Egyperces - Bezárt szív

- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? - kérdezte Szív bizonytalanul, kissé fáradtan és megtörten.

- A te érdekedben teszem. Tudod, hogy fontos vagy. Számomra az vagy. És tudom, hogy mennyi veszély vár rád odakint - felelte Agy aggódva legjobb barátjáért. Már majdnem egy könnycseppet is eleresztett, aztán rájött, hogy az érzelgősség nem az ő asztala. - Látod, mit tettek veled? - Még mindig nehezen fogta fel, ezeket a mély, vérző sebeket hogyan viselheti valaki ennyire jól.

- Meggyógyulok, ez semmiség - erőltetett magára egy halvány mosolyt Szív. Ám az igazság az volt, hogy már ő maga sem hitt olyan töretlenül, mint egykoron. - Talán tényleg igazad lehet - felelte egy tétova sóhaj kíséretében. Ekkor Agy szépen lassan behajtotta az ajtókat, a kulccsal kétszer elfordította a zárat, majd így szólt:

- Itt biztonságban leszel. És ne aggódj, helyetted is dolgozni fogok - ígérte meg.

- Mikor jöhetek ki innen? - kérdezte Szív reménykedve.

- Amikor valaki megtalálja ezt - mutatta fel Agy a kulcsot, amit aztán alaposan elrejtett, és otthagyta Szívet bezárva, messze a kártékony érzelmektől.

Egyszer csak Szív kopogást hallott börtöne ajtaján. Először megijedt, de végül mégis kikukucskált.

- Ki az?

- Szia! A nevem Szerelem. Csodás világ vár odakint, nem szeretnéd megismerni?

- De, nagyon szeretném. Évek óta nem láttam napvilágot - válaszolt Szív keserűen. - Sajnos csak úgy juthatok ki, ha megvan a zár kulcsa - sóhajtott lemondóan.

- Erre a kulcsra gondolsz? - mutatta fel Szerelem szélesen mosolyogva, és Szív alig akart hinni a szemének. Szerelem a zárba helyezte azt, kettőt fordított rajta, és Szív máris szabad volt. - Mi történt veled? - borzadt el egy pillanatra a látványtól Szerelem.

- Évekkel ezelőtt súlyosan megsérültem. Akkor Agy, a legjobb barátom bezárt ide, hogy ne árthasson nekem senki többé.

- De hiszen nem gyógyultál meg. Várj, segítünk! - mondta, majd előlépett még valaki. - Bemutatom Boldogságot - mutatott Szerelem az új jövevényre, aztán mindketten megérintették Szívet. A mély sebek lassan beforrtak.

- Sajnálom, hogy csak ennyit tudtunk tenni - szabadkozott Boldogság - sajnos ezeknek a sérüléseknek mindig nyoma marad. És könnyen fel is szakad. De remélem jobban érzed magad.

- Sokkal jobban - mosolygott szív, majd kézen fogva két új barátjával elindult világot látni...