7. kihívás
Írd
le egy férfi bevásárlását! Alkalmazhatsz humort vagy sztereotípiákat, netán
romantikus vagy horror elemeket is. Rád van bízva!
·
Tej
·
Kenyér
·
Tojás
·
Sajt
·
Hagyma
·
Paradicsom
·
Rizs
- És
még mi vagyunk a hülyék – zsörtölődött magában Ádám a feleségétől kapott
bevásárlólistát tanulmányozva a bevásárlóközpont közepén. – Se konkrét
mértékegység, de még annyi se, hogy egy marék, vagy egy hordónyi.
Törte
a fejét, és eszébe jutott egy jó hecc. Ment végig a sorokon, hogy megtalálja a
lista elemeit. Amikor a tejtermékekhez ért, kivett minden fajtából egy-egy
dobozzal. Ugyanezt tette a sajttal és a tojással is.
Kenyérből
levett a polcról fél kilós és kilós kiszerelést. Fehér, barna, rozs és
sokmagvas változatot is. Rizsből is tett a kosárba félkészet, barnát, jázmint.
A zöldségekkel ellentétes módon járt el. Hagymából és paradicsomból is a
legkisebbeket magukban helyezte a többi termék közé.
Miután
kifizetett és összepakolt, hazament. Kíváncsi volt, felesége mit fog szólni, és
ahogy sejtette a kezdeti döbbenetet némi düh váltotta fel. De Ádám magában jót
nevetett ezen.
- Majd
legközelebb pontosabban fogalmaz – gondolta.
Összegzés
Bevallom, ezt a jelenetet
saját magam szokási ihlették. Én ugyan lista nélkül vásárolok, ha kell,
háromszor körbejárom a boltot, hogy minden megvan-e. De előfordul, hogy nem én
megyek a boltba, és akkor elküldöm üzenetben, mit is kellene venni. És az elején ezt
letudtam egy a fentihez hasonló listával, mire a párom minden egyes pontnál
visszakérdezett, hogy mégis mennyit vagy milyen fajtát. Na, azóta viszont
igyekszem – már csak azért is – a legrészletekbe menőbben összeállítani egy
bevásárlólistát, hogy még véletlenül se kapjak hasonló bosszút, mint jelenetünk
főhőse.
Hogy magáról a megírásról is
szó essen, nem volt nehéz, hiszen mindenki ismeri a „férfi vásárol”
sztereotípiát. És igen, lusta módon erre támaszkodtam én is…
8. kihívás
Egy
idős pár olvasgat a hálószobában. Írd le mindezt úgy, hogy ijesztő hangulatot
árasszon a jelenet!
Morgan
és Johanna Fisher egy hosszú és fárasztó nap végeztével, hitvesi ágyukban
pihengetve, halványan pislákoló lámpafénynél egy-egy könyvet lapozgattak. Aznap
volt az ötvenedik házassági évfordulójuk, ezért vendégül látták a teljes rokonságot.
A délutáni gyerekzsivajhoz képest ekkor már síri csend uralkodott. Egymáshoz
sem szóltak, mert mind a ketten elmerültek az éppen olvasott regények
világában.
Hirtelen
az egyik padlódeszka megnyikordult, mire Johanna megrezzenve nézett körül. Amikor
rájött, hogy valószínűleg csak képzelődött, visszatért az utolsó mondathoz a
könyvben.
Odakint
a szél egyre erősebben süvített, pedig az előrejelzés szerint nem volt vihar
várható. A plafonon pókok sorakoztak és egyre közeledtek az idős párhoz, de ők regényük
rabjaként ezt észre sem vették.
Hirtelen
egy vércsepp hullott Johanna kézfejére, mire ijedten rázta meg férje vállát,
hogy odanézzen. Amikor azonban Morgan odafordult, a nő látta, hogy nincs
magánál. A férj visszafordult, mintha mi sem történt volna és lapozott tovább.
Az utolsó dolog, ami megtörte aznap éjjel az olvasás csendjét, az Johanna
halála előtti sikolya volt…
Összegzés
Fogalmam sincs mennyire
sikerült kiviteleznem a feladatot, mert ugyebár nem konkrétan az olvasás volt
előtérben itt-ott, a végén pedig azt éreztem, hogy kényszeresen próbáltam
belehelyezni, hogy legalább egyikük folytatja a regényét. Mint azt már az előző bejegyzésben is említettem, a leírások a gyengéim, bár ez hasonlóan izgalmas
lett, mint a lépcsős. A tárgyleírásokat jobban utálom, mint a
cselekményleírást.
9. kihívás
Csak
írj! Állítsd be a stoppert 15 percre, és ennyi idő alatt neked folyamatosan
írnod kell. Ne állj meg, ennyi a lényeg! 15 percen keresztül írj bármiről, ami
csak eszedbe jut. Lehet bármekkora baromság, a lényeg, hogy ne hagyd abba az
írást!
Mielőtt
még a könnyeim utat törtek volna maguknak, kiviharzottam az osztályteremből.
Egyenesen a mosdót vettem célba, és bezárkóztam az egyik fülkébe. Az ajtónak
támasztva a hátamat lecsúsztam annak mentén guggolásba, majd le is ültem a
hideg csempére. Ekkorra már a sminkem szétkenődött, mert nem tartottam vissza
tovább, ami annyira kikívánkozott.
- Remek.
Szebben nem is tudtam volna megoldani a dolgot. Komolyan hogyan is juthatott
eszembe, hogy az kevésbé lesz ciki, ha az előadásom kellős közepén kirohanok
engedély nélkül az osztályteremből, mint az, hogy ott helyben bőgöm el magamat
mindenki előtt… Szép volt Tania!
Megrezzent
a telefonom a zsebemben, úgyhogy elő is kaptam gyorsan.
- Lúzer!
– írta Amanda rengeteg röhögős emoji kíséretében. Próbáltam figyelmen kívül
hagyni a gúnyolódását, de nehezen ment.
- Tania,
hol vagy? Aggódom érted! – ezúttal a legjobb és egyetlen barátnőm üzent. Pár
perc volt szünetig, úgyhogy megírtam neki, hogy a szokásos helyünkön találkozzunk
tíz perccel később. Addig pedig a lehető legkisebb feltűnést keltve kisétáltam
az udvarra. Volt egy békés kis rész az iskola mögött, ahová nem nagyon jártak
diákok – kivéve, ha suttyomban szerettek volna cigarettázni vagy inni… De
ezúttal üres volt, úgyhogy az egyik sövénnyel borított részhez mentem, és még
ha látott is volna bárki, úgy elrejtőztem, hogy keresve sem találhattak volna
meg. Anne hamarosan odaért, és halkan szólongatott.
- Pszt!
Tania! Itt vagy? - Kidugtam a fejemet annyira, hogy meglásson, és ő is bebújt a
sövény rejtekébe. - Bocsi, hogy késtem, de még elmentem a büfébe neked csokiért
– nyúlt a táskája első zsebébe, és amikor megláttam a táblás mogyorós édességet,
azonnal a nyakába ugrottam.
–
Te mindig tudod, mi kell nekem! – aztán fel is téptem a csomagolást, és
stresszoldásként máris bekaptam vagy három kockát belőle. – Na, mesélj, mit
mondott a sok paraszt?
- Tania,
igazán nem kellene velük foglalkoznod! Most, ha elmondom mennyivel lesz jobb?
- Semmivel.
Utálom, hogy igazad van… - Pár perc kínos csönd következett. – Annyira idióta
vagyok! – ismertem el. – Csak… Ott álltam kint. Tudod, hogy mennyire utálok
beszélni közönség előtt. És szinte éreztem, hogy mindenki rajtam nevet.
- Senki
nem nevetett. Na, jó, Amanda és Nancy talán összesúgtak, de tudod, hogy ők
milyenek. És ez egy fantasztikus prezentáció lett volna, ha nem rohansz ki.
- Ms.
Sanchez mit mondott?
- Semmit.
Ő tanár. Nyilván tudja milyen ez, és nem fog olajat önteni a tűzre. Majd
négyszemközt megbeszélitek.
- Akkor
nem adott rossz jegyet?
- Nem
láttam, hogy írt volna a naplóba bármit is.
Összegzés
Fogalmam sincs, hogy miért
éppen egy klisékkel teli gimis történetet kezdtem el időre begépelni. Talán
azért, mert az ilyen jellegű sztorik annyira bugyuták – általában – hogy nem
kell hozzá különösebben gondolkozni, szóval időre íráshoz – ha mennyiségben
akarsz sokat - tökéletes műfaj.
10. kihívás
Írd
le egy pár reggelizését erotikusan. Legyen szexi!
Mary
letette vőlegénye elé az ínycsiklandozó rántottát, majd ő is leült vele
szemben. Jack beleszagolt a gőzölgő reggelibe, majd így szólt:
-
Csorog a nyálam.
- A
kajától vagy tőlem? – kérdezte a lány kacér mosolyra húzva a száját, miközben a
haja végét csavargatta.
-
Hm, nem is tudom – húzta egy kicsit menyasszonya agyát, majd a szájába lapátolt
némi tojást miközben végig a lány két szemébe nézett. Mary csak forgatta a szemét,
aztán ő is elkezdett enni. Direkt rá sem nézett szerelmére, de levette a
papucsát és csupasz lábfejével az asztal alatt elkezdte Jack vádliját
simogatni.
-
Ez finom – szólalt meg kissé rekedt hangon a férfi. Mary elégedetten
mosolygott, majd egy pillanatra felnézett párjára.
- A
tojás? – kuncogott.
- A
tojás…
Összegzés
Iszonyatosan nehéz ízlésesen
erotikát csempészni egy történetbe. Teljesen ízléstelenül és gusztustalanul nekem
már hét éve is ment. De ezzel most elégedett vagyok. Egyetlen trágár kifejezés
sincs benne, nem nyíltan erotikus, de közben mégis csak erotikus. Szóval, azt
hiszem összehoztam.
11. kihívás
Írd
le egy férfi és egy nő vitáját külső szemszögből. A nézőpontkarakter
szimpatizáljon mindkettőjükkel.
Hullafáradtan
hazaértem a munkából, és már csak arra vágytam, hogy befeküdjek egy kád forró
vízbe. Ám amikor mentem felfelé a lépcsőn meghallottam valamit, és
megtorpantam.
- Megbeszéltük Frank!
Mielőtt ekkora összeget költenél, megkérdezed, mit gondolok. Közös a kassza!
- Melissa! Hidd el, én csak
neked akartam jót. – Frank hangja megtört volt és bűnbánó. Nem tudom, mi történhetett, de
reméltem, hogy egyáltalán nem komoly vita ez közöttük. Már három éve laktak a
mellettem lévő lakásban, és hihetetlenül kedves pár. Melissa éppen áldott
állapotban volt.
- 350 dollár! Abból majdnem egy
hónapra megvan a lakhatásunk – vette lejjebb a hangerőt Melissa. Közben
kulcszörgést hallottam. Nyilván nem akarták az egész lakónegyed tudtára adni,
hogy összekaptak.
Nem
tudom, mi kerülhetett 350 dollárba, de annyiból elég sok mindent tudnék én is
venni, szóval kezdtem kicsit sajnálni „szomszédasszonyomat”. Főleg, ha csak
valami felesleges ékszerről volt szó, mert mondjuk a férje meg akarta lepni.
- Mel! A hetedik hónapban
vagy… -
kezdett volna bele Frank, de felesége nem hagyta, hogy végig mondja.
- Pontosan! És alig van pár
gyerekruha, meg egy kiságy. Inkább neki vettél volna holmikat! – már majdnem sírt, de
próbált nem túl hangosan kiakadni, amíg be nem jutnak a viszonylag
hangszigetelt lakásba.
- Főzöl minden nap, mert én
alig vagyok itthon a munka miatt, pedig nagyon szívesen átvállalnám tőled.
Mosol, teregetsz. Csak azt szerettem volna, hogy se a szennyes edényekre, se a
ruhákra ne legyen több gondod Felix születéséig, és utána se.
Egy
mosogatógépről illetve egy szárítógépről lehetett szó, de nem voltam benne
biztos. Még ha kicsit sokba is került, el kell ismernem, Frank csak jót akart.
- Majd én eldöntöm mi a jó
nekem! –
ekkor becsukódott az ajtó, és már nem hallottam őket. Szerencsére ez azért nem
egy válásig vezető heves vita volt.
Összegzés
Nem tehetek róla, ez is
kicsit saját élet ihlette történet. Mert eléggé rosszul érintene, ha valódi veszekedést kellene leírnom, még akkor is, ha csak kitalált. Viszont az ilyen tipikus „azon akad ki a nő, mert túl jó hozzá a férje” jellegű viták előfordulnak. Szóval ez nem
okozott nagy nehézséget, és a mai kihívások közül azt hiszem ez volt a
kedvencem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése