Elbocsátó szép üzenet #1. - Anyámnak

Több, mint húsz évet éltem veled. Most huszonnégy éves vagyok. Ez azt jelenti, hogy az eddigi életem közel négyötöd részében együtt éltünk. Ám ha hozzáveszem azt is, hogy mióta nem vagy jelen az életemben egyáltalán, ez az arány még magasabb…

Hazudnék, ha azt mondanám, nem vártam a költözést, vagy akár azt, hogy ne halljak többé felőled. Mert tinédzser korom óta azért hajtottam, hogy egyszer egy, a mostanihoz hasonló állapotot elérjek. Egy élet, távol tőled, amiben végre szabad és önálló, és nem utolsó sorban önmagam lehetek. Egy olyan élet, amelybe csak azokat az embereket engedem be, akiket én szeretnék.

Több, mint egy éve már, hogy egyetlen szót nem beszéltünk. Bár a költözés korábban megtörtént, az a nárcisztikus kapocs, amit két évtizedig erősítettél, nehezen szakadt el. Volt saját akaraterőm, legbelül tudtam, hogy ki szeretnék törni ebből, és a legbelsőbb énem kézzel-lábbal ellenkezett mindenféle interakcióval szemben, de sajnos mégis megesett egy-egy alkalommal, hogy ember maradtam – még akkor is, ha rólad volt szó. Bajban voltál, szükséged volt rám, segítettem. Hagytam, hogy újra megcsapold az egyébként is csekély tartalommal bíró lelkemet, ahelyett, hogy végleg elzártam volna azt. Sőt, bár csendben elsétáltam, és egyre kevesebbszer néztem vissza, az a csap rajtam maradt. Azt a csapot te szerelted fel rám, lehetőséget adva arra, hogy mások is használhassák. De nem akarom felhánytorgatni a múltat, hiszen az egyikőnkön sem segít. Téged nem lehet megmenteni, ez már rég tudatosult bennem. De egy valakin még segíthetek: önmagamon.

Soha nem hittem ezeknek a szavaknak, de be kell látnom, valószínűleg igazuk van azoknak, akik azt mondják, egy trauma mindaddig hatással lesz az életünkre, ameddig a súlyt magunkkal cipeljük. Meddig is cipeljük? Amíg képtelenek vagyunk az elengedésre. Több mint egy éve nem szóltunk egymáshoz, mégis, ha valamiért szóba kerülsz, eszembe jutsz, nem tudom leplezni az indulatomat, ami feléd irányul. Valószínűleg, ha most nem tudatosan, csupán érzésből fogalmaznám a hozzád írt levelemet, akkor egy érzelmi káosz lenne az egész. Szóval most próbálok pozitív dolgokra koncentrálni.

Elfogadom, hogy a legtöbb, amit tenni tudtál értem az, amit meg is tettél: a képességeidhez mérten felneveltél.

Mit tanultam tőled?

Rengeteg leckét adtál nekem – bár nem szívjóságból -, még ha néha el is felejtem némelyiket. Például, hogy ne feltételezzem a legrosszabbat az emberekről, úgy ahogyan te teszed. Hogy legyek sokkal nyitottabb a segítségnyújtásra. Azt is tőled tudom, hogy meg kell tanulnia az embernek boldogulnia egyedül – veled ellentétben én nem mindig várom azt, hogy „megmentsenek”. Motiváltál arra, hogy „többre vigyem”, mint te. Szörnyű jövőképet mutattál, de végül tanultabb, műveltebb és sikeresebb lettem nálad – és ez remélem még mindig csak a kezdet.

Voltak olyan dolgok, amiket valóban neked köszönhetek, és nem az elrettentő példa miatt döntöttem máshogy. Ilyen például az, hogy megtanítottál hímezni, illetve az olvasás szeretetét is neked köszönhetem. Úgyhogy ezekért a dolgokért hálás vagyok neked.

Van néhány kellemes emlékem is – például valahányszor beteg voltam, mindig a kedvemben akartál járni – olyan ételeket és italokat is megkaptam, amiket máskor soha. Nem tapasztaltam általában, hogy előbb gondoltál volna rám, mint magadra, de legalább azokon a napokon érezhettem, hogy én is számítok.

Ezekre a dolgokra fogok koncentrálni. Ezekre, amikkel talán egy keveset építettél is bennem a sok rombolás közben. Ezeket az emlékeket fogom őrizni rólad a továbbiakban. És most végleg elengedlek téged, és a közös múltunkat.

2021. nyári fogadalmak

 Sziasztok!

Kicsit félrevonultam az írástól és a szerepléstől, még a saját magam által kreált motivációs molyos kihívást is ideiglenesen más kezébe adtam, amíg összekaparom magam ismét. Úgyhogy, bár volt némi kihagyás a fogadalmaimmal, most a nyárra ismét írtam egy húszas listát. A szabályok töretlenül ugyanazok: nyár végéig legalább a lista felét ki kell pipálni, hogy kitüntetést szerezz. Persze, amikor én a listát írom, mindig azzal a céllal, hogy lehetőség szerint minden egyes pontot teljesíteni tudjam. Nyár végén kiderült, mennyire voltam kitartó. Nézzük a listát:

Saját kép :3

1. Elindítani a közös blogot Szandival és Kittivel

Ez már egy ideje várólistás, de most már tényleg nagyon szeretnénk mind a hárman, hogy együtt dolgozhassunk egy könyves felületen.

2. Legalább 6 alkalommal találkozni a barátaimmal

Igaz, hogy ez havi két alkalmat jelent csupán, mégis, mint az elmúlt 1-2 évben folyamatosan, ezt is kihívásnak tekintem. Hiszen mindannyian dolgozunk, némelyiküktől több száz kilométer választ el, szóval nem egyszerű eset. De szerencsére, így, hogy már nincsenek olyan szigorú korlátozások, amibe belebetegedtünk eddig, szerintem könnyebben tudunk összefutni valahol.

3. Társasjátékozni a kolléganőimmel

Az utóbbi időben teljesen beszippantott a társasjátékok világa, és amikor Kecskeméten vagyok az „új családommal”, akkor nincs olyan alkalom, hogy elmaradna a társasjátékozás. Ezt olyan lelkesen meséltem a hozzám közel álló kolléganőimnek, hogy megbeszéltük, hogy egy piknik keretében majd összeülünk mi is játszani. Már alig várom.

4. Gluténmentes lángost készíteni

Őszintén, már korántsem étkezem annyira egészségesen, mint tavaly ilyenkor, de néhány szigorú szabályhoz még mindig tartom magam, illetve igyekszem törekedni az önmegtartóztatásra az egészségtelen ételek terén is. Viszont az egy visszatérő elem nálam, hogy lángost szeretnék enni. Igazából szerintem már vagy egy éve nem ettem – és szerencsére akkor is gluténmenteset -, nem csábultam el, pedig nagyon erős volt a kísértés. De szeretném kielégíteni eme vágyamat, de akkor már valamivel egészségesebb formában.

5. Süteményt sütni a kolléganőimnek

Igazi dömping indult a napokban, minden nap volt valaki, aki egy inzulinsokkot okozó süteményadaggal állított be, és bár háromból egy alkalommal sikerült ellenállnom a kísértésnek, kétszer elbuktam, és vettem 1-1 szeletet a finomságokból. Ugyanakkor kedvet kaptam, hogy én is meglepjem őket egy ilyen apró gesztussal, úgyhogy mindenképp szeretnék készíteni valami finomságot részükre.

6. Megnézni legalább hatvan anime részt

Nosztalgikus hangulatba kerültem, és körülbelül két hét alatt ledaráltam egy régi kedvencemet, a Kaleido Start. Szeretnék új animéket is megismerni, azonban van még néhány, amit újra akarok nézni. Bár ennél magasabb számot nem mertem felírni, mert élvezni is szeretném, nem csak a sorozatot, de az életet is, és nem egyfajta kötelességként tekinteni erre.

7. Befejezni a Westworldöt

Az első évad közepén járunk. Én kb. két-három évvel ezelőtt már az első évadot végignéztem, illetve a második évad elejét, de aztán valamiért nem folytattuk. Most szeretném bepótolni a hiányosságaimat.

8. Vezetni a napi mosolyokat – és megszerezni a plecsniket

100 dolog, ami boldoggá tett, valamint az évszakos mosolyparádé. Írtam már ezekről korábban itt a blogon is. Jó ideje nem sikerült már teljesítenem őket. Azonban az a megtiszteltetés ért, hogy mostantól a Mosolyparádé kihívásnak is én lettem a szervezője. Ha ez nem ad motivációt, hogy nap végén leírjak egy-két apróságot, ami aznap éppen örömet okozott, szerintem tényleg reménytelen a helyzet.

9. Kirándulni legalább hat alkalommal

Nincs nyár, ha nincs táj. Hahaha. Minél jobb idő van, annál kevésbé tudok a fenekemen ülni. Ráadásul a nyárban még az a szépség is van, hogy általában hosszabb szabadságra mehet az ember lánya. Úgyhogy hátizsákot fel, és irány az erdő, hegy, tópart, stb.

10. Strandolni

Ehhez nincs mit hozzáfűznöm. Ha ez a pont nem sikerül, akkor konkrétan teljes kudarcként fogom megélni a nyarat.

11. Megcsinálni Atis önismereti kérdéssorát

A Tanulom Magam YouTube-csatorna vezetője a közelmúltban rakott ki egy videót „39 kérdés, hogy megtaláld önmagad” címmel. Ha van más is, aki hasonló mélységekben foglalkozik az önismerettel, mint én, bátran ajánlom, mert úgy érzem nekem is egy teljesen más világlátásom lesz, miután végeztem vele.

12. Meginni legalább napi 2.5-3 liter folyadékot

Leginkább vizet, de azt nem mertem felírni, mert néha igenis megengedem a 100%-os gyümölcslevet, vagy esetleg valami ízesített – de igyekszem cukormenteset – üdítőt venni. A 2.5-3 literbe beletartozik a tea, a gyümölcslé, sőt még a tej is. Bár magamat ismerve lehet hogy előbb innék meg 2 liter tejet egy nap, hogy mindenképp teljesüljön a pont, mintsem vizet öntsek magamba. De kitartó leszek, becs’szó!

13. Eljárni az önismereti csoportba

Jelentkeztem egy önismereti pszichodráma csoportba még tavaly ősszel. Volt egy személyes konzultáció, illetve egy online ismerkedős alkalom a csoport többi tagjával, de a Covid miatt sajnos folyamatosan halasztottuk a találkozásokat. Elvileg júniusban már tényleg elindul, és őszintén kevés dolog miatt voltam valaha ennyire izgatott. Remélem a várt sikert hozza majd.

14. Maximum havi két alkalommal enni gyorskaját

Mint fentebb írtam, kicsit elengedtem magam az egészséges étkezés útján. És le akarok csípni egy keveset a gyorséttermi fogyasztásaimból, amik sajnos jelenleg körülbelül heti 3 alkalmat tesznek ki általánosságban. Nyilván nem fosztom meg magam teljesen az élvezettől, mert általában ha találkozom valamelyik barátnőmmel, akkor jól esik bekajálni valami ilyesmit. De hét közben főzni szeretnék, és tápértékben gazdagabb ételeket fogyasztani.

15. Az időm legalább 1/3 részében zabkását és gyümölcsöt reggelizni

Már felkészültem, és az irodában a fiókomban legalább 25 csomag zabkása sorakozik várva, hogy reggelire elfogyasszam őket. Ez is egy olyan jó szokás, amit vissza szeretnék iktatni kicsit rendszeresebb ütemre. Persze a fennmaradó 2/3 részben sem péksütit akarok enni – nem is jellemző mostanában -, de azt sem várhatom magamtól, hogy mindig ugyanaz a lemez menjen. Kell a változatosság.

16. Óriáskerekezni vagy libegőzni

Személy szerint inkább libegőzni szeretnék, azt is Lillafüreden, mert az ottani a kedvencem, de bármelyik opciónak örülni fogok, ha sikerül beiktatni.

17. Elkezdeni egy könyvet írni

Bevallom ennek a pontnak a helyén valami más szerepelt eredetileg, de a mai nap ihletem támadt, és nagyon szeretném, ha meg is valósulna a tervem. Úgyhogy inkább bele is vettem a fogadalmak közé, hogy tényleg elkezdjek foglalkozni a témával, ami felmerült bennem.

18. Elindítani a YouTube csatornámat

Ez is már jó ideje tervben van. De most már sokkal jobban kezd kirajzolódni bennem, mit is szeretnék, milyen irányban akarok elindulni. Úgyhogy szeretnék végre belevágni.

19. Többet írni

A jelenlegi 2021-es átlagom írás terén: kb. 15.000 karakter negyedévenként. Csupán ezt kellene a nyár folyamán megdöntenem. (Megjegyzés: a jelenlegi bejegyzést az átlagba nem számítottam bele, illetve nem számít a teljesítések közé sem!)

20. Elolvasni legalább 3 db pszichológiai könyvet és 3 db regényt

Jó szokásomhoz híven folytatnám a havi egy pszichológiai könyv olvasását is, ám ezúttal szeretnék visszaszokni a regények olvasására is.

Pszicho-húszhúsz - avagy ki mennyire lett tavaly klinikai eset (Évértékelés egy pszichológus sémája szerint)

2020 egy lelkileg nagyon megterhelő év volt, szinte mindenkinek – hasonló okokból. A járvány előhozta azt, hogy tulajdonképpen szinte mindenkivel képesek voltunk és vagyunk is együttérezni, mert vagy ugyanabba a helyzetbe sodródtunk, vagy ugyanazon okból történt velünk valami másik rossz. Szeretnék „hagyományos” évértékelést is hozni a tavalyi évről, de a körülmények miatt úgy éreztem, nem hagyhatom ki azt, amit barátnőm ajánlott figyelmembe, így most a Szalay Nikolett pszichológus oldalán található 2020-as évösszegzés sémáján fogok végigmenni. Ha kedvet kaptatok, bátran osszátok meg ti is!

Milyen veszteségek értek idén?

2020 ugyan nem tartogatott túl sok jót, de kétségkívül a legtöbb változást is hozta. Egy öt és fél éves párkapcsolatomnak lett vége januárban, és egy fél éves toxikus kapcsolatnak augusztusban. Teljesen elvesztettem önmagam és a kevéske önbecsülésem. Rövid időre ugyan, de még a legjobb barátaimat is. A lelkiállapotomnak köszönhetően még az egyik munkahelyemet is. Ezek ugyan mind veszteségek, de a legtöbbnek utólag végül pozitív végkimenetele lett. Szeretek azon töprengeni, hogy „mi lett volna, ha…”, viszont míg ezt régen negatív szemlélettel vizsgáltam, ma már pozitívan. Szóval úgy tekintek ezekre, hogy szükséges rosszak voltak ahhoz, hogy jelenleg ott tartsak, ahol vagyok.

Helyzetek, amelyeket elengedtem

Régen képes voltam sokáig rágódni mindenen. A mai napig elő is fordul, hogy túlagyalok sok dolgot, de már ritkábban és rövidebb ideig tartóan. Konkrét példát nem szeretnék felhozni, és talán pont ezért klisésen is hangozhat, de rájöttem arra, hogy azokon a dolgokon, amiket már nem lehet megváltoztatni, nem érdemes rágódni. És azt hiszem, hogy egyre könnyebben fog menni az elengedés, mert ezt az életérzést egy olyan személy „hozta el” nekem, aki még csak nem rég lépett az életembe.

Személyek, akiket elengedtem

A toxikus párkapcsolatom férfi tagját, illetve a korábbi munkahelyemen lévő kollégákat. Utóbbinál nagyon szerettem volna rendszeres kapcsolatot ápolni néhányukkal, azonban rájöttem, hogy rettenetesen megterhelő lelkileg is, ha mindenképpen mindenkivel „egészséges” kapcsolatot szeretnék ápolni. El kellett fogadnom, hogy az már a múlt, és természetesen, az udvariasság megvan (ünnepi köszöntések, ha nem felejtem el), de rengeteg energiát és figyelmet igényelne még kéthetente is beszélgetni velük…

Szokások, értékek, tulajdonságok, amelyeket elengedtem

Képes vagyok megállni, hogy ötpercenként zaklassam a partneremet üzenetben – sőt, képes vagyok megállni egész nap, hogy írjak neki. Mindig megvárom, hogy ő keressen, amikor már tényleg úgy érzi rám tud figyelni. Illetve már képes vagyok veszíteni társasjátékban. A sorozatos vereségek ellenére is a legnagyobb élvezettel kezdtem az újabb kört. Más rossz tulajdonságom nincs, ami megszűnt volna teljesen, viszont nagyon soknak az „elpusztításán” dolgozom.

Amiről le kellett mondanom 2020-ban

A boldogságról körülbelül tíz-tizenegy hónapig. Néhány hónapra a meggondolatlan költekezésről is – mert egyszerűen nem tehettem meg. Az egyedül élésről – mert lakótárs nélkül nehezebb lenne finanszírozni egy albérletet. Illetve a kiscicámról. (Nem menhelyre került vagy ilyesmi, hanem csak döntenünk kellett, melyikünk neveli tovább. Biztos vagyok benne, hogy a legjobb élete van.)

Miben fejlődtem, vagy tettem előrelépést?

Önismereti téren mindenképp, hiszen, ha lehet még jobban beleástam magamat az MBTI bugyraiba, illetve más személyiségtipológiákat is megismertem. De emellett önismereti és önfejlesztési célból elkezdtem pszichológiai könyveket olvasni – és járni is terápiára egy klinikai szakpszichológushoz. Ezen kívül életemben most lettem a leginkább nyitott az emberek felé, ezáltal új ismeretségekre tettem szert, valamint korábbi eddig csak online kapcsolatok mélyültek el a személyes találkozók által. Megtanultam nem függeni más emberektől, most már tényleg igazán értékelem az egyedüllétet, továbbá egyre kevésbé vezérelnek önző szándékok mások felkeresésével, és igyekszem odafigyelni rájuk, tenni valami jót értük, és motiválni őket (ez utóbbiak régen megvoltak bennem, csak év közben veszítettem el önmagamat).

Milyen új készségekre, tudásra tettem szert?

Ezt tulajdonképpen egyben megválaszoltam az előző kérdéssel. Újabb személyiségtipológiákat ismertem meg ezáltal jobban megismerve magamat és másokat is.

Célok, amiket sikerült elérnem

Ehhez meg kellett lesnem a tavaly év eleji célkitűzéseimet, és azt kell mondjam csúfosan elbuktam szinte mindenben. A készen vett bullet journalt alig használtam ki tavaly, nem voltak sajnos heti rendszerességgel bejegyzések, nem sikerült elolvasnom ötven könyvet sem. A Könyvfesztivál elmaradt, így nem volt mire eljutnom, és a színházba járás lehetőségét is a Covid-19 törte derékba. Kettő dolog sikerült, az egyik, hogy visszaszorítottam a könyvbeszerzéseimet. Az előző évi nagy bűnözés után megfogadtam, hogy szeretném, ha legfeljebb harminc könyv kerülne csak a birtokomba az év folyamán, és ennek is a nagy része ajándék lenne. Boldogan jelentem, hogy a saját beszerzések száma tizennégy darab volt, aminek a pénztárcám rendkívül örült. Annak talán még inkább, hogy a magánkönyvtáram kétharmada is eladásra került, hogy az átmeneti likviditási gondjaimat megoldja. Valamit valamiért sajnos.

A másik dolog, ami teljesült, az pedig a barátokkal való több idő eltöltése. Emlékeim szerint nem igazán telt el úgy hónap, hogy legalább egyszer ne futottam volna össze valakivel, szóval mindenképpen elégedett vagyok.

Viszont, a 2019 év végén kitűzött célok mellett év közben létrehoztam egy motiváló kihívást a kedvenc közösségi oldalamon, és ezeknek az apró kis fogadalmaknak a teljesítése egész jól megy.

Amit 2020-ban tanultam magamról

Azt, hogy nagyon könnyű manipulálni engem. Nehezen fogadom be a bocsánatkérést, szörnyen rosszul kezelem a konfliktusokat. Hajlamos vagyok inkább elmenekülni a problémák elől. A legtöbb élethelyzetet túlreagálom, szóval, ha hirtelen felindulásból beszélek, a mondottakat érdemes mindig elosztani kettővel. Olykor hajlamos vagyok a saját érdekeimet szem előtt tartani. Képtelen vagyok nemet mondani. Túlgondolok szinte minden rossz helyzetet. Nehezen megy az elengedés. Megtanultam mi a szeretetnyelvem, és azt is, hogy fontos odafigyelni másokéra.

Új dolgok, amiket kipróbáltam

Idén felköltöztem Budapestre, életemben először jártam külföldön, utaztam repülőgéppel, fürödtem végre a Balatonban – és a Velencei-tóban is. Kipróbáltam a Tindert. Etttem rengeteg új féle ételt – gluténmentes vagy paleo ételeket -, részben emiatt sikerült is fogynom elég sokat. Meglett az első – sőt már a második is – tetoválásom. Felnyírt, rövid hajam lett – olyan, amilyen utoljára kisbaba koromban volt. És ezt még megbolondítottam azzal is, hogy idén először lett kék hajam. (Volt lila is, de az már régebben is, nem újdonság.) Rövid időre kipróbáltam magam egy Wattpad történetes kritikaíró csapatban. Életemben először – és azóta rendszeresen – elmentem kozmetikushoz. Kipróbáltam nála a gyantázást, a szemöldökfestést és az ampullás arckezelést. Többféle új társasjátékot ismertem meg. Egy teljesen más – elegánsabb – stílusban kezdtem el öltözködni. Életemben először rúgtam be – bár erre nem vagyok büszke, és 2020 egyik illuminált állapottal végződő estéjére sem. Elmentem pszichológushoz és pszichológiai könyveket is elkezdtem olvasni. Illetve új, más típusú munkakörbe és munkahelyre kerültem – ezért is vagyok itt pályakezdő.

Legnehezebb pillanatok, időszakok 2020-ban

Egyrészt az a rövid időszak, amikor már a viselkedésemmel eltaszítottam magamtól a barátaimat, és azt hittem, teljesen magamra maradok. Másrészt pedig, amikor szépen lassan ráeszméltem mit is tett velem az a mérgező kapcsolat, amiben benne voltam…

Legörömtelibb pillanatok, időszakok 2020-ban

A legeslegörömtelibb pillanat az volt, amikor megtudtam, hogy felvételt nyertem a jelenlegi munkahelyemre, mert az érzés azóta is bennem van, hogy soha nem voltam még ennyire büszke egyik munkahelyemre sem, és a munkakeresés fázisában a körülbelül tizenöt hely közül, ahol voltam interjún erre a helyre vágytam a legjobban mind közül, és még ateistaként is majdhogynem imákat mormoltam, hogy ez összejöjjön. A másik, amikor összejöttem a jelenlegi párommal, és másfél hónap alatt többet húzott a lelkiállapotomon, mint az elmúlt években bárki. Év végén az a jó néhány rajzolással töltött óra, amit a 2021-es bullet journalöm első tíz oldalára szenteltem. És a Szilveszter – részben mert véget ért az év, részben pedig a társasjátékozás és átbeszélgetett kb. tizenhat óra után.

Legtámogatóbb személyek körülöttem

Továbbra is a három legjobb barátnőm – illetve most már a párom.

Leginspirálóbb személyek az életemben

Egy valakit emelnék ki. Nem azért, mert mások ne lennének, hanem mert az utóbbi időben tényleg őt érzem ennek a személynek, ezért szeretném, ha kiemelt figyelmet kapna – amit megérdemel, és megérdemelt volna tőlem az év sokkal nagyobb hányadában. Talán meg is fog lepődni ezen, de Kitti, te vagy az.

Az az igazság, hogy talán ő mondja ki a legnyersebben a véleményét azokról a dolgokról, amiket rosszul csinálok, és ő az, aki drasztikus döntéseket is képes meghozni – még ha a barátságunk is a tét. Sokszor akartam haragudni rá, de rá kellett jönnöm, hogy nem tudok, és nem is lenne jogos részemről. Öt és fél év rengeteg idő, főleg ha olyan intenzitással van jelen valaki az életemben, ahogyan ő – még ha tavaly csak online is. És bár a megfelelési kényszerem miatt nagyon sok ember véleménye számít, de a szeretteimé különösen. Így az övé elég fajsúlyos. És talán nem is sejti, hogy mennyit dobott az utóbbi néhány hónapban, amikor megjegyezte a pozitív változásaimat, ezzel még több erőt adva a folytatáshoz. Vagy hogy ha láttam, hogy általam motivált lett, azzal engem is csak még jobban motivált. Alapból ő is képes olyan nagy elánnal beszélni valamiről, amibe belemerül – például mostanában egy új történetről, amit ír -, hogy kedvem támad nekem is csinálni. De a legfontosabb talán az, hogy az elmúlt néhány hónapban tőle kapott lelki támogatás nélkül fogalmam sincs, hol lennék most, és milyen állapotban. Úgyhogy csak annyit tudok mondani, hálás vagyok!

Aki(k)ért a legtöbbet tettem 2020-ban

Sajnos nem sok jó cselekedet írható a számlámra, és a legtöbbet saját magamért tettem – bár szokták mondani, hogy arra is szüksége van az embernek -, de arra kifejezetten büszke vagyok, hogy az egyik barátnőmet a második bukása után segítettem felkészíteni egy utolsó utáni egyetemi vizsgára informatikából, és másnap sikeresen le is vizsgázott.

Szóval, pszichológiai szemmel így fest a 2020-as évem. De hamarosan hozok hagyományos évértékelést is. Addig is, ha kedvet kaptatok, töltsétek ki ti magatok is a séma alapján!