Alternatív érettségi

Május 4-én kezdődik az érettségi a végzős diákok számára. Öt évvel ezelőtt én is pont ezen a napon ültem be izgatottan a magyar érettségire. A ballagási tablónkon szerepel a „Találkozunk 2020-ban” felirat, és ha jól tudom el is kezdték szervezni a találkozót – amire egyébként sem volt szándékomban elmenni, de jelen helyzetben valószínűleg el is halasztják vagy halasztották. Nem vágyom vissza, örülök, hogy vége, de azért elkapott a nosztalgia. Úgyhogy gondoltam e jeles napra időzítek valamit, ami szintén nem mostanában volt aktuális. Ez pedig nem más, mint a Felnőtt szemmel című blogon két éve megjelent alternatív érettségi.

Szabályok:

- Írj néhány kedves szót arról, akitől kaptad a kihívást. Ha nagyon szereted őt olvasni, belinkelheted a blogját is.

Igazából nem kaptam senkitől, ezért magáról az ötletgazdáról szónokolnék röviden. Közel két éve követem, és koránt sem sikerült még átnyálaznom az összes bejegyzését. Időközben az online felületen már abbahagyta az írást, viszont a Facebook oldalán nagyon aktív, és továbbra is érdekes témákat boncolgat. Nagyon sokszínű, úgyhogy mindenképp megéri benézni hozzá. Főleg akkor, ha érdekel a pszichológia, a párkapcsolatok, a társadalomkritika, és nem veted meg a szarkazmust sem.

- A válaszaid után illeszd be az eredeti kérdéssornak a linkjét!

- Hívd ki azokat, akiknek szívesen feldobnád a napját; vagy azt, akit a vizsgák közben megjutalmaznál még egy vizsgával!

Nem hívnék ki senkit, főleg, hogy régi a kihívás, de ha valaki most bukkant rá erre, vagy látta korábban, és elraktározta, hogy ki kellene tölteni, mégsem tette, most itt a lehetőség. Azt hiszem ez sosem lesz idejét múlt!

Jöjjenek a válaszaim:

Random tények:

Melyik a kedvenc évszakod?

A tavasz. Télen általában bezárom magamat a négy fal közé, és lehetőség szerint ki sem teszem még a kislábujjamat sem a takaró alól, és alig várom, hogy elkezdjen éledni a természet, és kicsit melegedni az időjárás, hogy kimozdulhassak. Ellenben a túlzott meleget sem viselem jól. Körülbelül 20-25 fokban érzem jól magam, amikor már pulóver és kabát nélkül, rövidnadrágban és egy szál pólóban mászkálhatok. Ugyanezt a hőmérsékletet viszont az ősz beköszöntével, sokkal hidegebbnek érzem. Így kizárásos alapon a tavasz maradt, amit kifejezetten élvezek. De nem is csak az időjárás miatt, hanem ekkor a legszebb a táj szerintem, minden virágba borul.

Melyik a kedvenc mémes oldalad?

Sok mémes oldal van, amit követek és imádok, és nagyon nehéz kedvencet választani. De ha mégis muszáj, akkor az alapján döntök, hogy melyik az az oldal, amelyiknek a bejegyzésein tényleg a legtöbbet nevetek, és ez az ÁJEMDIBI.

Van olyan dolog, amitől félsz, de mások számára ez a félelem érthetetlen?

Igen. Az introvertáltságomból fakadóan az évek során gyakran kerültem olyan szituációba, hogy idegen emberekkel – főleg, ha még bízni sem tudtam bennük -, képtelen voltam értelmes eszmecserére. Ezt a fajta szorongást és félelmet a környezetemben lévők nehezen tudják hová tenni. Nem is kifejezetten a zárkózottságot, inkább azt a félelmet bennem, ami ezt övezi.

Mit tudsz a legjobban főzni?

Rakott karfiol. Ezt az ételt elsők között sajátítottam el, amikor elkezdtem főzni tanulni, és az évek során az egyik legtöbbször általam készített fogás is. Az idő során mindig egy kicsit finomítottam a receptjén, mire megszületett a tökéletes alkotás. Mások receptjét soha nem használtam hozzá. Úgy, ahogyan én csinálom, teljesen a saját fantáziám szüleménye, és aki kóstolta, mindenki dicsérte.

Van olyan videó, ami minden alkalommal megnevettet? Melyik az?

Igen. Igazából ide lehetne sorolni JustVidman összes videóját, legalább ötször már mindegyiket láttam, van, amit sokkal többször. De megmutatom nektek az egyik kedvencemet (Harry Potter rajongók figyelmébe):

Mi az MBTI-típusod? Szerinted van olyan személyiségteszt, ami kifejezőbb ennél?

INFP, vagyis „mediátor vagy gyógyító”. Erről részletesebben már két bejegyzésemben is írtam. Eléggé beleástam magamat a témába akkor, és még mindig van, hogy olvasgatok róla. A tesztet is többször kitöltöttem időközben, és a százalékos arányok változtak, viszont a típusom megmaradt, ezért én mindenképp elég kifejezőnek gondolnám.

Viszont van egy teszt, ami nem kimondottan személyiségteszt, és amikor kitöltöttem nem is olyan régen, nagyon érdekesnek találtam. Ez egy érzelmi intelligencia teszt. Nem tudom online formában mennyire elérhető hasonló. Én pszichológus által töltöttem ki, elég részletes volt 121 kérdéssel, és fizetős is, viszont nagyszerűen kielemezte a saját erősségeimet és gyengeségeimet, úgyhogy egyáltalán nem bántam meg, és úgy érzem megérte. Szóval, mivel ez ennyire lenyűgözött, jelenleg talán ezt érzem a legkifejezőbbnek.

Mi a legjobb és legrosszabb tulajdonságod?

Maradva az előző pontnál, a teszt által kijött eredményeket emelném ki.

A legjobb tulajdonságom, hogy érzelmileg tudok azonosulni más emberekkel vagy társadalmi csoportokkal, empatikus vagyok velük szemben, és általában véve is próbálok mindenkit meghallgatni, megérteni, támaszt nyújtani számukra.

A legrosszabb tulajdonságom pedig az, hogy konfliktushelyzetekben nagyon nehezen tudom az érzelmeimet kontrollálni, és általában heves reakciók (pl. kiabálás) formájában törnek elő belőlem.

Van olyan dolog az életedben, amit eddig soha nem mondtál el senkinek? (Ez egy igen/nem-jellegű kérdés, nehogy leírd magát a dolgot!)

Nincs. Az életem nagy részét úgy éltem, hogy szinte mindig volt olyan titkom, amiről nem mertem beszélni senkivel. De most éppen tiszta vagyok.

Napfelkelte, vagy naplemente?

Naplemente. Reggelente általában mindig késésben vagyok, mert nehezen bírom rávenni magam arra, hogy kikeljek az ágyból. Amikor megtehetem, igyekszem is tovább aludni. Lehet, hogy egy napfelkeltéért érdemes lenne valamikor korábban kelni, viszont szinte biztos vagyok benne, hogy nem élvezném úgy, mint egy fárasztó nap végén, az erkélyen fekve, ellazulva nézni, ahogy lenyugszik.

Mi a kedvenc társasjátékod?

Imádok társasozni, és több olyan is van, amit nagyon szívesen játszok, viszont ha mindenképp meg kell jelölni egyet, én az Uno kártyát mondanám. Leginkább csak az az oka, hogy ezt játszottam eddig a legtöbb emberrel, és sok kellemes emlékem fűződik hozzá.

Emlékek:

Melyik telefonod volt veled a legtöbb ideig? Melyikhez köt a legtöbb emlék?

Egy Samsung S5230, amit a nyolcadikos ballagásom után vettem az ajándékba kapott pénzből, és egészen végzős koromig elkísért. A legtöbb emlék viszont azt hiszem, a Nokia 5-öshöz köt, amit 2017 őszén vettünk, és 2018-ban, amikor próbálkoztam a fotós szárnyaimat bontogatni, nagyon hozzám volt nőve. Abban az évben elég sokat is kirándultunk, több csoporttal is, és mindenhol előkerült. Az eddig legszebben sikerült képemet is azzal a telefonnal sikerült készítenem:

Melyik volt az első ruhád, amit magadnak vettél, vagy választottál?

Egy koptatott farmernadrág volt a piacon még 7-8 éves korom környékén, amihez rikító narancssárga vászonöv is dukált. Fogalmam sem volt a divatról – igazából most se nagyon van -, még gyerek voltam, nem azért esett erre a választásom, mert menő szerettem volna lenni, egyszerűen csak megláttam és megtetszett. Emlékszem anyám teljesen értetlenül állt a választásom előtt, mert akkoriban még valószínűleg nem járt boldog-boldogtalan az utcán ilyen ruhadarabban. Ezek szerint mégis volt némi érzékem a divathoz már akkor is.

Mi volt a legszebb, vagy legmeghatóbb mondat, amit valaha mondtak neked?

Ugyan elég régi, és már egyáltalán nem is aktuális, de az a kérdés, hogy mi volt a legszebb, és bármi történt, ez volt az a mondat:

„Senki sem tökéletes, én is csináltam hülyeségeket, ahogy mindenki. Szeretlek, és nálam a szeretet nem azt jelenti, hogy csak akkor, ha te vagy a Miss Tökély, hanem együtt jóban-rosszban.”

Kaptál már beírást az ellenőrződbe? Ha igen, miért? (Vagy miért kaptad a legtöbbet?)

Ellenőrzőbe nem, viszont kerültem kínos helyzetbe harmadik osztályos koromban.

Az irodalom füzetünk leghátsó lapjára fel volt írva mindenkinek nagyjából úgy, hogy a lapot három részre ossza:

·         Házi feladat

·         Órai munka

·         Felszerelés

Ide piros és fekete pontokat lehetett gyűjtögetni, amikből, ha öt darab összejött, akkor jeggyé változott (a fekete pontnál értelemszerűen egyessé, a piros pontnál ötössé).

Egyszer nem volt kész a házi feladatom, és sok másik osztálytársammal együtt ki kellett vinnem a füzetemet a tanárhoz, és meg is kaptam a csúnya fekete pontot a füzetem hátuljába a tanár aláírásával. Annyira nyomasztott a tudat, hogy ez történt, hogy otthon, hirtelen ötlettől vezérelve, buta, naiv kisgyerek módjára hibajavítóval lefestettem azt – mert majd biztosan nem veszi észre senki. Legközelebb, amikor ismét eljött az idő, hogy pontot szerezzek, a tanárnak természetesen egyből szemet szúrt ez, és kérdezte, hogy mi történt, én pedig behúztam fülem-farkam, és megszeppenve mondtam, hogy nem tudom. Ő újra beírta azt a feketepontot, fölé pedig ezt a szöveget írta: „Miért lett lefestve a IX. 12-én kapott feketepont?” Igen, ez annyira mély trauma volt számomra, hogy szó szerint bevésődött az emlékezetembe. Komolyan egész tanévben ezen görcsöltem, ráadásul még másnap is számon kért a tanár, hogy mit mondtak otthon, én pedig továbbra is csak azt hajtogattam, hogy nem tudom, később pedig előadtam ártatlan gyermeki tekintettel, hogy a tesóm csinálta viccből, és lezártnak tekintette a témát. Viszont szerintem életem első huzamosabb ideig tartó stresszes görcsölése emiatt volt, nehogy anya meglássa.

Az utóbbi években mennyi volt a leghosszabb idő, amit Facebook nélkül töltöttél, és milyen alkalomból? Mit csináltál helyette?

Tíz-tizenkét óra biztosan volt. Rám, főleg mostanában egyébként is jellemző, hogy nem is gondolok a telefonomra, amikor valakivel minőségi időt szeretnék tölteni – legyen az bárki, aki fontos számomra. De ha konkretizálni szeretném, a legutóbbi néhány kirándulásom alkalmával mellőztem a Facebookot, és inkább megéltem az ott és akkor pillanatokat.

Mi volt általánosban a kedvenc online- vagy videojátékod?

Sims 2. Egyszerűen imádtam, voltak hétvégék, amikor napi tizenhat órában nyomtam a játékot, és nem tudtam megunni.

Mi volt a jeled óvodában?

Kulcs. Apa választotta nekem az első napon, mert neki a szakmája lakatos volt, és ez így valamilyen szinten hozzá kötött.

Mi volt a legérthetetlenebb indok, amiért véget ért egy barátságod?

Konfliktus volt az én barátom és az övé között, ezért így mi sem beszéltünk többet…

Mi volt az indok, amiért legutóbb letiltottál valakit?

Álláskeresésben voltam, amikor az egyik Facebook csoportban megláttam valamit, ami felkeltette az érdeklődésemet. Csak bővebb információt kértem tőle üzenetben, mire elküldött egy YouTube videót, ahol elmagyaráznak mindent részletesen. Miután megnéztem kérdezte, hogy minden érthető-e, én helyeseltem. Nem beszéltünk semmiről, de ő már úgy vette, hogy akkor ott azon nyomban elkezdek „dolgozni”, és posztolgatok majd Facebookra, ahol majd az előre beszervezett emberek hozzászólnak, hogy népszerűsítsék a fiókomat – és a termékeket, amiket reklámozni kell. Annyira nyomult a férfi, hogy biztos, ami biztos, letiltottam.

Mi volt életed első könyve, amit elolvastál?

Az óvodás ballagásunkra kaptunk egy mesekönyvet, aminek már nem tudom mi volt a címe. Vagy azt olvasgattam először, vagy pedig a Hetvenhét magyar népmesét. De az biztos, hogy amikor már képes voltam sorok összeolvasására, ezekből gyakoroltam az olvasást, meg a Többsincs királyfiból.

Fantázia:

Ha bármilyen frizurád lehetne, milyet választanál?

Eddig is bármilyen frizurám lehetett. Az elmúlt öt évben nem volt fél évnél hosszabb szakasz, amikor egy-egy hajstílus megmaradt volna a fejemen. Vagy a színe, vagy a hossza, vagy a fazonja, de valami mindig változott. Végig mentem a vörösnek szinte minden árnyalatán, rövidben, hosszúban, egyszínűn vagy átmenettel, satírral, frufruval vagy anélkül. Voltam szőke, majd ismét barna, megízleltem a rózsaszínt majd a lilát, és lám most itt vagyok ismét világos, rövid felnyírt hajjal. Ha az a kérdés, jelenleg milyen hajat szeretnék, most éppen a zöld szín áll a kipróbálni valók listáján sorban – de hasonlóan maradna rövid a hajam, és nem is festetném teljesen zöldre, csak lenne benne zöld szín.

Mi az álommunkád, amivel negyven évig szívesen foglalkoznál?

Az az igazság, hogy fogalmam sincs. Most éppen az életemnek egy olyan szakaszában vagyok, amikor ezen a területen nem igazán találom önmagam. A jelenlegi munkámat képes vagyok elvégezni, de boldoggá biztosan nem tesz. Voltak olyan ötleteim, hogy szívesen dolgoznék könyvtárosként, aztán kitaláltam, hogy a könyvszeretetet és az írást vegyítve lehetnék könyvszerkesztő – amihez gondolkoztam is, hogy egyetemre kellene menni. Tegnap pedig volt egy kósza gondolatom a rendezvényszervezésről. De ezek lehet, hogy mind csak fellángolások, nem tudom, hogy életem végéig képes lennék-e bármelyiket is végezni.

Ha mindenképpen népszerű lennél a jövőben, de te választhatnád meg, mivel válsz azzá, mit választanál?

A főzést. Tudom, evidens lenne, hogy az írást mondjam, de rájöttem, hogy igazából nincsenek olyan mélyenszántó gondolataim, amik érdemesek lennének arra, hogy nagyobb tömegeket megmozgassanak, és nem is vágyom erre. Nem érzem magamat igazán kiemelkedőnek ebben. Szeretem csinálni, és jól esnek a pozitív visszajelzések, de nem ebben látom a valódi tehetségemet. Persze a főzés is olyan dolog nálam, hogy egyáltalán nem „szakszerűen” készülnek az ételeim, amiknek Michelin-csillagos étteremben lenne a helyük. Ellenben egész életemben alig-alig használtam bármihez receptet, és rengeteg saját ötletem van a konyhában, melyek 99%-ban jól is sülnek el. Lehet nem ártana beregisztrálnom magamat Cookpadre, ami a saját receptekkel rendelkező konyhatündérek számára olyan lehet, mint számomra a moly.hu.

Ha holnap azzal a tudattal ébrednél, hogy egyvalami megváltozott a külsődön, miben reménykednél, mielőtt a tükör elé állsz, és meglátod?

A műtéti heg a jobb lábamon – ami egyben jelentse azt is, hogy soha nem volt szükség a beavatkozásra, és egészséges vagyok.

Ha választhatnál, mennyi idős lennél most? Miért?

Tizenhét. Ez még az a kor, amikor tehetek azért, hogy jobban sikerüljön az érettségim, több esélyt adva magamnak a jövőre vonatkoztatva, reálisabb képpel induljak neki a nagybetűs életnek, és tudatosabban válasszak partnert magamnak.

Mi tesz egy barátságot igazzá?

Az, ami a nevében is benne van: IGAZ barát, szóval az őszinteség. Nem is nevezem barátnak az olyan embereket, akik minden cselekedetemet szó nélkül nézik, és a legtöbb, amit várhatok tőlük, hogy „mindenben támogatlak”. Azok az igaz barátaim, akik kíméletlenül az arcomba tolják azt is, ha valami nem tetszik nekik, számolva azzal is, hogy ez nem egyezik a saját nézőpontommal, vagy fáj.

Ha egy durva buli után arra a tudatra ébrednél, hogy megcsaltad a barátod/barátnőd, akivel évek óta együtt vagy, viszont 100%, hogy ez csak úgy derülhet ki, ha te magad elmondod, elmondanád?

Igen. Nem, nem vagyok szent. Pont azért látom ma már így, mert tapasztalatból tudom, hogy minél tovább húzom, annál jobban mardos a bűntudat, míg a végén úgyis oda jutok, hogy valakinek muszáj elmondani, hogy könnyítsek a lelkemen. Utána pedig, amikor már két ember tudja, mindenki tudja…

Mik a feltételei egy működő fiú-lány barátságnak?

Bevallom, én ebben nem hiszek. Legalábbis ha rólam van szó, nem létezik fiú-lány barátság. És akárhogyan is próbálom megfejteni, mivel nálam egyáltalán nem működik, képtelen vagyok megérteni azokat, akiknél igen. Tényleg, fogalmam sincs, hogy csinálják.

Ha létezne Dumbledore Merengője, te hogyan használnád? Gyakran belemerülnél? Mit néznél legszívesebben vissza?

Teljesen „rendeltetésszerűen” használnám. Akkor merülnék bele, amikor szükség van rá, hogy olyan részleteket is felidézzek egy-egy régi emlékből, ami egyébként nem jutna eszembe.

Mivel gyakrabban tekintek hátrafelé, mint előre, szerintem biztosan gyakran használnám.

Legszívesebben az édesapámmal töltött gyerekkori perceimet játszanám le újra.

Ha eltűnne a legjobb barátod, vagy barátnőd, hol keresnéd elsőként? Tegyük fel, hogy még nem terjedt el az internet, a telefonja pedig ki van kapcsolva. 

Mivel a legjobb barátnőm még kevésbé él szociális életet, mint én (bocsi), ezért egyértelműen otthon keresném először.