2019. december 29., vasárnap

Top 10 kedvenc könyves jelenet 2010-2019.

A sorozat nyolcadik részében összegyűjtöttem a kedvenc könyves jeleneteimet. Ez az utolsó konkrét könyvekkel foglalkozó bejegyzés a sorozatból. A hátralévő kettőben már csupán egy visszatekintés, illetve egy jövőbeni terv szerepel majd…
Ha valaki nem szeretne cselekményleírásba botlani, inkább ne olvassa el ezt a részt, mert az összes idézet elég hosszú és részletekbe menő.

10. Az olvasás…
Sarah Andersen – Macskapásztor

9. Cortez és Reni első csókja
Leiner Laura – A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül

– Azért jó volt a buli? – kérdeztem, és annyira nevetségesnek hatott a kérdésem, hogy félig sírva, félig nevetve néztem rá.
Cortez halványan elmosolyodott, aztán megölelt. Mínusz ezer fok, sírás, reszketés, várakozó taxis, eltűnt Virág, őt kereső Ricsi, úton lévő apu… ez mind eltörpült egy pillanatra, mert a gyomromban hibernálódott lepkék egyszer csak felébredtek és vadul csapkodni kezdtek. Cortez átölelt, közben megsimította a hajam, én pedig a pulcsiját összekönnyezve (!) néztem a távolban fellőtt tűzijátékot. Biztos, hogy borzalmasan fáztam, de már nem nagyon éreztem. Aztán. Aztán olyasmi történt, ami jogosan kerül be életem legvitatottabb, legérthetetlenebb és legdöbbenetesebb eseményei közé. Még mindig nem tudom pontosan, hogy volt, de megpróbálom figyelmen kívül hagyni azt a fura érzést a mellkasomban és koncentrálni a pontos leírásra. Cortez megsimította a hajam, aztán kicsit eltolt magától, hogy lássa az arcom. Emlékszem, még egyszer megtöröltem a szemem, és utána ránéztem. Fél kezével még mindig átkarolt, és óvatosan maga felé húzott. A döbbenettől reagálni sem tudtam, de amikor egy pillanatra megállt, várva, hogy mit szólok a dologhoz, és a szemembe nézett, én hajoltam közelebb hozzá. Megcsókolt! Te jó ég! Ott álltunk, szétfagyva, petárdazajjal körülvéve, az eget betöltő tűzijátékok alatt, és megcsókolt! Hihetetlen volt és fura, és hirtelen, de közben pedig csodálatos és elképesztő, és nem is értettem az egészet, aztán már véget is ért. Ugyanis Ricsi kiáltott ránk messziről, valami olyasmit, hogy sehol nem találja Virágot, mi pedig egy pillanat alatt elléptünk egymástól.

8. A pilóta és a kis herceg első találkozása
Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg

- Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt... Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék.
(…)
Hát erre rajzoltam egyet.
Figyelmesen szemügyre vette, aztán:
- Nem! - mondta. - Ez már nagyon beteg. Csinálj egy másikat nekem.
Rajzoltam egy másikat.
Kis barátom kedvesen, de elnézően mosolygott.
- Jó, jó... Csakhogy ez nem bárány, hanem kos. Ennek szarva van.
Megint újat rajzoltam. Ez se volt jó neki, akárcsak az előzők.
- Nagyon öreg. Nekem olyan bárány kell, amelyik sokáig él.
Erre már kifogytam a türelemből. Mielőbb neki akartam kezdeni a motorom szétszerelésének; ráfirkáltam hát a papírra a mellékelt rajzot.
- Tessék - mondtam. - Ez itt a ládája. Benne van a bárány, amit akarsz.
Nagy meglepetésemre egyszeriben fölragyogott az arca.
- Ez az! Éppen így akartam! Mit gondolsz, sok fű kell ennek a báránynak?
- Miért? - Hát mert nálam odahaza minden olyan kicsi...
- Biztosan elég lesz neki. Egészen kicsi bárány. A rajz fölé hajolt.
- Nem is olyan kicsi... Nézd csak! Elaludt...
Így ismerkedtem meg a kis herceggel.

7. Marianne és Philip második találkozása
Julianne Donaldson – Edenbrooke

Sikoltozva buktam fel a víz alól, miközben úrinőhöz méltatlanul harákoltam. Rémülten láttam, hogy villámsebesen távolodom a háztól. Bár a víz nem volt mély, nem bírtam megvetni a lábam a kavicságyon. A síkos kövek meg az erős sodrás miatt többszöri próbálkozásra sem sikerük felállnom.
Egy nagy szomorúfüzet vettem észre a távolban, amelynek ágai egyenesen a vízbe lógtak. Kinéztem magamnak az egyik ágat, ami teherbíróbbnak tűnt, mint a többi. Amikor a víz karnyújtásnyira sodort hozzá, jó erősen belekapaszkodtam, és addig kapálóztam, amíg ki nem tornáztam magam a partra.
Felbotorkáltam a töltésen, hanyatt feküdtem, és lihegve terültem el a füvön. Kis idő múlva felálltam, csuromvizes voltam, és sárfoltok, fűszálak meg ázott levelek tarkították a ruhám redőit. A hajamhoz nyúltam, ami furcsa alakzatban lógott le a fejemről, és egy falevelet szedtem ki belőle.
Ó, a csudába! Ki kellett találnom, hogyan tegyem szalonképessé magam vacsoráig, alig maradt időm, jóval tovább maradtam el a kelleténél. Tudtam, ha nem sietek, lekésem a vacsorát. És mi lesz, ha meglátnak?
Hátrasimítottam a hajam, és a híd felé indultam.
(…)
A hídhoz érve lódobogást hallottam a hátam mögül. Gyorsan hátrafordultam, és láttam, hogy egy lovas közeledik felém. Mivel nem akartam, hogy a nedves, sáros ruhám már a kezdet kezdetén lerombolja a renomémat, gyorsan a híd oldalához húzódtam, leguggoltam, és csendben meglapultam a magas fűben.
Pattanásig feszült idegekkel figyeltem a közeledő lépteket. Fütyörésző hang kísérte a lódobogást. Kíváncsian dugtam ki a fejem a fűből, éppen akkor, amikor a ló a hídhoz ért. Ijedtemben hátrahőköltem, és azonmód elvesztettem az egyensúlyomat. Kétségbeesetten csapkodtam a karommal, nehogy hanyatt essek, de hiába hadonásztam, mint az őrült, nem kerülhettem el a sorsomat, és sikítva zuhantam a folyóba – immár másodszor. Amikor felbukkantam, láttam, hogy a ló begázol a vízbe, és valaki felém nyújtja a karját
 – Fogja meg a kezem! – mondta a veszedelmesen ismerős hang. Nem mertem felnézni.
– Köszönöm, nem! Kétségbeesetten próbáltam talpra állni.
– Köszönöm, nem? – ismételte az illető meglepett, csúfondáros hangon.
Félig gyalogolva, félig úszva átevickéltem a túlsó partra. Ezúttal viszonylag ügyesen kikecmeregtem a vízből, nyilván a külső körülmények hatására. Kimásztam a partra, és így szóltam:
– Egyedül is… – Megbotlottam a nedves szoknyámban, és hasmánt terültem el a sárban. Gyorsan talpra ugrottam. – Higgye el, uram, egyedül is elboldogulok.
Hogy hitelt adjak a szavaimnak, fürge léptekkel elindultam a folyóparton. Hallottam, hogy a ló is kijön a vízből, és a nyomomba szegődik. Konokul elfordítottam a fejemet, és ügyet sem vetettem a férfira, de közben azon imádkoztam, nehogy meglássa az arcomat.
A csizmanyikorgás hallatán rájöttem, hogy leszállt a lováról. Pillanatok alatt ott termett mellettem.
– Megkérdezhetem, miért bujkál a folyóparton, Marianne?
Ó, a csudába! Szóval, mégis felismert! Oldalra sandítottam. Philip (már ha tényleg így hívták) még fessebbnek tűnt, mint előző este. A haja puhán csillogott a napfényben, és a szeme is vidáman ragyogott. En meg sárosán, csuromvizesen álltam előtte, és falevelek tapadtak a hajamra. Azt sem tudtam, hova legyek szégyenemben. Szavamra, egyetlen lánynak sem volt még része ekkora megaláztatásban.
– Azért bújtam el, mert nem akartam ilyen sárosan mutatkozni – szegtem fel az állam önérzetesen.
– Miért, sáros volt? – vonta fel a szemöldökét Philip. – Mielőtt beesett a folyóba?
Idegesen köszörültem meg a torkom.
– Kétszer estem bele.
Philip mosolyogva préselte össze az ajkait, és hosszasan fürkészte a horizontot, mintha így próbálná visszanyerni az önuralmát. Amikor újból rám nézett, nevetés bujkált a tekintetében.
– És, ha szabad kérdeznem, miért esett be a folyóba?
Amikor rájöttem, milyen ostobán viselkedtem, milyen gyerekes és illetlen dologra ragadtattam magam, lángvörös lettem.

6. Sirius és Csikócsőr megmentése
J. K. Rowling – Harry Potter és az azkabani fogoly

- Jól figyeljetek – folytatta Dumbledore, minden egyes szót gondosan artikulálva. – Sirius Flitwick professzor szobájában van, a hetedik emeleten. Az a tizenharmadik ablak a Nyugati Toronytól számolva. Ha minden jól megy, ma este két ártatlan életét is megmenthetitek.
(…)
-Csikó! – hebegte Hagrid.
Suhintás, majd puffanás hallattszott. A hóhér dühében a kerítésbe vágta a bárdját. Azután felhangzott Hagrid óbégatása, de Harryék ezúttal értették is, mit mond.
- Megszökött! Megszökött! Eszem azt a drága is csőrét. Biztos kiszabadította magát! Jól van, Csikó, okos vagy!
(…)
- Ne vesztegesse az időt Sirius – zihálta Harry. – Pillanatokon belül benyitnak Flitwick szobájába és észreveszik, hogy eltűnt.
Csikócsőr a kőpárkányt kapálta lábával, és idegesen rázta a fejét.
- Mi történt a másik fiúval, Ronnal? – kérdezte sietve Sirius.
- Fel fog épülni. Még nem tért magához, de Madam Pomfrey azt mondta, ki tudja kúrálni. Induljon – gyorsan!
Black azonban még mindig Harry arcába meredt.
- Hogy köszönjem meg…
- INDULJON! – kiáltott rá kórusban a két gyerek.
Black egy rántással megfordította Csikócsőrt.
- Találkozunk még – szólt. – Bebizonyítottad, hogy apád fia vagy, Harry…

5. Gina megtudja, hogy valójában kicsoda Abigél
Szabó Magda – Abigél

Az asszony rátolta a reteszt az utcai feljárat felőli hallajtóra, s leereszkedett egy székre. Arcáról most letörlődött a derű, most azért látszott, hogy elmúlt negyvennyolc éves, és már fáradt, és talán meg volt ijedve ma este ő is. A kislány odatörleszkedett hozzá, szerette volna megmondani neki, mennyire szereti, s míg fogalmazta, hogy kezdjen hozzá, Horn Mici megszólalt:
– Először a férjemet vesztettem el, aztán a fiamat. Nem akarom, hogy más is elveszítse a férjét meg a fiát, olyan értelmetlenül, olyan idegen célokért harcolva, ahogy én. Elég, ha én lettem árva és nyomorult.
Az „ezer ördög” arc most merev volt, ismeretlen, keserű. Gina rátette kezét a karjára.
– Abigél nem árva, ha a férje… ha a fia… ha nincs is igazi családja már. Abigélt mindenki szereti. Én a legjobban.
A nagy zöld szempár pillantása ráfordult, és Horn Mici felnevetett. A régi mókás nevetése volt, amitől úgy idegenkedett eleinte.
– Te a legjobban? Bizonyos vagy benne? Te csak a hősöket szereted, kis Vitay, a csinos, fiatal hadnagyokat, jókedvű, bolondos asszonyokat, akik táncolnak, meg pimasz hangon beszélnek az igazgatóval, és nem engedelmeskednek senkinek. Zsuzsanna szereti Abigélt, Vitay, Zsuzsanna, aki akkor is ráismert már, és féltette, mikor mindenki elhitte a komédiáját, és azt gondolta róla, szentimentális vén szamár.
Elhallgatott, az indulat elfojtotta a szavát. A kislány csak állt előtte. A felismerés, amely végre elért a tudatáig, olyan nagy volt és olyan megrázó, mint semmi ebben az iszonyú és gyönyörűséges hét hónapban.
– Te szereted Abigélt? – kérdezte Horn Mici. – Hisz eddig a percig azt képzelted, hogy én vagyok az. Én, és nem a legbátrabb és legtisztább szívű férfi, akit valaha ismertem.
(…)
„Apám – mondta magában –, igazi apám, akinek holnaptól fogva elhagyom a nevét, hiszen én Makó Anna lettem, születtem Bolitán, apám, te igazi, azt írtam róla, gyáva és buta, azt mertem írni róla abban a dolgozatban, amelyet a püspök is elolvasott. Apám, igazi apám, te ott a távolban, annyiszor sértettem meg, ahányszor csak alkalmam volt – mivel tudom valaha jóvátenni, hogy csak most ismertem fel Kőnig tanár úrban Abigélt?”

4. Gabriel és Callie első csókja
Sarah MacLean – A csábítás kilenc szabálya

– Azért jöttem, hogy megkérjem, csókoljon meg – suttogta alig
hallhatóan Lady Calpurnia.
(…)
– Miért?
Callie a kérdés hallatára tágra nyitotta a szemét. A másodperc töredékéig pillantásuk találkozott, de Callie utána újra a földre szegezte tekintetét.
– Mylord – hebegte.
– Miért kéri ezt tőlem? Nem mintha nem lenne hízelgő a helyzet, de biztosan ön is belátja, hogy az egész azért némiképp furcsa.
– Nem... nem tudom.
A márki lassan csóválta a fejét. A ragadozó kiszagolta a zsákmányt.
– Ez, drágaságom, nem jó válasz.
– Nem illik így szólítania, ez túlontúl bizalmaskodó.
A férfi erre kissé elmosolyodott.
– Itt van nálam, a hálószobámban, és arra kér, hogy csókoljam meg. Szerintem megengedhetem magamnak a feltételezést, hogy már rég túllépte az illendőség határait, ezért újra felteszem a kérdést: miért?
Callie megint lehunyta a szemét, ismételten borzalmasan zavarba jött. Egy pillanatra a férfi azt hitte, hogy nem is fog válaszolni. Ám Callie kihúzta magát, vett egy nagy lélegzetet, és azt mondta:
– Még soha nem csókolt meg senki, ezért arra gondoltam, hogy már eljött ennek is az ideje.
(…)
Szeretném megtudakolni, hogy hajlandó-e üzletet kötni velem.
Callie kételkedve nézett rá.
– Üzletet? – Hátralépett egy lépést, hogy nagyobb legyen a kettejük közötti távolság. – Milyen üzletet?
(…)
Fizetségképpen megkapja a csókját.
(…)
Callie lélegzet- visszafojtva állt, úgy tűnt, hogy Ralston kérdésére teljesen lemerevedett. A márki mosolygott a lány idegességén, ujjával végigsimított a haján, és egy tincset finoman a füle mögé simított.
Callie hatalmas barna szeme rászegeződött, és a férfi hirtelen nagy gyengédséget érzett iránta. Közelebb hajolt hozzá, nagyon lassan, mintha attól félt volna, hogy megijeszti. Egy rövid pillanatig ajkaival hozzáért a szájához, de a lány rögtön félreugrott, és a szája elé kapta a kezét.
A férfi kérdőn nézett rá, és várta, hogy megszólaljon, de mivel hallgatott, ezért megkérdezte:
– Valami baj van?
– Nem... semmi – mondta a kelleténél kicsit hangosabban. –
Nem, minden a legnagyobb rendben, mylord, köszönöm szépen.
A férfi mosolygott.
– Azt hiszem, félreértette az iménti élményt. – Elhallgatott, nézte, hogy Callie arcán milyen zavar tükröződik. – Én, ha valamibe beleegyezek, akkor azt szívvel-lélekkel teszem. Ez nem az a csók volt, amiért maga idejött, egérkém.
Callie fintorgott, amikor a férfi szájából meghallotta a becenevét.
– Nem az volt?
– Nem.
Callie idegessége tovább fokozódott, és megint a köpenyét rángatta.
– Ön tényleg igazán kedves. Én azonban teljes mértékig elégedett vagyok azzal, ahogyan ön teljesítette megállapodásunk önre eső részét.
– A nagyon kedves nem az, amire törekednie kellene – mondta a márki, megfogta a lány nyugtalan kezeit, és még mélyebb hangon kijelentette:
– Ez a csók nem elégítheti ki önt.
Callie megpróbálta kiszabadítani a karját, de Ralston nem engedte el. A férfi magához vonta, és a lány kezét a vállára tette. A lány a közelségétől szinte csak cincogni bírt, beszélni nem.
– És milyen az a csók, ami kielégítene?
A márki erre megcsókolta, valóban megcsókolta.

3. Gina bocsánatot kér a lányoktól
Szabó Magda – Abigél

Játék volt, de senki sem érezte annak. „Istenem, ments meg minket a haláltól!” – gondolta Gina.
Kinn a pinceajtó mögött megint elfutott valaki, aztán nehézkesebb lépések következtek, Zsuzsanna kinézett, azt mondta csöndesen, a feltételezett sebesülteket viszik az orvosnőhöz hordágyon a nyolcadikosok. „Meg kellett volna köszönnöm, hogy játszanak velem, hogy tudnak valamit, amin nevetni lehet, valamit, aminek semmi köze a háborúhoz, ami nem bomba és halál és veszedelem, a terráriumot, amit adni akartak. De buta voltam, buta és gőgös!” „Mi lesz, ha holnap igazi bomba hull? – kérdezte magában Kis Mari. – Az apám a fronton, a bátyám is, mi meg nem akartuk megenni a Vitay süteményeit.” „Nincsenek szüleim – gondolta Torma –, nem is tudom, milyen az, mikor valakinek szülei vannak. A nagybátyám folyton gyötör, de ha egyszer a Matulát igazán eltalálja valami, és ő sem él már, senkim sem lesz, és ha az épület is leég, nem lesz még otthonom sem.” Zsuzsanna értetlenül kapta fel a fejét, mikor Vitay hirtelen felpattant, szembefordult az osztállyal, és azt kiáltotta:
– Bocsássatok meg, ha tudtok, úgy szégyellek már mindent, és kérem szépen a terráriumot is! – Csak nézte, hogy sír a pesti lány, és hallotta, hogy Kis Mari is felzokog, és Torma is meg Szabó, Szabó úgy sír, mint aki meg akar fulladni.
– Te is bocsáss meg, Gina – sírta Kis Mari –, a süteményért meg a gombokért! – És a prefekta látta, hogy a nyakába borult Vitaynak, és forrón megcsókolja.


2. Gina megtudja, miért nem mehet haza
Szabó Magda – Abigél

„Kislányom, nem jöhetsz el innen se most, se semmikor, ameddig még tart a háború.”
(…)
– Amit most elmondok neked, attól életek függnek. Nem akartam, hogy tudd, nem mintha nem bíznám benned, de se megijeszteni nem kívántalak, sem olyan gondokat zúdítani rád, amelyek elviselésére fiatalnak hittelek. Csakhogy ha most megint magyarázat nélkül hagylak itt, és egyszerűen megparancsolom, hogy itt maradj, anélkül hogy tudnád, miért, talán valóban megszöksz megint, vagy elkezdesz kételkedni bennem és a szeretetben, amely bennünket összeköt. Hát beszélek, de meglesz az ára. Ettől a pillanattól fogva vége a gyermekkornak, Gina. Felnőtt leszel, és soha többé nem élhetsz már úgy, mint más gyermekek. A magam életét, a sajátodat és a másokét teszem kezedbe. (…)
– Gina, a háborút elvesztettük. A háborút voltaképpen akkor elvesztettük, amikor megkezdődött; rossz célért indult, rossz eszközökkel. Annyit vesztettünk máris, hogy Isten tudja, mikor heveri ki a nemzet, pedig még nem vagyunk a végén. Most nincs más hátra, mint hogy próbáljuk megmenteni, ami még menthető, mielőtt a németek megszállnának bennünket, az embereket a városokban, a katonákat a frontokon. Mi, akik felismertük, mi a tennivalónk, be akarjuk fejezni a háborút. Ha sikerül, mérhetetlenül több ember marad életben, és megmenekül Budapest és a városok és a hadsereg maradéka. Ha nem, akkor tovább tart a pusztulás emberben, anyagban, és talán rámegyek én, és rámennek a társaim.
Most nem látta az arcát, mert elfordította előle, az ablakot nézte, a Hajda úr nagy üvegablakát, amelyen csipkefüggöny volt, békét és boldogságot és nagy családi fagylaltozások emlékét idéző függöny. De a tábornok tudta, hogy figyel, hogy így nem figyelt még soha életében.
– Az országban van ellenállás, van katonai és van civil is. A katonai ellenállás egyik előkészítője én vagyok. Ha belebukunk, vagy én személy szerint belebukom, és téged elérnek, ember vagyok én is, aki félti az ivadékát. Ha azzal zsarolnak, hogy téged elvittek, kínoznak, talán nem lesz erőm a hallgatáshoz, csak te megszabadulj. Nem kockáztathatom, hogy esetleg eszköz légy a vállalkozásunk ellenségei kezében. Nem szabad abba a helyzetbe kerülnünk, hogy veled próbáljanak becstelenségre kényszeríteni, vagy hogy ha hallgatok, és téged megölnek, te légy az áldozata annak, hogy megálltam az eskümet.
A kislány ajka megnyílt, mintha felelni akart volna valamit, aztán mégse tette. Csak apja kezét szorította meg, s ez most oly jólesett a tábornoknak, bajtársi kézfogás volt, bátor, erőt adó.
(…)
 Hát innen szöktél meg a múltkor. Ha sikerült volna, és csak egy embernek panaszolod el Pesten a Matula rémes szokásait, már vissza se hozhattalak volna, mert a titok kiderült, és ha bekövetkeznék a legrosszabb, és gyanakodni kezdenének rám, pár hónap múlva talán túsz lennél, akinek az élete csak az én becstelenségem árán váltható meg. Ezt akarod?
Ingatta a fejét, hogy nem. Most először hasonlított az édesanyjához, pedig minden vonását az apjától örökölte; a nézése lett olyan, mint a rég halott asszonyé. „Megtörtént – gondolta a tábornok, és nézte a lányát –, ahogy sejtettem, megtörtént. Vége a gyerekkornak, felnőttél, szegénykém.”

1. A kis herceg megszelídíti a rókát
Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg

Akkor jelent meg a róka.
- Jó napot! - mondta a róka.
- Jó napot! - felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.
- Itt vagyok az almafa alatt - mondta a hang.
- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg.
- Csinosnak csinos vagy...
- Én vagyok a róka - mondta a róka.
- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...
- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.
(…)
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...
Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is
- Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.
- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.
Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája.
- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
(…)
- Isten veled - mondta.
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.

+1. Év vége – mert most egyébként is aktuális

2019. december 28., szombat

Top 10 kedvenc műfaj - és műfajonként a kedvenc könyv 2010-2019


A könyveknél elég nehéz meghatározni egy konkrét műfajt, nem véletlenül van esetenként akár több tíz címke is ráaggatva egy-egy kötetre. A bejegyzés sorozatunk hetedik részében megpróbáltam rangsorba állítani a tíz kedvenc műfajomat, és kiragadni egy-egy adott műfajból a kedvenc könyvemet. De megeshet, hogy egy-egy regény egy másik műfajba is tökéletesen besorolható lenne, így itt nem lesz teljesen tiszta a kép, lesznek átfedések. De azért igyekeztem.

10. urban fantasy

Azt már említettem korábban, hogy a fantasyk nem teljesen az én világom. Bár a legnépszerűbb műfajnak mondható – legalábbis a moly adatbázisa szerint -, engem valahogy mégse kapott el ez a láz. Ellenben filmből elég sok fantasyt, urban fantasyt láttam már, de ez nem jelent semmit, mert filmekből teljesen más a beállítottságom, mint könyvek terén. Nem olvastam sem a Twilightot, A végzet ereklyéi vagy a többi árnyvadászos regényt, sem a Luxen-sorozatot, a Harry Pottert is éppen csak elkezdtem – bár ez utóbbi a kedvenceim közé tartozik. Ebből is látszik, hogy lehetnek kivételek, hiszen a Sötét erő trilógiát is szerettem. Viszont, mivel eléggé zöldfülű vagyok e téren, nem tudtam, hogy még a fantasyn belül is vannak alműfajok. Rájöttem, hogy azok, amiket én kevésbé kedvelek, azok a high fantasy regények, azok, amiket pedig elolvasok, és inkább nekem valók, az urban fantasy regények. A különbség közöttük, hogy az urban fantasy az a valós világban, valós környezetben játszódik, csak természetfeletti képességekkel felruházott szereplőkről szól.

Kedvenc urban fantasy regényem: J. K. Rowling Harry Potter és az azkabani fogoly
Olvasás: 2016.

9. klasszikus

Annak ellenére, hogy általában nehezen veszem magam rá a klasszikus olvasásra, nagyon sok olyan regény van a műfajban, amit el szeretnék olvasni – és szerencsére vannak olyanok is, amiket már olvastam, és egyáltalán nem bántam meg. Valaki pont a közelmúltban mondta nekem, hogy azért tűnhetnek a klasszikusok mumusnak, mert egyből mindenkinek a Háború és béke vagy valami hasonló „monstrum” jut róluk eszébe, pedig vannak közöttük tényleg igazi gyöngyszemek. Szóval ez egy kicsit átértékelte bennem a dolgot, és egyre jobban szeretnék hasonlót olvasni – minél hamarabb.

Kedvenc klasszikus regényem: Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Olvasás: 2018.

8. ifjúsági

Az utóbbi időben már egyáltalán nem tudok olyan szemmel nézni az ifjúsági regényekre, mint hajdanán. De mivel az elmúlt évtizedet nézem, nem maradhatott ki, hiszen évekig szinte csak ilyen könyveket olvastam. Felnőtt fejjel sajnos már egyáltalán nem tudok nagy rajongással viszonyulni hozzájuk, de néha megpróbálom úgy nézni, hogy ezek 12-16 éveseknek íródott, és ilyen viszonylatban nagyon gyűlölni sem tudom őket. Egyszerűen kinőttem belőlük. Mégis az elmúlt tíz évben olvasottak közül:

Kedvenc ifjúsági regényem: Jay Asher – Tizenhárom okom volt
Olvasás: 2014.

7. romantikus

Talán ez a lehető legtágabb műfaji meghatározás, ami csak létezik. Hiszen a könyvek háromnegyedére ráaggatható a romantikus címke is. De mivel az általam olvasott könyvek nagy része romantikus, így nem hagyhattam le a listáról. Egyébként, ha konkrétan meg kellene határoznom, hogy mi az, ami „szimplán csak romantikus” regény, nagyon más műfaji megkötés nélkül, csak ennyit mondanék: Danielle Steel, Amanda Quick és társai az élelmiszer boltok három-ötszáz forintos könyv sarkaiból. De ilyeneket pont nem olvasok, szóval az én kedvenc romantikus regényem olyan lesz, ami egy másik listán szereplő műfajba is besorolható lenne, de én csalok, ezért ide teszem.

Kedvenc romantikus regényem: Colleen Hoover: Maybe someday – Egy nap talán
Olvasás: 2019.

6. chick lit

Sokszor csodálkoztam rá erre a kifejezésre, amikor még nem tudtam, ezek pontosan milyen regények. Aztán rájöttem, hogy olvastam én már a műfajban, és kifejezetten szerettem, utána pedig már rendesen vadásztam az ilyen könyvekre – amikor elegem volt a túl sok drámából, és végre valami könnyű, nyál mentes, humoros olvasmányt akartam.

Kedvenc chick lit regényem: Meg Cabot – Locsifecsi királynő férjhez megy
Olvasás: 2012.

5. képregény

Tavaly kezdtem el valami képregény félét olvasni – bár azok csak ilyen „rajzocskák” voltak még csak, idén pedig már egyre jobban szemezgettem az igazi képregényekkel is, sőt, olvastam is néhányat. Elég hamar beelőzött sok másik műfajt, szeretnék egyre több képregénnyel megismerkedni. Lehet a végén majd rám is egy vagyont kell költeni, hogy egy jól megtermett gyűjteményem legyen majd.

Kedvenc képregényem: Sarah Andersen: Macskapásztor
Olvasás: 2019.

4. krimi

Tulajdonképpen bűnügyi sorozatokon és filmeken nőttem fel, szóval nem meglepő, hogy vonz a téma. Bár olvasni nem sokat olvastam egyelőre, de az a kevés könyv, amivel dolgom volt, tetszett, úgyhogy biztosan nem hagynám olvasatlanul, ha a birtokomba kerülne még néhány.

Kedvenc krimi regényem: Böszörményi Gyula: Beretva és tőr
Olvasás: 2018.

3. pszicho-thriller

Az ehhez a műfajhoz való vonzódásom, az előző mellékterméke. A Gyilkos elmék volt az egyik kedvenc sorozatom, annak ellenére, hogy talán abban voltak mindig a legbetegebb pszichopaták legmorbidabb történetei. Nagyon örülök is neki, hogy egyre népszerűbb és az utóbbi időben egyre több könyv jön ki a műfajban, szemezek jó néhány regénnyel, habár olvasni egyelőre ebből sem sikerült túl sokat.

Kedvenc pszicho-thrillerem: Dot Hutchison: Pillangók kertje
Olvasás: 2018-2019.

2. new adult

Ugye, miután elbúcsúztam az ifjúsági regényektől jöttek az életembe a new adult könyvek. És jelen pillanatban is ez az egyik műfaj, amit a legjobban kedvelek. Huszonkét éves vagyok, ezek a regények pedig pont korom béliekről szól, és romantikusak. Nagyon nincs is többre szükségem. Bár nagyon sok a klisés pocsék történet közte, úgyhogy sokszor megválogatom, mit veszek meg, vagy olvasok el, de szerencsére eddig a jó könyvek voltak többségben az olvasmánylistámon.

Kedvenc new adult regényem: Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás
Olvasás: 2013.

1. (erotikus) történelmi romantikus

Már én is említettem, hogy erre én kitalálnék egy másik műfaji megnevezést, mert történelmi romantikusnak erős túlzás nevezni őket. Azért én is tudom, hogy mi számítana ténylegesen történelmi romantikusnak. Ezek, amiket én nagyon szeretek, és a legnagyobb kedvencem, inkább new adult regények egy múltbéli környezetbe – általában a 19-20. századi Angliába – helyezve. De már láttam mást is kiakadni azon, hogy történelmi romantikusnak vannak titulálva, pedig semmi olyan valós esemény nincs említve benne, ami történelmivé tenné. De ezt leszámítva, imádom a műfajt, és egy jó darabig még biztosan ez lesz a kedvencem.

Kedvenc (erotikus) történelmi romantikus regényem: Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya (döbbenet!)
Olvasás: 2014; 2017; 2018.

A sorozat további részei:



Szandi bejegyzései:


2019. december 27., péntek

Top 10 kedvenc szereplő 2010-2019

Elérkeztünk a sorozat hatodik részéhez. Egy könyvben nem csupán a történet vagy az írásmód ragadhatja magával az embert. Vannak olyan regények, melyekbe egy-egy karakter miatt szeretünk bele, vagy miattuk válik felejthetetlenné. Úgyhogy ma összegyűjtöttem a tíz kedvenc könyves szereplőmet:

10. Hannah Wells
Könyv: Elle Kennedy – The Deal – Az üzlet
Olvasás: 2018.
Hannah jó tanuló, nem nagyon vesz részt a társasági életben, szabadidejét a tanuláson kívül munkával tölti. Szóval meghúzódik a háttérben, nem kelt feltűnést, és ez számára is teljesen rendben van így. Egy teljesen átlagos főiskolás. Leszámítva azt a tényt, hogy korábban megerőszakolták, és az őt ért trauma miatt nagyon nehezen tud kapcsolatot kiépíteni bárkivel is.
A téma igazából lerágott csont, mégis ez volt az a történet, ahol nem frusztrált a dolog. Nem volt felesleges dráma emiatt, Hannah pszichológushoz járt, és meg is fogadta a terapeuta tanácsait. Normális felnőttként kezelte a dolgot. Segítségért fordult, és apró lépésenként tovább tudott lépni. És ezért ő egy igazán motiváló karakter, amiért megérdemli, hogy a listán legyen.
Egy kis érdekesség még pluszban, hogy Hannahban volt egy olyan kis rigolya, amivel tudtam azonosulni, mert rám is érvényes. Többször említésre került, hogy jól összeválogatja a napi viseletét, de mindig van egy dolog, ami feltűnést kelt. És nem tudtam nem arra gondolni ezeknél a jeleneteknél arra, amikor beöltözöm teljesen feketébe, de a rikító rózsaszín zokni azért ott lapul a cipőben. De ez tényleg csak érdekesség.

9. Silas Nash
Könyv: Colleen Hoover & Tarryn Fisher – Never never – Soha, de soha trilógia
Olvasás: 2018.
Van egy dolog, amivel a többség egyetért a trilógiával kapcsolatban, ez pedig az, hogy a záró kötet óriási csalódást okozott. Ez alól én vagyok az egyik furcsa kivétel, mert nekem tetszett. De egy dologban én is egyetértek a többiekkel: ezt a sorozatot Silas vitte a hátán. Két főszereplőnk volt, két szemszögből olvashattuk a néha két külön szálon futó cselekményt, mégis az egyikük elnyomva maradt. Silas volt az, aki tényleg mindent beleadott abba, hogy kiderítse a furcsa történések okait, és ő volt az, aki a Charlie-val való haldokló kapcsolatát mindennél jobban próbálta megmenteni. Ezért ő volt a könyvek szíve és lelke is.

8. Trenton Maddox
Könyv: Jamie McGuire – Gyönyörű tévedés
Olvasás: 2016.
Ironikus, hogy ugyanannak a könyvnek a két főszereplőjéről elmondható, hogy az egyikük simán bekerülne egy hasonló tízes listába, ha a legutáltabb karaktereket gyűjteném össze, a másik pedig itt van ezen a listán. A lány miatt ez a rész a legkevésbé kedvelt számomra az egész sorozatból, de a fiúk közül Trenton a kedvencem. És ez leginkább amiatt van, ahogy a szomszéd kislánnyal teljesen úgy bánik, mintha a sajátja lenne. Életem legaranyosabb jeleneteit kaptam tőlük.

7. Sirius Black
Könyv: J. K. Rowling – Harry Potter és az azkabani fogoly
Olvasás: 2016.
Filmből is mindig a harmadik rész volt a kedvencem részben az „időutazás” miatt – ami nagy kedvenc témaköröm -, de leginkább Sirius megjelenése miatt. Ő az egyik legszerethetőbb karakter a sorozatban, és szerintem ez a véleményem akkor sem fog változni, amikor végre a könyveket is sikerül kiolvasnom.
Rokonszenvet elsősorban a Harry és szülei iránt érzett szeretete adja, másrészt örülünk, hogy újra megjelenik egyfajta apafigura Harry életében.

6. Isabel Townsend
Könyv: Sarah MacLean – A hódítás tíz szabálya
Olvasás: 2015.
Isabel az erős női karakterek közé tartozik. Olyan, aki egymaga képes összetartani egy csapatot, akkor is, amikor a remény kezd kialudni. Olyan, aki nő létére férfi helyett is férfi a háznál, mégis megmarad egy gondoskodó „anya” szerepében, ha elárvult kisöccséről van szó. És a talán legkiemelkedőbb tulajdonsága, hogy mindenki más érdekeit a környezetében előrébb tartja, mint a sajátjait.

5. Szatmáry Kinga
Könyv: Leiner Laura – A Szent Johanna gimi sorozat
Olvasás: 2012-2013.
Kinga az a szereplő a sorozatban, aki a kezdetektől fogva egy valódi érett felnőttet szimbolizál. Az első kötetben még azt érezhetjük, hogy nem oda való a túlzott komolyságával, ő az, aki mindig elrontja a többiek jó kedvét, mert más a beállítottsága. Mégis a legértelmesebb tanácsokkal mindig ő tudott szolgálni, és ami azt illeti, nem tudom Reni mihez kezdett volna, ha nincs Kinga. A stílusa bunkónak hathat, amiért mindig a többiek arcába tolta a könyörtelen igazságot, de felnőtt fejjel rá kell jönnünk, hogy kellenek az ennyire egyenes emberek az életünkbe, akik helyre tesznek, amikor hibázni készülünk. Nekem a való életben is van egy „Kingám”, és nála jobb barátot el sem tudnék képzelni.

4. Benedick Hartwell
Könyv: Sarah MacLean – A csábítás kilenc szabálya
Olvasás: 2014; 2017; 2018.
Bár elméletileg van testvérem, én úgy tekintem, mintha nem lenne. Ezért tapasztalatom sincs arról, milyen lehet egy egészséges, normális báty-húg kapcsolat. De ha választhatnék akárkit, vagy legalább felruházhatnám egy bizonyos jellemmel az illetőt, Benedicket választanám bátyámnak. Mindig megpróbálja jó irányba terelgetni Callie-t, akit sokszor az önfejűsége vezérel, sőt olykor próbál szigorú lenni vele, de ugyanakkor félti, és az esetek többségében beadja a derekát a lány hóbortjainak.

3. Hangay Emma
Könyv: Böszörményi Gyula – Leányrablás Budapesten
Olvasás: 2016.
Már volt példa erős női karakterre, Emma egy újabb közülük. De ő azért mégis más, mint a fent említett Isabel. Mert amit ennek a lánynak túl kellett élnie már az első kötet, de akár a második rész első felében, az mind ember feletti megpróbáltatás. Mégsem adta fel.

2. Gabriel St. John – Ralston márki
Könyv: Sarah MacLean – A csábítás kilenc szabálya
Olvasás: 2014; 2017; 2018.
Oké, Gabrielnek van némi tisztességtelen előnye a többiekkel szemben ezen a listán, hiszen ő a nagy könyves szerelmem, akihez bármikor hozzámennék feleségül, ha valós személy lenne. És erről a könyvről már olyan sokat ömlengtem itt, hogy szerintem nem nagyon kell többet mondanom. Imádom, és kész.

1. A kis herceg
Könyv: Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg
Olvasás: 2018.
A másik olyan könyv, amiről már rengeteget ömlengtem, szóval nem nagyon tudok új információt mondani. A bennünk élő gyermek teljes mértékben tud azonosulni főhősünkkel, aki őszinte, és még nem rontotta meg a felnőttek mérgező világa. Aki csupaszív, és sokkal többet tanít nekünk, mint bárki más…

A sorozat további részei:



Szandi bejegyzései:

2019. december 26., csütörtök

A tíz legszebb borító 2010-2019.


Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek. Meg is hoztam a bejegyzés sorozat következő epizódját, ezúttal a tíz legszebb borítót fogom rangsorolni.

Arra gondoltam, hogy ezt is egy kicsit sajátosan fogom csinálni. Mivel két évvel ezelőtt is Karácsony környékén lett összerakva az akkori picinyke könyvespolcom, és idén is volt egy új polc az ajándékaim között, elgondolkoztam valamin. Pár napja Szandival pont nosztalgiáztunk is a régi könyvespolcainkon. Legelső állapotában még alig volt rajta néhány könyv, és több helyet foglaltak a plüssök rajta. Aztán egyre inkább gyarapodtak.

Vannak olyan könyvek, amelyek még a polcon csücsülnek olvasatlanul, mégis sokkal szebbnek tartom a borítójukat sok más, már olvasottnál. És mivel ez most úgyis egy „szépségverseny”, ahol a tartalom nem sokat számít, arra gondoltam, hogy nem csupán az elmúlt évtizedben olvasott példányok kerülnek csak a kalapba. Hanem a 2010-2019 között beszerzett regények mindegyike egyaránt, amelyek a polcom részét képezik. Jöjjön a lista:

10. Kerstin Gier – Rubinvörös

Megszerzés ideje: 2019. február 19.
Olvasás: Folyamatban

Egy aranyos borító egy aranyos történethez. Valahogy, amikor ránézek, mindig egy-egy rész jut eszembe a Magyar népmesékből. Habár ott sokszor az ördögöket és gonoszokat ábrázolták ilyen fekete árnyékos stílusban…

9. Leiner Laura – A Szent Johanna gimi 6.

Megszerzés ideje: 2019. november 15.
Olvasás: 2013.

Szigorúan a Cicerós kiadás. Ugye, megjelent a sorozat egy másik kiadónál egy teljesen új borítóval, de mivel én a régit olvastam, és abba szerettem bele, így a még jelenleg hiányzó darabokat is így szeretném beszerezni. Egyébként történet szempontjából az ötödik részt sokkal jobban szeretem (az 5-6. a két kedvenc), de ahogy végignézek a borítókon ez valahogy sokkal jobban megfog a másik hétnél. Az okát nem nagyon tudom…

8. Jamie McGuire – Gyönyörű pillanat

Megszerzés ideje: 2017. július 19.
Olvasás: 2017.

Ebben a sorozatban is van egy, ami kitűnik a többi közül. Persze, a többire sem mondanám, hogy csúnya, de emlékszem, hogy amikor ezt megláttam, mit sem sejtve akkor még arról, hogy egyáltalán milyen módon kapcsolódik a sorozathoz – vagyis hogy melyik szereplőkről szól -, a borítójáért voltam teljesen odáig egy jó darabig.

7. Kiera Cass – The Selection – A párválasztó

Megszerzés ideje: 2019. április 30.
Olvasás: -

A párválasztó sorozat az, amelyiknél elgondolkozom, hogy ha végre elolvasnám, és nem tetszene, akkor is megszabadulnék-e tőle. Mert annyira szépek külön-külön, együtt meg aztán végképp a borítók, hogy ennek egyértelműen a polcon a helye.

6. Catana Chetwynd – Szerelmes pillanatok

Megszerzés ideje: 2019. április 24.
Olvasás: 2019.

Kis kakukktojás – mert az mindig kell. Ez nem könyv, hanem képregény. Általában valamiért a képregények borítói nem vonzanak, attól függetlenül, hogy az utóbbi időben egyre több ilyet olvasok – és nem csak ilyen „bugyuta” fajtát, hanem rendes képregényt is. De ez nem csak történetben, de borítóban is annyira aranyos, hogy mindig mosolyt csal az arcomra.

5. Colleen Hoover – It ends with us – Velünk véget ér

Megszerzés ideje: 2019. április 29.
Olvasás: Folyamatban

Kicsit sajnálom, hogy a Könyvmolyképző Kiadó ráállt egy olyan borítósablonra, hogy nagy, nem túl szép betűtípussal rányomják az angol címet, és apró alig látható betűkkel a magyart is. Nagyon a képi világon nem dolgoznak, a legtöbb, ugyanúgy, mint a történetek nagy része is, egy kaptafa, és nem igazán szoktak tetszeni ezek a borító megoldások. De itt annyira jó összhangban van az egyébként általában számomra nem tetsző betűtípus színe a háttérrel és a csodaszép orchideákkal a háttérben, hogy beleszerettem.

4. Böszörményi Gyula – Szer’usz világ

Megszerzés ideje: 2019. április 24.
Olvasás: -

Böszörményi Gyula – Ambrózy báró esetei sorozata kétség kívül megkaphatja a legszebb borító jelzőt is a Könyvmolyképzőnél a talán legnépszerűbb sorozat mellett. Én mégis talán a legtöbbet vitatott borítót választottam ki a hét kötet közül. Idén tavasszal jelent meg a legújabb rész Szer’usz világ néven, és emlékszem mekkora balhét csaptak az emberek a „csúnya” borító miatt, ami egyébként a szerzőnek szívügye volt. Kifogásolták, hogy a többi gyönyörű borító mellett nem mutatna jól ez a kapafogú kislány – teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy ez egy rendhagyó kötet, nem olyan, mint az előzőek, és hogy ennek a történetnek a főszereplője pont, hogy ez a „kapafogú kislány”. A nagy ellenszenv hatására a kiadó úgy döntött, új borítót tervez, de szerencsére, hogy a mi szívünk – akiknek tetszett az eredeti koncepció - se fájjon annyira, az előző tervek alapján készült borítóval is kiadták, limitált példányszámban „exklúziv gyűjtői kiadásként”. És én is tudtam rögtön, hogy nekem ezzel a borítóval kell, és nem a másikkal, amelyiknek így, hogy „megszépítették”, nem sok köze maradt a történethez…

3. R. Kelényi Angelika – Az ártatlan: A grófnő árnyékában

Megszerzés ideje: 2018. december 26.
Olvasás: Folyamatban

Ennek a könyvnek az a különlegessége, hogy a borító fedőlapján van egy ovális kivágás, mintha egy ablak lenne, és ahol látszik egy hölgy felső teste és fél arca. És ha kinyitjuk, akkor az első lapon teljes egészében is megtekinthetjük a képet. Már csak emiatt a kreatív megoldás miatt is megérdemli a dobogós helyet, de ehhez tartozik még egy egyszerű, letisztult szép külső is.

2. Lisa Kleypas – Nem múló varázs

Megszerzés ideje: -
Olvasás: 2018.

Amikor először szembejött velem a könyv, biztos vagyok benne, hogy elolvastam a fülszöveget, és úgy került fel a listámra. De később, amikor újra és újra megnéztem, mindig a borítója szúrt szemet, és a végén már nem is emlékeztem, miről szól, de tudtam, hogy nekem ez akkor is kell, mert annyira szép. Nem szoktam egyébként olvasás után az értékelésemben borítóra kitérni, de ennél azt is megtettem:
„Nem szoktam amúgy, de most muszáj itt a végén kitérnem rá, mert egyszerűen gyönyörű a borítója. És ahogy néztem az összes köteté nagyon tetszik, úgyhogy örülök, hogy sikerült lenyűgöznie, mert sajnálnám, ha nem akarnám megvenni, mert olyan mutatós lenne ez a sorozat a polcomon. Szóval, akarom! Most! Azonnal! Mindet!” – részlet a molyos értékelésemből.

1. Szabó Magda – Daloljanak itt angyalok

Megszerzés ideje: 2019. december 6.
Olvasás: -

És mi más lenne első helyen, ha nem ez a Karácsonyi csoda. Idén muszáj volt minél több embernek könyvet vennem ajándékba, hogy elérjem azt az összeghatárt, amelynél megvehetem magamnak. Úgy voltam vele, hogy ha lehet mind az Ady-kötetet, mind Szabó Magda művét be szeretném szerezni. De a borító szépsége és Szabó Magda írásaihoz mért szeretetből is ez volt a kettő közül a vágyottabb darab.

A sorozat további részei:
Top 10 könyv 2010-2019

Top 10 legutáltabb könyv 2010-2019
Top 10 könyvsorozat 2010-2019
Top 10 idézet 2010-2019

Szandi bejegyzései:

Top 10 könyv 2010-2019
Top 10 legutáltabb könyv 2010-2019
Top 10 könyvsorozat 2010-2019

2019. december 22., vasárnap

Top 10 kedvenc könyvidézet (kicsit másképp) 2010-2019.


Nem tudom, Szandi barátnőm hogyan tervezi teljesíteni ezt a fordulót, de a tíz kedvenc idézet ötlete tőlem származott, így én ezt most a magam módján is fogom elkészíteni. Arra gondoltam, hogy mivel az idézetekhez nagyon nem tudok mit hozzáfűzni, mert magukért beszélnek, így nem akarom letudni azzal, hogy bemásolok tíz darab – lehet csak egy mondatos – szövegrészletet, hanem kategorizálom.

Mivel a sorozatunkból már három rész felkerült tőlem, így arra gondoltam, hogy mind a tíz kedvenc könyvemből, és a tíz kedvenc sorozatom minden olyan kötetéből, amelyet olvastam, hozok egy számomra kedves szövegrészletet. Nem az idézetek lesznek rangsorolva elsősorban, hanem abban a sorrendben hozom őket, ahogyan a könyveket és sorozatokat rangsoroltam.

A kedvenc idézeteim a tíz kedvenc könyvemből:

10.
„A felnőttek rémesen bosszantóak tudnak lenni” – Angela Dorsey: Egyedül

9.
„… istenem, egy olyan szoba, ahol csak könyv van, ennél tündéribbet elképzelni sem tudott.” – Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

8.
„Nem tudhatom, a Star Warsba mit gondol bele más,
Nekem gyermekkorom e csillagoktól ragyás.” – Lackfi János – Vörös István: Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta

7.
„Hiszem, hogy az életben találkozunk néha olyanokkal, akiknek a lelke teljesen kompatibilis a miénkkel. Egyesek lelki társaknak nevezik őket, míg mások igaz szerelemnek.” – Colleen Hoover: Egy nap talán

6.
„Ha az egész világ gyűlöl és rosszat hisz rólad, de a lelkiismereted tiszta, sohasem leszel egyedül.” – Charlotte Bronte: Jane Eyre

5.
„A belső érték számít csak, az nem pótolható semmi öltözékkel, semmi múló csillogással.” – Szabó Magda: Abigél

4.
„Én azonban tudtam, hogy az élet soha nem ilyen egyszerű, hogy ahelyett, hogy az ajtók kinyílnának előttünk, ahhoz, hogy eljussunk valahova, kerítéseken kell átugranunk.” – W. Bruce Cameron: Egy kutya hazatér

3.
„A boldogság ott kezdődik, amikor azt csinálsz, amit akarsz, és nem azt, amit mondanak!” – Homonnay Gergely: Puszi, Erzsi!

2.
„Néha vannak olyan gondolataink, amiket saját magunk sem értünk. Gondolatok, amik még csak nem is igazak, nem is tükrözik igazán az érzéseinket, de a fejünkben kavarognak, mert érdekes rájuk gondolni.” – Jay Asher: Tizenhárom okom volt

1.
„Hát akkor ítélkezzél saját magadon – mondta a király – Ez a legnehezebb.
Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.” – Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

A kedvenc idézeteim a tíz kedvenc könyvsorozatomból:

10.
„A szerelem furcsa dolgokat művel az emberekkel.” – Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 1.

„Bár olyan helyen élhetnék, ahol az emberek udvariasan és tisztelettel bánnak egymással.” – Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 2.

„Nem szabad szégyenlősségből, vagy ami még rosszabb, büszkeségből magadba fojtani az érzelmeidet!” – Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 3.

„Az önmegvalósításhoz vezető úton egyedül kell végigmenned, segítség és irányítás nélkül. Máskülönben nem fogod érezni, hogy tettél is valamit. Azt viszont elárulhatom, hogy a tehetséged ott van az orrod előtt.” – Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 4.

9.
„– A barátok nem azért vannak, hogy szépítsék a dolgokat és felvidítsanak? – kérdeztem sértődötten, jelezve, hogy egyáltalán nem tetszik, amit hallok.
– Nem. A barátok azért vannak, hogy észhez térítsenek, ha hibázni készülsz – tárta szét a karját, majd folytatta az olvasást.” – Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1.

„– Renáta! Végtelenül szerencsétlen képet vágsz!
– Kösz – nevettem el magam kínosan.
– Tudod, mit mond nekem az edzőm, ha verseny előtt meginog az önbizalmam? – kérdezte. Megráztam a fejem, mire megragadta a két vállam, szembefordított magával, és az arcomba ordított:
– Mit sírsz, mint egy gyerek? Szedd össze magad! Szánalmasan festesz, sőt, a szánalmasnál is szánalmasabban! Most összeszeded magad, kimész oda, és megmutatod, hogy mire vagy képes! A kétségbeesett arckifejezéseddel nem érsz el semmit! Azért nem adnak díjat! Vagy ezt akarod? Akkor indulj a szánalomversenyen!
Kinga úgy ordította ezeket a szavakat a fülembe, hogy komolyan megrettentem.
– Na, mit gondolsz? – kérdezte kicsit normálisabb hangsúllyal.
– Hogy az edződ őrült! – nyögtem ki.” – Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2.

„Ami nincs fent a YouTube-on, az meg sem történt, amit nem talál a Google, az nem is létezik, aki nincs regisztrálva a Facebook-on, az nem is ember!” – Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. (Megjegyzem, természetesen csak szarkazmusnak szántam.)

„… mindig kell, hogy legyen nálunk könyv.” – Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4.

„  Az udvarra vezető ajtó hirtelen kivágódott mögöttünk, mire mind megfordultunk. Cortez kirontott az ajtón, ami erősen visszacsapódott. Lélegzet-visszafojtva néztem rá. Az ajtóban állt, homlokába hulló sötét tincsei alól fürkészve nézett, és csak ennyit kérdezett:
– Melyik szeptember 8.?
Tudtam, miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.
– Kilencedikben – mondtam halkan.
Cortez hitetlenül elmosolyodott, megindult felém, és abban a pillanatban gondolkodás nélkül én is odaléptem hozzá. Körülbelül fél lépésre tőle megálltam, ő pedig megragadta a karom, és határozott mozdulattal magához húzott. Nem tudom, hogy ő csókolt-e meg engem vagy én őt, esetleg egyszerre történt. Nem ez a lényeg. A gyomromban lévő valamennyi pillangó felébredt, és vadul csapkodni kezdett, miközben a mellkasom úgy hullámzott, hogy alig álltam a lábamon. Forgott velem az egész világ, és végig azt kívántam, hogy soha ne érjen véget. Mintha csak megérezte volna a gondolatom, Cortez továbbra sem engedett el, hanem többször, egymás után megcsókolt, én pedig alig kaptam levegőt, és a boldogságtól majd szétrobbantam. Végül a homlokát az enyémnek támasztotta, és két keze közé fogta az arcomat.
– Mennem kell – suttogta.
– Tudom – fúrtam bele a tekintetem az övébe.
– Megvársz? – kérdezte halkan.
– Két és fél éve mást sem csinálok – feleltem, mire lehunyta a szemét, és újra megcsókolt.” – Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5.

„Tizenegyedik végére döbbentem rá, hogy a régóta keresgélt „legjobb barát” tulajdonképpen ott volt az orrom előtt, csak amíg én egy emberben kerestem azt, amit számomra a barátság fogalma jelentene, nem vettem észre, hogy ez nem konkrét ideál, ami egy valakiben megvan, és akkor az a nagybetűs Legjobb Barát. Hanem inkább egy puzzle, a darabjai szanaszét vannak, és ha együtt látja őket az ember, akkor értelmet nyer az egész. Valami ilyesmit jelenthet a barátság. És ahogy a többieket néztem, rájöttem, nekem ők azok. Ők hatan.” – Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6.

„Ami körülötted változik, az nem érdekel. Ami benned, az igen” – Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7.

„– Nem megyünk el valahová? – kérdeztem.
– Amikor azt mondod, valahová, akkor pontosan tudod, hogy hová akarsz menni. So? – kérdezett vissza, mire önkéntelenül is elmosolyodtam.
– Jó, jó. Gondoltam. Ööö… Könyvesbolt és palacsinta – ismertem be galád módon előre kitervelt programunkat.
– És velem mi lesz?
– Mmm… Élvezheted a társaságom… – próbálkoztam.
– Wow – felelte nevetve.
– Hé! Ez gonosz volt. Na, jóóó. Akkor elég csak a palacsinta.
– Tudod, hogy elviszlek a könyvesboltba.
– Tudom hát.” – Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8.

8.
„Hiszek abban, hogy az őszinteség az első lépés a bizalom kialakításához.” – Kelley Armstrong: A szellemidéző

„A kíméletlen igazság mindig jobb a kényelmes hazugságnál.” – Kelley Armstrong: Az ébredés

7.
„– Tudod, miért akarlak? Nem tudtam, hogy elveszett voltam, míg te meg nem találtál. Nem tudtam, mi a magány, amíg az első éjszakát nem töltöttem nélküled egyedül az ágyamban. Te vagy az egyetlen, aki tökéletes az életemben. Rád vártam, amióta csak élek, Galamb.” – Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

„– Amikor a jövőmet látom magam előtt, téged látlak.” – Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás

„Az igazi házasság jóval az esküvő előtt kezdődik” – Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő

6.
„Sohasem vágytál arra, hogy legalább néhány órára visszalopj a múltadból egy darabkát?” – Lisa Kleypas: Nem múló varázs

„– Az egyetlen jele, hogy az ember valami érdekeset is tett az életében, ha van mit megbánnia” – Lisa Kleypas: Egy nyáréjszaka titkai

5.
„Nem beszélnék ennyit önmagamról, ha akadna más, akit ilyen jól ismerek.” – Meg Cabot: Locsifecsi királynő

„Luke, kérd meg a kezemet. Luke, kérd meg a kezemet. Luke, én vagyok az apád…” J – Meg Cabot: Locsifecsi királynő New Yorkban

„A sikeres házasság titka, hogy az ember sokszor essen szerelembe, és mindig ugyanazzal az emberrel.” – Meg Cabot: Locsifecsi királynő férjhez megy

4.
„Ha az élet nehézségei miatt a padlón kötsz ki, két választásod van. Lent maradsz, vagy felállsz, leporolod a nadrágodat, s emelt fővel továbbmész. Én az utóbbi mellett döntöttem. Valószínűleg néhányszor még fel kell majd tápászkodnom ebben az életben. Biztos vagyok benne, hogy meg is teszem.” – Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen

„Ahhoz, ugyanis, hogy valaki hiányozzon neked, először részesülnöd kellett abban a kegyben, hogy az életed része legyen.” – Colleen Hoover: Losing Hope – Reményvesztett

„Az álmok nagyon is valóságosak és elérhetőek, ha az ember veszi a bátorságot a megvalósításukra.” – Colleen Hoover: Finding Cinderella – Helló, Hamupipőke!

3.

„Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.” – J. K. Rowling – Harry Potter és a bölcsek köve

„A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.” – J. K. Rowling – Harry Potter és a titkok kamrája

„Hát nem tudod, hogy akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket? Nem tapasztaltad még, hogy ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban?” – J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly

2.
„– Látom, a kisasszony Jókait olvas. Mondja, nem túl nehéz ez magácskának?
(…)
– Nehéz volna? – bámultam rá elkerekedő szemmel, majd fél kézzel néhányszor megemeltem az ölemben heverő kötetet. – Nem, uram, én egész könnyen elbírok vele.
A fiatalember bambán bámult vissza rám. Először láthatóan fel sem fogta a tényt, hogy épp ki lett gúnyolva. Ám mikor az ablaknál ülő idős hölgy (összesen csak mi hárman voltunk a kupéban) halkan felnevetett, végre leesett neki a papírkoronás.
– Oh, nem a súlyára gondoltam – mondta a fiatalember, s arcát haragos pír öntötte el.” – Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

„Szerelem – gondolta Cili keserűen. – Ahhoz két ember kell. Két szép, makulátlan szívű és testű ember.” – Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok

– Az őrület csupán egyfajta torz látásmód, amit meg lehet fejteni” – Böszörményi Gyula: Beretva és tőr

1.
„– Szenvedélyre mindenkinek szüksége van. Egy nagy adag szenvedély az élet bármely területén jól jön.” – Sarah MacLean: Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

„  – Az ördögbe is azzal a nővel, aki feltalálta a fűzőt – dünnyögte.
    Isabel nevetve nézett vissza a válla felett.
    – Miért gondolod, hogy egy nő találta fel?
    – Egy férfi soha nem nehezítené meg a saját dolgát.” – Sarah MacLean: A hódítás tíz szabálya

„Még egyszer megcirógatta Callie arcát, majd felállt. A lány teljesen le volt forrázva, hogy elmegy.
Ő is felállt, és szinte önkívületben bólintott.
– Igen mylord.
– Jó kislány – hajolt közelebb a férfi és suttogva folytatta: – Ne feledje, hogy ön császárnő. Viselkedjen ennek megfelelően, és nekik sem lesz más választásuk, mint hogy hozzám hasonlóan annak tekinteni önt. – A lány érezte lélegzete melegét az áprilisi hidegben. Lélegzet-visszafojtva várta a folytatást.
– Fenség… – szólt a férfi, és ezzel eltűnt a sövénylabirintusban. Callie buta vigyorral az arcán állt. Nem rágódott rajta sokáig, hogy kövesse-e vagy sem, annyira vágyott a közelségére. Bárhová képes lett volna követni a férfit, ezt a herceget, aki őt látta meg, nem a hozományát, nem a borzalmas ruháját, hanem őt.
Ha én császárnő vagyok, akkor ő az egyetlen férfi, aki érdemes arra, hogy a császárom legyen!” – Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya


A sorozat további részei:

Top 10 könyv 2010-2019
Top 10 legutáltabb könyv 2010-2019
Top 10 könyvsorozat 2010-2019

Szandi bejegyzései:

Top 10 könyv 2010-2019
Top 10 legutáltabb könyv 2010-2019

Kép forrása: Tumblr