nem tudok ráhangolódni mások érzéseire. Ezúttal még a zenék vagy filmek sem hatnak meg – amik eddig mindig működtek.

Egyik nap még unott fejjel bámulom a telefon kijelzőjét, ahol az üzenetküldőben többen is a kegyeimért versenyeznek reményekkel telve – annak ellenére, hogy mindenkinek jeleztem: nem állok készen egy kapcsolatra. Másnap viszont mindez már feledésbe is merül, és órákon keresztül nézek egy új sorozatot valami pszichopatáról a Netflixen, mit sem törődve a rajongókkal vagy éppen a barátokkal. Egyszer még bőszen ismerkedem, és tartom magamat az elvhez, hogy komoly kapcsolatra vágyom, és tényleg megválogatom a beszélgetőpartnereimet, a másikban lefekszem valaki olyannal, akivel normális körülmények között soha nem is kezdenék. De egy éjszakára megteszi…

Valaki nemrég azt mondta: „Jó ember vagy, nagyon rossz döntésekkel.” Ismét ott tartunk, hogy minden értelmes ember a környezetemben igyekszik rávilágítani, hogy a viselkedésem nem éppen egészséges, de mit számít, ha én másképp gondolom? Pedig hallgatnom kellene rájuk. Megint egy olyan helyzet felé sodrom saját magamat, amiből előre látnom kellene, hogy óriási pofon fog csattanni a végén az arcomon, de állítom, hogy „Legalább a most és a pofon között jól érzem magam.”

A pillanat tört része alatt töröm össze mindenkinek a szívét, aki reménykedik valami mély, tartalmas kapcsolatban, és eljutottam arra a pontra, hogy bár eddig is őszinte voltam, de most már kíméletlenül döföm azt a bizonyos tőrt mások szívébe. Rájöttem, hogy igazából ennek nincs értelme, úgyhogy felhagytam az ismerkedéssel, és egyre inkább barátságosabb a szingli lét gondolata – főleg mivel már az albérletemet sem egyedül lakom, és társaságban mindig nagyobb buli az élet.

De mitől félek, vagy miért húztam megmászhatatlan falat magam köré? Miért rémít meg annak a gondolata, ha valaki komolyabb kapcsolatra vágyik velem, és miért menekülök egyből? Főleg, hogy az előző kapcsolataimban egészségtelenül függője voltam a másik félnek, és képtelen voltam elfogadni az elvesztés gondolatát. Mi változott? Mi tört össze bennem? Miért hiszem azt, hogy a testiség majd mindent megold? Miért vagyok képtelen kötődni, vagy érezni bármit?

Mély trauma ért. Elhitették velem, hogy semmit sem érek. És nem csak ezt, hanem azt is, hogy szörnyű ember vagyok, borzalmas tettekkel. És ezt talán még mindig elhiszem. Előre bemesélem magamnak, hogy úgyis csak tönkre tenném, bárkivel is kezdenék. És tudom, hogy senki nem érdemel olyan csapást, ami velem együtt járna. Másrészt bennem van a gondolat, hogy ha nem kötődöm senkihez, nem fenyeget a függőség veszélye. És ha nincs ilyen fajta fenyegetettség, úgy annak is kisebb az esélye, hogy ártani akarjak saját magamnak. Saját magamat próbálom megóvni.

Hogy elmúlik-e valaha ez az állapot, és képes leszek-e nem közömbösen tekinteni másokra? Fogalmam sincs. Idővel kiderül…

2020. szeptember 2., szerda

Hogyan (ne) fogyj 30 kilót 8 hónap alatt


Sziasztok, Drágáim!

Ma egy igazán különleges bejegyzéssel érkeztem számotokra. Elképesztően sok dicséretet kaptam tőletek az elmúlt hónapokban, hogy mennyire csinos vagyok. Rengetegen kértétek, mondjam el, milyen módszerrel sikerült elérnem ezt a fantasztikus alakot, ilyen rövid idő alatt. Úgyhogy most elárulom a titkom. Higgyétek el, nem szponzorálta senki ennek a bejegyzésnek a megszületését, tényleg csak azért írom le, hogy ti is hasznosítani tudjátok az itt leírtakat, és valóban nagyon remélem, hogy mielőbb hallok a sikereitekről. Kövessetek be Instán még több hasznos lifestyle tippért! És ne feledjétek: semmi nem lehetetlen, csak hinni kell benne. Ja, és ha ezen a bejegyzésen meglesz a száz lájk, akkor azt is elárulom, mi van a táskámban. Puszi nektek!

Na jó, komolyan ne vegyétek, tudjátok, hogy lételemem a szarkazmus. Az az igazság, hogy idén január óta körülbelül harminc kilogramm olvadt le rólam, aminek természetesen nagyon örülök. 2014-ben néztem ki úgy, hogy elégedett voltam a külsőmmel. De felszedtem pontosan annyit, amennyinek most végre búcsút mondhattam.


Soha nem vágytam arra, hogy vékony legyek, mert a teltséggel meg voltam elégedve. Azzal a teltséggel, ami hat éve volt jelen az én esetemben. Szerencsére a magasságom is sokat segített abban, hogy ne érezzem rosszul magam némi túlsúllyal, mert jól tud állni – ha megfelelő a súlyeloszlás.

Amikor meghíztam, szinte minden a hasamra ment, és egy idő után már hányingerem lett saját magamtól, amikor tükörbe néztem. Volt egy időszakom, amikor emiatt hánytattam meg magam egy először jóleső vacsorát követően, és erősen hozzájárult ez az egyik öngyilkossági kísérletemhez is…

Próbáltam diétázni, de mindig feladtam. Próbáltam többet mozogni, de megfelelő étkezés nélkül hasztalan volt. Volt egy hamis kép a fejemben arról, hogy hogyan lehetne elérni a vágyott alakot. Mindenre ráfogtam, amire csak lehetett, hogy a fitt és csinos Insta-lányok miért is néznek ki annyira „tökéletesen”, de a hibát legtöbbször tényleg nem magamban, vagy a hozzáállásomban kerestem.

Nehéz úgy életmódot váltani, hogy az a személy, akivel életvitel szerűen együtt élsz, nem partner benne. És sokkal egyszerűbb az egész, ha van, aki motivál. Úgyhogy öt évig eléggé elkényelmesedve tengettem mindennapjaimat.

Természetesen, ahogy egyre csökkent a súlyom, úgy tört rám az érzés, hogy többször mutassam meg magamat közönségnek. Kicsit gyakoribbak lettek a Messenger-történetben megosztott fényképek, a profilképcserék, de úgy általánosságban is, egyre gyakrabban néztem tükörbe. A reakciók pedig nem maradtak el. És tényleg többen is megkérdezték az ismerőseim közül, hogy mi a titkom.


Annyira álszent dolog lenne úgy tenni, mintha valami különleges dolgot tettem volna, vagy leküzdöttem volna egy lehetetlennek tűnő akadályt. Mintha valami olyan tudásnak a birtokában lennék, aminek senki más. Tehetnék úgy, mint az ebből bizniszt csináló influencerek, és megoszthatnám minden nap, hogy éppen mit eszek. Zabkása, smoothie, vegán ételek, mert ez mind annyira menő mostanában. Buzdíthatnám a követőimet egy olyan életmódra, amit a valóságban én magam nem is élek – csak hogy a szponzoraim kifizessenek. Pózolhatnék én is egy edzőterem tükrében, miközben legfeljebb egy hétig tartana az elhatározás. Mutathatnék egy látszatéletet, és elhitethetném veletek, hogy igen, nekem jár a „buksisimi” a fogyásomért. De az igazság az, hogy tulajdonképpen semmit nem tettem érte.


Valamilyen szinten életmódot váltottam, és biztos vagyok benne, hogy ez azért nagyban hozzájárult a sikerhez, de mégis az én példám legyen inkább mindenki számára egy elrettentő példa. Ezért is osztom meg veletek.

Szóval, nézzük a dolog pozitív oldalát elsőként. Mik azok a dolgok, amiket változtattam, és lehet rajtad is segíteni fog:

1. Cukor kiiktatása

Előtte napi szinten 2-2,5 de néha akár három liter folyadékot is bevittem. Az egyetlen egy probléma ezzel csupán az volt, hogy tömény cukros üdítőitalokról volt szó. Januárban átálltam a vízre, és szépen lassan a teához vagy kakaóhoz használt cukor is kiiktatásra került az életemből. Néha megesett, hogy valami cukros üdítőt ittam, de később arra is figyeltem, hogy ha mégis valami „ízesre” vágyom, az is legyen cukormentes: 100%-os gyümölcslevek, cukormentes gyümölcsszirup, stb. Először mézzel, később pedig már eritrittel pótoltam az édesítő hiányát. Mégis olykor egy-egy kakaó, csoki vagy cukrozott gyümölcsjoghurt feltűnt a színen. Meg hát maguk a gyümölcsök is nagy szerepet kezdtek játszani az életemben, amik ha akarjuk, ha nem: tartalmaznak cukrot. De legalább természetes módon.

2. Fehérliszt helyett szinte bármi

Régen elképzelni sem tudtam az életemet péksütemények nélkül, minden reggelem az egyik pékségbe vezetett – szóval szerintem ne is csodálkozzunk, hogy híztam, mint egy vágásra nevelt disznó. Ezt is szinte teljesen kiiktattam az életemből, és tulajdonképpen csak olyan ételeket fogyasztottam, amelyek gluténmentesek.

3. Napraforgó olaj helyett kókuszolaj

Az elején furcsa volt, viszont ez máig egy olyan dolog, amit annyira megszoktam, és megszerettem, hogy ha magam főzök, és nem készételt vásárolok, akkor ugyanúgy kókuszolajat használok zsiradéknak, mint az elmúlt nyolc hónapban szinte végig.

4. Önmegtartóztatás

Korábban napi szinten vettem a készételeket – és a legrosszabb az egészben, hogy sokszor nem is a kisebbik rosszt választottam, és valami viszonylag normális ételt fogyasztottam egy kifőzdéből, hanem hamburger és pizza minden mennyiségben. Azt hittem ezt a szokást lesz a legnehezebb elengedni, de a szükség sokszor törvényt bont. És bevallom ebben tényleg az segített a legtöbbet, hogy egyszerűen volt egy szakaszom, amikor nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy készételt vegyek, mert ötöd annyi pénzből készítek magamnak valamit. De azt vettem észre egy idő után, hogy nem hiányzik.

Ennyi. Ez a négy dolog volt az alappillére az egész új életmódnak. Bár nagyon szerettem volna, de sportolni nem kezdtem el intenzíven semmit – de most már ténylegesen tervben van -, és nem voltam semmilyen különleges diétán. Négy dologról lemondtam, ami addig természetes részét képezte az életemnek – és ebből hármat helyettesítettem mással. És megtörtént a csoda.

Most biztosan legyintesz, hogy „Ugyan már, biztosan van még valami, amivel ezt sikerült elérni.” Nos, tényleg van. De az már cseppet sem egészséges. A legnagyobb titka a hirtelen fogyásnak az önsanyargatás.

Nem szándékosan koplaltam, nem is vagyok anorexiás. Viszont mentálisan nem vagyok teljesen egészséges. Nem véletlenül hangzott el többször az utóbbi időben a blogon, hogy pszichológushoz járok. Az elmúlt nyolc hónapban egy érzelmi hullámvasúton voltam, és azt hiszem sokkal többet vitt lefelé, mint felfelé. Néhány sötét szakasz alkalmával volt, hogy annyira magamba zuhantam, hogy egy teljes hétig éppen csak megmutattam a szervezetemnek, hogy létezik tápanyag. Amikor depressziós vagy, olyankor teljesen elzárod magad a külvilágtól, és az emberi alapszükségleteket nem úgy érzékeled, mint az egészséges társaid.

Több ilyen „egy héten” estem túl. Éppen elég ilyenen, hogy ki merjem jelenteni, sokkal jelentőségteljesebb volt ez a fogyásomban, mint az „életmódváltás”. Ráadásul volt, hogy az egészséges étkezést is felborítottam olykor, ha éppen olyanom volt:


Viszont most ott tartok, hogy már a korábban bevált négy alappillér is kezd mind instabillá válni. Egyre többször veszek készételt és péksüteményt, egyre gyakrabban iszom cukros üdítőket. És talán pont emiatt érzem egyre fáradtabbnak is magamat, de valahogy megint elvesztettem a motivációmat ezzel kapcsolatban. Mert az tény, hogy bármilyen lelkiállapotban is voltam, a rossz étkezési szokásokkal való felhagyásnak nagyon pozitív egészségügyi eredményei lettek a fogyáson kívül. Sokkal energikusabbnak éreztem magam, nehezebben fáradtam el, koncentráltabb voltam, elmúltak a migrénjeim és a menstruáció is szinte észrevétlenné vált. Úgyhogy addig, amíg nem zuhanok teljesen vissza, és az egészségtelen ételek nem ejtenek végleg rabul engem, szeretnék újra, ezúttal egy normálisabb étrendet kialakítani magam részére. És most már sportolni is.

Ígérem, ha valaha sikerül egy olyan életmódot folytatnom, amit én magam is úgy gondolok, követendő példa lehet, akkor majd adok tényleges tanácsot az érdeklődőknek, hogyan változtassanak. Egyelőre viszont a legtöbb, amit tehetek értetek az az, hogy figyelmeztetlek: ne az én példámat kövessétek!

2020. augusztus 31., hétfő

2020 őszi fogadalmak


A kihívásom elérte a célját, nem csupán engem motivált a nyáron bizonyos dolgok véghezviteléhez, de mások is nagyon inspirálónak találták, így egyértelmű volt számomra, hogy lesz folytatása is. Igaz, a nyári fogadalmak kiértékelésével még lógok – mert még egy utolsó nagy hajrában vagyok kettő dolog teljesítésében -, de máris összeírtam az őszi bakancslistámat.


1. Megcsinálni a 2020-as #Flufftober Challenge-et

A Flufftober egy olyan írói kihívás, ahol október minden napjára megvan adva egy kifejezés. Ez behatárolhat egy témát, vagy egyszerűen csak magával a szóval kell alkotni egy rövid írást. A lényeg, hogy minden nap alkossunk.

2. Megcsinálni a 2020-as NaNoWriMo-t

Ha az októbert teljes egészében az írásnak szenteltük, miért is ne legyünk olyan merészek, hogy novemberben még megírjunk egy ötvenezer szavas regényt? A NaNoWriMo rövidítés a National Novel Writing Month-t takarja, magyarul Nemzetközi Regényíró Hónap. Évek óta megrendezésre kerül, és már egy ideje én is szemezgettem vele, de sosem voltam annyira bátor, hogy tényleg bele is vágjak. Ötvenezer szó valóban rengeteg, plusz alapból lehetetlennek tűnik egy hónap alatt regényt írni. De éppen ez a kihívás benne, nemde?

3. Írni hat, a fentikkel nem kapcsolatos bejegyzést a blogra

Az ősz számomra a legjobb évszak, már elkezdem a bekuckózást, forró teával és/vagy kakaóval, és legtöbbször a laptopom társaságában. Talán ezért is ennyire íráscentrikus ez a lista. Mivel a Flufftoberről, ha minden jól megy így is úgy is harmincegy blogbejegyzés fog születni, ez nem számít bele abba a tervbe, hogy egyéb más cikkeket is megosszak veletek. Igaz hat darab nem tűnik soknak, de a túlterhelt október és november miatt mégis kihívás lesz számomra.

4. Pitét sütni

Valamiért a pitesütés számomra olyan tipikus őszi elfoglaltságnak tűnik – lehet azért, mert automatikusan a sütőtökös pitékre asszociálok. Bár én nem szeretem a sütőtököt – ezért sincs semmilyen Halloweennel kapcsolatos terv a listámon. Viszont meggyeset, vagy almásat, vagy bármilyen más ízűt süthetek.

5. Elkezdeni sportolni

Egy ideje nagyon sok feszültség és düh van bennem, amit azzal szerettem volna kompenzálni, hogy elkezdek valamilyen sportot. Nem is akármilyet, én küzdősportra gondoltam, mert azért tény, hogy van bennem egyfajta agresszió, amit ebben ki lehetne élni. Szóval én a boksszal szemezgettem, és ki is néztem egy bokszklubbot, ahol érdeklődtem. De még mindig nem kértem időpontot. Azért nem konkrétan a bokszot írtam fel, mert a másik dolog, ami mostanában vonz, az az úszás. És még nem tudom, végül melyikbe vágok majd bele. Remélhetőleg mindkettőbe.

6. Valós rendszert iktatni az életembe

Mondhatni évek óta szánalmas próbálkozásaim vannak arra vonatkozóan, hogy végre egy rendszert alakítsak ki az életemben. Tudjak határidőket tartani, ne felejtsem el már egy órával később, hogy mit is kellene csinálnom, képes legyek megszervezni normálisan egy programot, vagy egyszerűen csak legyen rend a lakásban – és a laptopomon. Hiába vagyok tele kis jegyzetfüzetekkel, hiába kezdtem többször bullet journal vezetésbe, nagyon rövid időn belül elbuktam. De talán mondanom sem kell, hogy ha erre bármilyen reális esély lenne, akkor az MBTI-típusom negyedik betűje nem P, hanem J lenne. De mindenképpen szeretnék végre rendszert vinni az életembe, és talán az sokat fog segíteni első körben, ha állandó programokat iktatok be – mint például a hétvégi önkénteskedés, illetve ha elkezdek edzeni, akkor az edzések fix időpontja. A többi pedig hátha kialakul.

7. Dönteni a továbbtanulásról

Hónapok óta dilemmában vagyok, hogy mihez is kezdjek az életemmel. Fejembe vettem, hogy én nagyon szeretnék irodalmi szerkesztő lenni, és beleástam magam egy kicsit a témába, hogy mi lenne a legjobb megoldás, hogy azzá válhassak. Az hamar kiderült, hogy konkrétan a magyar szak nem feltétlenül vinne előre, de az ELTE-n (lehet máshol is, de én kifejezetten ezt néztem) van „szerkesztői ismeretek minor”, amit bármelyik BTK-s szakon a harmadik félévtől fel lehet venni. Így ki is alakult bennem egy terv, hogy akkor melyik bölcsész szakot is válasszam, ha továbbtanulnék, vagy melyik tárgyból csináljak egy szintemelő érettségit, hogy egyáltalán jelentkezni tudjak. Másik alternatívaként viszont ott volt az is, hogy a Könyvmolyképző Kiadónál szoktak indítani irodalmi szerkesztő kurzust, ami szintén csábító ajánlat. És még mindig a kettő között vacilálok, miközben egyéb más ötletek is felütik néha-néha a fejüket. Úgyhogy szeretnék végre egy konkrét célt megfogalmazni a továbbtanulásommal kapcsolatban – mert valamit úgyis fogok, ha mást nem, akkor maradok a szakmában, és ezzel kapcsolatban fejlesztem magam.

8. Elolvasni 3 könyvet a pszichológiai könyves várólistámról (ez már úgyis bejött egyszer)

Az utóbbi időben nagyon elkezdett érdekelni a pszichológia – önfejlesztési célból. Nagyon sok érdekes könyvvel megismerkedtem ez idő alatt, és nehezen térek vissza a regényekhez, de egyelőre nem is szeretnék. Úgyhogy az alábbi könyvek közül szeretnék szemezgetni ősszel:

Almási Kitti – Bátran élni
Daniel Goleman – Érzelmi intelligencia
M. Scott Peck – A járatlan út
L. Stipkovits Erika – Közelebb egymáshoz – 11 tévhit párkapcsolatainkról
L. Stipkovits Erika – Harmóniában egymással – Újabb 11 tévhit párkapcsolatainkról
Popper Péter – Lélekrágcsálók
Gary Chapman – Ha nem elég a sajnálom - A bocsánatkérés 5 nyelve
Boldizsár Ildikó – Mesék a felnőtté válásról
Almási Kitti – Ki vagy te?
Berentés Éva – Az érett személyiség
Susan Forward – Donna Frazier – Érzelmi zsarolás


9. Megcsinálni az „Írjunk naplót ősszel” kihívást

Képzeljétek, a molyon ezen a kíhíváson kívül is vannak olyan kis játékok, amik nem kifejezetten olvasással kapcsolatosak, cserébe nagyon inspirálóak. A naplóírással már többször megpróbálkoztam, de egyszerűen nem sikerült eddig egyetlen egy évszakban sem teljesíteni, pedig körülbelül másfél éve tervezem. De most szeretném végre az idei őszi kitüntetést a profilomon látni.

10. Megcsinálni a „100 dolog, ami boldoggá tett ősszel” kihívást

Emlékszem, hogy amikor elkezdtem, le sem lehetett lőni, hat egymást követő fordulót végigcsináltam, és utána nagyon érdekes volt belegondolni, hogy már összesen hatszáz olyan dolgot írtam fel, kicsit több, mint egy év alatt, ami mosolyt csalt az arcomra. Nagyon jó érzés megtalálni a mindennapos örömöket a legapróbb dolgokban is – és azt hiszem említettem is, hogy az 50 dolog, ami boldoggá tesz bejegyzés sorozatomat is ez inspirálta (amit lassan ideje lenne befejezni). Viszont valamikor volt egy törés, és már nem gyűjtögettem, vagy ha bele is kezdtem, néhány mosoly után abbahagytam és sose fejeztem be az aktuális évszak listáját. De szeretném, ha ez újra rendszerszerűen visszatérne az életembe, mert ha képes vagyunk örülni az apró dolgoknak, akkor arra is hivatott, hogy tudatosan boldog legyen.

11. Megcsinálni az Őszi mosolyparádé 2020. kihívást

A mosolyparádét később találtam, mint a „100 dolog, ami boldoggá tett…” kihívást, viszont onnantól kezdve ebből is teljesítettem zsinórban négyet. A kettő között az alapvető különbség az, hogy a mosolyparádén dátumozni kell, és részletesebben kifejteni, mi okozott aznap örömöt, és egy nap csak egy mosolyt ér írni – míg a másiknál csak egy, akár egy szavas dolgokból álló listát írunk.

12. Megcsinálni az „5 dolog, amit meg kell tenned ősszel” kihívást

És az utolsó kedvencem, amit abbahagytam egy ideje. Szintén évszakról évszakra megrendezésre kerül. Kapsz előre egy százas listát, amiből ki kell választani öt neked tetsző dolgot, és képpel bizonyítva teljesíteni. Ebben az szokott jó lenni, hogy általában mindig sokkal több, mint öt dolog megtetszik, és összeírom az összeset, amit sikerült a listáról kipipálni – hogy később is emlékezzek.

13. Elkezdeni egy új sorozatot, és megnézni belőle legalább három évadot

A sorozatfüggő énem egy kicsit éhezik az újdonságra. Tulajdonképpen január óta nem igazán filmeztem vagy sorozatoztam – legalábbis koránt sem olyan mértékben, ahogyan régen -, pedig imádom. Direkt nem kötöm ki, hogy melyiket akarom elkezdeni, úgyis megtalál majd az a sorozat, amelyik elnyeri a tetszésem.

14. Megszervezni a Klasszikus ajándékozás második fordulóját

Tavasszal molyon lebonyolítottam egy ajándékozós eseményt, ami kimondottan klasszikus regények köré épült. Nem ment ugyan minden zökkenőmentesen, de az én kedvemet ettől függetlenül nem vette el a szervezéstől, és a résztvevőknek is nagyon tetszett.

15. Találkozni öt barátommal

Kicsit úgy érzem, felpörgött a társasági életem – legalábbis virtuálisan mindenképp. Valahogy mégis nehéz beiktatni a baráti találkozókat – ebben talán majd segít, ha tényleg rendszert tudok vinni az életembe. Ötnél azért több barátom van, és tényleg jó lenne minél gyakrabban találkozni velük, sajnos nem olyan egyszerű. Szóval, ha az ősz folyamán öt különböző barátommal sikerül összehozni a személyes érintkezést legalább egyszer, én már nagyon boldog leszek.

16. Elmenni csoportterápiára

Pszichológushoz járok, ezt eddig sem titkoltam. Nem olyan régen váltottam, és pont ma voltam túl a negyedik alkalmon nála. Ő már az elején javasolta nekem, hogy a gyermekkorban elszenvedett traumák feldolgozásához az egyéni terápia mellett csoportos foglalkozásra is érdemes lehet eljárni majd a későbbiekben. És én ezt szeretném is megfogadni. Egyrészt ott is új ismeretségekre tehetek szert, másrészt mások élményei, tapasztalatai is nagyon sokat segíthetnek a megértésben és feldolgozásban. Már kinéztem egy terápiát, ami nagyon megtetszett. Nem vagyok biztos benne, hogy ez csoportterápiának számit – majd kiderül -, ha nem, akkor is mindenképp elmegyek, mellette pedig legfeljebb keresek olyat, ami biztosan csoportterápia.

17. Elmenni legalább egy pszichológiai előadásra

Ezekről is úgy gondolom, hogy hasznosak lehetnek, ha kimondottan olyan témájúra megy el az ember, ami őt érinti. Ebből is van már, amit kinéztem őszre, de lehet, fogok találni még ennél is hasznosabbat. Na meg, az sose baj, ha nem csak egy előadásra látogatok el, hanem minél többre.

18. Legalább 24 alkalommal főzni

Az augusztusom katasztrófa volt főzés szempontjából, tulajdonképpen augusztus végén végre főztem egy nagyobb adag ételt, addig semmi. És mivel azért a főzés is valamilyen szinten lételemem, szeretném, ha ismét szerves részét képezné az életemnek. A huszonnégy úgy jött ki, hogy heti két alkalommal mindenképp szeretnék főzni valamit.

19. Frissíteni a ruhatáramat

A harminc kiló fogyás után kissé elkezdtek lógni rajtam a ruhák – még azok is, amiket mondjuk két hónapja vettem. Ráadásul az őszi-téli kollekcióm, az abszolút bálnaméret, és nincs is sok ruhám. Szóval egy shopping már éppen időszerű lenne. Ha ez sikerül, lehet tartok egy hault is – annak ellenére, hogy a régi outfit bejegyzéseimet töröltem, mondván nem akarok hasonlóval foglalkozni már ezen az oldalon. Majd meglátjuk.

20. Ismét változtatni valamit a hajstílusomon

Talán az egyik legegyszerűbb feladat ezen a listán. Most éppen ugye lila színben pompázik a hajam, de nagyon gondolkozom egy lila-kék, vagy lila-rózsaszín kombináción. Nálam egy-egy stílus nem szokott túl sokáig tartani, ha a hajamról van szó. Imádok valamit mindig változtatni rajta. Meglátjuk még mi sül ki belőle. Azt hiszem ezt a kihívást háromszorosan is teljesíteni tudom majd.

Nektek mi a tervetek őszre? Tetszik a kihívás? Csatlakozzatok ti is, és írjatok listát! Motiváljuk magunkat, és egymást!

Kellemes őszt mindenkinek!

2020 nyári fogadalmak - összegzés


Eltelt a nyár, holnap megkezdődik a diákoknak az új tanév – a dolgozó felnőtteknek meg csak a szokásos unalmas szürke hétköznapok folytatódnak, annyi különbséggel, hogy ismét rövidebbek a nappalok.
Mielőtt elkezdődött volna az idei nyár, egy kihívásra invitáltalak titeket, hogy feldobjuk ezt az egyébként is komor évet. Lássuk, hogy nekem mi sikerült a bakancslistáról:


1. Fogyni legalább 5 kg-ot

Mielőtt ezt az öt kilogrammot elhatároztam volna, már előtte túl voltam körülbelül háromszor ennyi fogyáson néhány hónap leforgása alatt. Mégis féltem ennél a mennyiségnél többet a listára írni. Pedig az igazság az, hogy nyár elején egy 99,8 kg-os kezdősúlyom volt, amely a legutolsó mérés szerint 85 kg – és azóta lehet még több lement.

2. Elolvasni a pszichológiai könyves várólistámról legalább hármat

Nem az olvasásra fektettem a hangsúlyt a nyár folyamán, de a három várólistás könyv elolvasása sikerült. A választottjaim a következők voltak:

Gary Chapman – Egymásra hangolva
Bagdy Emőke, Kádár Annamária, Buda László, Pál Ferenc – Fejben dől el?
Orvos-Tóth Noémi – Örökölt sors



Három olyan könyvet sikerült kiolvasnom, amelyek mind hozzátettek valamit a gondolkodásmódomhoz. A szeretetnyelvek már egyébként is foglalkoztatnak egy ideje, és nagyon sokat segített abban, hogy megértsem, én hogyan vágyom rá, illetve a környezetemben lévőkkel szemben hogyan is tudnám jobban kifejezni. A „Fejben dől el?” remek példákat hozott a placebo hatásra, illetve találtam benne olyan gondolkodási gyakorlatokat, amiket egyrészt szeretnék beiktatni a mindennapjaimba, másrészt az egyik gyakorlatról írni is szeretnék ide a blogra a későbbiekben. Az Örökölt sors pedig egyszerre kavar fel, és nyugtat meg. Amikor belekezdtem többször bepárásodott a tekintetem, de azóta a lépésenként való megértés ösvényén haladok tovább…

3. Befejezni a The Walking Deadet

Néztem belőle néhány részt, de a közelébe sem jutottam sajnos – vagy talán inkább szerencsére -, a teljes befejezéshez.

4. Munkát találni Budapesten

Ez az a pont, amit, bár nem így terveztem eredetileg, mégis már június másodikán kipipálhattam – az első budapesti munkanapomon. Számomra is meglepő volt, de tulajdonképpen csettintésre kaptam állásajánlatot, és minden a legnagyobb rendben sikerült.

5. Albérletet találni Budapesten

Az albérlet találás hasonló könnyedséggel ment, mint az állás, vagy talán még egyszerűbben. Igaz, voltam olyan vakmerő, hogy előzetes megtekintés nélkül, egy előzetes átutalással biztosítottam magamnak, hogy ne legyen másé a lakás, de az azonnali kezdéshez azonnali felmondás kellett, és egy sürgős beköltözési lehetőség – mindez egy hét leforgása alatt. A lényeg, hogy pórul nem jártam ezzel sem.

6. Írni egy novellát a Könyvmolyképző pályázatára

Be kell vallanom, ezt alaposan benéztem. Nem voltam teljesen tisztában azzal, hogy milyen időközönként írják ki a novella pályázatot, ezért arra az időpontra hagyatkoztam, amikor előző évben is meg lett hirdetve. De idén nem ugyanúgy volt, mint tavaly. És mivel nem volt kiírt pályázat, így nem írtam novellát.

7. Társasjátékot készíteni

A társasjáték készítését is egy eseményhez kötöttem: ajándékba szántam volna valakinek, akivel időközben teljesen megszakadt a kapcsolatom, ezért végül bele sem kezdtem a tervezésébe sem.

8. Fürödni a Balatonban

Sikerült a június 12-14. közötti hétvégét Balatonmáriafürdőn tölteni, ahol természetesen nem csak a panzió előnyeit használtam ki, hanem végre életemben először megmártóztam a Balaton vizében is.


9. Elkezdeni önkénteskedni

Jelentkeztem nyár közepén a Rex Kutyaotthon Alapítványhoz, és augusztus 8-án részt is vettem egy önkéntes képzésen – amivel létrejött az önkéntes jogviszony. Most már bejelentkezés után, a megadott időintervallumok bármelyikében mehetek kutyát sétáltatni – de egyéb önkéntes feladatok ellátására is van lehetőség. Már az elején le is csaptam egy „rendezvényre”, úgyhogy augusztus 16-án egy jótékonysági workshopon részt vettem az alapítványt képviselve. Természetesen a továbbiakban sem szeretném abbahagyni, nagyon örülök, hogy a csapat tagja lehetek.


10. Cukormentes fagylaltot készíteni

Főzni se sokat főztem sajnos a nyáron, desszert készítéssel pedig abszolút nem foglalkoztam. De majd egyszer mindenképp pótolni fogom.

11. Margaret Island koncertre menni

Reménykedtem benne, hogy valamelyik nyárvégi fesztivál mégis meg lesz tartva, ahol elcsíphetem a kedvenc együttesemet, de a járványhelyzet sajnos továbbra is korlátozza a nagy létszámú rendezvényeket.

12. Örökbe fogadni egy cicát

Amikor írtam a listát, még nem tudtam, hogy az albérlet találás milyen lesz. Sajnos olyan helyre költöztem, ahol nem megengedett a kisállat, így bármennyire szerettem volna egy kiscicát, egyelőre ez még várat magára. Az egész életemet úgysem itt szeretném leélni, úgyhogy előbb-utóbb talán sikerül egy olyan lakásban laknom, ahol lehet egy kis szőrpamacsom.

13. Megnézni a 13 okom volt második évadát

Ahogy a The Walking Deaddel sem haladtam, úgy más sorozatot sem igazán sikerült néznem a nyár folyamán. Legalább a letöltésig eljutottam…

14. Rendet rakni a laptopomon

Csak nagyon nehezen vettem rá magam, de most sokkal jobban érzem magam, hogy szép mapparendszerben vannak az irományaim, fényképeim, és egyéb dolgaim. Azt hiszem, a több, mint harmincezer törölt elem is magáért beszél.


15. Zöldre festetni a hajamat

Az elmúlt öt évben a hajam nagyon sok változáson esett át, mind fazon, mind szín tekintetében. Idén is már az ötödik variációnál járok. Most éppen a rövid hajam visszanövesztésén vagyok, és lila színűre van festve. De azért beiktattam körülbelül másfél hónapja a zöld szín kipróbálását is (zöld és rózsaszín csíkok a szőke hajamban).

16. Beiratkozni az egyik budapesti könyvtárba

Erre – magam sem értem, miért – még mindig nem sikerült rávennem magam, és még mindig a nyíregyházi könyvtárból valók a kölcsönzéseim – hozzáteszem, most éppen lejárt kölcsönzések, mert egy ideje nem utaztam vissza…

17. Bobozni

Sajnos a bobozás sem jött össze, nem jártam olyan helyen, ahol lett volna bobpálya – na meg nem is vagyok biztos benne, hogy nyitva volt bármi a vírus miatt…

18. Virágokat ültetni

Még nyár elején ültettem át egy nagy cserépből, külön-külön kicsi cserepekbe liliomokat, mert már elég rossz egészségi állapotban voltak, mert túl sűrűn voltak a cserépben. A különültetés után új életre keltek.

19. Beiktatni egy külföldi utat

Megvolt életem első repülése – amit örültem, hogy túléltem, nagyon rosszul voltam tőle. De kárpótolt Olaszország maximálisan. Még akkor is, ha harmadik nap már szinte csak kúszva tudtam közlekedni, annyira lejártam a lábamat.
Milánó és Como mellett, körülbelül két héttel később még egy bécsi út is beiktatásra került, szóval ezt a pontot duplán sikerült teljesítenem


20. Legalább tízszer kirándulni menni

Tíz sajnos nem jött össze. Nem is tudom, mit számoljak kirándulásnak, és mit nem. Amit mindenképp ide veszek, az Hűvösvölgy, Bécs és Milánó, de akár számolhatnánk Balatonmáriafürdőt, Velencét (kétszer), vagy Solymáron is voltam két hete (és az tényleg kirándulás volt). De a lényeg, hogy tíz sehogy sem jön össze, ráadásul ha „hivatalosak” akarunk lenni, ami a felsoroltak közül tényleges, túra jellegű kirándulás, az csak kettő.

Hamarosan hozom az őszi fogadalmaimat is.

Egyperces - Bezárt szív

- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? - kérdezte Szív bizonytalanul, kissé fáradtan és megtörten.
- A te érdekedben teszem. Tudod, hogy fontos vagy. Számomra az vagy. És tudom, hogy mennyi veszély vár rád odakint - felelte Agy aggódva legjobb barátjáért. Már majdnem egy könnycseppet is eleresztett, aztán rájött, hogy az érzelgősség nem az ő asztala. - Látod, mit tettek veled? - Még mindig nehezen fogta fel, ezeket a mély, vérző sebeket hogyan viselheti valaki ennyire jól.
- Meggyógyulok, ez semmiség - erőltetett magára egy halvány mosolyt Szív. Ám az igazság az volt, hogy már ő maga sem hitt olyan töretlenül, mint egykoron. - Talán tényleg igazad lehet - felelte egy tétova sóhaj kíséretében. Ekkor Agy szépen lassan behajtotta az ajtókat, a kulccsal kétszer elfordította a zárat, majd így szólt:
- Itt biztonságban leszel. És ne aggódj, helyetted is dolgozni fogok - ígérte meg.
- Mikor jöhetek ki innen? - kérdezte Szív reménykedve.
- Amikor valaki megtalálja ezt - mutatta fel Agy a kulcsot, amit aztán alaposan elrejtett, és otthagyta Szívet bezárva, messze a kártékony érzelmektől.
Egyszer csak Szív kopogást hallott börtöne ajtaján. Először megijedt, de végül mégis kikukucskált.
- Ki az?
- Szia! A nevem Szerelem. Csodás világ vár odakint, nem szeretnéd megismerni?
- De, nagyon szeretném. Évek óta nem láttam napvilágot - válaszolt Szív keserűen. - Sajnos csak úgy juthatok ki, ha megvan a zár kulcsa - sóhajtott lemondóan.
- Erre a kulcsra gondolsz? - mutatta fel Szerelem szélesen mosolyogva, és Szív alig akart hinni a szemének. Szerelem a zárba helyezte azt, kettőt fordított rajta, és Szív máris szabad volt. - Mi történt veled? - borzadt el egy pillanatra a látványtól Szerelem.
- Évekkel ezelőtt súlyosan megsérültem. Akkor Agy, a legjobb barátom bezárt ide, hogy ne árthasson nekem senki többé.
- De hiszen nem gyógyultál meg. Várj, segítünk! - mondta, majd előlépett még valaki. - Bemutatom Boldogságot - mutatott Szerelem az új jövevényre, aztán mindketten megérintették Szívet. A mély sebek lassan beforrtak.
- Sajnálom, hogy csak ennyit tudtunk tenni - szabadkozott Boldogság - sajnos ezeknek a sérüléseknek mindig nyoma marad. És könnyen fel is szakad. De remélem jobban érzed magad.
- Sokkal jobban - mosolygott szív, majd kézen fogva két új barátjával elindult világot látni...

2020. június 23., kedd

5 dolog, amiért szerencsésnek mondhatom magam


Az önsajnálat egy olyan kényelmes reakció a minket ért negatív ingerekre, amelyből nagyon nehéz partra úszni, ha már régóta sodródunk benne.
Mindenkinek vannak rossz napjai, bárki érezheti kellemetlenül magát egy adott helyzetben. A kérdés csak az, hogy a negatív stresszorok hatását ki hogyan képes kezelni. Én például, nem kertelek: borzasztóan rosszul kezelem a stresszt és a konfliktushelyzeteket. Az sem válik előnyömre, hogy az önértékelésem mélyen a tengerszint alatt van. Ilyenkor képtelen vagyok meglátni a jó dolgokat – bár egyre kevesebb ideig tartanak ezek az állapotok, és szerencsére hamar visszatér a motivációval teli énem – és mindenhol az önigazolást keresem.

Egyik alkalommal, amikor ez volt a téma a megbeszéléseink során a pszichológusommal, ő azt tanácsolta, próbáljak meg saját magamnak pozitív visszajelzéseket adni – mert nem mindig lehetnek ott mellettem azok az emberek, akiktől általában ezt megkapom. Sokat gondolkoztam, hogy ezt hogyan tudnám megvalósítani. Komolyan, kezdjem el mondogatni magamnak, hogy nagyon szép és okos vagyok? Vagy, hogy képes vagyok rá, meg tudom csinálni? Ennyi erővel Szabó Péter motivációs előadásait is hallgathatnám a boldogság és siker kulcsáról, miközben ugyanúgy romokban hever az önbecsülésem, mint előtte, csak ezúttal nyilvánosan mindenki arcába tolhatom, hogy én mennyire erős nő vagyok, és hogy nem érdekel mások véleménye.

Helyette úgy gondoltam, valós tényekre alapozok. Olyan alapvető dolgokat gyűjtöttem össze, amik nekem természetesek, hogy az életem részét képezik, mégis, ha mélyebben belegondolok, sajnos nem mindenki ilyen szerencsés. Olyan dolgokat, amikért eszembe sem jutna egyébként, hogy hálásnak kellene lennem, pedig néha akár kiváltságosnak is nevezhetném az életkörülményeimet.
 


Vannak barátaim

Ez természetes, és furcsa is lehet, hogy a listán szerepel. Nem nagyon létezik olyan ember, aki a külvilágtól teljesen elzárva éli az életét, és nem lép kapcsolatba senkivel. Bár biztosan van, aki azt vallja, egyáltalán nincs barátja, szóval már önmagában a tény, hogy nekem van, nem is egy, elég ahhoz, hogy szerencsésnek mondhassam magam. Viszont nem kifejezetten ez az oka annak, hogy megemlítem. Egy kommentrészletet idéznék a blogról:

„Nincsenek az életemet végigkísérő, mindig-itt-leszünk-ha-baj-van barátaim, csak ezek az ideiglenes, csak-éljük-túl-az-elkövetkezendő-pár-évet félék.”

Nagyon sokáig én is azzal küzdöttem, hogy nem volt senkim, akiről elmondhattam volna, hogy bármikor számíthatok rá, vagy teljes mértékben megbízhatok benne. De mára fordult a kocka, és három olyan barátnőm is van, akikre az életemet is rábíznám. Néha azt érzem, hogy nem becsülöm meg őket eléggé, pedig az egyik legjobb dolog az életemben, hogy rájuk bármikor bármiben számíthatok.

Olyan szakmám van, amiben könnyű elhelyezkedni

Persze, szebben mutatna ez a kijelentés, ha azt mondanám, hogy élvezem a munkámat, de ez némileg porhintés lenne. Félreértés ne essék, szeretem, tudom csinálni, és nyitott vagyok a szakmai újításokra is. Sőt, sok esetben érdekel is az adózás, a munkaügy és a könyvelés, mint téma. De mivel volt már olyan időszakom, hogy belefásultam a munkába, így démonként folyton ott köröz a fejem fölött, hogy bármikor ismét úgy érezhetem, hogy valami másra vágyom. Kicsit több mint három hete, hogy munkahelyet váltottam, és az ellenérzéseim szinte azonnal meg is szűntek, de soha nem szabad semmit elkiabálni. Szóval a szakma szeretetét kevésbé sorolnám ide, mintsem magát a tényt, hogy olyan tudás birtokában vagyok, amivel keveset kell aggódnom amiatt, hogy bármikor hosszabb időre munkanélkülivé válnék.
Noha a bizonyítványom megszerzése után közel egy év telt el, mire végre sikerült munkába is állnom, tekintve, hogy nem volt tapasztalatom, ma már sokkal egyszerűbb dolgom van. És minél több időt töltök el a szakmában, annál könnyebben kapnak utánam. Volt időszak, amikor értéktelennek éreztem magam, amiért nincs diplomám, de ma már tudom, hogy a szakmai tapasztalatot, és a tényleges tudást nagyon sok esetben valóban többre tartják, mint egy papír általi minősítést.

A legfelső tizedbe tartozom

Bár nem áll Mészáros Lőrinc szintjén a vagyonom, sőt, nincs se házam, se kocsim, se nyaralóm, nem indítottam még vállalkozást sem, és sajnos egyetlen forint spórolt pénzem sincs egyelőre, egy 2018-as statisztika szerint a havi jövedelmemet tekintve a legfelső tizedbe sorolhatnám magam. Persze 2020-ra az összegek nyilvánvalóan emelkedtek, de olyan jelentős változás nem történt, hogy lejjebb soroljam magamat. Érdemes megemlíteni azonban, hogy nagyban hozzájárul a jó helyezésemhez, hogy az egy főre eső havi jövedelmekről van szó, ami eltartott hiányában nálam egyelőre a teljes fizetésemet jelenti. Ez azért érdekes, mert az emberek nagy része általában nem is gondol bele, hol is helyezkednek el ezen a létrán, aztán amikor szembesülnek vele, jön az arculcsapás. Vagy szimplán hitetlenkedés az adatok realitásával kapcsolatban.
Én vállalom, hogy nagyon rosszul osztom be a pénzem, és sokszor olyan dolgokra is hajlamos vagyok költeni, amire egyáltalán nincs szükségem. De attól, hogy nem tudok félretenni, a tény még tény marad, hogy az országban tízből kilenc ember rosszabb anyagi körülmények között él. Szóval éppen itt az ideje megbecsülnöm ezt, és nem természetesnek venni…

Van hol laknom

Amióta Budapesten élek, azóta az egyik legrosszabb dolog, amivel nap, mint nap szembesülök, a hajléktalanok száma.
Saját lakásom nincs, és örökölt ingatlannal sem fogok soha rendelkezni. Viszont az előző pontból fakadóan, vagyok olyan helyzetben, hogy képes vagyok kifizetni egy albérletet. Persze ezen a téren is fejlődtem, és tanultam korábbi hibámból. Ugyanis volt, amikor a fizetésem kétharmadát költöttem a lakhatásra. Ezt az arányt sikerült leredukálni a bérem egynegyedére. Persze volt, amiről ennek érdekében le kellett mondanom, de mindenképpen megérte.

Ki tudtam lépni a családom árnyékából

Nem könnyű az az életút, amit bejártam eddig, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyedül sikerült volna. Az elmúlt körülbelül hat év volt az, ami érdemben hozzájárult ahhoz, ahol ma tartok. És jelen pillanatban még ugyan nem, de körülbelül két hét múlva végre elmondhatom, hogy stabilan állok a saját lábaimon.
Egy olyan családi körülményből, amilyenben én voltam, nem könnyű kikecmeregni. Nagyon sokáig egyetlen cél lebegett a szemem előtt: különköltözni. Tanultam, munkát szereztem, és kiléptem a komfortzónámból – rengeteg dologban pozitív jellemfejlődésen estem át. Bátrabb lettem, nyitottabb – nem csak az emberek, hanem úgy általánosságban a világra. Lettek igaz barátaim, párkapcsolataim, állásom és ez által munkatapasztalatom. Bővült a lexikális tudásom a többvégzettségem által, és végre egyedül is képes vagyok eltartani magam. Nagyon sok helyet bejártam – igaz még csak belföldön, de ha a szüleim mellet maradok, még ezekre sem lett volna soha lehetőségem.

Egyetlen egy gond van csak. Mivel az egyetlen életcélom úgy néz ki, végleg teljesülni látszik, egyelőre nem tudom, hogy mihez kezdjek utána. Úgyhogy ideje lesz célokat kitűznöm magam elé, hogy ne váljon egyhangúvá és unalmassá az életem. Hiszen tudjátok, a máltai lányok is megmondták: „Ha nincs életcélotok, akkor miért éltek egyáltalán?”

#Bestmotivatingtrainersever

Viccet félretéve, ti milyen dolgokért érzitek magatokat szerencsésnek? Milyen eddig elért dolgokra vagytok a legbüszkébbek, és mik a további életcéljaitok? Írjátok meg!