Apák napjára
Dermesztő hideg fut végig hátamon,
Tudom, már ott vagy, ahol a nyugalom,
Mégis egyre csak azt várom,
Hogy véget érjen a rossz álom.
A kezem már sosem fogod,
Nem hallom majd kedves hangod,
A sötétség, mi körülvesz már,
Nélküled telik el ez a nyár.
A könny nem segít, a bánat marad,
Bár hallhatnám egyetlen szavad,
Szívem összetört és úgy fáj,
Nem marad más, csak a magány.
Megidéz egy régi fénykép,
Eszembe jut egy szép emlék,
Mégsem tesz boldoggá semmi,
Mert téged nem pótolhat senki.
A bánat, mit Nélküled érzek,
Az üresség, mivel szembe nézek,
Szinte elviselhetetlen,
Nem érezheti minden ember.
Apák napján is rád gondolok,
Elképzelem a mosolyod,
Hiszem, hogy jobb már neked,
Hiába távol van lelked.
