Amióta
járvány van, az emberek találtak újabb ürügyet arra, hogy a felesleges
frusztrációjukat agresszív kommentek formájában vezessék le, és a szabadba vágyó embereket szétszedjék. A #maradjotthon mozgalom óta mindenki szereti
megmondani a tutit arról, milyen kreatív tevékenységekkel lehet elfoglalni
magunkat otthon, és ha te mégis társaságra, utazgatásra, normális közösségi
életre vágysz, megvádolhatnak azzal is, hogy nem vagy képes elfoglalni magadat
otthon, és csak a „bulikára” vágysz.
Nos,
ha már a listám előző részében, pont, hogy személyes kapcsolatokat igénylő dolgokat
sorakoztattam fel, most, a kontraszt miatt jöjjenek az „otthonülős”
tevékenységek, amelyek boldoggá tesznek – és társaság sem feltétlenül szükséges
hozzájuk.
Forrás: Tumblr
21. Filmnézés
Kicsit
csalok, és külön fogom venni a filmeket, a sorozatokat és a meséket. Hogy
miért? Majd egy következő részben látni fogjátok, hogy a moziba járás is
boldoggá tesz. Amikor új, premier filmeket nézhetek, és nem is egy laptop
kijelzőjén, hanem a mozivásznon. Persze minden egyes újdonságra nem szokásom
jegyet venni, ráadásul rengeteg olyan film van, amit még életemben nem láttam,
így az otthoni filmnézés is magában hordozhatja az ismeretlent. Viszont rám
jellemző, hogy a legnagyobb kedvenceimet bármikor újra megnézném. Szóval itt
nem is azt ecsetelném hosszasan, hogy miért is szeretek a képernyőre tapadni
egy-egy adaptációra, hanem listába gyűjteném, mik is azok, amiket bármikor és
bármennyiszer újra tudnék nézni.
Elfújta a szél
Büszkeség és balítélet
Szerelmünk lapjai
Harry Potter 1-7.
Vissza a jövőbe 1-3.
Titanic
Mielőtt megismertelek
22. Sorozat nézés
A
sorozatokhoz inkább úgy viszonyulok, hogy ha elkezdek egyet, és nagyon
megtetszik, akkor szinte nem tudok leállni. Régi nagy sorozatfüggőségem napi
megnézett részrekordja huszonhárom. Sorozatokat nem szokásom újra nézni, főleg,
ha valami nagyon hosszúról van szó. De persze itt is akadnak kivételek –
leginkább a bűnügyi sorozatokhoz viszonyulok úgy, hogy bármikor megnézem
tizedjére is a már látott részt. Nem tudom, miért.
CSI: Miami helyszínelők
CSI: New yorki helyszínelők
Dr. Csont
Döglött akták
És, hogy egy kivétel is
legyen: Kínos
23. Mesék
Betöltöttem
a huszonhármat, mégis szemrebbenés nélkül beülnék a mai napig gyerek társaság
nélkül az egyik legújabb animációs filmre a moziba. Sőt, meg is teszem. Vannak
kimondottan felnőtteknek készült animációs filmek és sorozatok (mint a Family
Guy, South Park, vagy a Rick és Morty), amiket szintén ismerek, és nézek, de
mivel a lelkem legmélyén még mindig egy kisgyerek lakik, így nagyobb a
lelkesedésem ezek iránt:
Agymanók
Aranyhaj és a nagy gubanc
Szépség és a Szörnyeteg
A Mézga család különös kalandjai
Mézga Aladár különös kalandjai
Vakáción a Mézga család
Hupikék Törpikék
Spongyabob Kockanadrág
Eszeveszett birodalom
Aladdin
Jégvarázs
24. Keresztrejtvény
Már
egészen kicsi koromban rákaptam a keresztrejtvényekre. Az elején a sima
egyszerű szómeghatározások gyengébben mentek, mindig inkább a számrejtvényeket,
sudokukat, és egyéb logikát igénylő feladványokat kerestem az újságokban. De
később a klasszikus keresztrejtvények megszállottja is lettem. Mai napig nagy
örömet okoz, és felcsigázza az érdeklődésem, ha meglátok egy feladványt.
25. Rajzolás
Noha
nem tudok szakszerű és művészi képeket alkotni, de a rajzóra a kedvenceim közé
tartozott általános iskolában – és amihez kijelenthetem mindenféle szerénység
nélkül, hogy volt is tehetségem, az a temperával történő festés. Bár az egyik
rajztanárom mindig el volt ájulva a munkáimtól, én soha nem tartottam nagyra a
ceruzával készült munkáimat. Ellenben a festményeim tényleg mutatósak voltak.
Nem
fejlesztettem magam, és igazából a lelkesedés is alábbhagyott az évek során, de
ettől függetlenül a rajzolás még mindig egy olyan tevékenység, amiben jól le
tudom vezetni a stresszt is, és élvezem.
26. Hímzés
Igen,
tudok hímezni. Na, nem olyan szépen, mint anyám. Mert, ha valamihez értett, és
valaha is tanított nekem valamit, akkor az ez volt. Örültem, hogy azokon a
technika órákon, amikor a fiúk barkácsoltak a lányok meg hímeztek, én már
rutinosan mozogtam a terepen, és többen is tőlem kértek segítséget.
Volt,
hogy kértem, vegyünk nekem is külön kis terítőt meg cérnákat, amik nekem
tetszenek, hogy hímezzek magamnak. De a sima hímzés mellett, ami később igazán
lázba hozott – és azt az iskolában tanultam -, az a keresztszemezés volt.
27. Videó szerkesztés
Hetedikben
vagy nyolcadikban informatika órán tanultunk videót szerkeszteni. Persze csak
az alapokat. De annyira tetszett megtetszett, hogy később autodidakta módon
megtanultam használni a Windows Movie Makert. Az elején ajándékba szánt kis
összeállításokat készítettem, később, amikor már blogom is volt, és felkapott
lett, hogy egy-egy történethez trailert is készítettek, vállaltam másoknak
blogelőzetes készítését is. Az esetek többségében sok dicséretet kaptam ezekre,
amiért sikerült eltalálnom, milyenre is szerették volna az adott videót, vagy
jó érzékkel bántam a beillesztett gifekkel:
„Hali,
Bemutatom a reakciómat:
képzelj el egy idiótát, aki körbe- körbe rohangál a lakásban és sikítozik.
Tökéletes lett! Imádom! Eltaláltad, hogy mire gondoltam és ezért nagyon hálás
vagyok!
PER- FECT!
Örök hálám üldözni fog:
Réka”
„ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚRRRRRR
ISTEEEEEN.......
EZZZ........ Te egy ZSENI
(!!!) vagy!!
KÖSZÖNÖM, köszönöm! <33
Ez... hihetetlen boldogságot
okozott számomra. :D
Tökéletes trailer! <33
Ennél jobbat nem is
kívánhattam volna. :)
Nagyon-nagyon hálás vagyok
érte. <3
Thx. *-*
samwilberry xx”
Szóval,
igen. Már csak ezekért a reakciókért megérte a sok belefektetett energia. De
még ha néha döcögős is volt (annak idején Windows XP-n ahol nem tudtam még
szürkeárnyalatos effektet rakni a videókra, ezért kénytelen voltam
képkockánként szürkévé tenni, aztán újra mozgóképpé alakítani a képkockákat,
vagy amikor még nem tudtam gombnyomásra lehalkítani a végén a zenét, így még
egy hang vágó program segítségét is igénybe vettem erre a célra), minden egyes
ilyen kis film megalkotása egy élmény volt számomra.
Bemutatom
a három kedvencemet:
28. Alvás
Én
előző életemben egészen biztos, hogy macska voltam, mert még mindig a
génjeimben van a sok alvás öröme. Nem csupán jól esik minél jobban elhúzni az
ébredést, de napközben is bármikor ledőlök, ha úgy érzem, szükségem van rá. És
kevés dolog tud annyira feltölteni, mint egy kellemes délutáni szunyókálás.
29. YouTube-videók
Na,
ha van felesleges időpocsékolás részemről, akkor az az értelmetlen YouTube
videók bámulása… Néhány esetben én sem tudom utólag megmagyarázni, miért is tapadtam
a kijelzőre, de tagadhatatlan, hogy kikapcsolnak. Viszont itt rögtön hozzá is
tenném, hogy néhány esetben azért értelmes tartalom is eljut az elmémig,
úgyhogy nem vagyok reménytelen eset. Bátran ajánlom is figyelmetekbe Pottyondy Edina csatornáját.
30. PC és mobil játékok
Sosem
voltam nagy gamer, de azért időnként előtört bennem egy-egy játék iránti
szenvedély. Az első nagy fellángolásom annak idején a Sims 2 iránt volt – és a
Sims 4-gyel ma is állandóan játszanék, ha olyan laptoppal rendelkeznék, amin
elfut. Amikor végre nekem is lett okostelefonom, kicsit megkésve, de bepótoltam
minden népszerű játék iránti függőséget. Pou, Candy Scrush Saga, Subway
Surfers, Hill Climb Racing, Pixwords, Szókereső, Piano Tiles, stb. Már most be
kell vallanom, idejét sem tudom, mikor játszottam akár gépen akár telefonon
bármivel is, de bizonyos időnként előtör bennem egy rövid ideig tartó
fellángolás – akár csak nosztalgiából – régebbi játékok iránt.
Úgy
éreztem, hogy arra a lelkesedésre, ami most az utóbbi hetekben bennem van,
másoknak is szüksége lehet. Ezért elindítottam egy kihívást molyon.
„2020 nem azt hozta, amit
mindenki várt. Sokan úgy érezhetik, kezdenek kicsit megőrülni ebben a
bezártságban, abban hogy sok dologban korlátoztak minket. Még akik próbálják
pozitívan felfogni a dolgokat, előbb-utóbb ők is beleunnak az egészbe.
Saját magam motiválására már
több dolgot kitaláltam az utóbbi időben, és azon gondolkoztam, másoknak miért
ne adhatnám át ugyanezt a pozitív energiát? Úgyhogy létrehozok egy kihívást, és
ha tetszik nektek, akkor évszakról-évszakra folytatjuk az önmotivációt együtt!
Hogy mi a lényeg? Mint az a
címből is kiderül, fogadalmakról lesz szó.
– Első lépésként írj össze
20 olyan dolgot, amit szeretnél megcsinálni nyáron! Lehet ez egy-egy konkrét
könyv elolvasása, egy kirándulás, vagy egy új recept kipróbálása. Ennek
abszolút csak a saját fantáziád szab határt.
– Add le a listádat nekem
június 15-ig!
– A listáról legalább 10
dolgot pipálj ki nyár végéig!
– Lehetőség szerint olyan
fogadalmakat gyűjts, amit képpel, olvasási (akár snittes filmnézési) linkekkel
bizonyítani tudsz. Ha mégis nehezen megoldható, pár mondatban foglald össze az
adott élményt!
– Tartsd észben: ez csak egy
kihívás! Ne állíts magad elé leküzdhetetlen akadályokat, a legapróbb fogadalmak
is megteszik – és meglátod, örömödet leled majd a megvalósításában.”
Miután
tegnap jóváhagyták a kihívást, az én listám pedig már másfél hete elkészült,
alig vártam, hogy megoszthassam:
1. Fogyni legalább 5 kg-ot
Nem
mertem többet írni, annak ellenére sem, hogy január óta már több, mint 12 kg
olvadt le rólam. Bár az igazi célom még 16-17 kg fogyás lenne – a tizenkettőn
túl -, de nem feltétlenül nyár végéig.
2. Elolvasni a pszichológiai könyves várólistámról legalább hármat
Áprilisban
elkezdtem pszichológushoz járni, és nagyon érezhető kedélyállapotom javulása.
Viszont amellett, hogy hetente egyszer beszélgetünk, és általában kapok
feladatokat a következő találkozásig, összeírtam egy listát azokról a
pszichológiai könyvekről, amikről úgy vélem, hogy segíthetnek még inkább
megérteni a viselkedésemet, a hangulatingadozásaimat, vagy úgy általánosságban
a bennem kavargó gondolatokat.
Ezekről
a könyvekről van szó:
Orvos-Tóth Noémi –
Örökölt sors
Edith Eva Eger – A
döntés
Lindsay C. Gibson –
Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyermekei
Almási Kitti – Bátran
élni
Daniel Goleman –
Érzelmi intelligencia
Bagdy Emőke – Kádár
Annamária – Buda László – Pál Ferenc – Fejben dől el?
M. Scott Peck – A
járatlan út
Pál Ferenc – A
függőségtől az intimitásig
L. Stipkovits Erika –
Közelebb egymáshoz – 11 tévhit
párkapcsolatainkról
L. Stipkovits Erika –
Harmóniában egymással – Újabb 11 tévhit
párkapcsolatainkról
Gary Chapman –
Egymásra hangolva
Popper Péter -
Lélekrágcsálók
Elaine N. Aron –
Szuperérzékeny vagyok?
L. Stipkovits Erika –
Szeretettel sebezve
Susan Forward – Mérgező szülők
Ezekből
az utolsó kettőt már elkezdtem olvasni, így az hivatalosan nem számít bele a
három elolvasandó könyvbe. De remélem majdnem mindegyiken sikerül túljutnom még
a nyáron.
3. Befejezni a The walking deadet
Valahol
a 7. évad elején sokaltam be korábban, amikor néztem. Körülbelül egy hónapja
kezdtem az újra nézését, és most eltökét szándékom befejezni a sorozatot.
4. Munkát találni Budapesten
Több
oka is van, hogy szeretném a fővárosban folytatni az életem, amit részletezni
nem szeretnék. Viszont az egyik alappillére, hogy állást szerezzek. Nyilván
pénzügyi területen gondolkozom első körben – mivel ehhez van végzettségem és
ebben van tapasztalatom -, de egyelőre nincsenek nagy elvárásaim.
5. Albérletet találni Budapesten
Nos,
igen. Ha az anyagi része megvan, kellene egy tető is a fejem felé. Azt vettem
észre, hogy jelen pillanatban rengeteg olcsó albérlet van. Ami ugye nem
garantálja, hogy a járványhelyzet végét követően nem emelik duplájára, de
mindenképpen bizakodó vagyok ezen a téren.
6. Írni egy novellát a Könyvmolyképző pályázatára
Tavaly
június 10-én írták ki az Aranymosás novellapályázatot, ahová NA és YA művekkel
lehetett nevezni szeptember 15-ig. El is kezdtem akkor egy novellát, de nem
sikerült időben befejeznem. Talán idén sikerrel járok.
7. Társasjátékot készíteni
Öt
évvel ezelőtt egy nagyon primitív szabályokkal rendelkező, mégis élvezetes, és
nehezen megnyerhető társasjátékot rajzoltam. Ez nemrég újra előkerült, és
továbbra is, amilyen egyszerű, annyira leköti az embert. És kedvet kaptam új
társasjátéko(ka)t tervezni.
8. Fürödni a Balatonban
Ez
egy olyan pont, ami nem csak az idei nyári bakancslistám része, hanem a
képzeletbeli életre szóló listán is szerepel. Ugyanis hiába próbálkozom három
éve töretlenül, a láb belelógatáson kívül nem jutottam tovább a magyar
tengerben…
9. Elkezdeni önkénteskedni
Az egyik bejegyzésemben már említettem, hogy boldoggá tesz, amikor másokon
segíthetek, bármilyen formában. És, bár korábban is felmerült bennem,
mostanában egyre erősebb a vágy, hogy önkéntes munkát vállaljak. Elsősorban
állatmenhelyre vagy gyermekkórházba mennék, de majd idővel úgyis kitapasztalom,
mi az, ami igazán hozzám illő.
10. Cukormentes fagylaltot készíteni
Amióta
átálltam egy egészségesebb életmódra, teljesen elengedtem a gyorséttermi
ételeket és a cukros üdítőitalokat. Persze, nem mondom, hogy nem csúszik be
néha 1-1 csoki, vagy személy szerint a franciasalátát, krumplisalátát, és egyéb
hasonlót képtelen lennék anélkül a minimális cukor nélkül elkészíteni. Viszont
tényleg igyekszem odafigyelni, hogy minél kevesebb botlás legyen. Éppen ezért,
már többször készítettem cukormentes süteményeket, vagy készen kapható
lisztkeverékekkel is kísérleteztem már. Viszont, ha már nyár, fagyi vagy
jégkrém nélkül nem telhet el!
11. Margaret Island koncertre menni
Mindenki
arról beszél, hogy oda az egész nyár, elmarad minden fesztivál. Nos, nekem
eddig sem fesztiválokból állt ez a három hónap, még soha egyiken sem vettem
részt. Szóval engem nem érint annyira mélyen. Viszont koncertre ettől
függetlenül szeretek járni – olyan előadókéra, akiket nagyon szeretek. A
Margaret Island is ilyen, és mint kiderült, a Strand-fesztivál azért mégis
megrendezésre kerül – ahol ők is fellépnek. Úgyhogy eltökélt szándékom idén
talán először fesztivál belépőt venni.
12. Örökbe fogadni egy cicát
Januárban
180 fokos fordulatot vett az életem. Elköltöztem, Cézár azonban maradt. Tudom,
hogy dönteni kellett, melyikünknél maradjon, ahogyan azt is, hogy jó dolga van.
Ettől függetlenül gyakran hiányzik. Egyelőre nem vagyok száz százalékig biztos
benne, hogy egy másik cica pótolni tudná a hiányát, de mindenképp szükségem van
egy kis szőrpamacsra, mert annyira léleknyugtató a jelenlétük, és annyi szeretetet
képesek adni, mint senki más.
13. Megnézni a 13 okom volt második évadát
A
könyvet nem múlta felül nálam az első évad sem, és csalódott voltam, mikor
hallottam, hogy folytatást is kap. Hiszen a történet úgy volt kerek és teljes,
azzal az egy könyvvel, ami megjelent. De tudom azt is, hogy előítéletes vagyok,
mert a könyv a kedvenceimhez tartozik, és mint minden könyvmoly, kritikusan
tekintek az adaptált verzióra. De ideje lesz megadni neki a második esélyt.
14. Rendet rakni a laptopomon
Trehány
vagyok. A cuccaim szanaszét hevernek a lakás különböző pontjain, amíg nem
végszükséglet, hajlamos vagyok nem mosni, vagy napokig meg sem vetem az
ágyamat. Persze takarítani muszáj, így nem hagyom, hogy odáig fajuljon a dolog,
hogy a lakásban lévő rendetlenség életre keljen és bekebelezzen, de tény, hogy
egy-egy nagytakarítás után pár óra nem kell a káoszig… Sajnos ugyanez igaz rám
a laptopomon is. Bár régen egyébként nagyon szépen rendszerezve volt a gépemen
minden, most teljes szétszórtság uralkodik, úgyhogy bőven ráférne némi „takarítás”.
15. Zöldre festetni a hajamat
Igen,
most ez az új őrület kerített hatalmába, és ha törik, ha szakad, nyáron zöld
leszek, mint egy lombkorona. Ezer éve kinéztem egy nagyon menő színt, és
szerintem a rövid hajamhoz még jobban is passzolna, mint a hosszúhoz.
16. Beiratkozni az egyik budapesti könyvtárba
Ha
már Budapestre tervezek költözni, a lényeg sem maradhat el. Egy könyvmoly nem
élhet anélkül, hogy ne legyen olvasójegye.
17. Bobozni
Többször
kipróbáltam már, és nagyon élvezetes elfoglaltság. Idén nyáron sem maradhat el!
18. Virágokat ültetni
Szeretem
a virágokat, mert szépek, viszont szörnyen gondozom őket, és éppen ezért hamar
meghalnak a kezeim között. Viszont ezen szeretnék változtatni, és olyan
növényekkel megpakolni a szobámat, amiket egytől egyig én neveltem fel. Szóval
jobban vonz az, hogy magról, hagymáról, vagy ilyesmiről ültessek valamit, látva
a kezdetektől a fejlődést, mint egy palántát, vagy kifejlett növényt tovább gondozni.
19. Beiktatni egy külföldi utat
Teljesen
mindegy, hogy egy szomszéd ország, vagy a világ másik vége. Amint nyitva lesznek
a határok, utazni szeretnék.
20. Legalább tízszer kirándulni menni
És
még magamhoz képest keveset is írtam. Lehetőleg minden szabadidőmet a szoba
négy falán kívül szeretném tölteni. A kirándulásba beleszámít a Margit-sziget
és a Budapesten található helyek is. De azért szeretnék kreatívabb utakat.
Ti mit terveztek a nyárra?
Tetszik a kihívás? Írjatok ti is listát!
Mielőtt olvasni kezded a bejegyzést, szeretnélek figyelmeztetni az elején, hogy korhatáros. Amennyiben még nem múltál el tizennyolc, úgy csakis saját felelősségre görgess tovább. Köszönöm!
Már nyolc hónapja, hogy
megszületett ennek a bejegyzés sorozatnak az első része, szóval éppen ideje
volt, hogy folytatást kapjon.
A legkínosabb történeteket
azt hiszem, láttátok – bár mindenkinek élete első írásai azok, amelyeket nem
szívesen tárna közönség elé. De miért ne nevessünk együtt egy jót?
Még amikor Blogzónán
publikáltam az első történeteimet, volt egy nagyon lelkes olvasóm, Titanilla,
aki minden bejegyzésem alá kommentelt, és én is hasonlóképpen voltam az ő
történeteivel. Bejelöltük egymást Facebookon és elkezdtünk beszélgetni.
Feldobódott a téma, hogy indítani kellene egy közös blogot, és szinte azonnal
elkezdtek járni az agytekervényeink, hogy miről is szóljon a közös történetünk.
Ő akkor már használta a
Blogger felületét, nekem viszont újdonság volt, és ez volt az első olyan blog,
amit itt tettem közzé.
Vampire wars
(2012-2013)
Látva a Twilight és Vámpírnaplók
népszerűségét, meglovagoltuk a témát. Mi másról írhattunk volna, ha nem
vámpírokról? Hiszen a One Direction és Justin Bieber fanfictionök mellett nem
ilyen típusú történetekkel árasztották el a blogos csoportokat…
Íme, a szereplőgárda és a „prológus”:
Szereplők
Prudence Morgan (Prue)
Született: 1738. június 13.
Születési hely: Christal
Egy hajóbaleset következtében
csaknem meghalt. Szülei és bátyja viszont tényleg odavesztek. Barátai: Loren,
Kyle és Rose szintén vele voltak, és megmentették, azzal, hogy átváltoztatták
Őt is azzá, amik Ők voltak, vámpírrá. Prue azt, hogy barátai milyen lények,
csak azután tudta meg, hogy átváltozott. Nehezen, de beletörődött abba, hogy
örökké élni fog, és hogy soha többé nem láthatja családját…
Loren Ellwood
Született: 1659. október 19.
Születési hely: Christal
Miután megismerte Marcus-t
menthetetlenül beleszeretett. Mikor megtudta, hogy ő egy vámpír, nem ijedt meg.
Sőt, Ő maga is azzá szeretett volna válni és ezért Marcus megtette neki azt a
szívességet, hogy átváltoztatta. De miután rájött, hogy Ő nem a jó oldalon van,
megbánta az egészet. Marcus megfenyegette, hogy ha nem teszi azt, amit ő mond,
akkor megöli, így évtizedekig az Ő szolgálatában állt, míg nem nagy erőfeszítések
árán, de sikerült megszöknie és átállt Rose Kyle seregéhez, ami a rossz
oldalnak köszönhetően igen csak megcsappant. Ez a viaskodás viszont abbamaradt,
mikor kiűzték az összes vámpírt a városból.
Rose Carter
Született: 1480. Szeptember
21.
Születési hely: Christal
Kyle Jonson
Született: 1485. augusztus
05.
Születési hely: Christal
Ők ketten egy párt alkotnak,
emellett a jó vámpírok vezetői. Akik közéjük tartoznak, nem ölnek embert, és
harcolnak azok ellen, akik igen.
Marcus Kenway
Született: 1457. január 12.
Születési hely Christal
A gyilkos vámpírok vezére.
Egyetlen célja kipusztítani Christal egész emberi lakosságát, és azokat a
vámpírokat, akik mellettük állnak, és uralma alá venni azt.
Robert Watson
Született: 1989. március 28.
Születési hely: Christal
Hallott a vámpírlegendákról,
amik állítólag a városban történtek, de soha nem hitt bennük. Egészen addig,
míg meg nem tudta, hogy a lány, akibe úgy érezte kezd beleszeretni, szintén az.
Prológus
Loren
Olyan furcsa közel kétszáz év
után újra visszatérni ide. Szerencsére a most itt élő emberek csupán legendának
tekintik az összes itt történt dolgot. Bár tényleg csak az lenne. Viszont nem
így van. Rengeteg ember vesztette életét, csakis miattam. Volt egy esélyem. Egy
hajszálnyira voltam attól, hogy megöljem Őt, de nem ment. Ahhoz túlságosan
szerettem, Én bolond…
Prudence
A visszatérés furcsa, főleg
ennyi év után. Ugyan már kihevertem szüleim és bátyám halálát, de ha
visszajövök ide, csak ez jut eszembe. Nagyon szerettem őket, így fáj visszajönni,
de mégsem hagyhatjuk, hogy Ő kipusztítsa a lakosságot. Én soha nem voltam
olyan, és nem is akarok olyanná válni.
A történet röviden – már amennyire
emlékszem -, négy jó barát kb. kétszáz év után visszatér a szülővárosukba. De
nem élhetnek nyugodtan, mert bár ők a jó oldalon állnak, vannak vérszomjas,
gyilkos vámpírok is, akik senki életét nem kímélnék. Mindeközben szerelmi
drámák tömkelege zajlik. És nem Rose-ra és Kyle-ra célzok, mert ők messzemenően
a legunalmasabb, legnyálasabb pár az egész történetben. Egyébként hogy nem
untak egymásra többszáz évig? Tudjátok, ki szeretne ennyi ideig párkapcsolatban
élni! Szegény srác…
Prue beleszeret egy
halandóba, de közben a feltörni vágyó vérszomjával is meg kell küzdenie. Loren
pedig régi szerelmével – aki az ellenséges csapat vezetője – szemben áll
tanácstalanul, mert talán nem múlt el, amit iránta érzett. Extra csavar, van
egy közös gyermekük is, aki valami teljesen logikátlan okból, bár még akkor
fogant, amikor Loren ember volt, de hogy a halála után is várandós maradt, nem
bírom megemészteni. Persze, a Twilightban is megszületett valahogy Renesmee, de
Bella az utolsó pillanatig életben volt. Nem mintha ettől jobb lenne, mert ha
tudományos magyarázatot szeretnénk adni erre, akkor az is kérdéses, hogy
Edwardnak halála után hogy lehetett működő spermája, de ebbe ne is menjünk
bele. Végül is ez egy fantasy és nem egy sci-fi.
Claire szemszöge:
Azonnal elkezdtem kutatni a
kristály lelőhelye után. Átnyálaztam a könyvtárban lévő összes könyvet, hátha
írnak erről is valamit, de semmi.
-Ez az utolsó- vettem fel egy
varázsigékről és őslegendákról szólót. Ha ebben sem találok semmit, akkor soha
nem tudom eloszlatni a kételyeimet. Fellapoztam a vastag, poros könyvet, és a
legendákat kezdtem el olvasni. Végre valahára megtaláltam, amit kerestem. ”A
kristálykő legendája” Ez volt a cím.
Valamikor a középkorban, egy
boszorkány varázshatalommal látott el egy kristályt. Olyan hatalommal, hogy
képes megmutatni bárkinek a múltját, de csakis egyetlen egyét.
A legenda szerint a kristály
lelőhelye változik: Valahányszor megtalálják, új helyen lel otthonra. Hogy
rálelj, csupán annyit kell tenned, hogy a saját véredből cseppentesz néhányat
egy papírlapra, és elmondod a varázsigét.
Amint ezt végigolvastam,
azonnal kerestem egy papírt, a szemfogammal felsebesítettem a csuklómat, és
hagytam, hogy a vércseppek a papírra csöppenjenek, mielőtt a seb begyógyul.
Aztán a könyvben lévő varázsigét kezdtem el kántálni:
Egy helyet keresek, de nem
tudom, merre menjek.
Kérlek, mutass utat, hogy
ráleljek!
Ekkor hirtelen a vér
felszívódott, és egy szöveg jelent meg a papíron:
Egy vámpíroktól nyüzsgő
városban is léteznek szentek. A helyen, ahol gyülekeznek, találsz számos
régiséget. Ezek közül az egyikben megbújik egy értéktelennek tűnő vacak, de ha
erősen gondolkozol, rájöhetsz, hogy azt tartod a kezedben, amit kerestél.
Próbáltam volna elemezni,
hogy mit is takarhat ez a szöveg, de miután egyszer elolvastam, el is tűnt. De
szerencsére emlékeztem a szövegre, szóval csak vissza kellett gondolnom rá. Az
első mondatból, arra a következtetésre jutottam, hogy a „vámpíroktól nyüzsgő
város” csakis Christal lehet. De persze, nem csak itt élnek vámpírok, szóval,
bárhol lehet a kő. De mindenesetre itt kezdem a keresést. Christalban összesen
2 templom van, szóval gyorsan megleszek, ha tényleg itt van a kristály. El is
indultam, és hamar ott voltam az elsőben. A műtárgyakat szemlélgettem, mert a
papíron álló szöveg említette a régiségeket is. Olyat kerestem, amiben lehet
valami. Aztán megpillantottam egy nagyon régi vázaféleséget. Nem tartottak
benne virágot, szóval ez is egyfajta műtárgynak számít. Belenéztem, de elég
sötét volt a belseje, így nem láttam semmit. Így hát bele is nyúltam, és valami
a kezembe is akadt. Reménykedve kiemeltem, de csak egy fakó színű olcsó kődarab
volt benne. Bár fogalmam sincs, hogy került oda. Szomorúan vettem tudomásul,
hogy nem ezt kerestem. Aztán villámcsapásként ért a felismerés: „…egy
értéktelennek tűnő vacak, de ha erősen gondolkozol, rájöhetsz, hogy azt tartod
a kezedben, amit kerestél.” Hát persze! Egy szóval sem volt leírva, hogy egy
gyémántként csillogó kőről van szó, és fénykép sem volt róla. És végül is ez is
kristály. Sőt, minden kő az! Ekkor a táskámba helyeztem a követ, majd egy
csendesebb helyre mentem, megint elővettem a kristályt, és elmondtam a másik
varázsigét, ami a könyvben állt:
Hatalmas szellemek,
Szólítalak titeket!
A kristály mit tartok,
Mutasson meg egy életet!
Hogy kiért, azt is tudom már,
Marcus Kenway élete csak rám
vár.
Ekkor egy hatalmas füstfelhő
jelent meg, majd hirtelen egy ismeretlen házban voltam. Ekkor a kristály már
nem volt nálam.
-Marcis! Kisfiam, kérlek
hallgass meg!- hallottam egy női hangot, majd az apámat láttam felrohanni a
lépcsőn. Először el akartam bújni, de aztán eszembe jutott, hogy úgysem lát.
-Nem érdekel a
magyarázkodásod!- intézte el ennyivel, majd becsapta maga mögött az ajtót. Ez
után láttam, hogy az édesanyja, a nagymamám nagyon elkeseredik. Fogalmam sem
volt mi történhetett. Inkább bementem oda, ahová az apám is ment egy fél perce.
Egyszerűen csak átmentem a falon, hiszen itt most szellem vagyok. Apa éppen a
lepedőket kötötte össze, majd az ablakhoz ment, és kimászott rajta. Én
utánamentem, hiszen tudni akartam mi a fene folyik itt. Egy elhagyatott
tisztásra ért, ahol várta őt egy lány, akit megcsókolt, mikor odaért hozzá. Nem
Loren volt az, vagyis még egy kicsit régebbi időben járhatunk.
-Mi történt? Olyan bánatosnak
látszol- mondta a lány.
-Összevesztünk anyámmal.
-De miért?- képedt el a lány,
akinek egyelőre nem tudom a nevét.
-Kiderült, hogy az apám nem
is az apám. Anyám megcsalta őt. Ráadásul egy olyasvalakivel, akik ellen a
családunk már nagyon régen küzdenek. Egy vérszívóval.
-Sajnálom. De ki volt az a
vámpír?- érdeklődött a lány.
-Jonh Smith!
Erre a szóra a lány megijedt.
-Trish, mi a baj?-
érdeklődött az apám.
-S-semmi- rázta a fejét –mint
megtudtam- Trish.
-Ne csináld ezt! Azt hittem
nincsenek titkok köztünk.
-Marcus. Én…Én hazudtam
neked, mikor megismerkedtünk. Nem az vagyok, akinek gondolsz. Nem akartam
elmondani, mert féltem, hogy megutálnál, vagy megpróbálnál megölni, hiszen a
családotok küzdenek ellenünk és…
-Mi? Mi az, hogy „ellenünk”??
Azt akarod mondani, hogy te is…
-…vámpír vagyok- fejezte be a
mondatát. De ez nem minden. John Smith az apám.
-Mi??-sápadt el apa- Az
lehetetlen. Akkor az azt jelentené, hogy mi…
-…testvérek vagyunk-fejezte
be Trish megint a mondatot-, vagyis nem lehetünk többé együtt. Nem lenne
helyes. Én azt hiszem, most megyek is- mondta néhány perc hallgatás után.
-Jól hallottad. Azt
szeretném, hogy változtass át. Nem akarok többé a családommal maradni. Az apám
nem is az apám, az anyám meg 18 éven át félrevezetett. Tedd meg ezt értem,
kérlek! Hiszen a húgom vagy! Még hogyha azt hittük, hogy köztünk több van,
akkor is a testvérem vagy.
-Rendben.- sóhajtott Trish,
majd megsebezte magát, és odatartotta a karját apának, majd mikor elkezdte inni
a vérét, beleharapott a nyakába, és ő pedig elkezdte apa vérét szívni. néhány
perc múlva apa összeesett, de nem sokkal később fel is kelt, immár vámpírként.
Ez volt az utolsó, amit láttam, majd megint megjelent egy füstfelhő, és én
megint egy másik helyen voltam. Ezt felismertem. Az erdő Christal mellett. Most
nem apámat láttam meg először, hanem Lorent. Akarom mondani, az anyámat. Egy fa
tövében ült, és olvasgatott.
-Loren! Hol vagy? Már megint
nem csinálsz semmit! Gyere ide azonnal, és mosogass el!- hallottam egy nő
hangját, nem olyan messziről. Elnéztem arrafelé, és egy kis erdei házikót
láttam meg.
-Igen anya, megyek már!- állt
fel, majd lassan elindult a ház felé. Ekkor láttam meg, hogy apa fut- nem
vámpírtempóban- arrafelé. Neki is megy anyámnak, aki ennek következtében
leejtette a könyvét a sárba. Apám ment volna tovább, de anya eléggé kiakadt.
-Talán elnézést, vagy valami!
-Parancsolsz?- fordult vissza
apa.
-Ez az egyetlen emlékem
maradt a nagymamámtól, és miattad tönkrement. A legkevesebb az lenne, hogy
elnézést kérsz.
-Most mit vagy úgy kiakadva,
csak egy vacak könyv!
-Attól még, hogy Te egy
előkelőbb családból származol, és úgy fennhordod az orrod, még nem kellene
lenézned, csak mert alacsonyabb származású vagyok, egy erdei kisházban élek, és
rongyos a ruhám. Érzéseim attól még ugyanúgy vannak- jöttek elő a könnyei.
-Jaj, ne sírj. Sajnálom. Majd
veszek neked újat- ajánlotta fel apám.
-Az már nem lenne ugyanaz. Ennek
érzelmi értéke van.
-Akkor mondd, mivel tehetném
jóvá, és hidd el megteszem.
-Nem kell tőled semmi!
-Loren! Hol vagy már?
-Megyek, anya- azzal el is
ment. Apa elindult az ellenkező irányba, és én mentem volna utána, de
észrevettem, hogy hirtelen, nagyon gyorsan megy az idő: Pillanatok alatt este
lett, majd megint reggel. Már másnap van, és apám megint itt van. Nem értem a
viselkedését, hiszen vámpír. Hogyhogy meg sem fordult a fejében megtámadni
anyát? Jó az elején még nagyon bunkó volt, de most is itt van, és kutya legyek,
ha nem Rá vár. Amikor anya kijött a kezében a tegnap összesározott, de azóta
már viszonylag megtisztított könyvvel, apa rögtön odament hozzá.
-Mit keresel itt megint?
-Én csak… Látni
akartalak-mondta ki őszintén.
-Láttál. Elmehetsz.
-Ne csináld már ezt! Még
mindig haragszol a tegnapi miatt?
Anya nem válaszolt, csak
továbbment, ami elég sokat mond. Apa viszont megragadta a csuklóját, hogy
visszahúzza.
-Áú! Erősebben, még nem
szakadt le a karom!
Úgy látszik, apa
megfeledkezett az erejéről.
-Sajnálom- húzta magához
közelebb anyát.
-Ezt már hallottam- motyogta,
majd felnézett apa szemeibe- Miért jöttél valójában?
-Ezért- mondta, majd
megcsókolta anyát. Fura ezt mondani, de olyan aranyosak együtt. Kicsit olyan,
mint egy tündérmese. A szegény parasztlány, és a gazdag herceg. Na jó, a
tündérmesékben nem szerepelnek vámpírok. De értitek, mire gondolok.
Miután elváltak ajkaik, anya
kissé meg volt illetődve. Nem csodálom, azért az 1600-as években nem volt
szokás egy nap ismeretség után csókolózni valakivel. Nem mintha ma szokás lenne
az ilyesmi, de vannak ilyen szánalomra méltó emberek.
-Nem is ismerlek. Még a
nevedet sem tudom- motyogta zavarában anya.
-Majd megismersz- simogatta
meg apa az arcát- Egyébként Marcus Kenway vagyok.
-Loren Ellwood- mosolygott
anya.
-Látom, megenyhültél. Van
ennek valami oka?- jelent meg egy huncut mosoly apa arcán.
-Nincs- pirult fülig anya.
Na jó, a nyáladzást nem
voltam képes tovább bámulni, szóval távolabb mentem, amíg abbahagyják.
Nemsokára mindketten leültek egy fa tövébe, és elkezdtek beszélgetni.
***
-Te teljesen megőrültél?? Ő
egy halandó! Az ételbe nem szoktunk beleszeretni- fakadt ki Marcusra Trish.
Most éppen a házukban vagyok -ami inkább kastély, mint ház-, úgy két héttel
később. Apa elmondta a húgának, hogy szerelmes lett- Nem lehetsz szerelmes. Nem
lehetnek érzéseid, hiszen vámpír vagy!! Ráadásul velünk harcolsz, a jó
vámpírokkal szemben. Mi az, hogy? Apánk megtett vezérnek, erre te megcsókolsz
egy PARASZTLÁNYT, akit alig ismersz. Ráadásul még ágyba is bújsz vele??
Normális vagy?
-Nyugodj már le! Attól még
tudom, hogy mi a feladatom.
-Szeretném én azt látni.
Megölöd a lányt, vagy tegyem meg én?
-Mi?
-Vagy megölöd, vagy én teszem
meg. Más alternatíva nincs! El fogja vonni a figyelmedet, és aztán veszíteni
fogunk.
***
Megint az erdőben vagyunk,
mert apa megígérte a húgának, hogy megöli Lorent.
-Szia!- ölelte át anya
boldogan apát- Hogyhogy megint itt vagy?
-Beszélnünk kell- mondta apa
komoly hangon.
-Valami baj van?- nézett rá
anya aggódva.
-Mondanom kell valamit. Még
csak két hete ismerlek, de azt hiszem beléd szerettem.
-Jaj, már azt hittem valami
baj van. Én is szeretlek. Különben nem is adtam volna oda az ártatlanságomat
egy hete- nyomott egy csókot apa ajkára.
-Loren, komoly dologról van
szó. Valamit nem mondtam el neked.- nagyot sóhajtott, majd folytatta- én
egy…vámpír vagyok- mondta ki végre. Anya pár percig megszólalni sem tudott.
-Ez…Csodálatos- derült fel az
arca.
-Mi?- nézett értetlenül apa-
Nem is félsz?
-Dehogy félek! Tudom, hogy
nem bántasz, mert akkor már az első találkozásunkkor megtetted volna.
-Rendben, ha ilyen könnyen
veszed, akkor mondom tovább. A húgom nem örül ennek az egésznek, és két
választási lehetőséget adott, vagy én öllek meg, vagy ő.
Erre már anya teljesen
elsápadt.
-Vagyis… ezért jöttél-
gyűltek könnyek a szemében.
-Nem! Vagyis a húgomnak azt
mondtam, de nem tennék ilyet soha.
Néhány percig némán ültek,
aztán anya megszólalt!
-Változtass át!
-Tessék?
-Változtass át! Kérlek!
-Nem tehetem ezt veled. Nem
akarod ezt.
-De igenis akarom. Te nem
tudod milyen nehéz itt élni! Anyám egy percre sem hagy békén. Minden házimunkát
nekem kell végeznem. Nem bírom így tovább. Szeretlek, és veled akarok maradni.
Örökre!
-Nem olyan jó dolog ez, hidd
el nekem. Ezzel gyilkossá válsz. Te nem vagy ilyen.
-Akkor majd csak állatok
vérét iszom.
-Nehéz uralkodni a vágyon.
Úgyse bírnád ki, hogy ne egyél embert.
-Kérlek Marcus tedd meg ezt
értem. Nem érdekel milyen élet vár rám, a mostaninál csak jobb lehet. És így a
húgodnak sem leszek útjában. Hiszen ezzel megölnél.
Apa még mindig hezitált,
aztán mégis megtette. Ugyanúgy felsértette a csuklóját, és hagyta, hogy Loren
igya a vérét, míg ő kiszívta belőle a sajátját.
***
Megint apáéknál, csak egy
héttel később.
-Marcus! Marcus!- kiabált
anya.
-Mi az?
-Fogalmam sincs, ez hogy
lehet de…
-De mi?
-Állapotos vagyok.
-Mi? Az lehetetlen! Hiszen
halott vagy!
-Én is tudom, de a gyerek már
mozog. Gyorsan fejlődik.
-Hát persze, hiszen vámpír-
világosította fel apám.
A következő kép apám
életéből, néhány héttel későbbi, amikor megszülettem. Na, erre a részre vártam.
Anya a karjaiban tart, és mosolyog rám.
-Te vagy a leggyönyörűbb
kislány a világon Claire.
Nemsokára apa belép, és
kivesz anya karjaiból.
-Marcus! Ne vidd el!-
kérlelte sírva, de nem érdekelte. Amikor anya megtudta, hogy apám a rossz
vámpírok oldalán van, apa nem bánik vele olyan kedvesen, mint előtte. Tömlöcben
tartotta, pedig tudta, hogy terhes velem. Aztán, mint most kiderült, el is vett
tőle. Vagyis anya mondott igazat. Megjelent még egy olyan képkocka is, mikor
anya egy mérgezett karóval várta apámat, de aztán képtelen volt megölni. Apa
lefeküdt vele, csakhogy megmeneküljön, aztán visszazárta a tömlöcébe. Anya
sokáig szenvedett, de sikerült megszöknie. Utána sajnos nem tudom vele mi lett,
mert apám életének a végignézését választottam.
-Apa!- láttam meg saját
magamat. Ez kb. 100 éve volt- Kérdezhetek valamit?
-Mi az?
-Nekem…nincs anyukám?
-Volt, de meghalt
-Mi történt vele?
-Ne firtassuk ezt jó?
Nos igen, most már azt is
értem, miért hárította a témát. Próbálom megérteni, hogy miért változott meg
apa viselkedése anya iránt. Hiszen LÁTTAM, milyen kedves volt vele. És nagyon
aranyosak voltak együtt. De ezt már nem tudtam ott rendesen végiggondolni, mert
megjelent megint a füstfelhő, aztán már a saját ágyamban ébredtem. Úgy
döntöttem, hogy elmegyek anyához, hogy elmondjam neki, tudom, hogy nem ő a
hibás abban, hogy nem tudott felnevelni.
Loren szemszöge:
Prue átváltoztatta Maggie-t,
és meg kell hogy valljam, egészen jól el tudja nyomni magában az emberi vér
után való éhséget. Tökéletesen megelégszik az állatvérrel is. Bár azért rajta
kell tartanunk egy-két hétig a szemünket, mert még új. Nehogy valami hülyeséget
csináljon. Végül is az ember vér egyszerűen mennyei. Igen, én már ittam. Még a
vámpírlétem legelején. Nem vagyok rá büszke, de ez van. Marcus az orromnál
fogva vezetett. De olyan édesen csókolt az első alkalommal, hogy nem tudtam
neki ellenállni. Na jó, nem gondolok ezekre vissza, mert csak fájdalmat
okoznak. Inkább kinyitom az ajtót, ugyanis csengetnek. Teljesen elképedtem,
mikor megláttam, Claire jött. Kicsit megrettentem, és azt vizsgáltam, nem
rejtett-e mérgezett karót valahová.
-Ne keresd! Nincs nálam
fegyver. Nem akarlak bántani.
Kicsit nehéz volt elhinnem,
hogy ilyet mond, de végül csak megbékéltem a tudattal, és kedves hangon szóltam
hozzá, abban a reményben, hogy talán az utóbbi kb. 24 órában valamilyen csoda
folytán megbékélt velem.
-Mi szél hozott?
-Bemehetnék?
Hezitáltam egy kicsit, majd
kitártam előtte az ajtót.
-Én csak azért jöttem, hogy
elmondjam: Sajnálom. Már tudom, hogy apám elvett tőled, és nem te hagytál el
engem. Ez tényleg nem volt szép tőle. Nem tudom mi üthetett belé, hiszen az
elején olyan kedves volt veled. Olyan ez, mint egy rossz átok.
Az átok szóra felkaptam a
fejem, és elgondolkoztam. Trish az elejétől kezdve nem kedvelt engem. És ő
igencsak különleges vámpír, ugyanis az anyja egy boszorkány. Mi van, ha
Marcus-t megigézte, és azért lett undok velem. Oké, ez egy elég buta
feltételezés, hiszen Marcus így is úgy is a rosszak vezetője, teljesen mindegy,
hogy megigézik-e vagy sem. De mégis. Annak ellenére, hogy a rossz oldalon állt,
velem mindig kedves és megértő volt. Vagyis addig, amíg meg nem tudtam, hogy
nem a jó oldalon van. De őszintén ez engem az elején egyáltalán nem zavart.
Csak utána gyűlöltem meg, miután úgy bánt velem, mint egy rongydarabbal.
-Min gondolkozol?- zökkentett
ki a gondolatmenetemből a lányom.
-Apádon- válaszoltam
egyszerűen.- De várjunk csak, honnan tudtad meg az igazságot?
Erre mindent elmondott nekem,
én meg hitetlenkedve figyeltem.
-Örülök, hogy már nem
haragszol rám- öleltem át.
Ez egy konkrét fejezet a
történetből. Igazából a fejlődés mondjuk az előző három történetemhez képest
látványos. És tényleg nem hibáztathatom magam, amiért tizenöt-tizenhat évesen
egy klisés, kissé kidolgozatlan és cseppet sem korhű alkotás lett a
végeredmény. Egyébként 8-10 fejezet volt, ameddig jutottunk vele, mielőtt
abbahagytuk volna, olvasóink nem emlékszem, hogy voltak-e, és ha igen, milyen
számmal. De legalább mi ketten jóban lettünk, és ha nem is rendszeresen, de így
7-8 év elteltével is van, hogy váltunk néhány szót.
H.O.P.E. –
Hold on. Pain ends (2013)
Avagy a One Direction fellángolásom.
Vagy valami olyasmi. Természetesen követnem kellett a tömeget, mint sok minden
másban, és akkoriban a csapból is ők folytak. Több próbálkozásom is volt velük
kapcsolatos fanfictionre, de egyik sem volt elég ütős. Úgyhogy kombináltam a
srácok népszerűségét egy másik feltörekvőben lévő témával. Tudjátok mire volt
még nagy kereslet akkortájt? E. L. James –
A szürke ötven árnyalata című könyvére. Olyan lányokat láttam akkor könyvvel
a kezükben, akiket soha máskor előtte – de utána se.
Szóval, mivel kezdtek
elfordulni a sablonos „találkoztak a koncerten és első látásra egymásba
szerettek, aztán boldogan éltek, amíg meg nem haltak”- típusú nyálas
történetektől az olvasók, és a tömeg vérszomjasan leste a prédákat – esetünkben
a szexuálisan túlfűtött 1D fanfictionöket -, alkottam én is egyet. Nos, igen,
ez blogger karrierem egyik nagy sötét foltja, nem vagyok rá büszke. Fiatal
voltam, és hülye, aki a népszerűségért a lelkét is eladta volna…
Viszont, hogy pozitívumot is
mondhassak erről a történetről, annak ellenére, hogy nem mutatott jó példát,
plusz az eleve egy kiábrándító dolog, hogy nekem is csak az számított, hogy
minél több visszajelzés érkezzen, a maga módján egyedi sztori volt.
„Van egy csaj, aki nagyon régóta olvassa az írásaimat (talán a
kezdetektől nem) és az ő kommentjei szinte mindig ott vannak a részek alatt és
nagyon jól esik nekem, hogy már ilyen régóta velem van. Remélem, hogy magadra
ismertél, igen Timi, te vagy az.
Nemrég megkért, hogy olvassak bele a blogjába és
mondjak róla neki véleményt. Nos, én úgy döntöttem, hogy a véleményemet inkább
ide írom.
Aki ismer, az tudja, hogy ami a szívemen, a számon,
szóval teljesen őszinte véleményt írok.
Amikor az elején elkezdtem azt hittem, hogy 'na,
megint egy blog egy depis csajról, aki felvágja az ereit, aztán valaki
megsajnálja'. Aztán amikor tovább olvastam kezdett izgalmasabbá válni a sztori,
amikor kiderült, hogy az 1D feloszlott és Niall összeveszett a srácokkal majd
visszament a húgához. Akkor rögtön felbomlott az előbbi tévhitem, hogy ez
megint valami tucat, mert ilyet azért még nem gyakran olvastam. Utána egyre
jobban érdekelt és amint megtudtam, hogy mivel foglalkozik Harry, Louis, Liam
és Zayn akkor már tudtam, hogy ez semmikép sem tucat, sőt még nem olvastam egy
ehhez hasonlót sem. Amikor elrabolták Niall húgát és megtudtam, hogy miket
műveltek vele teljesen új személyiséget adott a srácoknak, amit nagyon jól
megírtál. Aztán a későbbiekben a visszatekintőt az első napra és Harry
érzelmeire is nagyon szépen megfogalmaztad, ami különösen tetszett.
Egyszóval mindenkinek csak ajánlani tudom a blogot,
nekem nagyon bejött, igaz az elején vannak elég durva +18-as részek, de nem ez
a blog teljes lényege, szóval engem ez is megfogott, hogy nem egy pornó, de azt
a részt, amit olyanra kell írni azt ízlésesen fogalmaztad meg.
Egyszóval mindenkinek csak ajánlani tudom Timi
blogját, nem fogjátok megbánni.”
A történet főszereplőnk,
Ciara Horan elrablásával kezdődött. A zenekar feloszlott, Niall és húga pedig
olyan rossz helyzetben voltak egy idő után, hogy már nem volt hol lakniuk.
Segítséget szeretett volna kérni a korábbi bandatagoktól – akik továbbra is egy
közös lakásban éltek -, de ők megtagadták azt. Niallt összeverték Ciarát pedig
behurcolták magukhoz, bezárva tartották, és kiélték rajta beteges vágyaikat.
Na, itt most felvetődik a kérdés, hogy Niall vajon
miért nem jelentette a rendőrségen, hogy a húgát elrabolták. Ismerte a címet,
az elkövetőket még jobban, és nagy valószínűséggel volt annyi esze, hogy tudja,
mit művelnek a testvérével odabent… Szóval, igen, logikai buktatót ebben sem
nehéz találni.
Ciara később megszökött és
kórházban kötött ki, ahol újra találkozhatott rég nem látott bátyjával. Egy
apróságra azonban nem számított: teherbe esett. Nem sokkal később megjelent
Harry a színen, aki addigra szánta-bánta bűneit és megpróbált közeledni a
lányhoz.
Hogy azért hagytam-e itt abba
a sztorit, mert rájöttem, ennél többet nem lehet kihozni belőle – legalábbis
úgy, hogy értelme is legyen -, vagy esetleg tudatosult bennem, hogy ez nem
nekem való, és attól, hogy az ilyen történetekkel lehet hamar sok olvasót
szerezni, még nem kell nekem is követnem ezt a fajta viselkedést, nem tudom. De
nem folytattam, és nem is próbálkoztam többé fanfictionökkel…
Ali, Dani,
Bálint, na meg mi (2013)
Csodálatos, saját gyártású fejléc (Én vagyok Nina Dobrev, mert csak)
Gyerekek, a 2013-as életem
nyara volt. Forgattunk egy teljesen értelmetlen, de vicces videoklipet a
barátnőimmel, termékeny voltam blogos tekintetben, és tényleg tök jól éreztem
magam. És nem csupán a közzétett blogokon ontottam magamból az újabb részeket,
hanem volt egy titkosított blogom, amin egy olyan történetet vezettem, amit
csak a barátnőimnek meg magamnak írtam – hogy jót röhögjünk. Vicces, hogy ez az
egyetlen olyan (nem vers vagy novella) alkotásom, amelyiknél eljutottam az
utolsó (harmincegyedik) fejezetig is.
2013-ban Márta Alex
(művésznevén ByeAlex) – Kedvesem című dala csendült fel az Eurovíziós
Dalfesztivál döntőjében, Malmöben, amivel a tizedik helyezést zsebelte be. A
többség – mint általában mindig – elégedetlen volt, nem értették miért ez a dal
jutott ki, szitkozódtak. Minket viszont teljesen megbabonázott nem csupán ez,
de Alex korábbi és későbbi dalai is.
A blog ötlete abból nőtte ki
magát, hogy az egyik barátnőmnek Alex jött be nagyon, a másiknak pedig a
gitárosa, Kővágó Dániel. És mivel tudták, hogy írok, kérték, hogy írjak már egy
történetet velük és a két sráccal a főszerepben. Először egy rövid novellának
indult. De annyira jól sikerült, hogy folyton folytatást szerettek volna.
Úgyhogy lelkesen alkottam, és mindig jókat nevettünk a végeredményen. Egyre
jobban kiterjedt rengeteg sztár crushunkra, akikekkel kavarhattunk benne, a
vége felé már tényleg minden jött-menttel összefeküdtünk, de persze az
alapkoncepció az volt, hogy a legvégén mindenki az eredeti kiszemeltjével
legyen.
Én csak a nyolcadik
fejezetben léptem színre, addig abszolút a barátnőim története volt, akkor
mondtam azt, hogy most már én is szívesen benne lennék, úgyhogy kerestünk nekem
egy pasit, aki passzol a képbe. Így az enyém lett Simon Bálint, az Ivan&The
Parazol dobosa, aki úgy illett a képbe, hogy Danival is volt egy közös „bandájuk”
– ha lehet így nevezni, a MONSTAZ. És az ő egyik klipjük volt az ötletgazda a
saját nyári videoklipünkhöz is.
Nem mesélem el a teljes
történetet, és nem rakok be részleteket, mert még élni szeretnék – és a
barátnőm megölne ezért. De egy olyan részletet bemásolok, amiből semmi nem
derül ki a cselekmény alakulásából, illetve csakis rólam van benne szó:
A szülinapom reggelén még
egyáltalán nem gondoltam, hogy bulizni fogok. Miután felkeltem, és készítettem
magamnak reggelit, indultam is az egyetemre. A nap folyamán kaptam pár SMS-t, a
hallgatótársaim közül páran odalöktek egy-egy "Boldog szülinapot!"
üdvözlést, és facebook-on is jött pár értesítő. Ez így ment már évek óta, nem
is vártam sokkal többet. Na jó, legfeljebb Simitől. De egy lány elvárhatja a
barátjától, hogy meglepje, nem?
Amikor délután végeztem, Simi
az egyetem előtt várt rám, aminek nagyon örültem.
- Hogy kerülsz ide? -
kérdeztem egy csók után.
- Reggel olyan hamar
elmentél, hogy nem volt időm felköszönteni..
- Sajnos én nem tehetem meg,
hogy délig aludjak. Miért nem keltél korábban, ha szándékodban állt
felköszönteni?
- Ezt most komolyan tőlem
kérdezed? Tudod milyen aluszékony vagyok. Na jó. Boldog szülinapot! - csókolt
meg újra - És most jöhet a meglepetés - indult el a kocsi felé, én pedig
követtem.
- És mi az? - kíváncsiskodtam.
- Ismered a meglepetés
fogalmát? - húzta össze szemöldökét.
- Jó vágom. Akkor indulj! -
sürgettem, mert égetett a kíváncsiság. Simi sebességbe tette a kocsit, majd el
is indultunk. A Duna-part egy elhagyatottabb részén leparkolt. Ő kiszállt, majd
az én oldalamon is kinyitotta az ajtót, és kisegített a járműből.
- Gyere! - fogta meg a kezem,
és elindultunk az egyik irányba. Amikor már láttam, hogy mi vár minket, egy
pillanatra megtorpantam. Egy asztal volt megterítve két személyre, közepén
néhány szál rózsával és egy égő
gyertyaszállal. De ami a
legmeglepőbb, hogy egy pincér is állt készenlétben az asztal közelében. - Egy
romantikus vacsora két személyre, pincérrel, háttérben a csodás naplementével -
ismertette Simi azt, amire már magamtól is rájöttem. De azt csak akkor vettem
észre, hogy onnan mennyire jó a kilátás az éppen lemenő napra. Még csak délután
fél 5 volt, de ugye télen hamar sötétedik, így már egészen lent volt a nap, és
a körülötte lévő lilás-rózsaszínes égbolt gyönyörűen harmonizált halvány
sugaraival. Mosollyal az arcomon mentem közelebb az asztalhoz, ahol Simi
kihúzta nekem a széket, és miután leültem, ő is helyet foglalt velem szemben. A
pincér töltött a poharunkba egy kis pezsgőt, majd tálalta nekünk a vacsorát.
- Bolognai spagetti! -
csillantak fel a szemeim kedvenc ételem láttán.
- Igen. Tudod gondolkoztam,
hogy mi lenne illőbb, azért mégis csak a szülinapod van. De pont ezért a
kedvenc ételed a legjobb, nem igaz? - mosolygott.
- Nem. Kaviárt kellett volna
hozatnod meg mindenféle drága ínyencséget. Vidd innen, látni sem bírom! -
színészkedtem.
- Nagyon vicces. - húzta
mosolyra a száját.
- Tudom - nevettem - Na
együnk!
Miután befejeztük a vacsorát,
és a desszertre vártunk, Simi felállt egy "Mindjárt visszajövök"
mondat kíséretében. Pár perc múlva újra ott ült velem szemben, de ezúttal egy
lyukacsos doboz volt a kezében.
- Ez micsoda.
- Ajándék. Olyat akartam,
aminek tényleg örülnél, még hogyha apróság is - nyújtotta át a dobozt, majd
felnyitottam a tetejét.
- Jaj Istenem! - tettem a
szám elé a kezem, amikor megláttam a doboz tartalmát. Egy imádni való szürke
kiscica volt benne.Kivettem, és rögtön babusgatni kezdtem.
- Khm... Még a végén
féltékeny leszek - röhögött Simi.
- Most miért vagy ilyen? Nézd
meg azt a cuki pofiját, meg azokat a gyönyörű zöld szemeit. Ne mondd, hogy nem
aranyos!
- De nagyon is. És elvonja az
összes figyelmedet rólam. - vágott sértődött fejet.
- Ó, jaj! - tettem vissza a
cicust a dobozba, majd átültem Simi ölébe - Most jobb?
- Nem is tudom - játszotta
még mindig meg magát, mire megcsókoltam.
- Szeretlek. - mondtam, majd
ismét megcsókoltam.
- Elnézést - zavart meg
minket a pincér, úgyhogy elváltunk egymástól, és én visszaültem a helyemre.
Lerakták elénk a desszertet, ami szintén egy kedvencem volt: Fekete erdő torta.
- Hogyhogy így emlékszel
mindenre, amit szeretek? - lepődtem meg.
- Most ebben mi olyan
hihetetlen?
- Nem tudom. Csak olyan
furcsa. De nagyon jól esik - mosolyogtam és a villáért nyúltam, hogy megegyem a
sütit.
Miután mindent
elpusztítottunk, visszamentünk a kocsihoz. Én beraktam a cicát dobozostul a
hátsó ülésre, majd Simi legnagyobb meglepetésére nem az anyósülésen foglaltam
helyet, hanem az ölében. Csók közben leengedtem az ülés háttámláját, és ő értve
a célzást, vetkőztetni kezdett…
