Top 10 könyv, amit 2010-2019 között olvastam

Egyik barátnőm ötlete volt, hogy mivel most lesz vége egy évtizednek, ne csak évzáró, hanem évtized záró könyves bejegyzést kellene írni. Így mától év végéig, ha semmi nem gátol meg minket benne minden nap hozunk egy darab könyves blogbejegyzést. A mai, első téma: A tíz kedvenc könyvem (lehetőleg, ami nem sorozat része), amit az elmúlt évtizedben olvastam.

Egyébként nekem olyan szempontból „könnyű” dolgom van, hogy a kötelező olvasmányokon kívül mindent az elmúlt tíz évben olvastam, mert 2012-ben szállt meg teljesen az olvasás szelleme.

Igyekeztem olyan könyveket választani, amelyek tényleg nagyon nagy hatással voltak rám valamiért, vagy fontos szerepet töltöttek be számomra.

10. Angela Dorsey: Egyedül

Mikor olvastam: 2008, 2009, 2010, 2011 (Tudom, kicsit csalás, de olvastam ’10 és ’19 között is. És majd megértitek, miért került fel a listára).

Fülszöveg:

„Édesanyja elvesztése óta Lauren igyekezett normális életet élni, s még boldogok is tudtak lenni az édesapjával. Mostanában azonban különös dolgok történnek, és Lauren rádöbben, hogy valaki követi. Ki lehet ez az idegen és miért éppen Laurent szemelte ki magának? Lauren megkönnyebbül, amikor az édesapja nagynénjéhez és nagybátyjához küldi el nyaralni. Várja, hogy találkozzon az unokatestvéreivel és örül, hogy az idegen oda nem követheti. Vagy talán mégis? A rokonoknál csodálatos meglepetés fogadja, emellett azonban egy nyomasztó rejtéllyel is szembe kell néznie. Vajon képes lesz megváltoztatni a sorsot és megakadályozni egy szörnyű tragédiát? Nincs sok ideje, de meg kell próbálnia…”

2012-ben A Szent Johanna gimi miatt iratkoztam be a könyvtárba. Az első kötetet kisírtam magamnak, de anya leszögezte, hogy soha többé nem vesz nekem könyvet. De az annyira tetszett nekem akkor, hogy muszáj volt elolvasnom. Hivatalosan mindig is onnantól számítom könyvimádatom kezdetét, de volt előtte egy másik könyv, ami már az olvasás irányába lendített.

Kezeket fel, ki volt még PonyClub tag gyerekkorában? Most lesütött szemmel beismerem, hogy a csomagokat soha nem a könyvek miatt rendeltem, hanem a cuki ajándékok miatt – gyerek voltam, na. Szóval az a három darab könyv, ami megvolt. sokáig semmit nem jelentett nekem. De ez a történet aztán mégis elkezdett érdekelni, és elolvastam. Jobb könyv híján újra és újra, főleg mert nagyon szerettem is. Számot nem tudnék mondani, de legalább hatszor biztosan, mire úgy voltam vele, hogy már kellene valami másik olvasmányt keresni magamnak. Szóval a lényeg, lehet, ha ez a könyv nincs, akkor ma sem olvasnék.

9. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

Mikor olvastam: 2010

Fülszöveg:

„Elkezdődik ​a kihallgatás. Az igazságtalan, sokszor nevetséges vádak zuhataga között Misi már-már összeomlik. De amikor apját, az ácsot is felemlegetik rossz példaként, és a debreceni kollégiumi hagyományokra hivatkozva gonosztevőnek nevezik, kitör és kijelenti, hogy ő nem akar debreceni diák lenni tovább.

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig Egy kiváló író kiváló regénye. Nem tesz jót neki, hogy háziolvasmány, pedig Nyilas Misi példája nem is olyan távoli, ma is belerendül a világ, ha egy tiszta és becsületes gyermeknek csalódást okoz a felnőttek világa. Ez a csalódás és megrendült bizalom azonban újjáépíti a gyermeki lelket, s még ha – a szövegből kiérezhetően – nem is oldódik föl soha igazán, mégis új távlatokat nyit épp elkezdődött életében: az emberiség tanítója, a jóság apostola szeretne lenni, az édesanyjától kapott tanítást akarja továbbadni.”

Kötelezőek közül nem ez volt a kedvencem, de a top háromban benne van. Nyilván azért ez került a listámra, mert ez már belenyúlt 2010-be olvasásakor. Meg egy kicsit azért, mert azt tapasztaltam a környezetemben, hogy én vagyok az egyetlen, aki szerette ezt a történetet, és kíváncsi vagyok, hogy én most ennyire különc vagyok, vagy van más is, aki így érez.

A lényeg, hogy teljes mértékben tudtam azonosulni a főhőssel – még annak ellenére is, hogy ő fiú. Plusz Móricz írásaiban van valami különleges, ami vonz. Amikor azon gondolkozom, milyen klasszikust szeretnék olvasni, ő mindig elsők között jut eszembe.

8. Lackfi János – Vörös István: Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta

Mikor olvastam: 2017, 2018

Fülszöveg:

„Ez ​a kötet a magyar irodalom legismertebb verseit és azok átiratait tartalmazza. A kortárs irodalom kétszemélyes száguldó kommandója, a Lackfi János–Vörös István duó az Apám kakasa gyerekversátiratainak sikere után rávetette magát gimnáziumi kedvenceinkre meg nemkedvenceinkre, és az Ómagyar Mária-siralomtól az Erőltetett menetig maivá formálták a magyar irodalom legnagyobb verseit. Hány diák ismétli sziszegve, hogy tiszta szívvel betör, ha kell, embert is öl? Hányan ábrándoznak arról, hogy Párizsban járt az ősz? Hányan sóhajtják, hogy ez a sok szépség, mondd, mire való? Hányan viccelődünk vele, hogy isa, por és homou vogymuk, ez a három?

A vadonatúj versvariációk kicsit másról szólnak. Arról, hogy Isten áldd meg a magyart belső széthúzással. Vagy hogy na, srácok, még mi van széles e suliban szebb dolog az tornánál? Vagy hogy a tanárok idegére rámegyünk, rámegyünk, mert nincsen többé már agyunk. Vagy hogy megöl a dinófejű nagyúr. Vagy hogy Csaba bácsi nagy titokban a portfólióját mossa. Vagy hogy süvölt a tornéjdó a sztormi szkáj alatt. Vagy hogy lökött bulizásnak áldott szép ideje!

Röpdösnek a poénok, de nem csak ez a lényeg. Hanem hogy gúnyosan, merengve, örvendezve, mérgelődve, viccesen ámulhatunk rá közös dolgainkra, csapatépítő tréningre és budai büdösvízre, eltévedt zombira és hajnali gyilkosságra, sulibulira és világvégére. Életre, halálra.”

Nem voltam soha nagy verskedvelő – bár az utóbbi időben jobban szeretem magamat versben kifejezni, de más sajátot írni és másokét olvasgatni. Ezt a könyvet leginkább azért vettem meg, mert viccesnek tűnt. És az is. Első olvasásra az ember jót mulat a mai stílusban megírt sorokon. Aztán második olvasatra már kezdi észrevenni benne a gúnyt, a társadalomkritikát. Végül rájön, hogy nagyon is jó, vicces, de mégis komoly átiratok ezek.

7. Colleen Hoover: Maybe Someday – Egy nap talán

Mikor olvastam: 2019

Fülszöveg:

„A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.

Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.

Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.”

Egyik barátnőmtől kaptam kölcsön, aztán mivel neki nem tetszett – én pedig egyszerűen imádtam -, meg is tarthattam némi Kinder csoki fejében. Colleen Hoover regényeivel való első találkozásom szerelem volt első olvasásra, és ez a szikra azóta sem hagyott alább. Kilenc könyvem van meg tőle, bár ebből sajnos egy olvasatlan egy pedig félig olvasott. Jelenleg ő a kedvenc írónőm, és nagyon készültem a dedikálásra, ami most novemberben lett volna, de sajnos egy tragédia miatt meghiúsult…

Na, de hogy a könyvről is beszéljek. Igazából meg tudom érteni azokat is – mint a barátnőmet -, akikre nem gyakorolt olyan mély benyomást, mert tudom, hogy engem leginkább azért szippantott ennyire be a történet, mert annyira mélyen ki volt benne fejtve a művészet. És egy másik művész – mint én – teljesen át tudja magát adni ennek az érzésnek. Nem tagadom, hogy ez volt az a könyv, ami a legutóbbi blogbejegyzésemet ihlette. És szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy még most is egy kicsit a hatása alatt vagyok.

6. Charlotte Bronte: Jane Eyre

Mikor olvastam: 2013

Fülszöveg:

„A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek…A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést.”

Bevallom nálam ritka az, hogy hamarabb olvasok valamit, mint ahogy látnám a filmet, főleg a klasszikusokkal vagyok így. Mert érdekelnek, de az olvasást inkább elnapolom, mint sok mindenki más is. De ez a regény pont egy kivétel. Mondjuk, ifjúságinak nehezen hívnám, bármennyire is rá van aggatva ez a címke is. És szerintem túl korán is olvastam. Várnom kellett volna vele pár évet, hogy azon a szinten álljak, hogy képes legyek megérteni, mi is történik. Ki tudja miért vonzottak már annyi idősen is az ilyen nyomasztó történetek. De mivel azóta már láttam a filmet is többször, több feldolgozásban is, így teljes képet kaptam. És az egyik legnagyobb kedvencem a klasszikusok közül – csak az Elfújta a szél előzi meg.

5. Szabó Magda: Abigél

Mikor olvastam: 2013, 2018

Fülszöveg:

„Ginát, az elkényeztetett pesti lányt 1943 őszén tábornok apja felpakolja és minden magyarázat nélkül elszakítva megszokott környezetétől egy vidéki református leánynevelő intézetbe viszi. Az árkodi Matulában egyedül maradó kislányt teljesen letöri a szépségtől mentes purintán környezet, ami annyira más, mint amihez hozzá volt szokva, hogy egyszerűen képtelen elfogadni helyzetét. Összevész osztálytársaival, s szökésre készül. A balul sikerült akció után azonban az apja felfedi előtte az igazat, s ezek után Gina önként vállalja a rabságot, s miután kibékül a többi ötödikessel is, 19-en lesznek testvérek, sőt már ő maga is kezd hinni a helyi legendákban. Például a Matula kertjében álló szobor, Abigél varázserejében, aki ha nagy bajban hozzá fordulnak a lányok mindig segít.

De a háború és az ezzel járó változások egyre közelednek, s talán a vastag falak se lesznek sokáig biztonságosak egy olyan gyermek számára, akinek Vitay tábornok az apja.”

Ha már az előbb említettem, hogy általában hamarabb látom a filmet, mint sem olvasnám a könyvet, ennél a regénynél pontosan így volt. Már kétszer láttam a négy részes sorozatot, mire úgy döntöttem el is kellene olvasni. Én mindig utáltam a történelmet, főleg középiskolában, mert egyszerűen olyan tanárunk volt, hogy gyomorgörccsel jártunk órára, szóval egy picit sem szerettette meg velünk a tárgyat, tizenegyedik év végén imákat kellett mormolnom, hogy ne buktasson meg. Szóval nem csoda, hogy már csak emiatt is inkább kerültem az ilyen témájú könyveket. Az Abigél azért volt kivétel, mert már láttam, és tetszett, illetve a barátnőm, akitől kölcsön kaptam, mindig is szerette a II. világháborús témájú könyveket, filmeket. Így egy icipicit hatással volt rám is. Ez volt az első olyan regény, ami egy kicsit átlendített ezen a történelem utálaton, és azóta már bátrabban barátkozom történelmi témákkal is. Most például egy ideje VIII. Henrik lázban égek.

4. W. Bruce Cameron: Egy kutya hazatér

Mikor olvastam: 2019

Fülszöveg:

„A ​kirobbanóan sikeres, filmen is magával ragadó Egy kutya négy élete írójától!

Kiemelkedő történet a rendíthetetlen hűségről és a hihetetlen odaadásról.

Lucas Ray teljesen megdöbben, amikor az út túloldalán álló, elhagyatott épületből egy imádnivaló kiskutyus is előkerül, akivel azonnal egymásra találnak. Bár a házban, ahol depressziótól szenvedő, veterán édesanyjával él, tilos kutyát tartani, Lucas nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy hazavigye Bellát.

Bella megmagyarázhatatlan módon vonzódik Lucashoz, még akkor is, ha nem érti, mi szükség van bizonyos játékokra, például a Nincs Ugatásra. Mivel a kutyát egyre nehezebb rejtegetnie a szomszédok elől, Lucas a munkahelyére, a Veterán Kórházba csempészi be. Bella itt azoknak tud örömet és megnyugvást szerezni, akiknek a leginkább szükségük van rá.

Mivel Denverben tilos pitbullt tartani, az állatvédelmi felügyelet magával viszi Bellát, és Lucasnak nem marad más választása, mint hogy nevelőcsaládhoz küldje a kutyáját, amíg rá nem jön, mit tegyen. Azonban Bella, akit megvisel az elválás, nem hajlandó addig várni. Hiába áll közé és az embere közé a hatszázötven kilométernyi, veszélyes coloradói vadon, egy lehetetlennek tűnő és feledhetetlen kalandra indul hazáig.

Gyönyörűen elmesélt, elbűvölő regény a köztünk és kedvenceink közt lévő elszakíthatatlan kötelékről. A szívnek e rendkívüli és üdítő utazása a rajongásig szeretett bestseller, az Egy kutya négy élete stílusát idézi.”

Habár én inkább macskás vagyok, imádom a kutyás történeteket is. A könyvet akkor fedeztem fel, amikor láttam a film előzetesét – amit legalább ötször megnéztem és mind az ötször meg is könnyeztem. Elhatároztam viszont, hogy ezt nézzük a moziban Valentin-napon, de előtte, ha törik, ha szakad, elolvasom. És sikerült. És talán pont ezért ért egy kis csalódás a film kapcsán.

Először azon csodálkoztam, hogy miért kapott a Könyvmolyképzőnél Arany Pöttyös besorolást (felnőtteknek szóló regények), míg a filmet inkább gyerekeknek ajánlják. Aztán rájöttem, hogy azért, mert a komolyabb témákat csak a könyv feszegeti, a filmből teljesen kihagyták, és ezt sajnáltam. Mégis, így még inkább örültem, hogy el is olvastam, mert így nem csak egy aranyos állattörténetet kaptam, hanem mellé még pluszban olyan érzelmi töltetet, amelyet csak a könyv adhatott.

3. Homonnay Gergely: Puszi, Erzsi!

Mikor olvastam: 2017

Fülszöveg:

„Erzsébet ​Fenevadova minden idők legnagyobb celebritása. Egy igazi bundás királynő, szőrös fülű, bajszos díva, szupermodell, politikai szakkommentátor asszony… Sokoldalúsága szinte felsorolhatatlan, bölcsessége káprázatos – többek között ezért is teljesen jogos várományosa az elnök asszonyi posztnak.

Hívei tudják, hogy életük Erzsébet útmutatásai nélkül mit sem érne. Nagyságát gyakorta versben is megéneklik, az írástudatlanok pedig Erzsébet kifinomult ízlésének eleget téve tonhalban fejezik ki mélységes tiszteletüket.

Erzsébet jelenleg Budán, a Hotel Wardrobe Wellness Superior***** Elnöki Lakosztályában él. Sajnos szingli. Pillanatnyilag csak egyetlen, hozzá méltatlan udvari szolgálója, Gergely, próbálja megteremteni a kivételes nagyságához illő körülményeket.

"A szépség nem az arcodon van, nem is a mosolyodban, de még csak nem is a szívedben. A szépség a bundádban van, a tappancsod párnácskáiban és a bajszod végében, ahogy pöndörödik, és ami csiklandozza a másikat – akár egy életen át.”

Erzsébet Fenevadova

És itt a macskás könyv is. Egyébként, amikor először megláttam, csak arra gondoltam, hogy „Ez nem ér! Ellopták az ötletemet!” Ugyanis körülbelül két évvel korábban volt egy próbálkozásunk írni egy macska szemszögből írt történetet. De valószínűleg akkor se az enyém lett volna az első, szóval mindegy is. Amikor megkaptam a könyvet az egyik születésnapomra, még nem gondoltam, hogy Magyarország ma már leghíresebb macskájáról fogok olvasni, azt hittem egy szimpla kitalált történet lesz. Arra meg végképp nem számítottam, hogy ilyen erős politikai töltetű társadalomkritikát kapok, mindezt úgy, hogy minden egyes oldalt végig nevetek. Csak annyit tudok mondani: Erzsi for President!

2. Jay Asher: Tizenhárom okom volt

Mikor olvastam: 2014

Fülszöveg:

„Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP.

Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat.

Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t.

Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát.

Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért.

Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat…

…és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.”

Ez a történet olyan, amit valamiért sokan nem szeretnek – ezt mutatja molyon az is, hogy csak 75% az értékelése. Ezen is folyton gondolkoztam, csakúgy, mint a Móricz regénynél, hogy bennem van a hiba, hogy az egyik kedvencem? Mai napig tisztán él bennem ennek a könyvnek az olvasása, annyira mély nyomot hagyott bennem. Emlékszem, hogy egy csütörtöki nap volt, mert tizenkettedikben aznap volt úgy az órarendem, hogy első órám volt, aztán három lyukas, és utolsó kettő megint volt. De aznap nem értesültem róla, hogy az első óra el fog maradni, így ugyanúgy bent voltam 7:40-re. Szerencsére a három lyukas órára így is készültem, nálam volt ez a könyv. És mire kezdődött az ötödik óra, ki is olvastam. Én nem vagyok egy gyorsolvasó, és mai napig szerintem ez tartja a rekordot, olvasási idő szempontjából. Egyszerűen nem tudtam letenni.

Visszatérve arra, hogy vajon furcsa vagyok-e, hogy egy ilyen könyv is a kedvenceim közé tartozik. Arra is tisztán emlékszem, hogy a közelben ülő néhány osztálytársam közül egyikük megkérdezte, mit olvasok. Amikor megmutattam, egy másik megszólalt „A végén meghal a csaj, nem?” És amikor azt a választ adtam, hogy „Igazából azzal kezdődik. És magnókazettákon elmondja, miért tette, és elküldi azoknak, akik felelősek érte.”, láttam, hogy páran furcsán néztek, és aki eredetileg kérdezte, hogy mit olvasok, megjegyezte: „Ez beteg!”. Utána kicsit frusztráltan éreztem magam, amiért elmondtam, miről szól, azon gondolkoztam, biztos azt hiszik, én is mindjárt eret vágok. Valamikor korábban lehet lett is volna benne némi igazság, de akkor, amikor ezt a könyvet olvastam, már pont kifelé lábaltam a depresszióból. Mégis, mivel voltam benne, száz százalékosan tudtam azonosulni Hannah-val.

A sorozat első évadát is láttam, de engem korábban a könyv annyira magával ragadott, hogy jobban szeretem, mint a sorozatot. De ettől függetlenül nem mondom rá, hogy rossz.

1. Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Mikor olvastam: 2018

Fülszöveg:

„A varázslatos szépségű meseregény a minden emberben élő gyermekhez szól, szeretetről, összetartozásról, életről, halálról, humanizmusról. A második világháborúban életét vesztett, ma már klasszikusnak számító francia író remekműve 1946-ban jelent meg és indult világhódító útjára. Azóta több tucat nyelvre lefordították, számos magyar kiadást is megért, készült belőle opera, táncjáték, színházi és filmfeldolgozás. Sikerének titka talán az, hogy a távoli bolygóról érkezett kis herceg alakjában egy olyan tiszta, emberséges világ tündököl, amely után mindannyian vágyódunk.”

Ehhez azért nem fűznék hozzá semmit, mert már egy – a könyv méretéhez képest igen velős – értékelést írtam róla korábban. 

A bejegyzés sorozat további részei:

A 10 legutáltabb könyv, amit 2010-2019 között olvastam
Top 10 könyvsorozat, amit 2010-2019 között olvastam

Szandi bejegyzései:

Top 10 könyv